Reggel hétkor szörnyű kutyamorgásra és elesett cicanyávogásra ébredtem. Aztán a kutyát a gazdája elrángatta a helyszínről - legalábbis gondolom, mert az ugatás egyszer csak fokozatosan a némaságig halkult. A nyávogás viszont nem halkult, sőt az ablakunk alá szorult és egyre kétségbeesettebben ismétlődött.
Ebben az időpontban én még közel vagyok az agyhalál állapotához. Talán emiatt is, talán amiatt is, mert roppant mód vágyom valami kis állatkára, de hát gyerekek, meg lakás, meg fejcsóváló férj…
Mindegy. Hálóingben lementem, majd követtem a hangot, és egy autó alatt pici cica nagyszemei bámultak rám. Egy fél cicc-et eresztettem csak el, és az olajos tappancsok máris felfutottak a mellkasomig. Ja, és egy macska is lógott a tappancsok végén. Főleg ez utóbbi tény viselte meg a fürdőszobában borotválkozó férjemet. Sürgősen gazdát kellett találnom.
Sajnos a kocsi alatt csak macska volt, macskagazda nem. Hát némi evészet, fürdészet, szépítészet után elvittem a cicát sétálni, hátha… És igen. A szomszéd előjött a félszuterénből és a mellettünk lévő családi házra mutatva magyarázta, hogy a cica odavaló, mert ott most született négy. Biztos? Biztos. Hát betettem a miénket a kerítés túloldalára. Megkönnyebbültem. Pláne mikor láttam, hogy előjön a többi kiscica. Végre a testvérkék között. Egy cica, két cica, három cica, négy cica… Öt cica. Öt cica. Ó-ó.
Sajnos nemcsak nekem tűnt fel a létszámtöbblet, hanem a házőrző ebnek is. Így az enyém a fa tetejére került ismét nyávogó üzemmódba kapcsolva. Nem kis küzdelem után szereztem vissza a cicát, akitől mindenképpen meg kellett szabadulnom. Hülye helyzet.
És akkor jött az én drága cicamegmentőm, aki nyomban reagált a segélykérő üzenetemre.
Megmentettem egy kis életet. Ez járt a fejemben miközben siettem egy fellépésre az autópályán, és nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról egészen addig, amíg el nem ütöttem egy madarat...
Kormi cica új gazdijának a beszámolója: Hazahoztam egy kiscicát
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Kormos Anett - Ilyen ez a szeláví |
Talán nem annyira gyerek téma, mint állat, de hát mi szülők tudjuk, hogy gyakran oly kicsi a különbség. Nekem is muszáj néhány szót írnom a cicáról, akit új gazdája Korminak nevezett el.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Kormos Anett - Pár-baj
Következő hír
A júniusi szépségversenyek eredményhirdetése
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (9 - 1)
kisokos
#9
2010. július 02. 12:51:58 | péntek |
A gyerekeid nem akarták volna inkább megtartani a cicát?
|
|
|
|
||||
Kormos_Anett
#8
2010. július 02. 10:36:39 | péntek |
Átokfajzatok.
|
|
|
|
||||
totya69
#7
2010. július 02. 08:08:21 | péntek |
Hááát ha bezárják valami ketrecbe és körbeviszik az országba, olyan road show jelleggel, nem biztos hogy kézbe kap egy billentyűzetet!
|
|
|
|
||||
h__emese
#6
2010. július 02. 07:48:21 | péntek |
Isten adta, Kormos elvette!
Az állatvédők megfognak találni...! Ugye megírod majd?! 
|
|
|
|
||||
Kormos_Anett
#5
2010. július 01. 11:09:24 | csütörtök |
De!(hogyis)
)
|
|
|
|
||||
totya69
#4
2010. július 01. 08:09:56 | csütörtök |
Őööö, nincs harag? vagy igen?
|
|
|
|
||||
Kormos_Anett
#3
2010. június 30. 20:21:54 | szerda |
Totya, basszus.
|
|
|
|
||||
totya69
#2
2010. június 30. 15:28:00 | szerda |
Szerintem nem csukott szemmel kéne padlógázzal száguldozni a zemhetesen
|
|
|
|
||||
Signetta
#1
2010. június 30. 14:57:43 | szerda |
Szegény madár... De lehet, ha nem ütöd el, mikor megnő Kormi, ő fogja meg. : ) A madár sorsa megvolt írva.
Vannak még melegszívű emberek, akik befogadják a kóbor állatokat. Most gondolkozóba estem, lehet, én is felkutatok még egy hajléktalan állatot. . : )
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)