Ezzel tulajdonképpen rátapintott, ill. ráérzett a lényegre, annak ellenére, hogy minimális a magyar nyelvtudása. Féléves kora óta ugyanis angol anyanyelvű apa mellett nevelkedik Angliában.
Könyvem egyébként blogkönyv, címe: "Az időskor felszabadít", és sok fotót tartalmaznak írásaim. Az unokám természetesen ezek láttán vonta le következtetését életminőségemre vonatkozóan. A fotózással tudvalévőleg csak boldog pillanatainkat szoktuk megörökíteni.
Egyszer talán képes lesz a sorok között is olvasni, és rájön, hogy a mama a mostani boldog, vagy inkább elégedett életének ugyanúgy megfizette az árát, mint mindenki más.
Nem mondhatom el neki, hogy mit éreztem, amikor első fél évének együtt átélt boldogsága után el kellett engednem anyukájával együtt új életük felé, tőlem többezer km-re. Nem tudhatta, mit éreztem, amikor a fellegek közé emelkedő gépük után néztem?!
Azt a sebet sem mutatják a fotók, amiket a férjem elvesztése ejtett 28 évvel ezelőtt. Nem mondhatom el, hogy a világ legjobb nagyapja lehetett volna, lányomnak is csak 8 évig lehetett az apukája. A veszteségeket lelkünk legmélyére rejtjük, és a ritka együttléteket csak az örömnek szenteljük.
Ő nem érezheti, ne is érezze még, mi az, hogy elengedés. De ha ez megtörténik az emberrel, a romokon újraépítheti életét, és mindenben megtalálhatja a szépet, a boldogítót.
Ahogy életem utolsó felvonását élem, tudatosan is törekszem erre. Amit csak lehet, még megnézek a közeli világomból. Fiatalon még ráérünk, előttünk az élet. De így 70 körül egy utolsó nekifutással próbáljuk pótolni az eddig elmulasztott utazásokat akár hazánk szép tájaira, akár Európa-szerte.
Emellett olyan új elfoglaltságokba kezdhet korosztályunk, amelyeket nyugdíjasan, megszabadulva a munkahely kötöttségeitől könnyebben megvalósíthat. Lehet ez utazás, vagy egy régi képesség felélesztése, mint festés, hangszeren játszás, írás, stb.
Tanulhatunk új dolgokat, pl. nyelvet, vagy a számítógép használatát. Haladnunk kell a korral, hogy lépést tarthassunk gyerekeinkkel, unokáinkkal, akik ezekben perfektek. Felnéznek így ránk és segítenek is, ha elakadunk.
Nekünk kell a hidat megépítenünk a fiatalokhoz és barátainkhoz, hogy életünknek ez a szakasza ne az elmagányosodás, a korlátok, hanem a lehetőségek, a vidám társas kapcsolatok színtere legyen.
"Bármihez, amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá!
A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik."
/Goethe/
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)