A gyökere pedig a gyerekkorban van, és ebben a kis mondatban: Fuj, kakás!
Ezzel tanítjuk meg a gyereknek, hogy a kaka valami rossz dolog. Olyasmi, amitől undorodni kell, és mivel belőlünk jön, hát mi sem vagyunk igazán szerethetők. Hányszor mondjuk a babának, hogy milyen büdös, hányszor teszünk rá nézve negatív utalást, csak azért, mert még nem szobatiszta …
Kakával kent falak – az első kézjegyek egyike
A baba számára a kaki is csak egy anyag, amit megismer. Sokszor tapasztalják a szülők, hogy a csöndes baba, mire odamennek hozzá, a pelenka teljes tartalmát egyenletesen eloszlatja a pelenkázó ajtaján, a kiságyon, a szőnyegen és a falon, és roppant elégedett a munkájával. Számára még a kaki is csak valami, amivel nyomot tud hagyni a környezetében. Fogalma nincs róla, hogy a kaki rossz volna – mert nem is az.
(Képforrás: Canva Pro)
Az egészséges hozzáállás: a kaki természetes
A felnőttek körében vizsgálták, hogy viszonyulnak magukhoz, milyen az önértékelésük és az önbizalmuk. Azt találták, hogy amelyik személynek a széklethez való viszonya egészséges, annak jobb az önbizalma. Felnőtt férfiak körében vizsgálták, miért undorodnak egyesek jobban a saját gyermekük székletétől, míg mások számára miért nem okoz ez gondot. A háttérben a negatív szülői attitűd volt megfigyelhető - a legtöbb undorodó édesapa családjában a széklet mint bűnös dolog, undorító dolog, nem kívánatos dolog volt jelen. A szocializációjuk során a széklettel férfi nem is foglalkozott, kifejezetten a nők feladata volt, hogy a széklettel kapcsolatos dolgokat (mint az idősek és gyerekek gondozása) ellássák. Aki tehát jól viszonyul a széklethez, annak nem csak az önbizalma egészségesebb, de sokkal jobb párkapcsolatot tud kialakítani és jobb kapcsolatba tud kerülni a gyerekével is, hiszen nem ragad a sztereotípiákba és képes lesz egy egyszerű, szeretetteli kötődésre, amit a gyerek tisztába tétele jelent.
A kaka-korszak
Amikor a lányom picike volt, beállt a nagyinál a baromfiudvar közepén, és válogatott hajlításokkal, hogy egy székely népdalénekes megirigyelhette volna, elkezdte nótázni: Kutyaszar, pipiszar, kutyaszar, pipiszar!
Mi, felnőttek gurultunk a röhögéstől, a gyerek számára azonban a világ legérdekesebb dolga volt, hogy az állatok is kakálnak, nem csak ő. Hogy a kutya is és a pipik is kakálnak, és milyen különfélét, és mind másmilyen. Ezt meg kellett énekelni! Ebben az időszakban, amikor a gyerek szobatisztasága a központi kérdés, a kaka szerepe felértékelődik. Nagyon fontos, hogy a helyén kezeljük ezt a témát.
A gyerek nem „kis büdös kánya”, se nem kis szaros, se bármi hasonló, ami arra utalna, hogy ő és a kakis pelenkája nem felel meg a világ számára. Ugyanígy nem jó, ha a gyereknek, ha valami olyasmihez akar nyúlni, amit nem szeretnénk, azt mondjuk: Fuj, az kakás!
Mit kell megtanítanunk mégis, ha a kakiról van szó?
A higiéniai alapokat. A kakis fenekét meg kell törölni, meg kell mosni, ha erre módja van. A kakilás után kezet kell mosni alaposan. És a kaki teljesen rendben van. Ennyi tudnivaló van vele, és az ő „piszkosságával” kapcsolatban. A kakiban azok a dolgok jönnek ki, amikre már a szervezetünknek nincs szüksége. Ezek a dolgok pedig nem volna jó, ha visszajutnának bele. Ezt elég egyszerűen meg lehet értetni a gyerekekkel anélkül is, hogy riogatni kéne őket.
Miért jó, ha a gyerek – és a későbbi felnőtt – nem undorodik a kakitól?
Ahogy már írtam, a gyerekek tisztába tevése idejében erre a képességére mindenképp szüksége lesz. De ha csak cicája, vagy kutyája – esetleg egy kisegere, tengerimalaca – bármilyen állatkája lesz, annak a székletével is találkozni fog. Tudnia kell, hogy az állatok gondozásának alapja is az, hogy tisztán tartjuk és a széklettel nap mint nap találkozunk. A saját székletével is konfrontálódhat, hiszen lehet olyan beteg, amikor nem ér ki a WC-re, és saját magát is tisztába kellhet tennie. Sőt, az idős és beteg szülei székletével is találkozhat az ember – és ez is olyan valóságos dolog, amitől nem elhányjuk magunkat, hanem tudomásul vesszük.
(Képforrás: Canva)
A kakihoz való érzelemmentes viszony egyszerűen mindennapos dolog kéne legyen. Nem szükséges rá érzelmi többletet ragasztani. Sem a szobatisztaság idején, sem később nem könnyíti meg az ember dolgát, ha kicsi korában „beleszarnak a kakiról alkotott képébe” a környezete résztvevői.
Ha a gyerekünk még kicsi, könnyítsük meg neki ezt az időszakot! (Ha pedig felnőttként érint téged, ideje szembenézni egykori pelenkád tartalmával, és elfogadni azt!)
indexkép: depositphotos.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)