Egy olyan általános iskolában dolgozom történelem tanárként, ahol nagyon sok a hátrányos helyzetű, zűrös családból érkező gyerek. SNI-s, BTM-s tanulók nehezítik az órai munkát, és a magatartást is nehéz kordában tartani. Sajnos legtöbbször nem számíthatunk családi támogatásra. Így nem a tudás és egymás iránti tisztelet a sikk. Épp ellenkezőleg. A legpimaszabb gyerek a követendő vezér. Mivel otthon semmi energiát nem szánnak a tanulásra, ezért fontos, hogy a képzeletbeli tarisznyába, amivel útnak eresztem őket, mit teszek. Ezt a tarisznyát órán kell megtölteni maradandó tudással és olyan gondolatokkal, amelyek pozitívan formálják személyiségüket.

Persze nálunk is akadnak szorgalmas és jó képességű diákok, akik kiváló gimnáziumba mennek továbbtanulni. A mindennapok viszont sajnos nem róluk szólnak. Nem a tehetséggondozásról. A sok problémás gyerek elviszi az energiát és az értékes perceket a tanórán. Ebben az ellentmondásos közegben igazán nagy szükség van a kreativitásra. Olyan módszerekre, amelyek a tanulni vágyó gyerekek tudásszomját is kielégítik és a tanulást hátráltató gyerekeket is segítenek bevonni a tanórába.

Ezért munkám során igyekszem olyan ötleteket bevetni és eszközöket alkalmazni, amelyek nem igényelnek anyagi ráfordítást, de segítenek a gyerekeknek a figyelem összpontosításában, fenntartják az érdeklődést és folyamatos interaktivitást biztosítanak. Apró leleményességek is sokat érnek. Számtalanszor a kulcs, a feladat megfogalmazása. A gyerekek kevésbé motiváltak a poroszos módszerek és megfogalmazás esetén. A kreatív, életből vett feladatok jobban megmozgatják őket, sokkal inkább partnerek lesznek. Ezek közül a gyakorlatok közül mutatok be néhányat.

Tapadókorongos figurák
A történelemtanítás egyik legnehezebb része a térképhasználat elsajátítása. A tanulók otthon már nem veszik elő az atlaszokat. Ezért fontos számomra, hogy a topográfiát, már órán megtanulják. Kapóra jönnek az egyik supermarketben vásárlás után kapható figurák, amelyeket óra elején kiosztok a tanulóknak. (Ezeket a tapadós figurákat egyébként ők maguk gyűjtötték örömmel az órára.) A tanulás során úgy használjuk, hogy a tanulói atlasz egész órán a padon van kinyitva. A használt oldalt egy átlátszó műanyag iratvédő fóliába csúsztatjuk. Ez azért jó, mert erre rá lehet tapasztani a figurát úgy, hogy ne mozduljon el, ne essen le. Amikor a falitérképen megmutatok egy helyszínt, a gyerekek feltapasztanak egy figurát a térképükre, ami egész órán ottmarad. Így a nebulók a teljes tanórán észrevétlenül memorizálják a térkép helyszíneit. A következő órán a vizualitás miatt pedig könnyen felidézik. Hiszen megjegyzik, hogy hol volt a háromszemű lila szörny és a többiek. 

Babra megy a játék
Szintén topográfiai játék. Összefoglaló órán minden tanuló kap egy marék nagy szemű babot. Én mondom a helyszínt, ők meg az atlasz lapján elhelyezik a babokat. Apró ötlet, mégis sokkal élvezetesebb, mint ujjal mutogatni.

Honfoglaló játék másként
Sok, többféle színű kupakot viszek be tanórára. Mindegyik csapat kap egy színből legalább 25 darabot. Több összetolt padra kiterítem a 64 magyar vármegyét ábrázoló falitérképet. Ezt ülik körül a csapatok. Villámkérdéseket kapnak, a választ egy lapra írják le. Ha helyes választ írtak, akkor elfoglalhatnak egy vármegyét úgy, hogy leteszik rá a saját kupakjukat. Ha idő engedi a terület felosztása után háborúzhatnak is egymással a csapatok. Ezt a játékot különleges alkalmakkor szoktam bevetni, mint például az év utolsó és első töri óráján.

Hol olvastad?
Ez egy óra eleji motivációs játék. Sokszor probléma, hogy a gyerekek a vázlatot még csak-csak megtanulják, de a könyv szűz terület marad a számukra. A játék nem igényel nagy tudást, de gyorsaságot igen. A cél a lemaradók bevonása az órai munkába. Lényege, hogy kiragadok a leckéből egy rövid szövegrészt. Ezt kell gyorsan megtalálni a tankönyvben és felolvasni a hozzá tartozó teljes mondatot. Természetesen mindig lényegre törő és nem kiemelt szavakat keresek. Pl.: Támadás az alkotmányos Magyarország ellen (1849) című leckéből keressék meg a „lemondatták a trónjáról” mondatrészt. Akkor ezt találják a gyerekek: „December elején V. Ferdinándot lemondatták a trónról, az új császár a tizennyolc éves Ferenc József lett.” 4-5 ilyen pörgős feladat után becsukják a könyvet és fejből kell visszamondani az elhangzottakat. Ha a gyerekek erre trenírozva vannak, akkor mindenki figyel a felolvasottakra, hiszen tudja, hogy meg fogom kérdezni.

Okos könyvjelző
Ez egy nagyon hatékony eszköz. Minden fejezet elején minden gyerek kap egy üres könyvjelzőt. Egy famentes rajzlapot vágok hosszában négy hasábra. Az egyik hosszanti szélére egy időegyenes kerül, aminek beosztását az adott témakörhöz igazítjuk. Óráról-órára 2 gemkapoccsal jelöljük ezen az időszalagon, hogy éppen mely évekről tanulunk (elejét és végét). A könyvjelző felső részén üresen hagyunk egy területet. Ide a fejezet tanulása során, vagy a végére érve rajzolunk egy ábrát. Olyat, amit fontos megjegyezni (pl.: két és háromnyomásos gazdálkodás). Fontos, hogy rendszeresen használjuk az eszközt, ezért minden órán írunk rá egy-egy mondatot, vagy jelölünk rajta egy évszámot. A tanóra legfontosabb gondolatai kerülnek fel rá. Mivel minden órán dolgozunk vele, a rá felkerült információk óhatatlanul rögzülnek a tanulók fejében.

Évszám-bingo
A tipikus frontális évszámgyakorlást váltom ki vele. Kapnak egy lapot a tanulók, amin a teljes korszakunk évszámai szerepelnek, mint egy bingo szelvényen. Négyzetrácsot alkotnak. Én mondom az eseményt, ők meg beszínezik a megfelelő négyzetet, vagy területet a lapon. Lehet játszani a színekkel is. Pl. a vesztes csata évszámát kékre, a győztesét pirosra színezzék, stb. A leghasznosabb világtörténelem tanulása során. Ilyenkor minden ország évszámát más-más színnel jelöljük. Így jól áttekinthetővé válik, hogy kik voltak kortársak, vagy milyen események zajlottak párhuzamosan a világban.

Tudósítás
Itt a feladat megfogalmazása a kulcs. A tanuló nem azt a tanári utasítást kapja, hogy „Mondd el, mit tudsz a Világosi fegyverletételről!”, hanem pl.:"Adj helyszíni tudósítást a világosi síkról: kik vannak ott, mit csinálnak, kérdezd meg Görgei Artúrt is!”. A tanulók sokkal szívesebben és kreatívabban dolgoznak, ha számukra érdekes a feladat. Otthoni felkészüléssel pedig egészen profi beszámolót készítenek már a gyerekek. Pl.: „XY jelentkezik a waterloo-i csatatérről…” A kisdiák úgy meséli el, mint a híradósok szokták elmondani a helyszíni tudósítás során az eseményeket, okokat és körülményeket.

Interjú
Ez a játék egy egész fejezeten keresztül átível. Ha egy leckében új és fontos történelmi személyiségről tanulunk, akkor egy gyerekre rátestálom a szerepét. Pl: Kossuth Lajos, Ferenc József császár, stb. Olyan tanulót választok, aki szeret szerepelni, némi színészkedés is elvárható tőle és nem feltétlenül jó tanuló. Minden leckénél, mikor valamilyen információ elhangzik a történelmi alakról, jelzek a választott tanulónak, az - Ugye figyelsz? - kérdéssel. Ezzel elérem, hogy ilyenkor biztosan koncentráljon az adott diák a témára. Majd a fejezet végén egy jó tanuló meginterjúvolja „sztárjainkat”. Persze előfordulhat, hogy a „Haza bölcse” mégsem olyan bölcs, vagy Ferenc József fiatal kora ellenére kissé szenilis. Ilyenkor kell választani az „indiszponált közszereplő” mellé egy szóvivőt, aki segít megtartani a sajtótájékoztatót.

Kezdetben kollégáimtól és az internetes portálokról gyűjtöttem a módszereket, majd az évek alatt több saját ötlet is született, melyek közül bemutattam néhányat. Remélem, a kiválasztott gyakorlatok nektek is segítséget jelentenek majd a tanári munka során.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.