Iszonyatosan tud fájni, amikor rádöbbenünk, hogy a párunk, akit szeretünk, akiről azt gondoljuk, hogy vele elkötelezett, kizárólagos párkapcsolatban élünk, félrelépett. Már nem én vagyok számára a legfontosabb. A megcsalás pillanatában a figyelmünk a legtöbb esetben azonnal a szeretőre irányul, és azt gondoljuk, hogy az a „szemét” elszerette a párunkat. Pedig ő csak beférkőzött egy kicsi (gyakran nem is olyan kicsi) résen, ami kettőnk között nyílt. Azon a szakadáson, ami már régóta ott tátong a kapcsolatunk hálóján. Vagy éppen a párunk önbizalmán.
Szeretethiány
Lehet, hogy a párunk már rég nem érzi szeretve magát a kapcsolatunkban: nem kap elég figyelmet, megértést, elfogadást, szexet. Lehet, hogy ellaposodott a kapcsolatunk, eltávolodtunk egymástól, már nem jó hazajönni, mert folyton csak veszekszünk. Ha ebben a helyzetben találja meg a párunkat egy párás szemű kolléganő vagy egy kedves, érzékeny kolléga, akkor nem csoda, ha a párunk örül annak, hogy a betöltetlen szükségleteire választ kap. Végre van valaki, aki felnéz rá, csodálja, tiszteli, akivel jókat lehet beszélgetni, és aki mellett ismét jó nőnek, férfinek élheti meg magát. Igazából tehát nem arról van szó, hogy a szerető jobb, szebb vagy izgalmasabb lenne mint mi vagyunk, hanem arról, hogy a párunk megkap tőle valamit, amit mi már rég nem tudunk vagy nem akarunk megadni neki. Tehát nem a szerető személyiségébe, külsejébe szeret bele a párunk, hanem mindabba, amit a másik nyújtani tud neki.
Ha túl sok a bántás a kapcsolatban
Megcsalásra adhat okot, ha egy kapcsolatban megsokasodtak a bántások. Tulajdonképpen mindegy is, hogy ki bánt meg kit, a helyzetet általában közösen „állítjuk elő”. Ha a partnerem folyamatosan lebecsülve, megalázva érzi magát a kapcsolatunkban, akkor szívesen keres valakit, aki mellett békét, nyugalmat, biztonságot talál. De az is gyakran előfordul, hogy egy veszekedésektől szikrázó kapcsolatban az a fél lép félre, aki gyakran megbántja a partnerét. Ha folyamatosan bántom a páromat, beszólogatok neki, megalázom, akkor nem tudok büszke lenni magamra. Ha a társam szemébe nézek, szomorúságot, megbántottságot vagy megvetést látok, akkor roppant kellemetlenül fogom érezni magam, és szívesebben választom egy olyan ember társaságát, aki felnéz rám, aki jónak tart engem. Ezért fordul elő gyakran az, hogy a bántó fél lép félre.
Szétfejlődés
Az is előfordulhat, hogy jól megvagyok a párommal, nincs köztünk sok feszültség, de ki-ki éli a saját életét, és már nem sok dolog köt össze minket. Ennek tipikus példája, amikor a feleség elkezd előadásokra, tréningekre, spirituális vagy vallási alkalmakra járni, és elindul egy úton, amin a férje nem követi. Sőt nem, hogy nem követi, de egyenesen ostobaságnak tartja mindazt, ami a felesége számára egyre fontosabb lesz. A feleség egy darabig lelkesen mesél a férjének arról, hogy mit hallott, olvasott, tapasztalt, ám egy idő után azt érzi, hogy már nincs miről beszélgetniük, mert a párját nem érdekli az, ami számára most egyre fontosabbá válik. A feleség számára ilyenkor sokkal könnyebb olyanokkal beszélgetni, olyanokhoz közel kerülni, akik osztják az érdeklődését. És egyszer csak azt fogja tapasztalni, hogy talált egy olyan férfit, akivel félszavakból értik egymást, és boldog megelégedettséggel nyugtázza majd, hogy végre megtalálta az igazi lelki társát.
Amikor a szerető az önbecsülésemet erősíti
Persze az is előfordulhat, hogy a párkapcsolatunk alapvetően rendben van, de a félrelépő párunk önbecsülése, önbizalma alacsony. Bármennyire is törekszünk feltölteni a hiányait, ez nem sikerülhet, mert akkora lyuk van az önbecsülésén, hogy minden szeretetünk, dicséretünk kifolyik belőle mint egy lyukas hordóból. Ebben az esetben szüksége lesz arra, hogy még máshonnan is töltögesse a hiányait – gyakran akár három-négy helyről is. Vannak emberek, akik akkor érzik magukat eléggé vonzónak, ha erre folyamatosan több helyről is visszaigazolást kapnak. Ők azok, akik nem érik be egyetlen szeretővel, hanem egyszerre két-három nő is van az életükben, vagy a feleségük mellett szinte állandóan szeretőt tartanak.
Amikor a szerető az önismeretemet fejleszti
Volt egy férfi ismerősöm, akinek több házassága is volt, és minden házasságában folyamatosan csalta a feleségét. Ő mesélte, hogy mekkora élmény számára, hogy minden kapcsolatában, viszonyában a személyiségének újabb és újabb vonásait fedezheti fel. Az egyikkel megélte a segítőkészségét, a másikkal a hódító, macsó voltát, a harmadikkal pedig azt, hogy jó a humora és szórakoztató partner. Tulajdonképpen a kapcsolatokat önismereti tanfolyamként használta. Sosem a szerető személyisége volt fontos neki, hanem az, hogy ő miként élheti meg magát a kapcsolatban. Az a kép volt érdekes számára, amit az éppen aktuális nő szemében látott meg önmagáról. A házasságban önmagunkról egy viszonylag állandó képet kapunk, és ha nem tetszik ez a kép, szívesebben vagyunk egy olyan emberrel, aki kedvezőbb színben lát minket. Ha a feleségemnek én mindig Gézuka vagyok, akit 17 éves korában ismert meg, és látott engem csórón, küszködve, bénázva, akkor nem lesz nehéz beleszédülnöm egy olyan nő karjaiba, akinek én vagyok az öltönyös, jó illatú, okos Géza, akire istenként lehet felnézni.
Családi minták
Az is lehet, hogy a családomban generációk óta azt látom, hogy minden férfi félrelép, és ez tulajdonképpen rendben is van így, senki nem ítéli el őket ezért. Ebben az esetben ez lesz számomra a minta. A félrelépés a világ rendjéhez hozzá fog tartozni, és nem is fogom érteni, hogy az éppen aktuális partnerem miért csinál ebből akkora patáliát.
Azt gondolom, hogy a megcsalás pillanatában a fájdalom, szomorúság, harag, kétségbeesés úgy elborítja a megcsalt felet, hogy képtelen logikusan gondolkodni. Viszont amint ez a nagy fájdalom egy kicsit csitul, érdemes végiggondolni, hogy mi is történt kettőnk között. Mi romlott el a kapcsolatunkban? Mi hiányzott a páromnak, amit itthon nem kapott meg? Van-e valami önbecsülésbeli sérülés, ami arra késztette, hogy félrelépjen? Amikor már kicsit lehiggadtunk, érdemes leülni a párunkkal, és végigbeszélni, hogy mi vezetett a félrelépésig. Lehet, hogy ez a beszélgetés olyan fájdalmas lesz mint egy érzéstelenítés nélküli foghúzás, de érdemes végigcsinálni, mert így el tudjuk dönteni, hogy van-e értelme együtt maradni, és javítani a kapcsolatunkon, vagy jobb, ha elengedjük a hűtlenkedő párunkat, mert a hiányait soha nem fogjuk tudni betölteni.
Fotó: AdinaVoicu / pixabay
|
Jánosi ValériaPárkapcsolati coach, válási és kamasz mediátor, mentálhigiénés szakemberElérhetőségeim: Telefon: 06-30/622-67-99 E-mail: valijanosi@gmail.com Honlap: https://mukodoparkapcsolat.hu/ |
Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)