Vannak meghatározó, örökre nyomot hagyó tragikus pillanatok az ember életében. Ilyen az esküvő, a szülés, a következő szülés….aztán majd gondolom, a következő esküvő, de ezt most hagyjuk.
Azon szerencsések közé tartozom, akik a szülés valamennyi elhíresült módját kipróbálhatták. Volt részem tehát császárban és nem császárban. Hát most a császárról egy picit, egyrészt mert ez van időben közelebb hozzám, másrészt, mert, mert most ehhez van kedvem. A nem császár első félórájában rájöttem, hogy a női méltóság el fog veszni, és hogy ennek elveszése engem annyira, de annyira nem érdekel az adott verejtékesen-fájó végtelen pillanatban, hogy csakna. Hogy az orvos a véres eszközöket „szerelés” közben rátette az én édi-bédi világoskék hálóingemre, az ugyan szürreális volt picit, de csöppet sem zavart.
Azt hittem, a császár más lesz, azt hittem, hogy torzulatlan mosollyal és fitten, szépen, illatosan szorítom majd magamhoz a máris jól nevelt utódomat. Mindjárt eldöntöttem, hogy nem hálóingben óvatosan ülő sápadt anyuka leszek, hanem csinos szabadidőruhás (ha egyáltalán a szabadidőruha és a csinosság összehozható fogalmak). Így mikor bejött egy a combommal egy súlyban lévő tizennyolcéves lányka azzal a szöveggel, hogy ő akkor most leborotvál, öntudatosan hessentettem el. Egyrészt mert terhesen is követtem a divatot, így sok munka nem volt velem, másrészt, mert elhatároztam, hogy foggal-körömmel ragaszkodni fogok a női méltóságomhoz.
Egy tízszer tízes kórházi tükör előtt imbolyogtam a nagy hasammal egy műanyag széken, és küzdöttem a jelenséggel, hogy ha előrehajolok, nem látom a leborotválandó területet, ha viszont felegyenesedem, nem érem el. Otthon két gondosan elhelyezett tükör megoldást jelentett a problémára. Két óra múlva azért sikerült elérnem a terhes nyolcéves kislány kinézetet. Fürdőztem a sikerélményben, amikor bejött egy srác, ő lehetett volna a másik combom, nagy kék szemével rám nézett (mind a kettővel), és azt mondta: anyuka, akkor most behelyezem a katétert. Már bántam, hogy nem hagytam a borotválást is. És a java csak ezután jött.
Emlékszem, az orvosom a szülés előtt azt mondta, ne aggódjak, ma már olyan mélyen csinálják a vágást, hogy utána akár tangát is hordhatok. Kicsit elbizonytalanodtam, de nem mertem rákérdezni , hol az összefüggés. Mindig azt hittem, elől ejtik a vágást. Tanga! Na ja. Mellig érő szorító bugyi hetekig, megfűszerezve olyan görnyedt testtartással, mintha az ember állandóan a wc felé igyekezne, de előre megjósolhatóan nem érné el.
Női méltóság? Hááát… Van ilyen mindenkinek. És talán lehet méltósággal szülni is. Amennyiben ez azt jelenti, hogy nem visítozunk, hát nekem sikerült is. Amennyiben viszont azt, hogy nőiesek, szépek, elegánsak, szemérmesek maradunk, marha nagyot buktam. Mind a kétszer.
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Kormos Anett - A császár az király! |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Hüvelyi szülés császármetszés után?
Gondolataim a szülésről, felké-szülésről
vikimami
#10
2010. augusztus 19. 07:59:30 | csütörtök |
edyt7 de most komolyan, ez lenne a normális dolog, ami manapság már csoda számba megy!!!
|
|
|
|
edyt7
#9
2010. augusztus 18. 16:52:01 | szerda |
Sziasztok!
Én 7-szer szültem! 6-ot simán az utolsót császárral! Szóval volt részem nekem is néhány érdekes helyzetben, de mindenképpen megérte! Ráadásul mindnek ugyanaz az apja is! A gyermekeinket nagyon vártuk és a nagyon szeretjük őket! Aki teheti ne hagyja ki, és szüljön több gyermeket is és a párjával neveljék őket szépen, mert hiába van velük sok teendő, sok a szép és jó dolog is. Annyi szeretet adnak, ami mindenért kárpótól!
|
|
|
|
thtg
#8
2010. augusztus 10. 15:38:05 | kedd |
Azt gondoltam, hogy a hozzászólók nagy része ki fog akadni, h a szülésről ilyen stílusban írsz;) de nem. Jöhetnek a még durvább részletek (csak vicc volt). De azért maradt pozitív emléked élményed a kicsik születéséről?
|
|
|
|
Kormos_Anett
#7
2010. augusztus 08. 00:08:11 | vasárnap |
Jaj, hát ezt így nem tudom, nem lehet leírni, ildy. Egyet azért tegyél le a földre. Az segíthet.
|
|
|
|
ildy88
#6
2010. augusztus 07. 21:57:43 | szombat |
Anett erre a két tükrös módszerre nagyon kiváncsi lennék! Elég macerás emiatt mindig a kozmetikushoz rohangálni, hogy minden részen tudjam hozni a "8 éves kislány kinézetét"...
|
|
|
|
Signetta
#5
2010. augusztus 06. 09:46:53 | péntek |
Még nem szültem, de lehet, nem is akarok!?
|
|
|
|
Diane
#4
2010. augusztus 06. 09:16:26 | péntek |
Ok! Hát Totya nem arra a részre gondoltam , csak Anett szavait tudtam volna még ezzel kapcsolatban olvasni:D!
|
|
|
|
Kormos_Anett
#3
2010. augusztus 05. 23:09:49 | csütörtök |
Be vagyok határolva karakterileg. Tudnám amúgy még cifrázni a sztorit csaknem a végtelenségig, véresszájúaknak úgy, másoknak másképp. Talán majd még folyatatom... lehet, hogy legközelebb? kitalálom
|
|
|
|
totya69
#2
2010. augusztus 05. 20:34:52 | csütörtök |
Külön köszönöm Anett, hogy a ki hány veder vért, és hol vesztett részek kimaradtak!
|
|
|
|
Diane
#1
2010. augusztus 05. 17:38:50 | csütörtök |
Hát Én ezt saját tapasztalataimból kiindulva tudtam volna még folytatni.
Vártam a folytatást.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)