Marosi Józsefné, Ildikó óvó néni vagyok. A nagykanizsai Központi Rózsa Óvoda Kertvárosi Tagintézmény-Sánc Csiga csoportjában dolgozom óvodapedagógusként. Több évtizedes munkám során mindig arra törekedtem, hogy a gyermekek esztétikai értékeinek, élményeinek, fantáziájuk feltárásával, a környezettudatos neveléssel, magatartással olyan jövő nemzedéket formáljak, akik a felnövekvő társadalomnak méltó példát mutat.
A mai, rohanó világunkban egyre nagyobb felelősség terheli a 3-6 éves korú gyerekeket foglalkoztató intézményeket. Nagyrészt a nevelőkre hárul ama sokrétű ismeret és készség elsajátíttatása, megalapozása, amely az emberi élet kibontakozásának elengedhetetlen feltétele.
Az óvodában tanulja meg a gyermek a közösségi élet magatartási formáit, amelyek hatására fejlődő személyisége nagy átalakuláson megy keresztül. A gyermekek lelke még ebben a korban tiszta, ártatlan.
Az óvodai életben úgy alakítom a mindennapi teendőket, hogy a kreativitás megjelenjen a gondolataikban, cselekedeteikben. Figyelve arra, hogy értékrendjük, gondolkodásuk, tudásuk úgy bontakozzon ki, hogy ne érezzék a megfelelési kényszert a társadalom és a világ felé.
A kreatív tevékenységek a dolgok, jelenségek esztétikai megismerését szolgálja, szemléletes módon a valóságot tükrözi. Az óvodás gyermek a valóság összetettségéről keveset, majd mind többet fog fel. A valóság objektív összefüggésének feltárásához a környezeti hatásoknak és a nevelésnek kell megadnia az irányítást és a segítséget.
A valóság megfigyelésének, az ítéletalkotásnak és a tevékenységnek az együttes eredménye esztétikai jellegű produktum, amely érzelmektől színezetten fejezi ki azt a hatást, amelyet a környezet ingerei, élményei váltanak ki a gyermekeknél.
A nevelésnek és irányításnak tudatosan kell megteremtenie a körülményeket, amelyek biztosítják a gyerekek képességeinek fejlesztését.
Az élmények vagy benyomások egyszeri és halmozódó folyamatban együttesen nevelő hatásúak. Az élmény egy lelki folyamat, melyet értelmi, érzelmi és akarati kölcsönhatás jellemez. Az élményben a gyermek a jelenséget elsősorban az érzelmi oldalról közelíti meg.
Ebben a korban az esztétikai élményben hangsúlyozott az érzelem motiváló szerepe. A gyermek alkotó fantáziája keresi a valóságot a fantáziaképekkel, fogalomalkotása globális jellegű.
Az alkotó tevékenység során a gyermeki pszichikum olyan mélységei tárulnak fel, amely lehetőséget nyújt a gyermek aktív formálására, személyiségének sokrétű fejlesztésére. Olyan jellemet formáló hatását figyelhetjük meg, mint a kitartás, pontosság, a környezethez való alkalmazkodás, az önmaguknak való örömszerzés.
A gyerekek nagyon vigyáznak az általuk készített eszközökre, s ez a munka eredményének megbecsülésére is neveli őket.
A gyerekeknél nem elsőrendű cél a produktum, hanem inkább a tevékenység folyamata, maga a „készítés” a fontosabb. A tevékenység különböző technikai megoldásai, a sokféle anyag és szerszám tulajdonságainak megismerését is eredményezi. Tapasztalatokat szerez a tekintetben, hogy a formaalakítást befolyásolja az anyag és a szerszám természete.
„Ember vigyázz a
Földön,
Úgy élj, hogy kárt ne tégy.”
(Devecseri Gábor)
Költőnk szavai nem véletlenek, hiszen napjainkban a Föld egyre nagyobb veszélyben van. A természetszerető ember személyiségjegyeinek megformálását már óvodás korban el kell kezdeni.
A Helyi Óvodai Programunk is tartalmazza a természet szeretetére való nevelés lehetőségeit. Az óvodás gyermek ahhoz kötődik a legjobban, ami neki kedves, ami neki tetszik, amit szeret. Ezért fontos megismertetni vele a környezetében előforduló élő-és élettelen világot, mert ezen keresztül vezet az út oda, hogy a gyermek szeresse és óvja környezetét.
Az óvodánk környezeti adottságai lehetőséget biztosítanak a gyermekek számára, hogy a kreativitás és a fantázia kibontakoztatása mellett, élőben is megtapasztalhassák a közvetlen környezet adta lehetőségeket.
A gyermekek részt vehetnek a tanév folyamán - ősszel és tavasszal- Erdei Óvodai tanulmányi kiránduláson is. Az erdei óvodai program megírásánál is a környezettudatos magatartási normákat tartottam szem előtt. A természet közvetlen közelsége, a természetben fellelhető anyagok segítségével is igyekszem a gyerekek kreativitását fejleszteni. Az erdei óvodában a kirándulások alkalmával megtalált, mások által eldobált holmikat összegyűjtve alkottuk meg a legutóbbi kiállítási darabjainkat. A gyerekek és a szüleik otthoni gyűjtő munkája is segítségemre volt az alkotás megvalósításában. A természetre ártalmas, a környezetet szennyező, ez esetben az autógumik felhasználásával, közös együttműködés keretében valósítottam meg az óvoda udvarán kiállított tárgyakat. A környezetben meglelt hulladékokból folyamatosan készülnek a kiállítási tárgyak, melyek évről-évre, évszakról-évszakra jelennek meg az óvoda udvarán.
Ezek a kiállítási tárgyak egy kedves verses-mesés írónkat, Skolik Ágnest is megihlették. Az egyik verses-mesés kötetében – Csibemese- említést is tesz az óvodai alkotásokról.
Tudjuk, hogy az ember - jelen esetben a gyermek - alapvető szükségletét képezi, hogy valamit alkosson, létrehozzon, formálja a maga körüli világot. Ha a körülötte lévő dolgokat maga alkotja, akkor szívesebben játszik vele, figyelmesebben vigyáz rá, megbecsüli. Az anyag megszerzése - ez esetben a környezet megóvása - a dolgok megformálása, megalkotása a lényeg. Ez jelenti a gyermek számára a maradandó élményt. Ha az alkotás folyamatával még a környezetet is pozitív irányba tudja befolyásolni, még ösztönzőbb, motiválóbb lesz a gyermek egyéni fejlődésére.
Megpróbáltam betekintést nyújtani a mi óvodai éltünkbe, hogy milyen módon hasznosítjuk a természet „adta” anyagokat, lehetőségeket a kreatív-vizuális nevelésben. Bízom abban, hogy az általam megmutatott kreativitás beépül a gyermekek személyiségébe. Magukkal viszik a természet szeretetét, tiszteletét, a megismerés és az alkotás vágyát. Az ilyen szellemben nevelkedő gyermekek sokkal több figyelmet, energiát fordítanak majd felnőtt korukban a környezetükre.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)