Készüljünk tudatosan gyermekünk első állására!

Bár a legtöbb végzős fiatal nagy adag természetes önbizalommal lép ki a munkaerőpiacra - meggyőződése, hogy tudása elegendő, szorgalma vitathatatlan, jelleme pedig bizalmat sugároz -, nekünk szülőknek illik látni, hogy valójában pályája elején tart és páratlan tehetsége még nem párosul gyakorlati tapasztalattal. Bár álmai megvalósításában támogatni egyik legszebb - és legnehezebb - feladatunk, egyes esetekben mégis azzal tehetjük érte a legtöbbet, ha finoman ellenpontozzuk elfogultságát és segítünk neki elhelyezni saját magát ebben az új világban.

- Amikor a végzős kijön az egyetemről, általában két véglet felé sodródik: fűnek-fának elküldi az önéletrajzát, más esetben viszont olyan szűk rétegre céloz, ami szinte ellehetetleníti a gyors elhelyezkedését – kezd mesélni Deák Andrea fejvadász, az Élet Akadémia trénere. - Alapvetően az lenne kívánatos, ha a gyerek a diploma megszerzése idejére már tisztában lenne vele, hogy milyen hivatás felé orientálódik. Ez lehet akár egy életre szóló döntés is, ezért nagyon fontos, hogy a hivatás kiválasztása a gyermek vágyainak és érdeklődési körének fókuszát követve, a személyiségjegyeit és a készségeit figyelembe véve történjen. Ha sikerült rátalálni a megfelelő irányra, kezdődhet az adott szakterületen tevékenykedő cégek megkeresése. Munkaadói szemmel az rendkívül szimpatikus lenne, ha a pályakezdő a ranglétra legaljára is igazi lelkesedéssel áll fel, mert azt sugallja: tisztában van vele, hogy még nem kész az önálló, hatékony munkavégzésre, de az elszántság és a szorgalom megvan benne. Jellemző fiatalkori tévedés, hogy a gyerek úgy érzi, ő már mindent megtanult a felsőoktatásban, már kész az érdemi munkára. Valójában az első munkanaptól kezdve egy több hónapos átmeneti szakasz indul, mire valóban teljes értékű dolgozó válik a kezdőből. Fontos, hogy a fiatal lássa, ez az időszak nem csak tőle, de a munkaadótól is igen sok energia- és időbefektetést igényel, lévén a munka elvégzése és betanulása csak egy dolog, számtalan kulturális tényező járul hozzá, amivel a kezdőnek meg kell ismerkednie. A munkahelyi környezet például más kommunikációt, öltözködést, hozzáállást igényel, mint amit a fiatal a korábbi életszakaszaiban megszokott. Nem véletlen, hogy a nagylétszámú vállalatok nagyobb lelkesedéssel fogadnak pályakezdőket, a fiatalok betanítása ugyanis sokszor egy egész embert kíván. Erre a kisebb cégeknél többnyire nincs kapacitás – állítja a fejvadász.

A gyerek önbizalmát aláásni persze nagy hiba lenne, inkább hívjuk fel a figyelmét az esetleges túlkapásokra. – Kifejezetten nem szerencsés, ha a pályakezdő afféle „Ide nekem az oroszlánt is!” mentalitással érkezik az állásinterjúra. Az első találkozásnál lehetőleg ne érdeklődjön feltűnően a fizetés, a bónuszrendszer, és a szabadságok iránt. A munkakör részleteire persze rá lehet kérdezni, taktikusan, tapogatódzva, így ebből is sok minden leszűrhető, miközben az érdeklődése bizalmat és nem visszatetszést kelt. Mi az Élet Akadémián számtalan szituációs játékkal készítjük fel a fiatalokat erre a számukra sok újdonságot hozó időszakra, de az is sokat számít, ha a szülő vagy egy a gyermeket jól ismerő pedagógus beszélget erről a témáról a fiatallal – állítja Deák Andrea.

Ha már megvan a biztos pozíció, fújhatunk egy alaposat, a gyerek az első fordulóban megállta a helyét – talált állást. Az első napon nagyon lelkes, a másodikon közepesen kiábrándult, egy hét után pedig a mély apátia felé süllyedő gyermekünknek azért nem árt elmondani, hogy bármilyen okos és ügyes is, jövő hónapra még nem nevezik ki a csapat élére. És amit a legfontosabb hangsúlyozni, hogy ez így éppen rendben van.

 – A nyugdíj-korhatár egyre inkább kitolódik, így folyamatosan nő a munkában eltöltött évek száma. Nagyon fontos lenne azt megértetni a fiatalokkal, hogy bár igen felgyorsult világban élünk, a saját érdekük is azt diktálja, hogy kellőképpen megérjenek egy pozícióra. Jó lenne, ha rálátnának, hogy nincs hova rohanniuk és ugyanígy, az egyes lépcsőfokok átugrálásával sem nyernek semmit. – folytatja a szakértő. – Az például csak egy dolog, hogy ha valaki nagyon fiatalon kerül vezető beosztásba, ott igen nagy a korai kiégés veszélye. Ami viszont talán még fontosabb az az, hogy a jó vezetőnek emberileg is meg kell érnie, számtalan magánéleti szituáción át kell áthaladnia ahhoz, hogy a hasonló helyzeteket később a beosztottjaival kapcsolatban megfelelően tudja kezelni. Egy egyszerű példával élve: sokkal kevésbé és egészen más módon toleráns női alkalmazottaival egy olyan főnök, akinek még nincsen saját gyermeke, mint az, aki maga is ismeri a kisgyermekesek életritmusát. Tudja például, hogy ha a gyerek beteg, akkor az anyja mellett kétszer olyan gyorsan gyógyul, mintha más vigyázna rá. A jó vezető a hasonló tapasztalatokat beépíti a munkahelyi problémák megoldásaiba. Azt gondolom, a fiatal generáció egyik legnagyobb öngólja lehet, ha nincs türelme kivárni a dolgok természetes érési folyamatát és ennek következtében nem tud a megfelelő időben kerülni a megfelelő helyre. Az igazi álmok eléréséhez nem az ideig-óráig divatos pozíciókat vagy a sok számjegyes fizetéssel kecsegtető állásokat kell követni, hanem a saját utunkat.

Fotó: stockimages/FreeDigitalPhotos.net