Új évi fogadalom, ami nem működik

Katona Renáta | 2014-01-03 15:21

Rossz, egészségtelen, Téged vagy másokat zavaró szokások, sok-sok változásra váró beidegződés... Az új év elérkezésével sokan úgy gondolják, hogy most kitartóbbak, elszántabbak lesznek, ezért fogadalmakat tesznek. Aztán feladják és még hangoztatják is, hogy "a fogadalmak azért vannak, hogy megszegjük őket".
Vajon Ők a házassági fogadalmukat is így kezelik?

Szóval az új évi fogadalom miért nem működik?

Azért, mert NEM az új év fogja meghozni a kitartást vagy az elszántságot. Azt Te hozod meg a döntéseddel! Kitűzöd a céloddal és kitartásoddal, amivel végigmész az úton.

A döntés meghozatala, a cél kitűzése és a kitartás fejben dől el és megfelelő belső motivációval kivitelezhető. Sehogy máshogy nem fog menni.

Most megosztok Veletek egy saját történetet, még akkor is, ha nem vagyok rá büszke, de az életem része volt. Lehet, hogy ezzel ellenszenvet fogok kiváltani sok emberben, aki a cikkem elolvassa, de akkor is leírom a miért megértésének érdekében.

Rengeteg káros és rossz szokás létezik, a csoki evés, mértéktelen habzsolás, túlevés, nassolni valók, alkohol, mozgásszegény életmód, de ezek közül is egyik legrosszabb a dohányzás.

Bár létezik olyan ember, aki soha nem próbálta ki a cigarettát, többek közt az én Férjem is ilyen, az én életemből nem maradt ki.

Gimnáziumban gyújtottam rá először és sajnos szenvedélyemé vált hosszú időre. A főiskolai évek alatt egyenesen rágtam a cigit. Ugyan az utolsó dohányzós éveimben nagyon kevésszer gyújtottam rá naponta, mégis úgy éreztem, ez kell nekem, ennyi jár.

Éltem a szinglik vidám életét, mígnem találkoztam egy sráccal, aki később a férjem lett. Egyre jobban megismertük egymást és végül egyre fontosabb lett nekem. Volt egy pici gond, gyűlölte a cigarettafüstöt és mindent, ami ezzel kapcsolatos. Titokban szívtam a cigit a munkahelyemen, majd görcsösen igyekeztem eltüntetni a szagát, hogy ne érezze meg.

Történt egyszer, hogy megjelent a munkaidőben a cégnél, ahol dolgoztam, mert arra volt dolga és beugrott egy kávéra. Az a pánik... Akkor eldöntöttem, soha többet nem gyújtok rá, nekem Ő fontosabb volt, mint az a rituálé, amit a cigizésben szerettem. Nem kellett mágneses rezonancia, hókuszpókusz, tapaszok, meg rágótabletták. Eldöntöttem. Leraktam.

Ha akkor nem akartam volna valóban leszokni, ha nem döntöttem volna el valószínű, most nem lennék sem asszony, sem családanya. És bár nem könnyű lányból asszonnyá és anyává válni, de egy percét sem adnám oda semmiért. Ahogy nem adnám ezt a néha felhős boldogságot, a kínjaimat, a harcaimat és a fájdalmaimat sem!

Kívánom Neked, találd meg a terveidhez, a célodhoz és a döntésedhez azt a belső motivációt, ami az úton tart! Ne higgy külső mankókban! TE VAGY AZ EGYETLEN, AKI SEGÍTHET NEKED! Bármilyen szokás legyen, amin változtatni akarsz, ha nem belülről jön és nincs kitartás, akkor csak egy újabb kudarcba fulladt próbálkozás lesz!