Furcsa pár: túlevés és alultápláltság a kamaszkorban

- A kamaszkor egyértelműen a határkijelölések időszaka. A fiatal ilyenkor igyekszik felmérni saját személyisége végpontjait, és ezt a folyamatot gyakran a testén keresztül is kommunikálja – mondja Bóta Tímea pszichológus, az Élet Akadémia trénere. – A „jól vagyok” érzés testi és lelki szinten egyaránt megjelenik, a kettő egymás létét feltételezi. Ha viszont a kamasz lelkében gubanc van, az a habitusától függően leképzőhet a testén keresztül is. A zsírpárnák kiválóan szigetelnek – lelki értelemben is; azt az illúziót kelthetik, hogy azzal majd képes lesz megóvni magát a fájdalomtól, csalódástól, vagy akár csak távol tartani tőle azokat a dolgokat, amik igazából megérinthetnék a lelkét.  De van, hogy a gyerek egyre kevesebbet eszik, így igyekszik magáról minden felesleget és feleslegeset letolni. Nem véletlen, hogy az első terület, aminek felfedezték és bizonyították a kapcsolódását a lelki eredetű bajokhoz, az az emésztőrendszeri betegségek köre. Sokatmondó például, ha megfigyeljük gyermekünk viszonyát az étkezéshez, mint tevékenységhez. Habzsol, nassolni szeret, túl akar lenni az ebéden, esetleg rendszeres hasgörccsel reagál a táplálékbevitelre. A dolgok testi és lelki megemésztésének folyamata szorosan összefügg és kis odafigyeléssel igen sok információhoz juttathatja a szülőt vagy a gyereket – állítja a pszichológus.

Persze mire gyermekünk kamaszkorba ér, jó esetben szülői érzékelésünk is kiforrott rendszert mutat. Ahogyan pici korában már akkor tudtuk, hogy lázas, amikor belenéztünk a szemébe, most is érezzük, ha valami megülte a lelkét. Ki kell azt is mondanunk, hogy a hízás-fogyás egy folyamat eredménye – a gyermek testének változása a szülő szeme előtt zajlik, és családja válogatja, hogy mikor érzik úgy –, ha úgy érzik egyáltalán –, hogy be kell avatkozniuk. Ilyen esetben lehetőleg ne az legyen az első dolgunk, hogy lelakatoljuk előle a hűtőt, vagy éppenséggel dupla doboz fagyit viszünk be a szobájába vacsi után, inkább álljunk meg egy pillanatra a konyhaküszöbön és vállaljuk a rizikót, hogy magunkba nézünk.

- Egyáltalán nem mindegy, hogy nekünk szülőknek pontosan mi is okozza a rossz érzésünket – folytatja a pszichológus - Ha a gyermekünk pocakját sávokra osztó zsírt látva az ízületeit kezdjük félteni az például egészen más, mintha attól rettegünk, hogy lám, ő is kövér lesz, akárcsak én voltam, és majd őt is kiközösítik a társai. Nagyon hasznos, ha először tisztázzuk a saját testünkhöz fűződő viszonyunkat és nem saját negatív emlékeinkre, tapasztalásainkra támaszkodva indulunk el a gyerek felé, hanem éppen hogy őt figyeljük meg. Tekintve, hogy a kamaszok korosztályos jellemzője, hogy ambivalensek a szülői kritikával, jobban tesszük, ha finoman közelítünk. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis azt, hogy azzal, ha tiszteljük a (teste) határait (is), azt is mondjuk, „elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert szeretlek”.

Az igazi változás többnyire belülről indul el, a tartós siker érdekében azonban nem megkerülhető, hogy a harmonizálás folyamatát kívülről, a táplálkozás oldaláról is megtámogassuk.  Célszerű ehhez a térfélhez is hasonló elvek mentén közelíteni: nem a kilók ellen vagy éppen a kilókért indítani elszánt küzdelmet, hanem megteremteni az egészséges táplálkozás feltételeit, a többit pedig rábízni a fiatal és még könnyen regenerálódó szervezetre.

- A testünk egy hihetetlen intelligens rendszer, ami korlátlan ideig képes lenne tökéletesen működni, ha nem kényszerítenénk időről-időre arra, hogy a feleslegesen bevitt táplálékok feldolgozására pazarolja az energiáját - állítja Zsolnay Gergely, az Élet Akadémia életmód tréningjének vezetője. – A fiatalok, mivel még nem tapasztalják magukon az időmúlás nyomait, ha lehet felnőtt társaiknál még felelőtlenebbül bánnak szervezetük alapkészleteivel. Hajlamosak számtalan fölösleges dologgal (energiaitallal, alkohollal, gyors és egészségtelen ételekkel) terhelni a rendszerüket, sokáig úgy hiszik, következmények nélkül. A túlsúlyos gyerekkel nagyon fontos lenne megértetni, hogy a fogyáshoz nem kell feltétlenül nélkülöznie: jó minőségű ételből ugyanis egyszerűen képtelenség annyit elfogyasztani, ami súlyfelesleget eredményezne. És természetesen ugyanez igaz a kóros soványság állapotára is. Sokszor, ha nagyon vékony kamaszt látunk, hajlamosak vagyunk ítélkezni és azt gondolni, hogy a nem evés eredményezte a fogyását. Pedig számtalanszor inkább arról van szó, hogy a helytelen táplálkozás (esetleges betegség vagy gyógyszeres kezelés) miatt az emésztőrendszer szervei károsodtak, ennek következtében viszont az emésztés, a felszívódás és a beépülés folyamata vesztett a hatékonyságából.  A megoldást ez esetben is ugyanaz jelenti: az emésztőrendszer harmóniáját kell mielőbb helyreállítani – állítja a szakértő.

Vagyis akár duci, akár gyanúsan sovány a gyermekünk, mi szülők sokat tehetünk azért, hogy kamaszunk számára újra komfortos hely legyen a saját teste. Kezdetnek például merjünk változtatni a család étkezési szokásain, ragadjunk fakanalat, máskor szemetes zacskót és vigyünk szemüveget a nagybevásárláshoz.

- Ma túlságosan sok koncentrált és száraz élelmiszert, valamint húst fogyasztunk – folytatja Zsolnay Gergely. – A táplálékunk egy részében eleve kevés a víz, a hőkezelt élelmiszerekből pedig már eltávozott a folyadék mire azok a szervezetünkbe jutnak.  Nagyon kevés olyan élelmiszert veszünk magunkhoz, ami magát az emésztés folyamatát támogatja, pedig a nyers zöldségek, a hántolatlan gabonák, az olajos magvak és a káposztafélék számtalan variációt kínálnak egy jó recepthez. Fontos lenne megértetni a fiatalokkal, hogy az időszakos diétáknak önmagukban nincs értelmük, pusztán lehetőséget nyújtanak arra, hogy elinduljanak egy sokkal előremutatóbb irányba, amit úgy hívnak: életmódváltás. Bíztassuk őket, hogy a diéták jojó effektusa helyett, folyamatosan, tudatosan és a saját szervezetük visszajelzéseire figyelve építsenek ki egy táplálkozási rendszert, ami számukra megfelelő. Meg kell érteni, hogy minden ember más, így ugyanazokra az ingerekre a teste is eltérően reagál - A különböző testi igények figyelembe vétele mellett azonban van néhány olyan elv, amit bárki biztonsággal átültethet mindennapi étkezési szokásai közé. Ha például a függőséget okozó élelmiszerek helyére (kávé, energiaital, alkohol, finomított szénhidrátok, finomított cukrok teljes skálája) a szervezetünk valós igényeinek kielégítésére szolgáló táplálékokat teszünk (víz, gyógynövényes tea, teljesértékű gabona, olajos mag, zöldség, gyümölcs), már túl is vagyunk a legnehezebb, egyben legjelentősebb ponton. Nem kell mindent egy hét alatt megreformálni, de ha lassan helyettesítjük a finomított szénhidrátot a teljes kiőrlésűvel, a fehér rizst a hántolatlannal, a tésztát a kölessel, hajdinával, vagy a hüvelyesekkel, hétről-hétre érezhetjük a változást. Bár a megszokott életformánkba új dolgokat bevezetni mindig plusz energiával jár, vegyük fontolóra, mert ezzel a rövid távon elsőre macerásnak tűnő folyamattal gyermekünknek kulcsot adhatunk a kezébe ahhoz, hogy saját egészséges rendszerét egész életében megőrizhesse.

Fotó: Ben Seidelman / Flickr.com