Munkám során segítem a gyermekeket, hogy az általuk átélt élményeket kijátszhassák magukból.
A gyerekek kigondolják az ötletet, majd közösen megvalósítjuk. Az átváltozás öröme az egyik legnagyobb élmény számukra.
Ezt a fajta gyermeki fantáziaszárnyalást fontos nekünk óvodapedagógusoknak segíteni. Az általuk kiválasztott játéktémába, meglévő és még nem elsajátított kíváncsiságra alapuló tudásanyagba kapaszkodok bele és segítem a játékot kibontakozni, illetve ezzel párhuzamosan és ezt követően adok át minden tudásanyagot, ami csak foglalkoztatja őket a témával kapcsolatban.
Természetesen vannak alkalmak, amikor csak az esztétikai élmény kedvéért, magáért az alkotás öröméért barkácsolunk. Már év elején elkezdjük gyűjtögetni különböző eszközöket, amikből aztán később tudunk építkezni (termények, dobozok stb.)
Az első játék, amit bemutatok egy cirkuszos játékból alakult ki, ahol ők voltak az előadók. Innen jött az ötlet, hogy koncertet szeretnének adni.
„Óvónéni! Szükség lenne egy mikrofonra a koncerthez!” Itt van szükség, egy kis ötletességre.
Mondhatnánk, hogy bármiből bármi lehet a játék során, de akkor túl egyszerű dolgunk lenne, én sosem tudok ennyivel megelégedni, hiszem mennyivel nagyobb mozgató ereje van egy, az, újdonság erejével ható eszköznek, amit mi készítettünk.
És itt érkezünk el a ponthoz, mikor a csillogó szempárokat látó lelkes óvónéni varázsol.
A mintát elkészítettem konyhai papírtörlő gurigából, a többit már maguktól alkották, bevonták krepp papírral, kidíszítették. Ezalatt elkészült a nézőtér, addig a többiek barkácsoltak.
És jött az ötlet, hogy hangszerekre is szükség van. Szépen lassan megszületett az első gitár. Ők vonták be, színezték, belefűzték a fonalból készült húrokat, én pedig összetűztem és megragasztottam.
Közben azon gondolkodtak, milyen hangszereket tudnánk még készíteni. Elővettem nekik a hangszereinket és megnézegettük, megbeszéltük melyiknek mi a neve, megszólaltattuk őket.
Volt, aki a színpadon szerepelt, volt, aki csak nézte és volt, aki barkácsolt tovább.
A nagycsoportos lányok szerettek volna szerepelni először és tőlük származott az ötlet. A kiscsoportosok leültek a nézőtérre és figyelték a nagyokat.
A szereplők az aktuális őszi dalainkat kezdték el énekelni. Itt mindjárt egy spontán énekes játékos tevékenység alakult.
Azt kérték tőlem, hogy én soroljam fel, hogy a dalok hogyan követik egymást. Szerettem volna, ha sikerül saját maguknak koordinálni az előadást, ezért minden dalhoz egy kis képecskét készítettem, ami arra a dalra jellemző, így ők is felismerték, hogy melyik dal után melyik következik, és maguk görgethették tovább a játék fonalát.
Közel öt napig játszottuk ezt a játékot. A negyedik és ötödik napon már a kiscsoportosok is bátran felmentek a színpadra. Hatalmas élmény volt mindenki számára, mert együtt játszott az egész csoport, amire mindig törekszem, mert fejleszti a csoportösszetartást, az együttműködési képességet, alkalmazkodást, de ugyanakkor mindenki megtalálhatja a neki tetsző szerepet. A legnagyobb öröm volt számomra, hogy az egyik kislány a közeledő születésnapjára egy igazi gitárt kért, mert elhatározta, hogy megtanul gitározni... És mi más lenne a mi igazi célunk, mint a gyermeki kíváncsiság felkeltése és az általunk képviselt értékek megszerettetése.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)