2015. Karácsony. Legyen egy nagy előadás a díszteremben. Vajon lesznek elegen? Vajon hallható lesz, látható lesz? Káosz lesz? Tömeg mindenhol, síri csend, szól a mese és sikerülnek a kísérletek. Azóta több mint 1000 gyerek és túl egy újabb karácsonyon. Látjuk az értelmét a munkánknak. Megjött a kisfiú a karácsonyi interaktív bemutatóra. Zárkózott, különc, magának való, tanulási nehézségekkel küzd. Már többször járt nálunk. Elhozta a saját kísérletét. Halk kérdés: Kipakolhatok? Persze! Ez a lényeg. A szülők zavartan, könnyes szemmel pislognak, a gyerek kortársainak magyaráz. Kezében gumicukor, vizes pohár, asztalán rengeteg konyhai felszerelés. Van saját kísérlete, van saját világa. Kinyílt a világ, a kísérlet működik, a kicsike szemüveg mögül az értő szempár csak mondja és mondja. Ez a Varázsvár lényege.

A Varázsvár egy kísérletezésen, felfedeztető oktatáson alapuló műhely, természettudományos projekt. Interaktív, tudományos szakkör. Célunk az élményszerű, gyakorlati oktatás népszerűsítése úgy, hogy közben a gyerekek számára folyamatosan lehetőséget biztosítunk a kísérletezésre, az élményszerzésre. Az interaktivitáson alapuló, felfedeztető módszereket alkalmazó műhelyünket az óvodások és iskolások manuális készségeinek, képzelőerejének és természettudományos szemléletének fejlesztésére alapozzuk. A műhelyben középiskolai természettudományt oktató tanárok és középiskolás diákok közösen fejlesztenek kísérleteket minden korosztály számára. Ennek eredményeként az óvodás, kisiskolás korosztály számára olyan gyakorlatban használható anyag jöhetett már létre, amely körülbelül félszáz kísérletet tartalmaz. A kísérletek fejlesztését a középiskolások végzik tanári ellenőrzéssel, kiaknázva a felfedeztető oktatásban rejlő lehetőségeket. A szakkör résztvevői terveznek interaktív műhelyfoglalkozásokat és kísérleti bemutatókat óvodás, kisiskolás, felső tagozatos és középiskolás diákok számára. A műhelyt dr. Koncz Gábor, dr. Jámbrik Katalin és Tóth-Gál Zsuzsanna Napsugár vezeti.

Tóth-Gál Zsuzsanna Napsugár, dr. Koncz Gábor, Dr. Jámbrik Katalin

A szakkör diáklétszáma 18 fő, a munkát egy fő laboráns segíti. A tagok között több szociokulturálisan hátrányos helyzetű tanuló is van, jelenleg egy fő sajátos nevelési igényű, így diszlexiás diákkal is foglalkozunk. A kísérleti bemutató foglalkozásokon is törekszünk arra, hogy minél többször foglalkozzunk kettős különlegességű tanulókkal. Így már többször tartottunk bemutatót és interaktív foglalkozást diszlexiás, diszkalkuliás, autista, szellemi fogyatékos diákoknak. A pedagógusok irányítják a kísérletezést, a foglalkozásokon a gyakorlati munkát, a kísérletek véglegesítését a tanulókkal. A diákok között többen a kísérletek újításában, kipróbálásában segédkeznek. Mások a műhelyfoglalkozások digitális, audiovizuális hátterét biztosítják. Megint mások a mese írásában, valamint a gyakorlatok kivitelezésében segédkeznek. Mindenki érdeklődésének megfelelően választ magának részfeladatot.

A cél az önálló és csoportos munkavégzés során adódó problémák, kihívások megoldása. Ennek során kiváló lehetőség nyílik a természettudományos jelenségek megértésére, a kísérletezés alapjainak elsajátítására, jelenségek mögött álló összefüggések láttatására. Célunk, hogy minél több kisgyerek, illetve minél több iskoláskorú gyerek vegyen részt interaktív foglalkozásainkon. Ennek segítségével szeretnénk, ha a természettudományok közelebb kerülnének a fiatalokhoz. Nem a definíciók, elvont fogalmak magyarázatára fektetünk nagy hangsúlyt, célunk a kulcskompetenciák minél szélesebb körű fejlesztése, az élményen és örömön alapuló tanulási folyamat népszerűsítése.

Számos foglalkoztató könyv készült már a 3-20 éves korosztály számára. Ezek segítségével számos kísérlet elvégzésére nyílik lehetőség családi környezetben. Továbbá több olyan élményközpont is létesült az országban az elmúlt időben, ahol a látványos természettudományos jelenségek egymás után vonulnak fel. Mindezek a gyerekek számára elérhetőek, ugyanakkor sok esetben a gazdasági megfontolások diadalmaskodnak. A diákoknak hirtelen lehetősége adódik számos jelenség pillanatnyi megfigyelésére, viszont ehhez nem társul egy nyugodt, kiegyensúlyozott, magyarázó légkör. Általában gyorsan végigszaladnak a bemutatókon, néhányat kipróbálnak és az idő szűke miatt egy ponton megszakítják a nézelődést és visszamennek az iskolába. Ezt küszöböljük mi ki a laborban és teremtjük meg a nyugodt, kíváncsisággal teli légkört. Úgy kísérletezünk, hogy minden ponton bekapcsolódik a résztvevő. Mindennek részese lehet úgy, hogy egyéni igényeknek megfelelően mindent elmagyarázunk, megállunk, segítünk. A műhely személyre szabott, mindenki érdeklődésének megfelelően visszatérhet. Tapasztalataink szerint vissza is térnek, vannak már állandó vendégeink, állandó segítőink. Ehhez társul még az, hogy a laboratóriumunk előterében számos kisállat található: papagájok, pintyek, mókus, galambok, hörcsögök, teknősök. Az érdeklődő tanulók minden foglalkozás előtt az állatokkal ismerkednek, a folyosón elhelyezett anatómiai modelleket rakják össze, sztereomikroszkópot és fénymikroszkópot használnak. Ezt követi a mesén alapuló műhelyfoglalkozás, ahol a saját szakkörös tanítványaink lesznek meseolvasók, kísérletvezetők, laboránsok, segítők stb.

Vajon hogy látnak a rovarok?

Minden foglalkozást kb. másfél órára tervezünk. Ez soknak tűnik, de a foglalkozások interaktivitása miatt az időt gyakorlatilag nem is érzékelik a gyerekek. Az interaktív táblán animált figurák jelennek meg az aktuális jelenetekhez kapcsolódóan. És kezdetét veszi a kalandozás tündérországban…

„…Történt egyszer, hogy egy kora tavaszi napon a szikrázó napsütésben” megszületik egy tündér. Itt a szikrázó napsütést a kukában fellobbanó láng biztosítja, amit különböző sókkal és vasporral bolondítunk meg.

„Telt múlt az idő, szépen cseperedett, és mint a legtöbb tündérnek, kedvenc színe a rózsaszín lett.”. Ekkor nagyobb mennyiségű vöröskáposzta levébe tesznek a gyerekek pezsgőtablettát és kezdődik a varázslat. A sötét színű folyadék szép rózsaszín lesz, miközben varázspálca a kézben, varázskalap a fejtetőn és mennyei öröm az arcokon. Itt tényleg varázslat történt.

Varázspohár

„Egy szép napon a Tündérkirálynőtől egy titkos üzenetet kapott…” Ezen a ponton lép a mesébe a gonosz sárkány. Fehér szűrőpapírra rajzolunk egy sárkányt szalicilsavval, amit vas(III)-kloriddal hívunk elő közösen a gyerekekkel. Közben megbeszéljük a szalicil korábbi háztartási jelentőségét, a vas élettani szerepét.

A sárkánytól csak a Szépkirályfi óvhatja meg a tündért. Ezért fel is kerekedik, hogy megkeresesse a királyfit. Miközben „egy szép reggelen elért a törpök országába….” Ekkor elvégezzük a kék lombik kísérletet úgy, hogy minden gyerek egyszer megrázhatja a dugóval gondosan lezárt lombikot, ezzel előcsalogatva a „törpöt½, aki Hókuszpók érkezésére elszelel.

„Vándorútja a törpök hazája után az óriások földjén át vezetett. A hatalmas elefántok között iciri-piciri porszemnek érezte magát és csak ámult-bámult, csodálkozott, hogyan élnek az óriási állatok. Legjobban az elefántok fogmosása tetszett a tündérnek…” Ekkor jön a védőszemüvegek kiosztása, amely tovább fokozza a boldogságot. Sok kis tudós kíváncsian ül, egymásra mutogat és elégedetten dől hátra a varázsszemüvegben. Majd összeöntjük az elefántfogkrém hozzávalóit, ami általában két méter magasságig emelkedik tantermi körülmények között. Majd a habot lángra lobbantjuk és elbeszélgetünk az oxigén éltető erejéről.

„Az elefántvilág szomszédságában éltek a világ legfurcsább élőlényei a kaméleonok.” Itt a minden korosztály számára fejtörést okozó oszcilláló reakciót végezzük el mágneses keverővel. Így megismerjük a mágnes jelentőségét, a jód sokféleségét.

„A tündér fáradt lett a sok repüléstől, kutatástól.” A fáradtság ellen egy cukros varázsitalt keverünk. Az eltérő töménységű színes cukoroldatokat egymásra rétegezzük. Természetesen minden gyerek kémcsővel és pipettával a kézben már-már zavarba ejtő koncentrációval csepegteti a varázsitalt a kémcsőbe, elkészítve így a cukorszivárványt.

„Így ért el a királyfi meseszép várához.” A vár a szivárványhíd lábánál van, amelyet színes pillangók őriznek. Itt elkészíthetik a gyerekek főzőpoharakban lévő ételfestékes víz és szűrőpapírcsíkok segítségével a hat színben pompázó szivárványhidat. Továbbá a kromatográfia alapjaival ismerkedve szűrőpapír, filctoll és egy kis víz felhasználásával elkészítheti mindenki a saját szivárványos pillangóját, amelyet aztán haza is vihetnek. Eközben a várban lévő királyfinak titkos üzenetet írnak egy előzetesen káposztalével megfestett szűrőpapírra. Két folyadékot használhatnak az íráshoz, szódaoldatot és citromlevet. A zöld és rózsaszín rajzok elkészítése során továbbra is szól a barátságos, csilingelő zene. A titkos üzenetet palackba tesszük, de előtte még kiszabadítjuk a szellemet a palackból a jól ismert hidrogén-peroxidos kísérlet segítségével.

A titkos üzenet megírása

A királyfi és a tündér immár karöltve, „…lassan röpködve odaért a sárkányhoz. A sárkány dühöngött és nyújtogatta hosszú, félelmetes nyelvét.” Ekkor lesz belőlünk sárkány, kanálnyi tejporral és egy kis lánggal óriási lángnyelveket varázsolunk a laborba. Természetesen a sárkányt elűzzük, és „Tündérország lakói örömükben összefogtak, olyan szökőkutat építettek, amiből éjjel nappal rózsavíz folyt, soha ki nem apadt.” Ekkor a fenolftaleines ammónia-szökőkút tör fel a tanári asztalon. Ez jelenti a bemutató végét, ami után rendszeresen ráadás lángokat kell fújni és csoportoktól függően extra kísérleteket végzünk el.

„Így volt, vége volt, mese volt…”

A szakkör diákjaival folyamatosan fejlesztjük a kísérleteket, melyek újszerű formában kerülnek bemutatásra. Meggyőződésünk az, hogy a természettudományok iránti érzékenyítést már óvodáskorban el kell kezdeni. A gyerekeknek látniuk kell, hogy a természettudományok nem definíciók, bonyolult egyenletek és képletek sorából áll. Látniuk kell, hogy a természettudományos megismerés alapja a kísérletezés, jelenségek megfigyelése, a modellezés, gyakorlatok végzése. Ezért is tarjuk fontosnak a Varázsvár műhelyünk működését. Itt óvodás kortól kezdődően a gyerekek stresszmentes, oldott, segítő légkörben ismerhetnek meg alapvető jelenségeket, kötöttségek nélkül csodálkozhatnak rá természettudományos problémákra. Az oktatási rendszerünk struktúrájából adódóan sajnos a felső tagozatos diákok már sok esetben alapvető ellenállást éreznek a természettudományok iránt. Ennek számos oka lehet. Az okok fejtegetésénél talán fontosabb az a tény, hogy az a diák, aki kisgyermekkorban nem látta meg a természettudományokban rejlő szépségeket, az nagy valószínűséggel felső tagozat elvégzése után sem lesz könnyen érzékenyíthető ez irányban.

Az élményeket mesébe ágyazva biztosítjuk. Úgy, ahogy mi is élvezzük. Igen hosszasan lehet sorolni a szakirodalmakat, amelyek a mesék jótékony, oktatásban is felhasználható hatásairól írnak. Nem ezek alapján kezdtük el a projektet, ugyanakkor a megvalósítás során tapasztaljuk, hogy kicsiktől a nagyokig most már minden korosztály a mesére alapozott kísérleti foglalkozást szeretné kérni. A tapasztalatainknak köszönhetően ma már tudjuk, nem a didaktikailag kifogástalanul, pontról pontra felépített, magas tudományt felvonultató gyakorlatokra van szükség. Be kell látnunk, hogy a természettudományok oktatását gyermekközpontúvá kell tennünk. Ez persze azzal jár, hogy a hagyományos tanár-centrikus oktatást felváltja a tanulóközpontú oktatás. A Varászvár sikeres működésének lényege talán pont az, hogy kilépünk a hagyományos szerepkörünkből, érdekesen becsomagoljuk a tudományt, olyanná tesszük, hogy az a saját kíváncsiságunkat is fenntartsa. 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.