Elkényeztetem a kamaszomat, mert még megtehetem

Éva története.

A férjem nem érti, miért kell a 16 éves fiamnak reggelit készítenem

Reggel 6 óra van. A fiam még alszik a szobájában. Hamarosan felkel és elindul az iskolába. Aztán ki tudja, mikor jön haza délután. Igen, ma kedd van. Fociedzés. 

Egyébként a férjem is alszik még.

6:15. A férjem felkel, átölel, és már megint csóválja a fejét. Hogy miért kell nekem reggelit készítenem egy 16 éves gyereknek. Rendszeresen vitáink vannak ebből. De most nem érek rá arra, hogy újra belemenjek. 

6:30. Itt az ideje, hogy felkeltsem a fiacskámat. Halkan benyitok a szobájába és a nevén szólítgatom. Felnéz és megkérdezi, hogy hány óra van. Mondom neki, hogy 6:30 és hogy lent várja a reggeli. Felkapcsolom az íróasztala kislámpáját. Mindig ezt szoktam felkapcsolni, hogy ne aludjon vissza, de ne is legyen olyan nagy fény a szobájában. 

6:45. A fiam lejön reggelizni. A férjem már épp indulni készül. Rántottát csináltam hagymával és kolbásszal. A fiam egyik kedvenc reggelije. Csomagoltam neki uzsonnát is. 

Szeretem a reggeleket. Ezek a legjobb pillanatok. Amíg eszik, addig egy pár szót tudok vele beszélgetni. Főleg akkor, ha a kedvencét készítem. 

Tudom, hogy ő maga is képes lenne rá, hogy reggelit készítsen vagy uzsonnát csomagoljon magának, sőt adhatnék pénzt is neki, hogy a büfében vegyen magának valamit. De akkor még ennyit sem lennénk együtt, mint most. Tipikus kamasz, sokszor bezárkózik a szobájába, alig van olyan pillanat, amikor hozzá lehet szólni.
 

Már egyre ritkábban igényli a társaságomat

Megbeszéljük, hogy megyek érte délután és elviszem a fociedzésre kocsival. 

Ezt is szeretem. Van, amikor már nem is igényli, inkább a haverjaival megy. És tudom, hogy egyre több ilyen alkalom lesz. De amíg még elvihetem, addig legalább  abban a fél órában van egy kis időnk beszélgetni, vagy csak zenét hallgatni. Mindkettő jó. Általában én beszélek, mindenféléről, hírekről, időjárásról, a munkámról. Van, hogy kérdezek tőle, de igyekszem nem túlságosan belemászni a magánéletébe. Amit akar, azt megosztja velem. 

Aztán van olyan, amikor segítségre van szüksége. Mindig mindent eldobok olyankor és csak rá figyelek. Ha például nem tudja egyedül megírni a háziját, vagy ha szeretne tanácsot kérni tőlem valamiben. Néha megkérdezi, hogy amikor én ennyi idős voltam, akkor hogy volt ez vagy az. Ez nagyon megtisztelő, mert persze legtöbbször a barátaival osztja meg a titkait. De amikor néha engem is beavat valamibe, akkor annak nagyon tudok örülni. 

Fociedzés közben általában elszaladok egy pékségbe és veszek neki valami finomságot, este pedig mindig főzök melegételt.

Ahogy a Jézuska és a húsvéti nyuszi sem jön már hozzánk, úgy a házunk is egyszer üres és csendes lesz

Szeretem, amikor átjönnek a barátai és nézhetem, ahogy vicces videókat néznek és nevetgélnek. Van, amikor csak ennyit látok a fiamból. És tudom hogy lesz, amikor ennyit se fogok.

Amikor már reggel nem készítek neki reggelit, mert nem fog nálunk lakni. Amikor nem tudom kitakarítani a szobáját, nem tudom kimosni a büdös edzőruháját, és nem segítek neki a háziban, vagy nem velem osztja meg a titkait. 

Nem én fogom elkísérni fodrászhoz, hogy menő hajat csináltasson, és nem én fogom fizetni se ezt, se a mozijegyét. Nem látom az arcát, ahogy a barátaival nevet, vagy ahogy reggel álmosan ébred. 

Mert ahogy a Jézuska és a húsvéti nyuszi sem jön már hozzánk, úgy egyszer a házunk is teljesen üres és csendes lesz. Nem lesz tele a szennyestartó a ruháival, és nem lesz rendetlenség a szobájában. 

Nem lesz kivel megnézni a legújabb Batman filmet, és nem fogom telepakolni a hűtőt a kedvenc ételeivel, amit rajta kívül senki sem szeret. 

De amíg szüksége van rám és amíg még megtehetem, addig én ott leszek neki, és meg is teszek érte mindent. 
 

Lehet, hogy elkényeztetem vagy "elrontom", de amíg megtehetem, meg is teszem

Lehet, hogy mások úgy gondolják, hogy csak elkényeztetem, hiszen ezekre a dolgokra egyedül is képes lenne. Reggelit készíthetne magának egyedül is, vagy elmehetne busszal is a fociedzésre. Beállíthatna magának ébresztőt is, hogy ne az anyukája ébressze fel 16 éves korában is. Lehet.

Vagy például veszekedhetnék vele, hogy takarítson ki a szobájában, de inkább hagyom, hadd élje az életét, és amikor már nagyon nagy rumli van, akkor segítek neki. 

De szerintem a szeretetből és a gondoskodásból sosem elég. Legyen akárhány éves, amíg az erőm kitart, és amíg igényli, mindent megteszek, hogy egy kicsit könnyebbé tegyem a napjait. 

Indexkép: Depositphotos.com