|
|
Andrási BettyHolisztikus pszichológusElérhetőségeim: Email: info@andrasibetty.com Weboldal: https://andrasibetty.com https://stoppanik.hu Telefon: 06703309685 Facebook oldal: https://www.facebook.com/andrasibettypszichologus Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/659371985383885/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrási Betty!
Volt egy párkapcsolatom, ahol mint barátok éltünk együtt 10 évig nem volt intim együttlétünk, de megvoltunk mint barát mint társ. Azóta is eltelt vagy 4 év és nem randevúztam nem volt férfi az életemben. Lettek volna alkalmak, de kihátráltam. Most is lenne egy jelentkező aki már a lakásába invitált kávézni, de tudom mást is akar, ahogy viselkedik. Nem akarok menni és nem is érzem magam alkalmasnak az intim együttlétekre még akkor sem, ha tudom az eszemmel, hogy ez nem normális dolog így. Jobban félek az együttlétektől, mint annak idején mikor a szüzességem elvesztettem. Mi okozhatja nálam ezt a szorongást? Gondolom a sok kimaradt idő. Először a volt páromat okoltam, de rájöttem, ha ennyi évig vele voltam így, akkor ez valahol nekem is megfelelt. Köszönöm bármilyen tanácsot is tud adni.
Gyöngy42
Kedves Gyöngy42!
Az intimitás kapcsán érdemes lehet dolgozni azokon a szexuális blokkokon, amelyek akár gyermekkorban, akár a szüzesség elvesztése kapcsán történhettek. Már egy rossz tapasztalat is elég ahhoz, hogy egy tevékenységet szinte egész életünkre szüneteltessünk.
Ebben az esetben leginkább az a fő kérdés, hogy Önnek hiányzik-e?
Azonban egy új párkapcsolatban mindenképp előbb-utóbb a felszínre fog kerülni, így azt tudom javasolni, hogy érdemes lenne ezen dolgoznia akár egy pszichológussal, akár családállítással.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2023. 03. 20. 11:15
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő! italos szülővel, ha nem akarom tartani a kapcsolatot az normálus e ? 10 éve járok oda, de nem bírom már nézni a leépülését. Köszönöm
Kedves Kérdező!
Teljesen természetes, hogy egy számunkra mérgező vagy nem sokat adó családi kapcsolatban nem szeretnénk már részt venni, főleg, ha úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, függetlenül attól, hogy ez az illető a szülőnk.
Valójában nem a szülőnkkel nem akarunk kapcsolódni, hanem az ő viselkedését, hozzáállását vagy azokat a személyiségtulajdonságokat utasítjuk el, amelyek, jelen esetben az alkoholból eredeztethetőek.
Üdvözlettel
Teljesen természetes, hogy egy számunkra mérgező vagy nem sokat adó családi kapcsolatban nem szeretnénk már részt venni, főleg, ha úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, függetlenül attól, hogy ez az illető a szülőnk.
Valójában nem a szülőnkkel nem akarunk kapcsolódni, hanem az ő viselkedését, hozzáállását vagy azokat a személyiségtulajdonságokat utasítjuk el, amelyek, jelen esetben az alkoholból eredeztethetőek.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2023. 03. 20. 11:07
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Tudom nem munkaügyi szakártőként van itt, de szeretném a véleményét kérni.
8 éve nem dolgozom, előtte 10 évig igen. Családi és egészségügyi okai voltak (pánikbetegség.)
Most már nagyon szeretnék egy állást egy biztos anyagi hátteret, Régen voltak és lehettek volna jól fizetős állásaim, de ma már egy takarítói állást sem merek bevállalni, mert annyira nincs önbizalmam és az emberek közelségét sem viselném el úgy érzem, vagyis nem tudom hogy viselném. Mit tegyek? Mitől épültem így le, régi munkáimhoz sincs semmi önbizalmam. Félek attól, hogy hogy fogom tudni megállni a helyem bárhol és nem merek azon a bizonyos első holtponton átlépni. Köszönöm, ha bármi véleményt, tanácsot tud adni. 40es kérdező nő
Tudom nem munkaügyi szakártőként van itt, de szeretném a véleményét kérni.
8 éve nem dolgozom, előtte 10 évig igen. Családi és egészségügyi okai voltak (pánikbetegség.)
Most már nagyon szeretnék egy állást egy biztos anyagi hátteret, Régen voltak és lehettek volna jól fizetős állásaim, de ma már egy takarítói állást sem merek bevállalni, mert annyira nincs önbizalmam és az emberek közelségét sem viselném el úgy érzem, vagyis nem tudom hogy viselném. Mit tegyek? Mitől épültem így le, régi munkáimhoz sincs semmi önbizalmam. Félek attól, hogy hogy fogom tudni megállni a helyem bárhol és nem merek azon a bizonyos első holtponton átlépni. Köszönöm, ha bármi véleményt, tanácsot tud adni. 40es kérdező nő
Kedves Kérdező!
Az önértékelésünk jó részét külső visszajelzések is alakítják, így ha valaki pl. 10 évre kiesik a munkából, akkor ezen idő alatt nem igazán kap ilyen visszajelzést, ami hatással van az önbizalmára.
A pánikbetegséggel kapcsolatban pedig önmagunk számára adjuk azt a visszajelzést, hogy valamire nem vagyunk képesek, problémáink vannak.
Így fontos lenne ha sikerülne visszaállni a munkába, ám nem szabad, hogy kritikus legyen önmagával. Elkezdenek majd jönni újra a pozitív visszajelzések, így az önértékelése is egyre magasabb lesz.
A kezdetekben érdemes lehet először olyan munkát vállalnia, amely egy kicsit könnyebb vagy, ami a komfortzónáján belül van és innen épülni egyre nagyobb kihívást jelentő munkák felé, az önbizalma pedig fokozatosan fog újra megjönni.
Ez a helyzet azért alakulhatott ki Önnél, mert éveken át nem kapott visszacsatolást, ám hiszem, hogy képes visszanyerni a régi önmagát!
Az önértékelésünk jó részét külső visszajelzések is alakítják, így ha valaki pl. 10 évre kiesik a munkából, akkor ezen idő alatt nem igazán kap ilyen visszajelzést, ami hatással van az önbizalmára.
A pánikbetegséggel kapcsolatban pedig önmagunk számára adjuk azt a visszajelzést, hogy valamire nem vagyunk képesek, problémáink vannak.
Így fontos lenne ha sikerülne visszaállni a munkába, ám nem szabad, hogy kritikus legyen önmagával. Elkezdenek majd jönni újra a pozitív visszajelzések, így az önértékelése is egyre magasabb lesz.
A kezdetekben érdemes lehet először olyan munkát vállalnia, amely egy kicsit könnyebb vagy, ami a komfortzónáján belül van és innen épülni egyre nagyobb kihívást jelentő munkák felé, az önbizalma pedig fokozatosan fog újra megjönni.
Ez a helyzet azért alakulhatott ki Önnél, mert éveken át nem kapott visszacsatolást, ám hiszem, hogy képes visszanyerni a régi önmagát!
Andrási Betty
2023. 03. 17. 15:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Andrási Betty!
Hosszú évek óta apám soha nem köszönt nőnap alkalmából ami nagyon rosszul esik. De azt elmondja, hogy az utcában vagy a boltos néninek mondta, hogy mondta, hogy "Boldog nőnapot" de soha nem kérdezem meg, hogy engem miért nem köszönt fel. Ennek a napnak nem az a lényege, hogy ki kit tart bombázó nőnek, hiszen a nyugdíjas néniket, anyukákat, kislányokat is köszöntik. Miért esik ez nekem ennyire nagyon rosszul? Köszönöm! Kérdező :((
Hosszú évek óta apám soha nem köszönt nőnap alkalmából ami nagyon rosszul esik. De azt elmondja, hogy az utcában vagy a boltos néninek mondta, hogy mondta, hogy "Boldog nőnapot" de soha nem kérdezem meg, hogy engem miért nem köszönt fel. Ennek a napnak nem az a lényege, hogy ki kit tart bombázó nőnek, hiszen a nyugdíjas néniket, anyukákat, kislányokat is köszöntik. Miért esik ez nekem ennyire nagyon rosszul? Köszönöm! Kérdező :((
Kedves Kérdező!
Teljesen természetes és ösztönös dolog, hogy szeretnénk kötődni a szüleinkhez, azokhoz, akik életet adtak nekünk. Gyermekkorunktól erre törekszünk és küzdünk azért, hogy szeretve érezzük magunkat általuk. Ha bármikor előfordult, hogy úgy éreztük, hogy hiányt szenvedtünk ebben, akkor felnőtt korunkban is a belső gyermek arra vágyik, hogy elismerjék, megdicsérjék és kimutassák, hogy szeretik.
Hiába tudjuk már felnőtt fejjel, hogy milyenek a szüleink, a tudatalattiban alakul ki ez a fajta kötődési vágy, ami nem tudatos.
Családállítással nagyon szépen lehet ezt gyógyítani, illetve segít megérteni, hogy akár az édesapánk miért nem tudta kimutatni a szeretetét felénk.
Gyakori, hogy egy apa is traumatizált, sérült gyerek volt és ezáltal nem tudja kimutatni a szeretetét. Ez nem jelenti azt, hogy nincs is benne szeretet, pusztán nem tudja szavakkal kifejezni. Lehet mindenkinek elmondja, hogy mennyire büszke rád és mennyire szeret, de a szemedbe ezt sosem tudja kimondani.
Ahogy idősödünk van, hogy ez oldódik. Amikor már azt gondolod, hogy nem is érdekel, annyira csalódott vagy, sűrűn ekkor halljuk meg azokat a mondatokat, amelyekre vágytunk.
Mindig jól fog esni, mert mégiscsak az apánkról van szó.
Teljesen természetes és ösztönös dolog, hogy szeretnénk kötődni a szüleinkhez, azokhoz, akik életet adtak nekünk. Gyermekkorunktól erre törekszünk és küzdünk azért, hogy szeretve érezzük magunkat általuk. Ha bármikor előfordult, hogy úgy éreztük, hogy hiányt szenvedtünk ebben, akkor felnőtt korunkban is a belső gyermek arra vágyik, hogy elismerjék, megdicsérjék és kimutassák, hogy szeretik.
Hiába tudjuk már felnőtt fejjel, hogy milyenek a szüleink, a tudatalattiban alakul ki ez a fajta kötődési vágy, ami nem tudatos.
Családállítással nagyon szépen lehet ezt gyógyítani, illetve segít megérteni, hogy akár az édesapánk miért nem tudta kimutatni a szeretetét felénk.
Gyakori, hogy egy apa is traumatizált, sérült gyerek volt és ezáltal nem tudja kimutatni a szeretetét. Ez nem jelenti azt, hogy nincs is benne szeretet, pusztán nem tudja szavakkal kifejezni. Lehet mindenkinek elmondja, hogy mennyire büszke rád és mennyire szeret, de a szemedbe ezt sosem tudja kimondani.
Ahogy idősödünk van, hogy ez oldódik. Amikor már azt gondolod, hogy nem is érdekel, annyira csalódott vagy, sűrűn ekkor halljuk meg azokat a mondatokat, amelyekre vágytunk.
Mindig jól fog esni, mert mégiscsak az apánkról van szó.
Andrási Betty
2023. 03. 09. 15:10
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Tartós szorongó ember hallucinálhat nem létező dolgokat úgy, hogy közben tudja annak nincs valóság alapja? Gyógyszert, drogot nem fogyasztok, de az átlagtól jobban szorongok. Köszönöm szépen! Kérdező
Tartós szorongó ember hallucinálhat nem létező dolgokat úgy, hogy közben tudja annak nincs valóság alapja? Gyógyszert, drogot nem fogyasztok, de az átlagtól jobban szorongok. Köszönöm szépen! Kérdező
Kedves Kérdező!
A szorongás felerősíthet bizonyos zajokat vagy különféle érzeteket, hiszen a veszélyre vagyunk ilyenkor kihegyezve.
Pl. kutatások során kimutatták, hogy horror filmek nézése után, ha valaki ijesztő hangokat vagy dübörgéseket hall, akkor az sok esetben csak az elme játéka, hiszen a film által magas lett a szorongás szint, így a túlélésért felelős központ bekapcsolt és az érzékelésünk kiélezett lett.
Előfordulhat, hogy hallunk valamilyen dübögést, ami mondjuk a szomszédtól jön, de mivel kiélezettek vagyunk, nagyon hangosnak halljuk és azt híhetjük, hogy hallucináljuk. Az erős félelemérzet okozhat ilyet.
Ez nem számít hallucinációnak, csak az erős stressz miatt felerősödnek az ingerek.
Szeretettel ajánlom zárt Facebook csoportom, amely hasznos lehet az Ön számára is. Itt tud bővebben informálódni róla:
andrasibetty.com/stop-panik-facebook/
A szorongás felerősíthet bizonyos zajokat vagy különféle érzeteket, hiszen a veszélyre vagyunk ilyenkor kihegyezve.
Pl. kutatások során kimutatták, hogy horror filmek nézése után, ha valaki ijesztő hangokat vagy dübörgéseket hall, akkor az sok esetben csak az elme játéka, hiszen a film által magas lett a szorongás szint, így a túlélésért felelős központ bekapcsolt és az érzékelésünk kiélezett lett.
Előfordulhat, hogy hallunk valamilyen dübögést, ami mondjuk a szomszédtól jön, de mivel kiélezettek vagyunk, nagyon hangosnak halljuk és azt híhetjük, hogy hallucináljuk. Az erős félelemérzet okozhat ilyet.
Ez nem számít hallucinációnak, csak az erős stressz miatt felerősödnek az ingerek.
Szeretettel ajánlom zárt Facebook csoportom, amely hasznos lehet az Ön számára is. Itt tud bővebben informálódni róla:
andrasibetty.com/stop-panik-facebook/
Andrási Betty
2023. 01. 25. 14:16
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Andrási Betty! Pánikbetegeknél, szorongó embereknél elképzelhető az ún. hasi pánik, ami miatt hasi-alhasi remegést érezhet a beteg? Mi okozhatja ezt? Köszönöm szépen!
Kedves Kérdező!
Aki szorong vagy pánikproblémái vannak, annak nagyon gyakran a stressz remegtetheti a gyomrot, illetve az emésztőszerveinkre is hathat a stressz szintünk.
Alhasi, hasi remegést fokozottan stresszes szituációkban is megélhetünk, pl. amikor az egyikünk szerettünk kórházba kerül és a félelmünk kiváltja.
Érdemes megkeresni, hogy mi okozhatja a szorongást, a pánikot, mitől fáradt el az idegrendszer. Ha sikerül csökkenteni a stressz mértékét, akkor a hasi remegés is elmúlik.
Üdvözlettel:
Aki szorong vagy pánikproblémái vannak, annak nagyon gyakran a stressz remegtetheti a gyomrot, illetve az emésztőszerveinkre is hathat a stressz szintünk.
Alhasi, hasi remegést fokozottan stresszes szituációkban is megélhetünk, pl. amikor az egyikünk szerettünk kórházba kerül és a félelmünk kiváltja.
Érdemes megkeresni, hogy mi okozhatja a szorongást, a pánikot, mitől fáradt el az idegrendszer. Ha sikerül csökkenteni a stressz mértékét, akkor a hasi remegés is elmúlik.
Üdvözlettel:
Andrási Betty
2023. 01. 25. 14:06
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Andrási Betty! 44 éves nő vagyok és az utóbbi hosszabb időben szinte minden reggel feszült vagyok és szorongok reggel. De már az ágyban is. Végtagjaim feszültek, merevek. Sokszor erős idegességet érzek (nincs gyerekem, nagy családom) és ennek ellenére. Már van, hogy előző este azon stresszelek, hogy mi lesz reggel, el tudok e otthonról indulni, mi lesz az úton stb. Citromfü teát iszom minden reggel. Mitől lehet ez? Már minden teendőm hamar le akarom tudni és, ha tehetném beülnék a szoba sarkába és egész nap ott ülnék. Köszönöm szépen a segítségét!
Kedves Kérdező!
Idegrendszerkimerülésnek tűnik, amit mellékvese elfáradásnak is szoktak nevezni. Érdemes lehet utánaolvasnia, megnéznie milyen tünetekkel jár.
Ilyenkor a kortizol szint általában már nagyon alacsony, illetve jellemzően ez az állapot egy nagyon stresszes időszak után szokott bekövetkezni.
Szívesen segítek ennek a komplex kezelésében, mert ezt holisztikusan érdemes megközelíteni. Az életmódon is érdemes változtatni, illetve lelki faktorokat is érdemes rendbetenni.
Üdvözlettel:
Idegrendszerkimerülésnek tűnik, amit mellékvese elfáradásnak is szoktak nevezni. Érdemes lehet utánaolvasnia, megnéznie milyen tünetekkel jár.
Ilyenkor a kortizol szint általában már nagyon alacsony, illetve jellemzően ez az állapot egy nagyon stresszes időszak után szokott bekövetkezni.
Szívesen segítek ennek a komplex kezelésében, mert ezt holisztikusan érdemes megközelíteni. Az életmódon is érdemes változtatni, illetve lelki faktorokat is érdemes rendbetenni.
Üdvözlettel:
Andrási Betty
2023. 01. 09. 16:11
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Egyik szülőm él már csak, de alkoholista 63 éves. Egész gyermekkoromat meghatározta, nagyon sokat féltem, mert agresszív volt, iskolában csúfoltak miatta, hogy részeges a szülőm. Ennek ellenére felnőttként olyan tisztelettel bántam/bánok vele, mint más a rendes szüleivel sem. Most már annyira le van robbanva egészségileg, hogy alig bír bármit csinálni. Pár éve elkezdtem járni emiatt hozzá rendszeresen, de nagyon belefáradtam. Vittem vitamint, segítettem, takarítottam, hogy bérlakásából ne tegyék ki..
Egy ideig akkor keveset is ivott mikor mentem, de mára már nem foglalkozik vele, ugyan úgy leissza magát akkor is, ha tudja menni fogok, nem egyszer sérteget, gúnyos agresszív is, ha ott vagyok. Rájöttem , hogy kár neki bármit venni, vinni (hisz a saját pénzéből is meg tudná venni ezeket, ha akarná) és csak kizárólag a pia és a cigaretta érdekli erre költi pénze 90%át. Nagyon nagy baleknak érzem magam az utóbbi időben és mikor már másnap menni kell hozzá -mert hozzászoktattam és már várja- nagyon rossz kedvem van. Ahogy megyek be az utcába már szorongok, hogy mi vár rám. Nagyon erősen italos és van, hogy hízeleg puszilgat,. közben borzasztó visszataszító, de nem szólhatok rá, nem húzhatom el az arcom, mert "szülő." :((
Többször gondoltam rá és egy barátom mondta nekem ne tartsam vele a viszonyt, mert nagyon rossz hatással van rám. Kórházba, orvoshoz menni nem akar, tiltakozik, ellenzi. Gyógyszerben nem hisz, szerinte nem a 40 év italozás, hanem a parkinson kór miatt remeg..
Csak ez az egy szülőm van már és azzal gyötör, hogy ő a halálba akarja inni magát. Ha rágyújt egy cigarettára annyira köhög már tőle, hogy szó szerint a földig hajon és fogja a mellkasát. (Napi 2 dobozzal szív) Mondom neki, hogy mire jó ez már neked? Erre az a válasza, hogy jó az kell az. Az italra pedig azt válaszolja ne foglalkozzam vele, hogy ő iszik ő akkor is ugyan az, így kell elfogadni. És különben is vannak részeg józanok és józan részegek.
Ezt a totális leépülését már nem bírom nézni, nem akarok menni oda és nem értem miért csinálom, mikor taszít és nekem lelkileg fáj az, hogy nem segíthetek rajta. Ő nem segít magán. Akkor miért kell végignéznem ezt?
Önnek mi a véleménye? Nagyon szépen köszönöm! Melinda
Egyik szülőm él már csak, de alkoholista 63 éves. Egész gyermekkoromat meghatározta, nagyon sokat féltem, mert agresszív volt, iskolában csúfoltak miatta, hogy részeges a szülőm. Ennek ellenére felnőttként olyan tisztelettel bántam/bánok vele, mint más a rendes szüleivel sem. Most már annyira le van robbanva egészségileg, hogy alig bír bármit csinálni. Pár éve elkezdtem járni emiatt hozzá rendszeresen, de nagyon belefáradtam. Vittem vitamint, segítettem, takarítottam, hogy bérlakásából ne tegyék ki..
Egy ideig akkor keveset is ivott mikor mentem, de mára már nem foglalkozik vele, ugyan úgy leissza magát akkor is, ha tudja menni fogok, nem egyszer sérteget, gúnyos agresszív is, ha ott vagyok. Rájöttem , hogy kár neki bármit venni, vinni (hisz a saját pénzéből is meg tudná venni ezeket, ha akarná) és csak kizárólag a pia és a cigaretta érdekli erre költi pénze 90%át. Nagyon nagy baleknak érzem magam az utóbbi időben és mikor már másnap menni kell hozzá -mert hozzászoktattam és már várja- nagyon rossz kedvem van. Ahogy megyek be az utcába már szorongok, hogy mi vár rám. Nagyon erősen italos és van, hogy hízeleg puszilgat,. közben borzasztó visszataszító, de nem szólhatok rá, nem húzhatom el az arcom, mert "szülő." :((
Többször gondoltam rá és egy barátom mondta nekem ne tartsam vele a viszonyt, mert nagyon rossz hatással van rám. Kórházba, orvoshoz menni nem akar, tiltakozik, ellenzi. Gyógyszerben nem hisz, szerinte nem a 40 év italozás, hanem a parkinson kór miatt remeg..
Csak ez az egy szülőm van már és azzal gyötör, hogy ő a halálba akarja inni magát. Ha rágyújt egy cigarettára annyira köhög már tőle, hogy szó szerint a földig hajon és fogja a mellkasát. (Napi 2 dobozzal szív) Mondom neki, hogy mire jó ez már neked? Erre az a válasza, hogy jó az kell az. Az italra pedig azt válaszolja ne foglalkozzam vele, hogy ő iszik ő akkor is ugyan az, így kell elfogadni. És különben is vannak részeg józanok és józan részegek.
Ezt a totális leépülését már nem bírom nézni, nem akarok menni oda és nem értem miért csinálom, mikor taszít és nekem lelkileg fáj az, hogy nem segíthetek rajta. Ő nem segít magán. Akkor miért kell végignéznem ezt?
Önnek mi a véleménye? Nagyon szépen köszönöm! Melinda
Kedves Melinda!
Nagyon sokszor, az, hogy hogy állunk a szüleinkhez, akkor, amikor bántalmaznak minket, az neveltetés és társadalmi nyomás kérdése és sok esetben ezért elfelejtjük azt nézni, hogy számunkra mi a jó. Azonban számukra valamikor az a jó, ha ez a lelkiismeretfurdalás felszínen van és muszáj megtenni, amit meg kell tenni. Azonban van egy pont, amikor magunkat éppen annyira érdemes szeretni, mint a szüleinket.
Ilyen esteben, ha elengeded azt az elvárást, hogy a szülőd megváltozik és nem úgy kezeled, mint egy gyereket, hanem tiszteled, mint felnőttet, mint az apádat vagy az anyádat és elfogadod, hogy ez az ő döntése, hogy most itt tart és azt teszed, amit ő kér, nem pedig azt, amit te tartasz jónak, akkor tudod majd úgy látni őt, mint egy felnőtt embert. Mert eddig valójában úgy kezeled, mint egy gyereket, akinek meg kell változnia, akit meg akarsz menteni, de nem a mi felelősségünk a szüleinket megmenteni. Tanácsolni, javasolni természetesen tudunk dolgokat, de helyettük meggyógyulni, helyettük másképp gondolkodni nem tudunk.
Ha már odáig fajul egy kapcsolat, hogy számunkra már terhes vagy akár erőszakos, akkor azt ki tudjuk kerülni, anélkül, hogy megbántsuk a másikat. Érdemes helyrerakni a szülő-gyerek dinamikát a lelkünkben, hiszen akár tovább vihetjük a saját gyermekeinkre. Azonban egy családállítással nagyon szépen meg lehet dolgozni és meg lehet érteni, miért viselkedik úgy a szülő, ahogy, illetve leállítjuk azt a fajta rossz működést, amiben mi is szenvedünk.
Érdemes lehet teljesen őszintén magadba nézned, hogy szíved szerint, mi az, amit te tennél és mitől éreznéd magad boldognak, mert ettől valószínűleg nem. Jellemzően nem a teljes elszigetelődés, de nem is a jelenlegi állapot, hogy meg akarod menteni, szokott a megoldás lenni, hanem valahol a kettő között. Ne mások véleménye határozza meg, hogy hogyan állsz a szüleidhez, hanem a saját érzéseid, amik igaz eredhetnek megfelelésből vagy félelemből, de ha már felismered őket, akkor tudsz rajtuk dolgozni.
Üdvözlettel
Nagyon sokszor, az, hogy hogy állunk a szüleinkhez, akkor, amikor bántalmaznak minket, az neveltetés és társadalmi nyomás kérdése és sok esetben ezért elfelejtjük azt nézni, hogy számunkra mi a jó. Azonban számukra valamikor az a jó, ha ez a lelkiismeretfurdalás felszínen van és muszáj megtenni, amit meg kell tenni. Azonban van egy pont, amikor magunkat éppen annyira érdemes szeretni, mint a szüleinket.
Ilyen esteben, ha elengeded azt az elvárást, hogy a szülőd megváltozik és nem úgy kezeled, mint egy gyereket, hanem tiszteled, mint felnőttet, mint az apádat vagy az anyádat és elfogadod, hogy ez az ő döntése, hogy most itt tart és azt teszed, amit ő kér, nem pedig azt, amit te tartasz jónak, akkor tudod majd úgy látni őt, mint egy felnőtt embert. Mert eddig valójában úgy kezeled, mint egy gyereket, akinek meg kell változnia, akit meg akarsz menteni, de nem a mi felelősségünk a szüleinket megmenteni. Tanácsolni, javasolni természetesen tudunk dolgokat, de helyettük meggyógyulni, helyettük másképp gondolkodni nem tudunk.
Ha már odáig fajul egy kapcsolat, hogy számunkra már terhes vagy akár erőszakos, akkor azt ki tudjuk kerülni, anélkül, hogy megbántsuk a másikat. Érdemes helyrerakni a szülő-gyerek dinamikát a lelkünkben, hiszen akár tovább vihetjük a saját gyermekeinkre. Azonban egy családállítással nagyon szépen meg lehet dolgozni és meg lehet érteni, miért viselkedik úgy a szülő, ahogy, illetve leállítjuk azt a fajta rossz működést, amiben mi is szenvedünk.
Érdemes lehet teljesen őszintén magadba nézned, hogy szíved szerint, mi az, amit te tennél és mitől éreznéd magad boldognak, mert ettől valószínűleg nem. Jellemzően nem a teljes elszigetelődés, de nem is a jelenlegi állapot, hogy meg akarod menteni, szokott a megoldás lenni, hanem valahol a kettő között. Ne mások véleménye határozza meg, hogy hogyan állsz a szüleidhez, hanem a saját érzéseid, amik igaz eredhetnek megfelelésből vagy félelemből, de ha már felismered őket, akkor tudsz rajtuk dolgozni.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2023. 01. 04. 09:46
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Andrási Betty!
A problémám nem a téli időszakra, hanem a nyárira vonatkozik.
Párom családja, anyósomék rendszeresen hívnak minket Balatonra vagy a tenger mellé évek óta. Mindig valami kifogást találok, hogy ne kelljen menni. A problémám az, hogy nem fér nálam össze, hogy bikinire vetkőzzek a párom apja, anyja és testvérei előtt.
Nekik ez teljesen természetes és nem értik miért mondjuk le sorra az ilyen nyári programokat.
Miért okoz ez bennem rossz érzést? Több, mint 1o éve ismerem őket, de nem tudom és akarom ezt a gátlásosságot levetkőzni. Köszönöm a válaszát! Boldog Új Évet! Ildi
A problémám nem a téli időszakra, hanem a nyárira vonatkozik.
Párom családja, anyósomék rendszeresen hívnak minket Balatonra vagy a tenger mellé évek óta. Mindig valami kifogást találok, hogy ne kelljen menni. A problémám az, hogy nem fér nálam össze, hogy bikinire vetkőzzek a párom apja, anyja és testvérei előtt.
Nekik ez teljesen természetes és nem értik miért mondjuk le sorra az ilyen nyári programokat.
Miért okoz ez bennem rossz érzést? Több, mint 1o éve ismerem őket, de nem tudom és akarom ezt a gátlásosságot levetkőzni. Köszönöm a válaszát! Boldog Új Évet! Ildi
Kedves Ildi!
Valószínűleg valamilyen gyermekkori blokkról lehet szó.
Előfordulhat, hogy gyermekként megszégyenülve érezted magad, akár egy vetkőzés kapcsán, mondjuk idegen emberek előtt. Ezt érdemes átgondolni, hátha vissza tudsz emlékezni egy olyan esetre, amikor kényelmetlenül érezted magad a témával kapcsolatban.
Ha ez a blokk ki van oldva, akkor valószínűleg ez a szégyenlősség is elmúlik.
Továbbá érdemes lenne még átgondolni, hogy más emberek előtt is szégyenlős vagy-e, vagy csak az apósod és anyósod előtt. Ha csak az utóbbi, akkor célravezető lehet, átgondolni, hogy történt-e bármilyen kellemetlen helyzet az apósoddal, amire visszavezethető ez a szégyenlősség.
Abban az esetben pedig, ha semmilyen kellemetlen vagy kényes helyzetre nem tudod visszavezetni, akkor valószínűleg a konzervativizmus áll a háttérben. Erre kiváló megoldás lehetnek az olyan fazonú fürdőruhák,amelyek azontúl, hogy egyberészesek, a bikinivonalnál kis ruhává alakulnak, ezzel is takarva a has és a comb részeit és komfortosabb viseletet jelenthetnek.
Azonban, ha úgy érzed ez sem kielégítő megoldás, ilyen esetben mégis feltételeznék lelki blokkot a háttérben, amelynek érdemes megkeresni a forrását.
Boldog Új Évet kívánok én is!
Üdvözlettel:
Valószínűleg valamilyen gyermekkori blokkról lehet szó.
Előfordulhat, hogy gyermekként megszégyenülve érezted magad, akár egy vetkőzés kapcsán, mondjuk idegen emberek előtt. Ezt érdemes átgondolni, hátha vissza tudsz emlékezni egy olyan esetre, amikor kényelmetlenül érezted magad a témával kapcsolatban.
Ha ez a blokk ki van oldva, akkor valószínűleg ez a szégyenlősség is elmúlik.
Továbbá érdemes lenne még átgondolni, hogy más emberek előtt is szégyenlős vagy-e, vagy csak az apósod és anyósod előtt. Ha csak az utóbbi, akkor célravezető lehet, átgondolni, hogy történt-e bármilyen kellemetlen helyzet az apósoddal, amire visszavezethető ez a szégyenlősség.
Abban az esetben pedig, ha semmilyen kellemetlen vagy kényes helyzetre nem tudod visszavezetni, akkor valószínűleg a konzervativizmus áll a háttérben. Erre kiváló megoldás lehetnek az olyan fazonú fürdőruhák,amelyek azontúl, hogy egyberészesek, a bikinivonalnál kis ruhává alakulnak, ezzel is takarva a has és a comb részeit és komfortosabb viseletet jelenthetnek.
Azonban, ha úgy érzed ez sem kielégítő megoldás, ilyen esetben mégis feltételeznék lelki blokkot a háttérben, amelynek érdemes megkeresni a forrását.
Boldog Új Évet kívánok én is!
Üdvözlettel:
Andrási Betty
2022. 12. 30. 12:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Mitől lehet az, hogy ha buszon, villamoson utazom és felém áll egy másik ember (arccal felém van) akkor annyira feszült leszek, hogy inkább felállok és inkább állva utazom. Lehet, hogy nem engem néz vagy bámul, de mivel arra van a feje össze össze nézek vele és azt hiszem azért van felém, hogy engem nézzen. De előfordult ilyen kávézóban is, hogy egy másik asztalnál felém ült valaki és nem tudtam odafigyelni arra akivel éppen voltam, teljesen leblokkoltam, hogy engem a másik asztaltól bámul valaki. Feszült és ideges leszek ettől. Mitől lehet ez, hogy ennyire kizökkenek? Köszönöm! Évi39
Mitől lehet az, hogy ha buszon, villamoson utazom és felém áll egy másik ember (arccal felém van) akkor annyira feszült leszek, hogy inkább felállok és inkább állva utazom. Lehet, hogy nem engem néz vagy bámul, de mivel arra van a feje össze össze nézek vele és azt hiszem azért van felém, hogy engem nézzen. De előfordult ilyen kávézóban is, hogy egy másik asztalnál felém ült valaki és nem tudtam odafigyelni arra akivel éppen voltam, teljesen leblokkoltam, hogy engem a másik asztaltól bámul valaki. Feszült és ideges leszek ettől. Mitől lehet ez, hogy ennyire kizökkenek? Köszönöm! Évi39
Kedves Évi!
Ez a jelenség általában a kortizol és az adrenalin szintünkkel függ össze, egyszerűsítve a stressz szintünkkel.
Ha a szervezetünk olyan állapotban van, amikor a stressztűrő képességünk alacsony, akkor ezeket a helyzeteket ösztönösen veszélyesnek érzékeljük és a szervezetünk ezzel a válaszreakcióval reagál.
Ki akarunk menekülni a helyzetből, mivel tudatalatt úgy érezzük, hogy veszélyes és beindul az "üss vagy fuss" reakció, jelen esetben konkrétan a fuss reakció.
Jellemzően ezek a reakciók, akkor jelennek meg ennyire élesen, amikor a kortizol szint alacsonyabb vagy éppen túl magas.
Érdemes dolgozni rajta, hiszen egyéb további tünetekben is meg tud majd nyilvánulni, mint pl. szorongás vagy pánikbetegség.
Amennyiben nyitott rá és úgy érzi dolgozna ezen az állapoton, szívesen segítek!
Üdvözlettel:
Ez a jelenség általában a kortizol és az adrenalin szintünkkel függ össze, egyszerűsítve a stressz szintünkkel.
Ha a szervezetünk olyan állapotban van, amikor a stressztűrő képességünk alacsony, akkor ezeket a helyzeteket ösztönösen veszélyesnek érzékeljük és a szervezetünk ezzel a válaszreakcióval reagál.
Ki akarunk menekülni a helyzetből, mivel tudatalatt úgy érezzük, hogy veszélyes és beindul az "üss vagy fuss" reakció, jelen esetben konkrétan a fuss reakció.
Jellemzően ezek a reakciók, akkor jelennek meg ennyire élesen, amikor a kortizol szint alacsonyabb vagy éppen túl magas.
Érdemes dolgozni rajta, hiszen egyéb további tünetekben is meg tud majd nyilvánulni, mint pl. szorongás vagy pánikbetegség.
Amennyiben nyitott rá és úgy érzi dolgozna ezen az állapoton, szívesen segítek!
Üdvözlettel:
Andrási Betty
2022. 12. 30. 10:28
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Andrási Betty!
40 es éveim elején vagyok és pár éve volt a családban egy félreértés ami miatt nem beszéltünk testvérrel. Ez bennem akkora mély nyomott hagyott, hogy két éve nem tudom magam túltenni rajta és csak arra gondolok, ha majd gondol újra egyet a család azon része akkor újra eltűnnek az életünkből. Dühöt, idegességet érzek, pedig most ünnepekkor találkoztunk és látszólag kedvesek, de nem tudok megbocsájtani és szívem szerint örökre lezárnám ezt a szálat. Már mindent megkérdőjelezek és őszintétlen embereknek tartom őket. Két emberről van szó, anya és lánya akik millió segítséget kaptak tőlem, tőlünk és egyszer nem tudtunk egyből segíteni nekik, kicsit várni kellett volna, mert a mi élethelyzetünk sem volt optimális erre megsértődtek egy évig szóba sem álltak velünk. Miért nem tudok megbocsájtani és miért élhet élénken a düh bennem feléjük? Köszönöm szépen! Női kérdező
40 es éveim elején vagyok és pár éve volt a családban egy félreértés ami miatt nem beszéltünk testvérrel. Ez bennem akkora mély nyomott hagyott, hogy két éve nem tudom magam túltenni rajta és csak arra gondolok, ha majd gondol újra egyet a család azon része akkor újra eltűnnek az életünkből. Dühöt, idegességet érzek, pedig most ünnepekkor találkoztunk és látszólag kedvesek, de nem tudok megbocsájtani és szívem szerint örökre lezárnám ezt a szálat. Már mindent megkérdőjelezek és őszintétlen embereknek tartom őket. Két emberről van szó, anya és lánya akik millió segítséget kaptak tőlem, tőlünk és egyszer nem tudtunk egyből segíteni nekik, kicsit várni kellett volna, mert a mi élethelyzetünk sem volt optimális erre megsértődtek egy évig szóba sem álltak velünk. Miért nem tudok megbocsájtani és miért élhet élénken a düh bennem feléjük? Köszönöm szépen! Női kérdező
Kedves Kérdező!
Ilyen esetekben a régi sérelmekből származó érzések is felszínre törhetnek, így az ezekből fakadó dühöt is érezheti. Érdemes ezen a haragon dolgozni, hiszen, ha haragszunk, azzal tulajdonképpen magunknak ártunk. A családban előfordulhatnak olyan ellentétek, amelyeket nagyon nehéz összeegyeztetni, az ebből származó haragot érdemes feloldani a tudatalattiból, pl .érzelmi stresszoldással, amelyet egyéni tanácsadás keretében szoktam személy szerint tartani. Elsősorban ezt az oldást nem a kapcsolat rendeződése végett érdemes elvégezni, hanem, hogy önmagunkban rendbe tudjuk rakni ezt a problémát. Ha ezzel sikerrel járunk, jellemzően, a családdinamikában is meg fog jelenni a bennünk végbement változás.
Véleményem szerint a másik kiemelkedően jó megoldás erre a problémra pedig a családállítás, amely során meg lehet nézni a valódi, mély érzéseket, és meg lehet vizsgálni mi áll valójában a harag hátterében, hiszen elképzelhető, hogy akár egy elfeledett, régi emlék váltja ki ezt az érzést, amely az állítás során felszínre kerül, dolgozni lehet vele és akár már egy állítás után is megoldódhat a probléma.
Sokszor azonban lehet, hogy arról van szó, hogy nem is a haraghoz ragaszkodunk, hanem pusztán nem szeretnénk már szorosabb kapcsolatot az illetővel, mert lehet értékrendben nem egyezünk vele, még akkor is, ha a testvérünk. Azonban egy semlegesen jó viszonyt, így is ki tudunk alakítani, amelyben elfogadjuk egymást illetve, hogy mások a nézeteink, máshogy gondolkozunk. Azonban, ha gyermekek is érintettek, azt szoktam javasolni, hogy érdemes lenne rendezni a kapcsolatot, hiszen ők nem tehetnek arról, ami kialakult, viszont a családi kötődéseikre, az unokatestvéri szálakra erősen hatással lehet ez a konfliktus.
Üdvözlettel
Ilyen esetekben a régi sérelmekből származó érzések is felszínre törhetnek, így az ezekből fakadó dühöt is érezheti. Érdemes ezen a haragon dolgozni, hiszen, ha haragszunk, azzal tulajdonképpen magunknak ártunk. A családban előfordulhatnak olyan ellentétek, amelyeket nagyon nehéz összeegyeztetni, az ebből származó haragot érdemes feloldani a tudatalattiból, pl .érzelmi stresszoldással, amelyet egyéni tanácsadás keretében szoktam személy szerint tartani. Elsősorban ezt az oldást nem a kapcsolat rendeződése végett érdemes elvégezni, hanem, hogy önmagunkban rendbe tudjuk rakni ezt a problémát. Ha ezzel sikerrel járunk, jellemzően, a családdinamikában is meg fog jelenni a bennünk végbement változás.
Véleményem szerint a másik kiemelkedően jó megoldás erre a problémra pedig a családállítás, amely során meg lehet nézni a valódi, mély érzéseket, és meg lehet vizsgálni mi áll valójában a harag hátterében, hiszen elképzelhető, hogy akár egy elfeledett, régi emlék váltja ki ezt az érzést, amely az állítás során felszínre kerül, dolgozni lehet vele és akár már egy állítás után is megoldódhat a probléma.
Sokszor azonban lehet, hogy arról van szó, hogy nem is a haraghoz ragaszkodunk, hanem pusztán nem szeretnénk már szorosabb kapcsolatot az illetővel, mert lehet értékrendben nem egyezünk vele, még akkor is, ha a testvérünk. Azonban egy semlegesen jó viszonyt, így is ki tudunk alakítani, amelyben elfogadjuk egymást illetve, hogy mások a nézeteink, máshogy gondolkozunk. Azonban, ha gyermekek is érintettek, azt szoktam javasolni, hogy érdemes lenne rendezni a kapcsolatot, hiszen ők nem tehetnek arról, ami kialakult, viszont a családi kötődéseikre, az unokatestvéri szálakra erősen hatással lehet ez a konfliktus.
Üdvözlettel
Andrási Betty
2022. 12. 28. 17:16
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
