1. Kibírják az újdonsült szülők ügyetlenségeit
Az első gyermek megszületése nem jelenti automatikusan azt, hogy anya és apa innentől fogva csípőből tudja, hogyan kell gyereket nevelni. Az elsőszülöttek nem csak elszenvedői a kezdeti bénázásoknak – mint rosszul felrakott pelenka, túl hideg vagy túl meleg fürdővíz –, hanem egyben kísérleti alanyai is a papíron jól hangzó, de a valóságban nem feltétlenül működő gyereknevelési elveknek. Akár hónapok is beletelhetnek, mire a szülők rájönnek, hogy bizonyos elképzeléseket jobb inkább elengedni. A fiatalabb gyerekek megússzák ezeket a kezdeti kalandokat.
2. Egy pillanat alatt felnőnek
Anya bemegy a kórházba szülni, és otthon hagy egy apró kétévest, aki az ő szemében még mindig baba. Három nap múlva hazamegy, és döbbenten veszi észre, hogy a kétéves már nagy gyerek. Mennyivel nehezebb, mint az újszülött, és mennyivel okosabb is! A kétéves pedig egyetlen pillanat alatt kerül át a „baba” kategóriából a „nagy gyerek”-be, amit nem feltétlenül fogad kitörő örömmel.
3. Mindig nagyobbak lesznek feléjük az elvárások
Még kis korkülönbség esetén is feltűnő – vagy talán csak akkor feltűnő igazán –, hogy a fiatalabb mintha kevésbé lenne érett, mint a nagy volt az ő korában. Ahogy egy kétgyerekes anya fogalmazott: „A kisebbik nálunk gyerekesebb, mint a bátyja valaha is volt.” Onnantól fogva, hogy a kistestvér beköltözött a házba, mindenki elvárja a nagyobbtól, hogy kettejük közül ő legyen az okosabb, ő pedig ennek az elvárásnak magától értetődően tesz eleget.
4. Hamar megtanulják, milyen érzés vigyázni a másikra
A kisbaba pici. Gyenge és törékeny. Óvatosan kell hozzányúlni, mellette nem szabad vadulni, és viszonylag csendben kell maradni, amikor alszik. A szintén még csak néhány éves nagyobbik hamar átlátja ennek a felelősségét, és később is harcosan védelmezi minden ártalomtól a kistestvérét. Ha esetleg otthon olykor (gyakran) fel is üti a fejét köztük a konfliktus, a külvilág felé mindig azt a védelmező szerepet veszi fel, amelyre otthon tanították.
5. Kitapossák az utat a kicsi előtt
A fiatalabbik gyerekem máig emlegeti, hogy az első iskolaelőkészítő foglalkozáson az igazgatónő külön odament hozzá, a nevén szólította, és azt mondta, örül, hogy a bátyja után őt is itt látja. A kisebbik testvér már nem csak jó ismerősként megy az óvodába és az iskolába, de abból a szempontból is könnyebb dolga van, hogy az idősebb megharcolja a szülőkkel a szokásos függetlenedési csatákat, legyen szó egyedül közlekedésről, esti kimaradásról vagy regisztrációról valamelyik közösségi oldalra.
6. Náluk jobb dolog nem is történhetne a kistestvérükkel
Egy szerető testvérnél nincs nagyobb kincs. Igaz, hogy apróságokon összekapnak, néha féltékenyek a másikra, de ez a kapocs minden veszekedésnél, sértődésnél vagy akár jellembeli különbségnél erősebb. Talán útban van a másik, de ha nincs otthon, nélküle üres a ház.
Kapcsolódó cikkeink:
- Megbízható elsőszülöttek és maximalista egykék
- A "nagytesó" segíti az óvodáskorúak nyelvi fejlődését
- A második gyerekkel több a gond?
- Megszületett a kistestvér és meghaltak az elvek - 12 dolog, amire csak akkor jössz rá, ha már két gyereket nevelsz
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)