Amikor még boldogan éltünk kettesben az emberrel, amikor a gyerek még csak hasfalon belül eszetlenkedett, kanapévásárlásra adtuk a fejünket. A baj az volt, hogy a fejünk mellett minden megtakarított pénzünket is oda kellett adnunk, hogy a letöltendő börtönbüntetést elkerülve haza is vihessük a kiszemelt darabot. Az eladó azt mondta, azért jó választás ez a kanapé, mert így a jutalék az ő zsebébe folyik. Na jó, valójában nem ezt mondta. Hanem azt, hogy a textilbőr ideális családi darab, mert könnyen tisztítható, egy kis bukás-hányás-pisi némi nedves ronggyal lemosható róla.
Boldog mosollyal nézegettük a kanapét, a mi kanapénkat, mely életünk végéig szolgál majd minket, és nem sokkal később „beszerzett” bukós-hányós-pisilős utódainkat is. Három évvel és sok-sok vizes szivacsos takarítós szitu után azonban a kanapé elkezdte levetni a textilbőrkéjét, és a szőnyeg, valamint a gyerekek mezítelen talpa fekete lebernyegekkel lett tele. Felhívtam vagy százhuszonöt kárpitost, és hamar kiderült, hogy csaknem annyiba kerül a „bőrfiatalító” kúra, mint anno a kanapé.
Az eladás mellett döntöttünk. A vételi ár harmadáért meghirdettem a bútort, ahol csak lehet. Lassan, de biztosan befutottak a potenciális vásárlók. Tetoválószalonos apu és tetoválthátú anyu. Mondhatni: varrt bőrűek jöttek a lehámló bőrűért. Anyu megkérdezte, hogy a gyerekek kezdték ki a kanapét? Mire én: dehogy, ez egy nagyon megkímélt állapotú bútor, csak a huzat vacak rajta. És csemetéim ebben a pillanatban - érezték, hogy szóba kerültek - felpattantak a kanapéra, és vad-őrült ugrálásba kezdtek. Én meg, hogy: gyerekek, hát ilyet nem illik, meg, hogy ti nem is szoktatok ilyet. Szóval hazudtam. A lányok leszökkentek, és átmentek a szobájukba, én meg fellélegeztem. Én hülye. Mert csak a babakocsijukért mentek át, amit rögtön fel is tettek a kanapéra, és végigtolták rajta vagy ötször. Na ilyet tényleg nem szoktak. Ekkor felajánlottam, hogy ha a gyerekeket is viszik, tudunk egy picit engedni az árból.
Eredeti áron ment el a kanapé. A kárpitosokra eltelefonált pénz egy része visszajött. És hát kényelmes a parketta is, könnyen takarítható, ráadásul biztosan nem hámlik le.
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Kormos Anett - Használt kanapé használt gyerekkel eladó |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Kormos Anett - Cukrosbácsi
A Gyönyörű Embereké a jövő!
Signetta
#6
2010. július 21. 08:12:07 | szerda |
Anett, köszi a felajánlást, élnék is vele, de nem lehetne még a szomszédotokból két markos legényt is hozzátenni, hogy legyen ki fel-le cibálja az ülőgarnitúrát? Csak utána nehogy nekem kelljen még fizetni, hogy mindenkit elvigyenek.
|
|
|
|
kedvesferenc
#5
2010. július 21. 00:23:07 | szerda |
Vagy ha nem is Anett utódait, akkor Anettet Na azt az árukapcsolást lájkolnám
|
|
|
|
Kormos_Anett
#4
2010. július 20. 21:58:51 | kedd |
Signetta, te is próbáld az árukapcsolás jegyében hozzá csapni a gyerekeidet. vagy ha nincsenek, akkor az enyémeket. na?
|
|
|
|
Signetta
#3
2010. július 20. 15:50:55 | kedd |
Ezek után én is megpróbálom eladni a sarokülőmet. Annyira szeretnék újat venni, csak én meg sajnálom annyiért odaadni, amennyit adnának érte. :/
|
|
|
|
kisokos
#2
2010. július 20. 08:55:43 | kedd |
Még se volt olyan tré az a kanapé, ha elvitték.
|
|
|
|
Nagyjog
#1
2010. július 19. 09:29:16 | hétfő |
Nálunk a kosz és gyerekállónak hitt és látszó padlószőnyeg nézett úgy ki már néhány hónap után –rendszeres takarítás mellett- mintha 16 éves lenne. Nem értem, hogy ezek a cuccok miért nem bírják, ha időnként tejjel, teával, kakaóval, vagy néha egy férecsúszott antibiotikummal, vagy vitaminnal találkoznak………
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)