1. Edd meg a zöldséget, mert egészséges!
Létezik a világon olyan gyerek, aki egy ilyen felszólítás után meggondolja magát, és örömmel kezdi rágcsálni a répát vagy a brokkolit? Szép dolog az egészségtudatosság, de egy óvodást inkább mással érdemes motiválni – például hogy milyen finom az adott étel, vagy kreatív módon tálalni.
2. Ne sírj!
Elhangozhat dühös felszólításként vagy megnyugtatónak szánt vigasztalásként, pedig egyik szituációban sincs értelme. A hisztiző gyerek ettől nem fog megnyugodni, a valóban szomorú pedig úgy érezheti, még a sírásért is szégyellnie kell magát. Engedjük, hogy sírjon a vállunkon, ha szükségét érzi, hiszen ez nem a gyengeség jele!
(Olvasd el ezt is: Ezért ne alázd meg a gyerekedet, ha hisztizik)
3. Rossz vagy!
Klasszikus példa, mégsem lehet elégszer elmondani: szigorúan tilos negatív címkékkel minősíteni a gyereket! A gyerek ráadásul nem csak a szavakból ért: ha tudatosan nem is mondjuk ki az említett szókapcsolatot, de amúgy folyamatosan érzékeltetjük, hogy nem vagyunk vele megelégedve, ahogy telnek az évek, tényleg egyre „rosszabb” lesz. Magunkban belül is lássuk őt jónak, akkor is, ha a cselekedetei ezt nem minden esetben erősítik meg.
4. Kövér vagyok, fogyókúráznom kell
A gyerek számára a szülői minta sokkal erősebb, mint a direkt nevelés. Az a kislány, aki önmagával elégedetlen, folyamatosan diétázó anya mellett nő fel, ezt szívja magába, és természetes lesz számára, hogy a női lét elengedhetetlen része a saját külsőnk kritizálása. Tízévesen fogyókúrázó vagy testképzavaros gyermekek mellett az esetek nagy részében olyan anyát találunk, aki maga is hasonló gondokkal küzd.
5. Végre jól sikerült a dolgozatod, máskor miért nem tudod így megírni?
Ugye mindannyian érezzük a dicséret mögött nem is annyira burkoltan megbúvó szemrehányást? A teljesítménye felett érzett felhőtlen öröm minden másnál jobb motiváció arra, hogy megismételje, amit korábban nyújtott.
6. A négyes sem rossz, de az ötös még jobb lenne
Az előző pont egyik változata. Néha a négyesért is sokat kell küzdeni, és a nevében is benne van, hogy az egy jó jegy. Még az sem biztos, hogy a szülői maximalizmussal agyonnyomott gyerekek bizonyítványa jobb lesz, mint azoké, akiket nem hajtanak állandóan, az pedig bizonyított, hogy a kitűnő eredmény és az életben való helytállás között a világon semmi kapcsolat nincs.
(Kapcsolódó cikkünk: Nem kitűnő bizonyítvány, hanem feltétel nélküli szeretet kell a sikeres élethez?)
7. Lacika miért tudja megtanulni?
„A Steinmann miért tudja megtanulni?” – kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól” - idézi fel Karinthy a jó tanuló alakját. Steinmann már jó 120 éve járt gimnáziumba, de az emléke máig kísért – ma is számtalan szülő kíváncsi arra, miért nem tud gyermeke pont olyan eredményt elérni, mint az osztálytársai, testvérei, barátai. Ne tegyünk! Az ilyen megjegyzések nem motiválóak, legfeljebb arra jók, hogy gyermekünk megutálja az eminenst.
8. Te vagy a legokosabb az osztályban
Ennek a mondatnak is számos változata ismert, a Te vagy a legügyesebb a focicsapatban-tól a Te vagy a legszebb a világon-ig. Pozitív megerősítésnek szánjuk őket, pedig mindig visszafelé sülnek el. Egyrészt egy ilyen megállapítás valószínűleg nem igaz. Szinte biztos, hogy nem a világ legszebb gyerekét neveljük, és az is felettébb valószínű, hogy vannak gyermekünknek olyan osztálytársai, akik bizonyos területeken jobbak, mint ő. Egy gyerek még könnyen elhiszi, hogy ő a legtökéletesebb a világon, és sok pofonba kell belefutnia, amíg rá nem jön az ellenkezőjére. Felesleges megpróbáltatásoktól kímélhetjük meg, ha a kezdetektől azt tanítjuk neki: számunkra ő a legdrágább a világon, de a többi ember szemében éppen olyan gyerek, mint bárki más.
Kép: Myriams-Fotos / pixabay
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)