A főiskolai tanulmányaim során, a szakdolgozati témakör kiválasztásánál nem volt kérdéses, hogy valamilyen művészeti témájú dolgozatot szeretnék készíteni. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek találkozzanak műalkotásokkal az óvodai életük alatt. Hosszas keresgélés után jutottam el Marc Chagallhoz, akinek képei engem is elvarázsoltak meseszerűségükkel, színvilágukkal. Mivel a műalkotások bemutatása számomra is teljesen idegen terület volt, ezért a szakdolgozatom elkészítésével szerettem volna tájékozottságot, ismereteket, gyakorlatot szerezni, hogy a későbbiekben ezt sikeresen tudjam alkalmazni az óvodai munkám során.

2001-ben, a budapesti Zsidó Múzeumban rendezett Chagall kiállítás vendégkönyvében ez a bejegyzés volt olvasható kisiskolás kézírással: ,,Én is ilyeneket szoktam álmodni!’’
(Index – Kultúr, 2001)

Ez Chagall világa! Festményei mesébe illőek, lélekkel átszőtt fantáziavilágot ábrázolnak, a képeket a képzelet és a játékosság rendezi. Ábrázolásmódjában és színhasználatában közel állnak a gyermekek világához. Rendkívül fontos funkciója a művészetnek, hogy élményt nyújtson a gyerekeknek. Azonban ez csak úgy valósítható meg eredményesen, ha mi magunk is ismerjük és értjük az esztétikumot és hitelesen át tudjuk adni. 

 Az óvodáskorú gyermek a körülötte lévő világ megismerésére törekszik, és különféle módon ad hangot véleményének: beszéddel, mozgással, énekkel, tánccal, rajzolással, festéssel, bábozással. A példát ezekhez a tevékenységekhez a környezetéből meríti, néha utánoz, vagy új utakat keresve fedezi fel az őt körülvevő világot. A világról való információink nyolcvan százalékát látás útján szerezzük. Tudnunk kell, hogy a gyermek másként lát, mint a felnőtt, hiszen nincs kifejlődve még a képi látása, vizuális emlékezete, és tapasztalatokban sem bővelkedik úgy, mint a felnőttek. Kíváncsisága, tudni akarása viszont igen fejlett, és ez az az érték, amit el kell ismernünk és tudnunk kell táplálni.
(Dr. Kovács – Kőhegyi, 2004, 3. o.)

 A bennünket körülvevő világban egyre nehezebb kiszűrni mi is a valódi érték, mert egyre több a látnivaló, a vizuálisan befogadható élmény. A rohanó világunkban egyre kevesebbet veszünk ebből észre és gyermekeinkkel is kevesebbet játszunk,,alkotó” játékokat. Pedig ahhoz, hogy,,látásuk” fejlődjön, vizuális emlékezetük csiszolódjon, nélkülözhetetlen tevékenység a festés, rajzolás, bábozás, és egyéb ilyen jellegű tevékenységek. Fontos, hogy élményeik és fantáziájuk helyszínét, tárgyait, alakjait, amit gondolnak, ki tudják majd fejezni s közben fejlődjön kézügyességük, vizuális kommunikációs készségük, alkotókészségük. Az óvodás gyermek is azt rajzolja, amit gondol és érez, és nem azt, amit tud. Érzelmi alapon közelít, fantáziájával továbbszövi a látottakat. Teret kell adni az egyéni megnyilatkozásnak. Egyik fontos feladatunk a vizuális nevelés terén a képzelet és kreativitás fejlesztése, amihez Chagall csodás festményei megfelelő ihletet nyújthatnak. Ez a varázslatos hangulatú képi világ alkalmas már az óvodás korúak befogadói attitűdjének megalapozására, valamint képi kifejezőképességük fejlesztéséhez is jó inspirációt jelent.

Célom, Chagall képeinek bemutatásával a gyerekek képzeletének mozgósítása, intuitív fantáziájuk előhívása, a képekhez kapcsolódó saját átélt élményeik felidézése, kifejezése, az újraalkotás élménye, rajzaik tartalmi oldalának gazdagítása.

Lehet abban valami, amit Pablo Picasso fogalmazott meg:
,,Minden gyermek művésznek születik, csak aztán a többség felnő” 

Szerettem volna a nagy- és középső csoportos gyerekekkel megismertetni Chagall művészetének azon főbb jellemzőit, néhány festménye által, amelyeket az 5-6 éves gyerekek is megérthetnek. Művészetének első korszakában sötét színekkel dolgozott és főképpen vallási tartalmú képeket festett, így csak a későbbi korszakából válogattam a gyerekeknek. Négy foglalkozáskezdeményezést terveztem és valósítottam meg, melyeken egy-egy képpel ismerkedtünk meg. A tevékenységek heti rendszerességgel lettek megtartva az újlengyeli Napköziotthonos Óvoda, Nagy-középső csoportjában, a délelőtt folyamán. Most a számomra legsikeresebbnek tartott tevékenységet szeretném ismertetni.

A fejlesztő tevékenység témája: Ismerkedés Chagall: Kék falu c. festményével

Cím: Egy este a falumban
Munkakeret: emlékezet utáni / elképzelés utáni
Technika: festés temperával / ragasztás és színes ceruzarajz
Célkitűzés: Ismerkedés Chagall: Kék falu című alkotásával, színhasználat, motívumok, ábrázolásmód. Személyes önkifejezés a színekkel, ábrázolásmóddal, kreativitás fejlesztése képi elrendezéssel, kiegészítéssel. Rajzi formaképzetek gazdagítása. A kép mondanivalójának befogadása, a gyermekek által átélt élmény feldolgozása.

Motivációk a játékidőben:

- Az előzetes gyűjtőmunka során az óvodába hozott művészeti témájú könyvek nézegetése a gyerekekkel. Beszélgetés a számukra megtetsző képekről.

- Háy Ágnes Szépművészeti Múzeumról készített grafikájából színező készítése, és tetszés szerinti kiszínezése, az elkészült képek mágnes táblára való helyezése.

Közvetlen motiváció: Egér bábbal: cin, cin, cin…

Óvónő: Gyerekek, látogató jött hozzátok! Üljetek le a meseszőnyegre!

Egér: Szervusztok, gyerekek! Szeretnék bemutatkozni, én vagyok a múzeumi egér.

Biztosan kitaláltátok, hogy a múzeumban lakom, méghozzá pont a Szépművészeti Múzeumban. Rajongok a művészetért!

E:- Mindenki tudja mi az a múzeum?

Gy: Én nem! Én igen! - Valamilyen ház, amiben képek vannak. Régi képek.

Ó: Csak régi képek vannak ott?

Gy: Van, amit most festettek, még nem száradt meg.

Gy: Én voltam olyan múzeumban, ahol dínó csontok vannak.   

Gy: Óvó néni, te voltál már múzeumban?

Ó: Igen, én már több múzeumban is voltam, láttam én is a dinoszaurusz csontokat és legutóbb a Vasarely Múzeumban voltam, ahol festmények vannak.

Ó: Volt-e valaki olyan múzeumban, ahol festmények, műalkotások vannak?

Gy: Én nem voltam! Én se! Én se!

Ó: Tudjátok-e, hogyan kell viselkedni a múzeumban?

Gy: Nem lehet beszélni. – Csöndben kell lenni. – Nem lehet szaladgálni.

Ó: Szerintetek hozzá lehet érni a műalkotásokhoz, festményekhez?

Gy: Nem, mert leeshetnek. –Megsérülhetnek. – Mert nem rég festették le őket és még ragad.

– Nem, mert nem vettük meg.

Ó: Ezekből a festményekből csak egy van a világon, és nagyon nagy értékük van, nem szabad őket megérinteni, csak nézni, csodálni, mert élőben sokkal szebbek, mint a könyvekben!

Főrész:

Ó: Szeretnék nektek egy gyönyörű festményt megmutatni, ami Budapesten a Szépművészeti Múzeumban található, és egy világhírű orosz származású festőművész, Marc Chagall festette.

Ó: Nézzük meg a földgömbön, hol is van Oroszország!

G: Én tudom! –Megmutatom.

Ó: Hatalmas ez az ország! Chagall egy kis faluban született, talán olyasmi faluban, mint Újlengyel. Nagyon szegények voltak, és nagyon vallásosak, 8 testvére volt, az apukája halkereskedő volt. Már kiskorában nagyon szeretett rajzolni, festeni, és amikor felnőtt lett elindult a nagyvilágba tanulni és szerencsét próbálni. Franciaországba ment, Párizsba, ahol sok művész élt, és rengeteg új dolgot magtanult és híres festő lett belőle, de a szülőfaluját, a gyermekkorát nem felejtette el. A festményein mindig megjelennek a falujából az állatok, a kakas, a szamár, a ló, a kecskék. Párizsban házasodott meg, feleségét, Bellát is sokszor megfestette, mert nagyon szerette.

Gyerekkorában bizonyosan sokat járt cirkuszban, mert sok ilyen témájú képet festett. A képei vidámak, mert minket is szórakoztatni akart. Nagyon sokáig élt majdnem 100 évig, pontosan 98 évig.

Kép bemutatása projektorral:

A kép kivetítése után először hagyom a gyerekeket, hogy pár percig csak szemléljék a képet. De volt olyan kislány, aki rögtön rácsodálkozott, hogy milyen gyönyörű.

Ó: Gyerekek, mit láttok a képen?

Gy: Én látok szamarat. –Vagy ló. Meg óriás is van rajta.

Gy: Hold! – A hold tükörképe! – Emberek. - Valamilyen vízben vannak! – Vagy az égben.

Ó: Mit láttok még?

Gy: Vannak házak is. És egy szamár kikukucskál! – Inkább kis kecske! – Fent egy angyal van.

Ó: Milyenek a házak, miből készülhettek?

Gy: Fából, és kék a teteje.

Ó: A ti házatok, amiben laktok, miből készült?

Gy: A miénk nem fából van, hanem téglából. A tető meg barna.  – Nekünk is téglából.

Gy: Én láttam már olyan házat, ami fából volt.

Ó: Ott bizonyosan sok fa lehetett, ha abból építették a házakat. – Mikor és hol játszódhat ez a jelenet?

Gy: Az égben vannak. – Este van, mert ott a Hold.

Ó: Melyik színt használta leggyakrabban a festő?

Gy: A kéket! – Mindenféle kék van.

Ó: Szerintetek mi lehet a kép címe? Vannak állatok, emberek, házak. Milyen hely lehet ez?

Gy: Ez egy mesebeli hely. Ahol laknak. –Mesebeli falu.

Ó: De milyen színű ez a falu?

Gy: Kék falu

Ó: Igen, Kék falu, ez a címe a képnek. Chagall kedvenc színe volt a kék.

Ó: Milyen a hangulata a képnek?

Gy: Szerintem jó, mert szép kék.

Ó: Itt vannak a színes ceruzák és van itt két karika, ezeket elétek helyezem. Válogassátok ki melyik színeket használta Chagall! Az egyik karikába teszitek azokat, amiket megtalálunk a képen, a másikba, amiket nem használt a festő. Sorban, egymás után haladjatok, és tegyétek oda a képnek ahhoz a részéhez a ceruzát, ahol azt a színt látjátok!     

Ó: Ügyesek voltatok! Sok színt használt a festő! Mennyit, számoljuk meg!

Ó: Szerintetek miért festett a képre ilyen nagy szamarat, vagy lovat, meg óriást?

Gy: Szerette az állatokat. - Hiányzott neki.

Ó: Biztosan volt már olyan, hogy nektek is hiányzott valami, vagy valaki, akit nagyon szerettek, és nem volt ott veletek!

Gy: Igen, amikor a maminál aludtunk, nem volt ott a Hánti, a kutyánk.

E: Gyerekek, mi tetszett legjobban a képen?

Gy: Nekem a szamár. – Nekem a színe. – Nekem minden!

Ó: Biztosan aludtatok már valahol máshol, a mamánál például, és volt, amit elvittetek magatokkal, mert nagyon szeretitek, mint az alvós macit, de volt, ami hiányzott! Emlékezzetek vissza, ahogyan ott fekszetek az ágyban, világít a Hold. Mi jut eszetekbe, hogyan éreztétek magatokat? Fessétek le magatok köré azokat a dolgokat, amiket szerettek és hiányoztak!

Ó­: A másik lehetőség pedig az előre kivágott képelemek tetszés szerinti felragasztása egy üres lapra és kiegészítése, mindenki, saját fantáziája alapján. Találjatok ki belőle egy mesét!

Befejezés:

Ó: Az elkészült alkotásokat az egyik nagy szőnyegre helyezzük. Kiállítást rendezünk!

Ó: Ha mindenki elkészült, járjuk lassan körbe a kiállításunkat! Közben mindenki elmondhatja a véleményét, melyik tetszik neki legjobban és miért. Csodálatosak lettek az alkotások!  

A gyerekek mondták: 

Az apukám hiányzott                    A játékaim hiányoztak

Hiányoztak az alvós állataim                 Az alvós takaróm hiányzott

Minden gyermek más erőkkel rendelkezik, és más hiányokkal küzd. Ezért a mi feladatunk is, hogy azokat a magokat, amelyek ott szunnyadnak, segítsük a felszínre törni és kiteljesedni. A különböző művészetterületek ehhez nyújtanak segítséget. Meg kell adnunk a lehetőséget mindenkinek, hogy kipróbálja önmagát minél több dologban, ismerje meg a saját erősséget, önmagát, az alkotás örömét, és tanulja meg érzelmei, gondolatai kifejezését. Mivel a művészet belső egyéni értékekre épít, ezért ez adhat leggyorsabban sikerélményt a gyerekeknek, ami fontos a további fejlődéshez, motiváltsághoz.

Nagyon örültem, amikor a foglalkozások után a múzeum, mint téma megjelent a gyerekek építő játékában és az egyik kislány elújságolta, hogy hétvégén múzeumban voltak a családdal.

Minden gyermekből nem lesz művész, műértő, vagy a művészetekért rajongó ember, de ha jól végezzük a dolgunkat, azt elérhetjük ezzel a neveléssel, hozzáállással, hogy nyitottak és érdeklődőek legyenek az új dolgokra, felfigyeljenek, rácsodálkozzanak a körülöttük lévő értékekre, szépségekre, megtapasztalják az alkotás örömét, sikerélményét, és okozzon nekik a művészet sok örömöt, kikapcsolódást.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.