Kedves Vanda!
Kislányom 3 éves múlott idén januárban. Ekkor kezdte meg az óvodát úgy, hogy előtte heti 3 napot családi napközibe járt 2 éves kora óta. Mindegyik helyen zökkenőmentes volt a beilleszkedés.
Korán kezdett járni és beszélni, motoros készségei is hamar voltak nagyon fejlettek. Gyorsan kezdett tisztán, összetett mondatokban kommunikálni.
Pár hónapja vettük észre, egyik napról a másikra, hogy dadogni kezd. Nem tudtuk kötni semmilyen élet-helyzethez a dolgot.
A szavak első szótagával van gondja, azt ismétli.
Ez tartott kb. egy hétig, nem volt állandóan, volt ,hogy csak esténként. Aztán elmúlott.
Úgy két hete ismét elkezdődött. Szintén nem állandóan, de talán gyakrabban.
Hajlamosító tényező lehet, hogy édesapám dadogott gyerekként, de ez elmúlott teljesen.
Én is dadogtam ,de nem így, nekem már a szó elkezdésével gondom volt és sokkal később, kisiskolásként kezdődött.
Viszont a mai napig fenn áll, bár kevésbé észrevehető. Tudom kezelni, úgymond.
Olvastam a témában és ennek megfelelően nem vesszük észre a dadogását. Nem szólunk rá, nem sürgetjük, nem segítjük, nem nyugtatgatjuk.
Abban kérném a segítségét, hogy forduljunk e szakemberhez, vagy várjunk, hogy elmúlik.
Azért vagyok bizonytalan, mert olvastam ,hogy ez lehet életkori dadogás is, mert gyorsabban akarja mondani a dolgokat, mint képes lenne rá. De igaz lehet ez az én kislányomra is ,ha ő már mésfél éve igen fejletten kommunikál?
Segítségét köszönöm!
Üdvözlettet:jucli