A sport lehet káros is a gyereknek?

Katona Renáta | 2015-04-01 21:19

Az alábbi video ambivalens érzéseket ébresztett bennünk. Egyrészt látunk egy kiemelten ügyes, erős, tehetséges kisfiút, másrészt azonnal megszólalt a belső, aggódó anya hogy nem káros-e a gyerekek ilyen mértékű edzettsége.

Megkérdeztük a szakértőnket, Katona Renáta személyi edző, gyermekfitnesz oktató és életmód tanácsadót, hogy mennyire egészséges ilyen kicsi korban ennyire szélsőségesen sportoltatni egy gyereket. Válasza az alábbiakban olvasható.

Rengeteg tényezőtől függ.

Ez "csak" egy egyéni vélemény és leginkább feltételezés, az is fontos kérdés, milyen szemmel nézzük, hogy aztán véleményezzük ezt a teljesítményt. Anyaként, Apaként, edzőként, laikusként?

Ez a kisfiú kétségtelenül bámulatos képességekkel, tehetséggel rendelkezik. Feltehetően veleszületett tulajdonságról van szó, de azt is feltételeznünk kell, hogy már 1-2-3 éves korától olyan környezetben nevelkedik, ahol különösebb nehézség nélkül gyakorolhatta azt, amire a teste képes.

A szélsőséges terhelés nem jó, sem 5, sem 15, sem 25, sem 35 évesen. Tulajdonképpen semmilyen életkorban nem ajánlott. Viszont az élsport ezzel jár. Elhasználódnak, elkopnak az ízületek, túlterhelődnek az izmok... szerencsére vannak jó szakemberek, akik tudják, hogyan tudnak egyensúlyt fenntartani, minimálisra csökkenteni a sérüléseket miközben maximálisra fejlesztik a teljesítményt. A versenysport üzletág, és akkor sem a prevencióról szól, ha tudjuk, hogy az fontos lenne. Az utánpótlás nevelés és az élsportra való felkészülés/felkészítés arról szól, hogy a szereplőinek a jövőbeli megélhetést, az életminőség javulását biztosítja. Véleményem szerint a tehetséget nem szabad „kallódni" hagyni, de ez minden esetben a szülő döntése, legtöbbször a gyermek igényének felmérése nélkül. Az hogy a sport jelenti-e a kiutat egy lehetetlennek tűnő szociális és társadalmi helyzetből egy egész család számára, azt csak akkor tudnánk megítélni, ha ugyanolyan helyzetben lennénk, mint ők. Ezért sem elítélni, sem megítélni nem akarom a videóban látottakat.

Minden sportágnak megvan a maga veszélye. Egyoldalú terhelés, túlterhelés, esetleg sportszív kialakulása, ami szerencsére nem minden sportolónál fordul elő, és nem is feltétlenül annál, aki már ilyen fiatalon edz. Mi felnőttek ezt edzésnek nevezzük, de a gyereknek játék, 5 évesen szinte biztos. Genetikától függően és függetlenül a fejlődési, növekedési szakaszban az izmok túlerősítéséből és a megfelelő mennyiségű nyújtás hiányából együttesen adódhat, pl. az alacsony testmagasság.

A gyermekeket nehéz túlterheli, ha tökéletesen egészségesek, és ha figyelünk az általuk adott jelekre. Nyilván nem mindenki képes ilyen teljesítményre, mivel nem vagyunk egyformák... viszont nem is sok gyereknek adják meg az esélyt, hogy egészen pici kora óta gyakoroljon. Sőt. Természetes módon minden szülő óvja a gyermekét, ezért sok esetben a próbálkozásaikat már csírájában elfojtja:

„Ne mássz oda fel!" „Ne ugorj le!" „Ne futkározz!" „Ne állj a fejeden" pedig a gyermekeknek az ilyen mozgások okoznak igazi örömöt, ők még a funkcióörömért cselekednek. Amit a szülő tehet az egészséges fejlődésért, biztosítja a megfelelő környezetet, továbbá megtanítja a gyermekének, hol és meddig futhat, mire figyeljen, hol ugrálhat, és hogy hogyan másszon le, ha már fölmászott.

Előfordulhat, hogy a szülő nem akar, nem tud vagy nincs ideje ezzel foglalkozni, akkor ajánlott keresni olyan gyermekfoglalkozásokat, ahol szakemberek végzik ezt el. A rendszeresség rendkívül fontos, heti minimum 2 alkalom irányított mozgásos foglalkozás az ajánlott, akár 1,5-2 éves kortól. A szülőnek mindig jusson az eszébe, hogy a gyermekének akkor is van mozgásigénye, ha nem akarja, hogy élsportoló váljon belőle.

A gyerekek már az anyaméhben is jelentős mennyiségű mozgást végeznek, és jó esetben születésük után ez fokozódik. A mozgás az élet része. A gyerekek napi 24 óra fekvésből rövid időintervallumon belül helyváltoztatásra képesek. Ennek kialakulásához hosszú fejlődési lépcsőn mennek végig. A gyerekek erős alsótesttel jönnek a világra, ezért a feslő testet erősíteni kell. NEM, nem a szülőnek! A gyermek maga fogja elvégezni, amennyiben számára megfelelő a környezet (van lehetősége, tere...stb) és az érettségi szintje megengedi. Van, akinél korábban van, akinél később jön el.

A szülő feladata a következő:

1. - biztosítani a megfelelő teret a gyermeke számára
2. - figyelni

A fejlődés leírásához használt életkor intervallumok, többé - kevésbé mutatják a valóságot, ám ez az általános. A kimagasló tehetség, pedig nem általános, mert nem minden embernek adatik meg. Rendkívül sokféle tehetség létezik, bármilyen tehetség genetikailag kódolt, viszont jeleit észre kell venni, ahogyan a fejletlenség jeleit is. Amint a szülő észreveszi, hogy gyermeke kevésbé felel meg a "korának", még nem jelent rosszat, de veszélyes tagadni, hogy akár jelenthet is. Ebben az esetben mindenképp keressenek fel szakembert, és ő őszintén el fogja mondani, mi a teendő. Ugyanez a helyzet, ha többet teljesít az „előírtnál”, akkor a szülő eldöntheti, hogy akarja e gondozni/gondoztatni a tehetséget. A szülő dönt, a gyermek meg végrehajt. Azt nem árt tudni: a gyerekre nem lehet csak úgy rákényszeríteni akármit. Jelezni fogja, ha nem tetszik, amit a szülő kigondolt… és ezt is figyelni kell. Nyilván ezek mind-mind pedagógiai és pszichológiai kérdések, amire ez a cikk nem terjed ki.

A gyermek minden életkorban jelentős fejlődésen megy keresztül. 1-3 éves korban kialakul a járás, fel- és lemászás, egyensúlyozás, leugrás, felszökkenés, gurulás, függeszkedés, húzás, hordás, tolás, lendítés, dobás. Ennek az életkornak a sajátossága, hogy ha korlátozzuk a gyermeket, az negatív hatással lesz a későbbi fejlődésére, szóval nagyon fontos a biztonságos tér kialakítása. Ebben az időszakban, ha sikerül megfelelő mozgásteret biztosítani a gyermeknek, ahol ezeket a természetes mozgásokat akadálytalanul gyakorolhatja, akkor az átlagostól ügyesebb lesz. Amikor a gyermek eljut odáig, hogy kidobálja a játékait a járókából, azt nem azért teszi, hogy az "agyunkra menjen", sokkal inkább azért, mert épp most fejleszti magát, gyakorol. Megtehetjük, hogy nem adjuk vissza a játékokat, ebben az esetben nem lesz lehetősége a gyakorlásra!

A gyermekek ösztönösen cselekednek, viszont rendkívül sok magatartásformát a környezetükből, utánzással sajátítanak el, ezért a szülő példamutatása már ebben az életszakaszban is rendkívül fontos. A szülő helyes testtartása, mozgásainak "szabályossága", rendszeres testedzése, meghatározhatja a csemete későbbi egészségi állapotát. Bár az egészségi állapot nagyon soktényezős állapot, a mozgás szerepe tagadhatatlanul jelentős.

A gyermekek koordinációs képességének (pl. egyensúly) fejlődése elengedhetetlen a járás, futás, szökdelés és egyéb természetes mozgások kivitelezéséhez. Ezzel párhuzamosan a kondicionális képességek (pl.: erő) is fejlődnek. A koordináció fejlesztésére nagyon alkalmas időszak a 4-7 év közötti időszak, ez azonban nem azt jelenti, hogy ekkor kellene elkezdeni. A legjobb, ha a gyermeket napi rendszerességgel már a 3-4 héttől passzívan tornáztatjuk, ha nem boldogulunk egyedül, keressünk szakembert. Erőgyarapodás születéstől kezdve van és már 4-5 éves korban jelentősen megindul. (Ez megint az átlag, és mint más életkori jellemző, ez is egyénenként eltérő.)

A megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás nem csak egy jó alapot ad a felnőttkori minőségi életre, de sok pozitív tulajdonság is kialakul. A kitartás, a célkitűzés, maga az elérési folyamat, mind-mind a gyermek hasznára válik. Elkerülhető a fiatal vagy gyermekkori elhízás, annak összes szövődményével, mint a magas-vérnyomás, a 2. típusú cukorbetegség, vagy a hormonális egyensúlytalanságok. Az irányított mozgás, (pl. keresztkoordinációs gyakorlatok) figyelemzavaros és/vagy dis-funkciókkal küzdő gyermekeknek az egyetlen esély az állapot tartós javítására.

Forrás:
A gyermeksport biológiai alapjai- Dr. Mészáros (1990)
Mozgásfejlődés – Farmosi (2011)
IWI Gyermekfitnesz jegyzet (2014)