Néhány nappal ezelőtt, gyermekeim nem túl szép vitájának elrendezése várt rám. A nagyobbik fellökte a kisebbet, aki kevésbé stabil lévén igen nagyot esett. Bevallom, villámló szemmel - igen, szerintem Szabi tudna mesélni - kaptam fel a hangosan síró kiscsajszit, és igyekeztem megvigasztalni. Mindeközben azonban a nagyobbik gyerkőcöm is sírt és látszott rajta, hogy nagyon rosszul érzi magát. Átgondoltam a dolgot: büntetésnek érzi-e, ha úgymond elfordulok tőle? Jött a válasz: igen. Úgy érezheti-e magát, mint aki rossz, és akit nem lehet szeretni? Igen.
Tehát, ha Ő ellöki a kisebbet valamely vélt vagy valós sérelmére válaszul, akárcsak fel sem mérve a következményeket, én pedig hacsak hátat fordítok neki, azt szűri le belőle, hogy Ő rossz, és anya nem szereti, sőt rosszabb esetben azt, hogy anya jobban szereti a hugit nála. Ezért aztán bosszúból megint csak fellöki hugit, és a mókuskerék önmagába fordul. Ezt akarnám? Semmiképp! Így hát lássuk, hogyan rendeződtek a dolgok.
Leültem a könnyeit potyogtató kisebbel a nagyobb mellé a szőnyegre (mellesleg ő is krokodilkönnyeket hullatott...).
- Anyának nagyon rossz látni, ha neked vagy huginak fáj valami.
- (Hüpp-hüpp)
- Elmondod, mi történt, mielőtt fellökted?
- El akarta venni az én kukásautómat!
- Te szerettél volna játszani vele?
- Igen, az enyém.
- Megkérted, hogy keressen másik játékot, vagy adtál neki?
- Hát, nem.
- Emlékszel, megbeszéltük, hogy ha elvennéd a játékot, amivel játszik, adsz
neki egy másikat helyette.
- Tessék, itt a gyors autóm.
- Ez nagyon kedves tőled, hogy kárpótolnád hugit. Neki nagyon fáj, ha
felborítod.
- Beütötte a fejét és nagyon sírt.
- Igen, mert fáj neki. Te sem szereted, ha fáj neked, igaz?
- Igaz.
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy nem lököd fel?
- Nem taszítom fel, mert akkor fáj neki.
- Ha haragszol rá, mondd el neki, de ne lökd fel. Mondd azt neki, hogy
haragszom! Megpróbálod?
- Igen.
- Akkor mit fogsz tenni, ha el akarja venni a játékodat?
- Haragszom.
Ez már eddig is jól haladt, a kedvencem azonban csak most következik.
Másnap ismét azonos a helyzet, természetesen mindkettőnek ugyanaz a játék kell. Kisfiam odamegy a hugihoz, kezébe fogja az arcát, maga felé fordítja, és azt mondja neki „Figyelj hugi, nagyon haragszom!”.
Itt van az a kulcsfontosságú tény, amelyre nem tudjuk elégszer felhívni a figyelmet: a gyerekeink ezt már anyanyelvként fogják használni egymás között, és másokkal is. Megtanulják tőlünk, és úgy beszélnek minden különösebb erőfeszítés nélkül. Ebben látom az igazi eredményt!
Sok-sok hasonló konfliktusrendezést kívánok mindenkinek!
Skita Erika
kommunikációs hídépítő
Fotó: www.foter.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
|
Skita Erika-Turáni SzabolcsCsaládi kommunikáció, kapcsolatfejlesztés, coachingElérhetőségeink: Telefon: 06-20/957-33-56 E-mail: info@ertsunkszot.hu Facebook: www.facebook.com/Ertsunkszot Honlap: http://www.ertsunkszot.hu |
Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)