Kedves Kérdező!

Elnézését kérem a hosszas várakozásért!
Szívesen olvasnám tapasztalásait, végül hogyan élték meg ezt a folyamatot, s hol tartanak most!

Csodálattal olvastam, milyen szerető gyengédséggel van jelen kisfia életében, mennyire érzékeny a szükségletei iránt! Nagyon sajnálom, hogy egészségügyi akadályok léptek fel, egyben gratulálok, hogy ilyen hosszú ideig tudta biztosítani kisfiának a szopizás élményét! Ez neki is rengeteget jelent!
Az is nagoyn érdekes tapasztalás, mikor át kell lépni egy következő fázisra (akár természetes leválasztódás útján, akár muszájból) és kiderül, hogy a szopizás csodás dolog, ám ha cici nincs is, attól még anya (és apa) van és ő(k) a minden valójában! A szükségletek kielégítéséről a szopizás elmaradásával sem kell lemondani szerencsére (mint ahogy valószínűleg meg is tapasztalták azóta), de sokszor kérdés a hogyan. Hogy ne legyen fájdalmas, ne legyen törés.
Ha van lehetőség fokozatos elválasztásra, az talán egy finomabb átmenet. Érdemes lehet utoljára hagyni a számára legfontosabb szopit, s ebben a korban még egy kis játékos rituálét is lehet köré vonni. Egy különleges tortával, sütizéssel, egy mini plüss/egyéb játék önálló kiválasztásával, stb.
Közhely, de igaz, hogy a muszáj nagy úr, és önmagában nem traumatizáló tényező leválasztani egy gyermeket, főleg, ha megtapasztalja azt, hogy a jelenlét, gondoskodás továbbra is fennálló és létező, elérhető marad, csak már másképp. Hogy erre hogyan reagál egy gyermek, az függ veleszületett temperamentumától is (ki hevesebb, ki elfogadóbb, stb.), de nincs rossz vagy túlzó reakció a részükről! Bárhogy is reagál, azt érdemes elfogadással, szeretettel fogadni, s átsegíteni ezen az időszakon ezzel az attitűddel. Joga van lereagálni a szükségszerű változást a maga módján, miközben kitartunk a muszájból meghúzott határ mellett.
Szóval Önnek és kisfiának is joga az érzelmi szabadság! Ha apa bevonható, most ő is nagy(obb) szerepet kaphat ebben a folyamatban, még ha idő kérdése is esetleg kisfia részéről az elfogadása.
Bízom benne, hogy lelkileg és egészségileg is beállt az új egyensúlyuk!
Legjobbakat kívánva, üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 18:53:05

Kedves önmarcangoló édesanya!

Abszolút megértem érzéseit, mély együttérzésem, amiért nem úgy zajlottak az első pillanatok, órák, ahogy szerette volna!
Gratulálok kisfia érkezéséhez!
Látom, hogy nagyon tájékozott anyatej ügyben, feltételezem készült a szoptatásra már várandóssága alatt, s ezért is érezte fontosnak, hogy kisfia megkaphassa a valóban fontos kolosztrumot. Ám sajnos mostanában nem ritka, hogy meghiúsul a szülés utáni percekbena mellretétel, s sajnos az esetek többségében indokolatlanul (de ternészetesen vannak olyan esetek, mikor megalapozott a szeparáció)! Az csodálatos dolog, hogy kisfia azóta is kapja az anyatejet, melynek minden cseppje aranyat ér!
Úgy érzem, ez a veszteség Önnek nagy fájdalom, s ezt is érdemes feldolgozni, akár külső segítséggel is, ha a mindennapjaiban ez megmaradna a későbbiekben is. Főleg, ha esetleg szülésélményében is volt olyan történés, amely fájdalmat hordoz testében-lelkében.
Nem gondolnám, hogy a jövőre nézve kisfia betegesebb lenne majd, ne lenne megtámogatva az immunrendszere megfelelően, hiszen a folyamatos szoptatás pont azt adja, amire vágyik Ön is: alkalmazkodva kisfia életkorához, minden fronton az ő testi és pszichés fejlődését támogatja!
Kérem, ne hibáztassa magát a történtek miatt! Csodálatos dolog, és le a kalappal, hogy a nehezített indulás ellenére már hat hete kisfia kizárólagosan anyatejes! Legyen büszke magukra, mert mindketten megdolgoztak ezért! :-)

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017-10-30 19:43:40

Kedves Anya!

Először is gratulálok ehhez a szép és hosszú időszakhoz, ami mindkettőjüknek olyan sokat adott! Érthető, hogy a befejezését is szeretné széppé tenni, nem elviselhetetlen kínná.
Valóban, egy szoptatási kapcsolat addig optimális, amíg mindkét fél számára jó, élhető, komfortos, természetes. Van olyan is, hogy összesimulnak az igények, szükségletek és szinte egybefolyik a két fél általi továbblépés igénye, de van, hogy anya előbb szeretné már befejezni és ezzel nincs is semmi baj.
Akkor érdemes belekezdeni az elválasztásba, mikor az ember érzi, ez már nem egy hullámvölgy, ami után még lehet tágítani a saját határokat, hanem tényleg, eltántoríthatatlanul elég volt. Érdemes lehet először megvizsgálni, miből is van elég, mi zavarja a legjobban?
Én azt gondolom, hogy ha egyszer már ráállt az elválasztás útjára, akkor ki kell tartani mellette, mert ha nem, ha érzi a gyerkőc a bizonytalanságot, ő szopi kéréssel fog rá reagálni, hisz a szopizás az egyik legbiztosabb megnyugtatás.
Önnek joga van nemet mondani és saját határait tiszteletben tartani, ahogy kisfiának jogában áll kinyilvánítani a saját érzelmeit és ez teljesen rendben van: mindketten vállalják őszintén egymás előtt, amit éreznek! Szerintem rendkívül fontos egy szülő-gyermek kapcsolatban a hitelesség és annak példamutatása, hogy a saját határok tisztelete (is) rendkívül fontos és szülőnek lenni nem mártírság, hanem őszinte együttlét, amiben bárki bármit szabadon érezhet és kimutathatja azt úgy, hogy közben a másik embert nem bántja, hanem őt is tiszteletben tartja. Ez egy elválasztási kapcsolatban megjelenhet úgy, hogy mindketten átélik: cici nincs, de anya van! Az érzelmi és fizikai jelenlét egyáltalán nem szűnik meg, "csak" átalakul. Ehhez kellhet némi idő, míg elfogadottá válik, de a tapasztalat azt mutatja, ha anya tud ezzel azonosulni és a döntésével, akkor a gyerkőc is könnyebben elfogadja azt.
Van, aki egy "szopibúcsúztató" szertartást tart a gyermekkel egy közösen kitalált időpontban és szertartásosan megünneplik az egész elmúlt időszakot és lezárják azt egy utolsó szopizással. Van, akinél beválik a fokozatosság (elvileg ez gyengédebb és optimálisabb verzió lenne, mint hirtelen az összestől megválni, de tudjuk, hogy a gyerekek mennyire másak tudnak lenni). Ha a fokozatosat választaná mégis, akkor érdemes azt hagyni utoljára, melyhez a legjobban ragaszkodik.
Nem érdemes akkor kezdeni, ha más változás is zajlik épp (pl.költözés, közösségbe kerülés, stb.), vagy esetleg betegség.
Utolsó gondolatként: nagyon gyakori, hogy 2 éves kor körül intenzívebbé válnak a szopizások, van, akinek unaloműzésként jelenik meg (akár mert rossz időben kevesebbet lehet kimozdulni), van, akinek a beszédfejlődés megugrását előzi meg, lehet ez reakció környezetben megjelenő stresszre is, van, aki a határokat keresi eközben is, ahogy egy lassan dackorszakba kerülő 2 éves eleve, ill. pont a (kezdeti) dackorszak frusztrációit is a szopival lehet legmélyebben csökkenteni. Ám vannak, akik elválasztódás előtt tankolnak fel intenzívebben, majd elmaradoznak a szopizások.
Szóval, ez is sokrétű, ám gyakori jelenség.

Szeretettel kívánom, hogy a lehető legmagabiztosabban találják meg útjukat ebben az új helyzetben!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017-01-31 22:41:33

Kedves Mónika!

Ha csak röviden szeretnék válaszolni, annyit mondanék pusztán, hogy ennyi idős korban (is) teljesen normális dolog a szopizás, ritkább-sűrűbb cicire kéredzkedés! :-)
De nyilván ez ennél jóval összetettebb dolog, hisz az egyik oldal az, amelyiken a gyerkőc megnyilvánul, a másik pedig, hogy anya meddig érzi jól magát ebben! Semmi kifogásolni való nincs abban, ha egy lassan két éves gyerek szeret szopizni, de ez csak akkor optimális állapot, ha Önnek is megfelelő így! Ha "csak" elbizonytalanodott abban, ez rendben van-e így és megnyugtatja a válaszom, hogy igen, abszolút, de közben Önnek ténylegesen nem okoz problémát a szopizás ténye, akkor nem szükséges részleges vagy teljes elválasztásban gondolkodnia. Ha viszont elért saját magában egy határt, ami már nem tolható ki tovább és inkább tartós nyűg, teher, mint örömteli gondoskodási megnyilvánulás a szopi, akkor érdemes lehet átgondolni egy következő lépést. Egy ekkora gyermekkel már lehet verbális úton is egyre jobban kommunikálni, hajlanak a kompromisszumokra, de a tapasztalat azt mutatja, akkor lehet igazán véghez vinni bármilyen változásokat, ha anya valóban elhatározta magát, valódi és határozott döntés született meg benne.
Igen, önmaguktól is elválasztódnak a gyerekek, akkor is, ha semmit nem teszünk ezért, mert egyszer megérnek egy következő lépcsőfokra lépni, mikor adott fejlődési szinten már kielégültek az alapvető szükségletek. Ez persze nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lehetne gyengéden más utakra lépni...
Ebben a korban előfordulhat olyan is, mikor unatkozás miatt vagy közeledési igényből kéri a cicit, ezt igazolja az is, ha más ingerek érik, akkor nem kéri, elterelhető a figyelme, de aztán ingerszegényebb, akár éjszakai környezetben bepótolja, amit valószínűleg nappal is igényelt volna, csak "nem ért rá" megtenni. :-)
Nagyon jó volt olvasni, mennyire figyelmes gyermeke jelzései iránt, mennyire fontos az Ön számára, hogy lelkileg kiegyensúlyozott gyerkőc legyen, szükségletei kielégülhessenek és nagyon szuper, hogy még mindig szopizhat! :-) Kívánom, hogy tartson ez addig, amíg mindkettejüknek megfelelő helyzet ez!
Ha maradt még kérdése, szeretne erről tovább kérdezni, írjon bátran!
Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-10-17 22:59:06

Kedves Louise!

Érzem elbizonytalanodását, kétségbeesését. Egy hét hetes babáról gondoskodni néha nem olyan könnyű, hiába élt az emberben egy ideálisnak vélt kép.
A legjobb az volna, ha lenne módja személyes konzultáció keretében szoptatási szaktanácsadóval lépésről lépésre átbeszélni az eddigi történéseket, megnézni a szoptatási gyakorlatot, babáját, szopizását.
A fontos az lenne, ha Ön tudna magában bízni és el tudná hinni, hogy Ön a legkompetensebb a babája gondozásában! Mintha leveléből azt érezném, kicsit meginogott a saját magába vetett bizalma. Érthető, hogy a kisbaba sírása fárasztó, kimerítő, sokszor a teljes kétségbeesésbe nyomja a szülőt. Tulajdonképpen ez normális, így is van kitalálva, hogy zavaró legyen a sírás hangja, mert ez egyből felébreszti a szülőben a tettvágyat, hogy valahogy segíthessen neki. Ha pedig a sïrás nem szűnik, az ijedtség nőhet.

Fontos lenne tisztázni, miből gondolja, hogy nincs elég teje? Mik voltak a korábban is jelentkező szoptatási problémák? Miért nem tudja babája jól bekapni a mellet? Hányszor kerül a baba most mellre 24 óra alatt? Hányszor kap tápszeres kiegészítést és mennyit? Mennyi volt a születési súlya, legkisebb súlya és hogy alakult a gyarapodása egészen idáig? Szülés körüli időszak hogyan alakult? Gyermekágyi vérzés megszűnt?
Írta, hogy babájának van cumija. Milyen esetben használjàk? Érdemes lehet atgondolni használatát, mert könnyen megzavarhatja a baba szopizási technikàját, ami cumizavarhoz vezethet: elutasïtja a mellet, sírva odakap a mellhez, de nem szopizik, dühösködik.

Anyatejjel túletetni babát nem lehet! Miből gondoltak a túletetésre? Sokat bukott a baba?
A tápszeres kiegészítést mikor és miért kezdték alkalmazni? A sírósság azóta fokozódott? Ha úgy látják, babája túlzottan gyarapodik, miért van szükség pótlásra?

Ha tudna találkozni a laktációs tanácsadóval, vele a pótlás mikéntjét, mennyiségét, minden apró részletét fel lehetne építeni és akár azt is, hogyan tudnának visszatérni a kizárólagos anyatejes táplálásra, a helyzet teljes és pontos feltérképezése után.
Tudom, már így is kimerült és rosszul érinti ez a sok nehézség, ami a szoptatás körül kialakult, de az eddigi időszak alatt is próbált megtenni mindent a megoldásért és nagyon jó, hogy a babája szopizott és most is szopizik!
Az teljesen normális, ha egy ekkora baba sokat szeretne szopizni. Az is ösztöneihez tartozik, hogy keresi a cicit, főleg, ha érzi anya illatát, bőrét. Ha a gyarapodás megfelelő, a baba hozzájut a tej zsírosabb részéhez is, nem csak az első tejhez (ami hígabb, szomjoltó funkcióval,is rendelkező), tehát ki tudja szopizni rendesen az épp szükséges adagot, akkor nagy problémára valószïnűleg nem kell gondolni.
A szopizások állandó mérése is sokszor önbizalom romboló, hiszen tévútra viheti az anyát. Nem azt mutatja meg, hogy az anyának ténylegesen mennyi a teje, hanem azt, hogy adott szopinál éppen akkor mennyi tejet vett magához a baba. A babák szeretnek sokszor kevesebbet magukhoz venni és ebben a korban 8-12 (vagy még tôbb) alkalommal mellre kéredzkedni.

Nagyon furán hangzik a tanács, hogy a baba ne használja Ônt cuminak. A baba nem cuminak használna az anyamellet, hanem a szopizás révén hozzájut mindahhoz, amire szüksége van. Ez nem rossz szokás, hanem természetes megnyilvánulás a baba részéről. A komfortszopizásnak ugyanolyan jelentősége van, mint a táplálsi funkciónak, sőt! S mivel minden baba más, mindegyikük más tempóban eszik, majd más tempóban jut a szopizás komfort szakaszához s változó ezek hossza is. Épp ezért nem lehet azt kijelenteni, hogy 10-15 percig tartson egy szoptatás, hanem bátran bízhatjuk a babára, mikor lakik jól teste-lelke.
Az, hogy nincs komplett menetrend egy hét hetes baba életeben, az nem rendkívüli. Ez egy folyamat eredménye, még épp hogy vége van a gyermekágynak, még bőven ismerkednek egymással. Természetesen értem, hogy az Ön igénye is lehet a kiszámíthatóság, rendezettség, néha nehéz elfogadni,mennyi minden megváltozik a baba érkezésével és milyen sokszor fordul elő, hogy az anya ki kell lépjen a komfortzónájából. Ez tényleg nem egyszerű! Mégis azt érzem, érdemes átgondolni, tényleg szeretné-e abbahagyni a szoptatást, hisz ha megnyugodna, visszatérne önbizalma, átélhetné, hogy ez az élmény lehet fájdalommentes is, megnyugtató is, akkor együtt élvezhetnék a szoptatás adta pozitïv hozadékokat.
S ez nem arról szól, hogy Ön egyik-másik döntés nyomán jobb vagy rosszabb anyává válna, hanem mert még Önben is ott van a szikra, ami még sugallja a próbálkozást.

Kïvánom, hogy megtalálják saját útjukat és lelje örömét a testi-lelki táplálásban!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-01-15 22:56:05

Kedves Eda!

Alapvetően semmi baj nincs azzal, hogy kislánya ennyi idősen még szopizik, és megnyugváshoz igényli még ezt a fajta közelséget. Sőt, ez természetes és minden bizonnyal nagy segítség is ez neki, hiszen ebben a korban még nehéz megbirkózni nagy érzelmekkel, gyakoriak a dühös megnyilvánulások, a dac.
Az együttalvás is olyan dolog, hogy ha a gyerekre van bízva, akkor is eljön az ideje, mikor kikívánkoznak a családi ágyból, csak valószínűleg később, mint a társadalom azt elvárná, ami az elfogadott.

Egy szoptatási kapcsolat addig jó, míg mindkét fél számára megfelelő. A szoptatás egy intim összekapcsolódás is, egy kommunikációs forma is, amiben benne van mindkét fél igénye is. Az idő múlásával egyre inkább. Ezzel arra célzok, hogy az újszülött kor és csecsemőkor még a teljes rendelkezésre állást is jelentheti, de az idő múlásával kompromisszumok is belépnek, pl. mikor várni kell vagy utcán már nincs szopi, csak otthon.

Ha kislánya igényli a szopit és Ön is úgy érzi, abban az adott helyzetben szívesen adja neki, akkor adja. De soraiból valami olyasmit is érzek, mintha néha azért adna szopit, mert egyébként tehetelennek érzi magát és "megadja" magát a "követelés" előtt.
Azzal a tudattal szoptatni, hogy "legyőztek", nem lehet felemelő érzés (egyiküknek sem).
Viszont azzal a tudattal, hogy a szoptatás ebben a korban is normális és adott helyzet úgy kívánta, adott helyzetre megfelelően reagáltam (szopival vagy anélkül), az megerősítő lehet.

Eljön, eljöhet az idő, mikor nem minden helyzetben ad az ember lánya cicit, de az sem baj! Nagy különbség van aközött, hogy épp cici nincs vagy anya nincs. A testkontaktus, ölelés, érzelmek visszatükrözése, kifejezése, tehát az értő és érző figyelem és jelenlét fontos és kívánatos és ennek EGYIK formája, kifejeződése lehet a szoptatás is.

Határokat felállítani lehet, sőt kívánatos. Ahogy válaszkész a lányával, úgy saját maga felé is érdemes ezt az utat bejárni. Ha szeretne elmenni valahová férjével, akkor érdemes olyan segítőt keresni arra az időre, akit szeret a kislánya és bizalmi kapcsolatban vannak vele.
Ha éjszakára még nem jött el az idő kimozdulni, akkor érdemes lehet egy hétvégén elmenni valahová férjével, ha úgy kívánják, vagy hétköznap este pár órára.

Levelében az "ő a főnök" és a senki nem meri bevállalni a felügyeletét" azt sugallja, mintha a kislánya kezében lenne az irányítás. Egyrészt, ha nincsenek határok, akkor kislánya nem tudja, milyen keretek közt mozoghat biztonságosan, ami frusztráló lehet neki is. Másrészt egy szülő-gyerek kapcsolatban nincsenek főnökök, alá- és fölérendelt viszony. Egymást szerető emberek vannak egy létező, élő, aktív kapcsolatban, akik egyenrangúak és egymás szükségleteit figyelembe véve élnek egymás mellett.

Tehát a szoptatás ebben az életkorban is természetes része lehet mindennapoknak, de ha eszközzé, játszma részévé válik, akkor érdemes lehet átgondolni a folyamataikat.

Igazándiból, minden aktuális élethelyzet dönti el a megfelelő lépést, választ, megoldást.

Remélem, tudtam segíteni!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-04-25 14:07:24

Kedves Krisztina!

Először is elnézést a kései válaszért!

Levele alapján nem érzem azt, hogy kislánya ezen tevekenysége kóros volna. Ettől meg természetesen Önnek lehet kellemetlen!
Sok anyától hallottam már (és magam is tapasztaltam gyerkőceim által), hogy szívesen "molyolnak" szopi közben. Ez lehet anya hajának húzgálása, másik mell birizgálása, vagy amiket Ön is tapasztal. Az jó, hogy elmondja neki, Önnek ez nem jó. Kislánya dühét is értem. :-) Ha neki szüksége van ilyen tevékenységre, talaljanak együtt valamimolyat, amit lehet szopi közben marcangolni! Egy ruhadarabot vagy ami jónak tűnik. Ez lehet akár az Ön ruhája, amit szopi közben visel.

Örülök, hogy az éjszakák komfortosabbak! :-)

Sok kisgyerek ébred sírva a delutáni alvásból. Az nagyon jó, hogy ott van kislányával az első pillanattól kezdve, így valószínűleg könnyebb számára "visszatérni" a jelenbe. Egy ekkora kisgyerek tele van elfoglaltsággal egesz nap, játszik, rohangál, sűrű az élet. Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy az aktivitás, az ingerek Fárasztóak, jó utána aludni, de az ébredés többször sírós, mert a teste már ébrenléti üzemmódban van, mikor ténylegesen még csak alig ebredt fel. Hasonlót mi felnőttek is szoktunk tapasztalni, mikor mennénk a dolgunkra, félálomban vagyunk, lábunkkal már lehet, hogy a papucsért kotorászunk, de "fejben még kómázunk". Talán sírva nem fakadunk, ám nyöszörögni, mélázni nem ritka. :-)

Ha ez utóbbi elméletem nem is helyes, abban biztos vagyok, hogy nagy valószínűséggel átmeneti időszakról van szó és ebben az esetben is-mint eddig is-az a legjobb, hogy kislánya mellett van és kíseri őt a jelen pillanat fázisaiban és a folyamatos változásokkal övezett folyamataiban! Sok sírás van, ami leginkább arról szól, hogy "nem is tudnám elmondani mi a bajom, de olyan jó a karodban sírni, most csak erre van szükségem!"
De azért pár kérdést felteszek:

Meddig tart az ébredés utáni sírás? Hogyan nyugszik meg? Mit csinál utána? Mennyit alszik egyszerre délután? Hogyan alszik el?

Tovabbra is biztatom, hogy gondoskodjon úgy kislányáról, ahogy eddig, mindig öröm a szívemnek olyan sorokat olvasni, amiben látszik a válaszkészség egyre mélyebb és kifinomultabb útja!

Szeretettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-08-13 23:04:17

Kedves Kriszti!

Igazán meleg, szerető légkör veszi körbe ezt a remek kisfiút! :-)
Nem hiszem, hogy külön hozzá kellene szoktatni a majdani új helyzethez Őt. Persze,beszélgetni lehet erről, pármondatban lehet mondani, hogy majd lesz egy új helyzet.
Szerintem a legjobb megoldas, mikrporegy családtag, egy ismerős személy lesz a "gondozó"! Ha a következő időszakban ezzel a személlyel minél többször találkozhat kisfia, bizalmat építhet ki iránta, kötődést alakíthat ki vele,maris megtette a lehető legjobbat az elszakadás idejére: kisfia biztonságban fogja magát erezni az Ön jelenléte nelkül is!
Ami lehet, hogy most egy kicsit nehezen elképzelhető, hiszen ez a 18 hónap körüli időszak igen intenzív szokott lenni. Ez az ún.újraközeledési fázis időszaka, mikor a gyermek már eléggé el tud távolodni édesanyjától, de közben azt is szeretné, ha anya egyfolytában ott lenne. Egy kicsit ambivalens időszak ez: menne-maradna egyszerre. Eltávolodik, majd vissza is megy, bújik, szopizik kismilliószor, majd újra megy.:-)
Természetes érzés, ha ez már néha sok Önnek! Ebben a korban jól tudnak működni a kompromisszumok (lehet, hogy az is kompromisszum eredménye, hogy otthon van szopi?), lehet az otthoniakban is korlatozast bevezetni, ha Önnek az könnyebbséget jelent! Lehet a közelséget más testi kontaktussal is teljessé tenni: simogatás, összebújás pl. Persze nehezebb ezt olyan helyzetekben kivitelezni, mikor az időjárás nem teszi lehetővé a kinti programokat és nehéz bent lekötni a gyereket, figyelmét elterelni. Ennek ellenére lehet egy-két szopit kivonni, de ami fontos érzelmi töltetű, azokat meghagyni és ezt kisfiával is megosztani.
Az is lehet,hogy ha kicsit lecseng ez az időszak, kitavaszodik, nagyobb lesz a mozgástér, az Ön érzelmei is megváltoznak.
Igen, a gyerekek minden valós érzelmet éreznek édesanyjukban! Én nem látok semmi kivetni valót abban, ha vállalja kisfia előtt érzését és megmondja neki: " nekem ez most nem jó, Kicsim! Gyere, bújjunk össze es simizlek/dögönyözlek/masszírozlak stb..vagy milyen játékhoz lebbe kedved? Vagy inni szeretnél valamit esetleg?" Kisfia érezni fogja, melyikben lesz Ön hitelesebb: a feszült erintéstől vagy a könnyed adástól. Egy szoptatási kapcsolat addig jó, amíg mindkét fél jól érzi magát benne. De ebbe a kapcsolatba beleférnek az ilyen hullámvölgy-szerű érzések is, melyekből ki lehet mászni egy pihentetőbb, tehermentesítő hétvége, családi segítségnyújtás végett, egy feszültségoldó jó nagy sírás után is, ha viszont a feszültség tartós emiatt, akkor jöhet a szeretetteli korlátozás és kompromisszum.
Remélem, tudtam segíteni és további ilyen szép, válaszkészseggel átitatott kapcsolatuk legyen kisfiával!:-)

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-03-23 23:21:17

Kedves Krisztina!

Nagy örömmel töltöttek el sorai! Igazán csodálatos, hogy ilyen hosszú ideje szopiztatja kislányát és válszkészen gondozza őt! :-)
A két éves korban jelentkező szélsőséges érzelmek (egyedül is kepes vagyok mindenre, de jaj, hol van anya), a dacreakciók majd és mindenfele fájdalom, félelem könnyebben viselhető, ha van még cici. A testközelség még sokáig fennálló igény valami probléma eseten (felnőttek is megölelik egymást vigaszképp), de két évesen szopival "tarkítva" a lehető legjobb és legtermészetesebb dolog! Ez is szépen mutatja, hogy a szopi nem csak táplálás, hanem annál jóval több! Soraiból az is kitűnik, hogy kislanya halad a saját tempójában és már képes a kompromisszumokra, tud várni is, ha kell. Ez szuper!
Mert bizony a természetes elválasztódás ilyen folyamat.:-)
Az egyedül elalvás képessége, a visszaalvásé, éjszaka átalvásé nem tanult folyamat, hanem idegrendszeri érés következménye! Minden gyerek képessé válik rá akkor, amikor megérett rá. Ez 2-3 éves kor előtt nem igen fordul elő! Éppen ezért nem szükséges megtanítani egyedül elaludni, sőt!!
Egy gyerek nem azért ébred fel, mert szopizni akar, hanem mert a gyerekek ébrednek éjjelente, így vannak kitalálva. Ám, ha már így van, szopival a legkönnyebb és leggyorsabb visszaaludni. De megtörténhet az is, hogy egyszer csak már elég lesz egy simogatás, összebújás, vagy felpillantás, meg van-e még anya és így visszaalszik.
Hogy hányszor ébred fel, az sok mindentől függhet: a fogzás még ilyenkor is közrejátszhat, sok inger nappal, valami otthoni feszültség, az éretlen idegrendszer, egy nátha akár, gyomrot jobban megterhelő vacsi, étel amit még nem evett, stb.
De ha Önnek terhessé válna az éjjeli szopi, természetesen lehet lépni! Ahogy működött a kompromisszum abban az esetben is, hogy csak otthon van cici, működhet ebben az esetben is! Persze akkor lesz Ön hiteles ebben a döntésben, ha nem külső nyomás hatására dönt így, hanem saját meggyőződésből. Szóval nem KELL megszabni, hogy éjjel nincs cici, csak LEHET, akkor ha Ön így érzi helyesnek. Az a tapasztalatom, hogy az éjjeli szopi megszüntetése nem hozza magával az átaludt éjszakákat, tehàt ebben az esetben sem hagyhatjuk válasz nélkül a gyerkőcöt, csak akkor más formában leszünk válaszkészek: ölelés, simogatás, összebújás.

Az, hogy nem keresi más gyerekek társaságat, nem kóros egyáltalán. Ez veleszületett temperamentum kérdése is. Amikor majd közösségbe is jár, változhat. Vannak ilyen típusú gyerekek.

Szeretettel:

 

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-03-16 12:44:57

Kedves Andrea!

Elképzelhető, hogy az íny fájdalma, viszketése okozott sztrájkoló jelenséget. Azt sajnos, nem tudom megmondani, lesz-e még ilyen Önöknél. Nem minden fog kibújása jár nagy fájdalommal, nyűgös napokkal-éjjelekkel, de ez nagyon egyéni.
Annak nagyon örülök, hogy kisfia újra gond nélkül szopizik, ez az anyai önbizalmának is biztosan jót tett, azon felül, hogy édes lehetett az összebújás újra! :-)
Sajnos, a náthas tünetek a szopit nehezíthetik, de reméljük, ez nem tart soká. Nem tudom, milyen pózban történik a szoptatás, de nehéz orrlégzés esetén erdemes minél függőlegesebb pózzal próbálkozni a teljesen vízszintes helyett,pl.fekve szopi.
Az nagyon jó, hogy mellre kerülhet kisfia, mikor jelzi, hogy elfáradt vagy problémàja van, az igény szerinti szoptatasnak nagyobb jelentősége van, mint esetleg gondolnánk, jó, hogy erre Ön is ráerzett. Sokszor az első gyermek az, akitől megtanuljuk a tulajdonképpeni válaszkész gondozást, ő az, akitől rengeteg tanítast kapunk és a többi gyerkőc egy teljesen más légkörbe születik bele, de ettől olyan különleges mindegyik gyerekkel a kapcsolat. És persze a testvérkék is lehetnek annyira mások, egy kicsit minden következő gyereknél lehet érezni az elölről kezdést, hisz más személyiség, mindegyik külön egyéniség és mind más tanítást képes átadni.
Kívánom, hogy továbbra is érzékenyen, valaszkészen álljon kisfia igényeihez és bátran adja csak saját magát neki, hisz Ön, Önök azok, akik a legjobbat, legtöbbet adhatják neki!

Minden jót kívánok Önöknek és ha bármi kerdése, vagy megosztani valója van, írjon nyugodtan!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-01-14 22:06:33

Kedves Andrea!

Igen, az Ön által leírtak erősen arra mutatnak, hogy szopisztrájkba kezdődött a pici. A sztrájknak több oka is lehet,de az esetek nagy részében cumizavar okozza. A cumi használata- akár cumisüveg, akár cumi- okozhat ilyen jelenséget. Ennek oka az, hogy a cumit teljesen más technikával kell szívni, mint szopizáskor a mellet. Van olyan baba, akinek egyetlen alkalom cumi használat is elég ahhoz, hogy ez a zavar kialakuljon, másnál csak jóval később jelent problémát. Ráadásul cumisüvegből- még ha szűk lyukú is- könnyebben jön a hami, kevésbé kell "megdolgozni" a táplálékért.
Az nagyon jó, hogy kisfia mellen is elalhat.
Igény szerinti szoptatásnál a baba minden szopási igényét a mellen elégítheti ki. Függetlenül attól, hogy mikor szopizott utoljára, mellre kerülhet. Egészen egy éves korig az anyatej a fő táplálék, a hozzátáplálás igazából mellétáplálás, kóstolgatás, étkezéseket kiváltani nem szükséges.

Lelkileg megterhelő érzés, ha olyat tapasztal a kisfiánál, mintha Önt elutasítaná. Szerencsére ilyenről nincs szó, csak most valószínűleg a cumi használata megzavarta őt.
A fogzás fájdalma szintén okozhat sztrájkolást, harapást szoptatáskor. Ha feszít, fáj, viszket az íny, a szopómozgás kezdetekor a fájdalom fokozódhat. Mikor kibújik a fogacska, ez megszűnik. Addig is érdemes minél többször megkínálni és arra figyelni, hogy harapás csak a szopi elején ill. végén következhet be, mikor a vákuum kezd megszűnni, és nincs már mélyen a szájában a mellbimbó. Összességében a szoptatás a legjobb ilyenkor is, hisz az anyatej tele van nyugtató- és fájdalomcsillapító anyagokkal, az ölelés, szoros testkontaktus kiváló hatása mellett.

Miért döntöttek a cumisüveg, cumi használata mellett? Miért kezdték el hat hó előtt a hozzátáplálást? Most hányszor kerül mellre kisfia 24 óra alatt? Honnan tudja, hogy "cici-idő" van?

Önöknek beleférhet az, hogy a cumisüveg, cumi helyett cicit adna kisfiának? Tehát, amikor cumit adna, akkor is szopival kínálná. Ez több mellen töltött időt jelentene, de érzésem szerint most a fontos az, hogy kisfia visszataláljon a mellhez. Érdemes a szopikat félálomban próbálni, általában akkor könnyebben elfogadják.
Ha pedig szeretne neki mást is adni inni, érdemes inkább pohárral próbálkozni, mint a cumisüveggel.


Kitartást és türelmet kívánok Önöknek, biztos vagyok benne, hogy a fáradozás meghozza gyümölcsét!

Addig is két hasznos olvasnivaló a cumizavarról és a sztrájkról:

http://www.lll.hu/fuzetek/cumi-mellbimbo_zavar
http://www.lll.hu/book/export/html/278

Ha úgy érzi, kis idő elteltével, hogy a probléma továbbra is fenn áll és további segítségre van szüksége, írjon újra, illetve felkereshet szoptatási szaktanácsadót is, aki akár személyes találkozó keretében is kiválóan tud segíteni! http://www.ibclc.hu

Szívesen veszem, ha majd visszajelez, hogyan alakultak a dolgaik!

Remélem, tudtam segíteni!

Boldog Karácsonyt kívánok Önöknek!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-12-24 11:51:26

Kedves Beatrix!

Talán tényleg jobb lenne egy, akár személyes találkozó vagy kapcsolatfelvétel szopis szaktanácsadóval, mert itt több kérdés is felmerül még. Pl.napszakhoz kötődik-e ez a jelenség,mazonos időben történik-e a cicn sírás? Hányszor kerül mellre 24 óra alatt? Mikor kapja a cumit?
Én jelenleg, ennyi információ birtokában tudok gondolni a cumihasználat okozta zavarra, de lehet más is a háttérben. Akár egy túlzottan élménydús nap, egy fájó pocak, vagy egyszerűen sírhatnékja van.
Ha kisfia amúgy kiegyensúlyozott, gyarapszik, van hat pisis pelusa és kakil is a tőle megszokott módon, akkor van elég teje!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-07-16 22:18:38

Kedves Beatrix!

Az alvásban tapasztaltak teljesen normálisak egy ekkora babánál! Alapvetően minden baba igényli a segítséget az el-és visszaalváshoz, a szoros testközelséget és a mozgásos ingert. HOgy ennek mennyire adnak hangot, az veleszületett temperamentum, személyiség kérdése és nagyban függ attól, hogyan tapasztalta meg az elalvást az első időkben. Vannak babák, akik az elején még nem emelnek szót -), ám a későbbiekben ők is elmondják igényüket, ami egy természetes és normális, ösztönös igény. Három hónaposan már kifelé fordulnak a világ felé, érdeklődésük kinyílik egyre jobban és az újbóli befelé fordulás, pihenés már nehézséget okoz. Ráaádsul elég sokáig természetes igény a fent felsoroltak és ez semmiképp nem arra jel, hogy bárki bármit elrontott volna, ez arra jel, hogy a gyerkőc szuperül működik!
Szóval, én csak buzdítani tudom arra, hogy kielégítse kisfia ezen igényét, nem fogja ezzel elrontani, se melkényeztetni! Sőt! Ha ringatásra van szükség, a hordozás otthoni körülmények közt is hatalmas segítség lehet, hiszen mindkét keze szabadon marad, teheti a dolgát, kisfia pedig alszik egy jót, és a szopizás is általában segíti az elalvást ill. a visszaalvást is elősegíti. ha külön szobában alszik kisfia, segítség lehet az is, ha a kiságyát az önök ágya közelében helyezik el, hogy Önnek ne kelljen annyit járkálni éjjelente. És persze érdemes ilyen nehezebb időszakban Önnek is egy kis extra pihenés, akár napközben kisfiával együtt, akár hétvégén vagy esténként.
Szopizás: Sírni is szokott, mikor kiköpi a cicit vagy csak abbahagyja a szopit? Elképzelhető, hogy a külvilág felfedezéséről van szó, hogy "nem ér rá" szopizni, vagy a cumihasználat is beleszólhat a szopis technikába. A cumit máshogy kell szívni, mint a cicit és ez is okozhat problémát. A gyakori mellretétel és a cumi esetleges mellőzése javíthat a problémán. Érdemes felkeresni szoptatási szaktanácsadót: http://www.ibclc.hu, illetve ezen az oldalon található Makai Kinga, aki kompetens ezen a területen!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-07-13 15:36:54

Kedves Anyuka!

A szoptatási kapcsolatot addig érdemes fenntartani, amíg anyának és gyermeknek egyaránt örömet okoz. Ha Ön úgy érzi, már nem szeretne szoptatni, lehet lépni, de el kell gondolkodni, mi a fő motiváció erre. Mert ha az ovi miatt aggódik, és amúgy nem zavarja a szopi, ezért nem szükséges elválasztani. Hányszor és milyen helyzetekben szopizik még kisfia? Ekkora korban már lehet kompromisszumokat is kötni, pl.csak reggel vagy este, csak otthon, stb. És ezt el lehet kezdeni ovikor is.

Az akaratosság és a levele második felében megfogalmazottak pedig életkori sajátosság jegyei. Valóban nem egyszerű ez az időszak és néha emberfeletti türelmet kíván, de azt gondolom, rugalmassággal, szeretettel, határok meghúzásával és a tökéletességre törekvés elengedésével meg lehet könnyíteni a mindennapokat. Amiket leír, azok érzésem szerint pont azt mutatják, hogy kisfia határokat keres. Szüksége van arra, hogy tudja, meddig mehet el. Én nem vagyok a büntetés híve, annál inkább a példamutatásé és őszinteségé, hitelességé. Tehat azt mutassam gyerekemnek, aki valójában vagyok és olyan szabályrendszert vezessek be, amiben tudunk működni mindannyian. Mondatom első fele pedig azt jelenti, hogy tudjam, én is hibázhatok és lehetnek negatív érzéseim, lehetek dühös,kimerült es tehetetlen, nem kell mindig mindennek klappolnia! Lazítsanak együtt, játszanak felhőtlenül, legyenek olyan programok, amikben nincs feladat, elvárás, és Ön próbálja meg megkeresni azokat a szabályokat és felállítani azokat, amikbe könnyen bele tudnak helyezkedni. És ezt is rugalmasan kezelni, hiszen, bármikor jöhet valami rendkívüli helyzet. :-)
Egy ekkora gyermek még nem igazán tud megnyugodni egyedül, ha érzelmi viharba keveredik, ezért is tartom fontosnak nem egyedül hagyni ilyenkor. Fontos, hogy a gyerek érezze, ő szeretve van, csak a tettel nem értett egyet.
Ezt lehetne még jobban boncolgatni, ha úgy érzi maradt még kérdése, tegye fel bátran!

Szeretettel:
 

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-03-06 23:01:51

Kedves Krisztina!

Azt hiszem, két dolgot érdemes külön választani: van egy bizonyított reflux és tejfehérje allergia, ami kezelést kapott és van egy sokat ébredős, sokat cicizős állapot. Úgy érzem, mivel a fizikai probléma megoldást talált, nem érdemes azzal összefüggésbe hozni az alvási szokások mibenlétét.
Amit egyértelműen érzek, hogy Ön ki van merülve- teljesen érthető módon. Tehát első lépcsőként azt ajánlom, hogy próbáljon extra pihenőt találni magának, segítséggel akár. Pl. hétvégén, vagy amíg Apa van vele, addig Ön pihen. Egy jó pihenés, alvás után máris másképp fogja látni a dolgokat, ugyanis a kimerültség kiélesíti az idegeket, minden hang zajnak tűnik, stb.
A másik dolog, hogy teljességgel ki kell jelentsem: Ön nem rontott el semmit!
Nagyon valószínűnek tartom, hogy kislánya akkor is szeretne ennyit cicizni és ölben lenni, ha nincsenek megelőző események, gondolok a refluxra. Ugyanis a babák így viselkednek! A mai kor elterjedt tévhite, hogy a gyereknek önállóságot kell tanulnia és nem szabad megengedni a túlzott ragaszkodást! A valóság az, hogy a gyerekek természetes és normális módon igen sokáig igénylik a testközelséget és a mellen való megnyugvást. Erre nem mi szoktatjuk, hanem egy ösztönös igény kifejeződéséről van szó, ami jó esetben nincs elaltatva ill. nincs leszoktatva a gyermek ösztönö jelzőrendszerének működtetéséről. A mellen való igény ideje hullámzó. Fél éves kor után már nem annyira az éhségről szól, inkább az érzelmi megnyugvásról, egy esés, feszültség, álmosság, visszaalvás végett. Fél éves kor körültől jelentkezik a szeparációs szorongás időszaka is, ráadásul egy 11 hós gyermek már igen nagy világfelfedező, akinek hatalmas elfoglaltságot jelent a sok felfedezés, az ingerek, az ismerkedés és nincs ideje anyukájára. Vizsont, ha álmos vagy ébred ill. éjszaka mindent szeretne bepótolni, mert az igény marad, csak napközben már nem ér rá.:-) Szóval nagy szüksége van anyukájára. Az is megfigyelhető, hogy többet szeretnének cicizni valami nagyobb esemény előt. Ahogy írja is, bármikor elindulhat, ezeket a nagyobb fordulópontokat valahogy valamiképp megelőzi egy ilyen fázis.
Természetesen a sok ölben-levés nem árt a mozgásfejlődésnek, mert normális esetben akkor van a gyermek ölben, kendőben, mikor azt ő igényli és nem erőszakkal van ott tartva. Mikor nincs hordozva, akkor érdemes engedni, hoyg nagy területen mozoghasson. (Érdekesség: Tanzániában a gyerekeket praktikus okokból (is) nagyjából 2 éves korukig hordozóeszközben tartanak, csak alváskor teszik le éjjelre. Nagyjából 2 éves kor körül érkezik testvér, így a nagyobb gyermek letett gyermek lesz, mert kell a hely a picinek. Az addig szinte semmit nem mozgott 2 éves lemaradás nélkül fut, járkál, mozog!)
A hozzátáplálás kérdéséről annyit, hogy az első életévben a fő táplálék az anyatej. 6 hós korig kizárólagos szoptatás javasolt, majd lehet kezdeni más ételek adását is, ha készen áll rá a gyermek! De nem kötelező elkezdeni kiváltani az anyatejet, mert a fő táplálék az marad. Ezért a hozzátáplálás inkább mellétáplálás. Hogy ki mikor jut el oda, hogy mást is szívesen befogad, nagyon széles skálán mozog! Semmiről sincs lemaradva kislánya és ha jól vettem ki soraiból, jól fejlődik, jól érzi magát. Érdemes kínálgatni, és higgye el, mikor szükséges lesz, el fogja fogadni! És ha amúgy is van érzékenysége, talán nem is baj, ha még nem találkozott más anyaggal nagy mértékben.

Az teljesen normális, hogy Önt keresi, ha felébred és szopni akar, hiszen ez a kettejük közti szép kötődésről szól. Ez nem jelenti azt, hogy Önnek ne lehetne némi szabadideje és magánélete, ha arra vágyik! Mivel írta is, hogy apával, nagyival jól érzi magát, nyugodtan megteheti, hogy picit elmegy valahová egyedül vagy férjével moziba, színházba. Fontos a személyes feltöltődés!!
Ha Önnek nem terhes, a a délutáni alvás idejére is hordozhatja otthon is, hiszen az Ön közelében megnyugszik és addig házimunkát is lehet végezni vagy lehet azt is választani, hogy Ön alszik vele együtt, nem megy el mellőle, így mikor megébred, elég lehet csak az Ön illata ahhoz, hogy még egy-két ciklusnyi időre visszaaludjon, vagy nem is ébred meg, ill. félálomban is cicire lehet tenni, ami megint arra esélyes, hogy visszaaludjon és nem lesz teljesen éber.

Azt nem tudom megjósolni, mi lesz vagy ez meddig tart. Azt tudom mondani, hogy vannak rosszabb és jobb periódusok, hullámzó az éjszakák milyensége. Rugalmasságunk növelésével és a tudattal, hogy a gyerekek ilyenek és nem mi rontottuk el, jobbá tudjuk tenni a nehezebb időszakokat is. Mert egy biztos: ez nem marad így! Átmeneti időszak, ami nem azt jelenti, hogy csikorgó fogakkal kell tűrni.


Higgye el, a legjobb amit tehetett, hogy mindig ott volt kislányának és ölben tartotta, hordozta és szoptatta ill. szoptatja most is! Ez egy nagyon jó út arra, hogy majd a későbbiekben önállóan le tudjon válni és arra is, hogy majd ha arra kerül a sor, kompromisszumokat tudjanak kötni és Önnek is jó út arra, hog felismerje saját határait és annak megfelelően cselekedjen! Ez nagyon fontos!

Kívánom, hogy pihenjen egy jót, legyen büszke arra, hogy ilyen válaszkészen gondoskodik és lazítson kicsit!

Szeretettel:


 

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-02-07 16:28:16

Kedves Bogi!

Lehet, hogy a leírt jelenségnek mégis van köze a cumisüveghez, de tudnom kéne még pár dolgot: hányszor kap mást cumisüvegből a kislánya és olyankor mikor, mit és miért? Ahogy én értelmeztem lefejt tejcit, vagy kap mást is anyatejen kívül? Mióta tart ez a probléma? Ha rendszeresen- még ha ritkán is- használnak cumisüveget is, és az köthető napszakhoz, pl. a délutáni időszakhoz, elképzelhetőnek tartom, hogy az amúgy is "zűrősebb", nyűgösebb időpontban nehezen fogadja azt a kínálatot, amiért meg kell dolgozni. értem ezalatt, hogy a cumisüvegből szinte munka nélkül dől a tej, a ciciből jövő finomságért pedig dolgozni kell, ráadásul teljesen más technikával kell szívni a cumisüveget, mint szopinál a mellet. Teljesen egyéni, hogy kinél mekkora hatást vált ki cumi vagy cumisüveg használata, van akinél sok alkalom sem zavar be, van akinél elég egy is. Számomra magyarázat erre, hogy cumisüvegezésnél nem feszít, nem sír, csak nyel.
Érdemes minél több szopis pózt kipróbálni és megszüntetni, csökkenteni a cumisüvegezést, ha lehet. Ha muszáj pl. távollét miatt lefejt tejet kapnia a kislánynak, érdemes pohárral, kiskanalázással próbálkozni, mely kétségkívül macerásabb, de a szopást nem befolyásolja. Érdemes lehet felkeresni szopis szaktanácsadót, akivel pontos lépésekben meg lehet beszélni a cumisüveg elhagyást és a szopis pózokat személyesen kipróbálni!

A másik kérdésére válaszolva: a délutáni nyűgösség sokszor tapasztalt jelenség, melynek legfőbb oka a napközbeni ingerek lecsapódása. 3 hónaposan már kezdi nagyobb falatokban bekebelezni a világot, kifelé fordul, egyre több inger éri, és estére bizony elfárad. A délutáni, esti sírások általában arról szólnak, hogy megpróbálja kizárni a külvilágot, befelé fordulni, a saját maga keltette "zajba" beburkolózik, és kiadja a feszültségét. Ez természetes és normális. Ilyenkor meg lehet próbálni nem lekötni játékkal, hanem cicire tenni, hátha elfogadja, vagy ringatni, valami olyan tevékenységet választani, amellyel lehetővé teszi neki ezt a "kiborulást", és ezt megértően fogadni, ezt vissza is lehet neki tükrözni, mondani neki, hogy "tudom, nagyon elfáradtál ma".:-) Sokszor nem az éhség motiválja a szopizás iránti igényt, hanem fáradtság, nagy érzelmek, kibillenés, tehát lelki megnyugvás is, de van a kibillenésnek az a szintje, mikor még nem tudja elfogadni a cicit, bár szeretné. Ilyenkor kicsit ringassa, dúdoljon neki, picit csillapodjon le a kislánya és utána kínálja meg újra cicivel. Ebben a korban sok-sok mindenre válasz még a cici.:-)
Esetleg megpróbálhatja a napirendüket picit átdolgozni, átformálni, ha úgy érzi, ez is szükséges lépés lehet.

Remélem, tudtam segíteni!

További kellemes babázást kívánok!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011-11-16 20:33:13

Kedves Eszter!

Az első gondolatom az volt levelével kapcsolatban, hogy igen, a mérleg nem szoptatáspárti családtag!
Első gyermek a kislánya?
A mérés igazából nem segíti, sőt, hátráltathatja is az igény szerinti szopi megvalósítását! A pisis-kakis pelusok száma és a gyermek fejlődése, kedélye megmutatja, jut-e elég tejcsihez a baba és bőven elegendőek a heti mérések is. Napi 5-6 pisis pelenka, a gyarapodás és a kiegyensúlyozottság elég jel az elegendő tejcsire.
Estére jellemzően kevesebb a tej, viszont zsírosabb is! Tehát nem csak egy szopi alkalmával változatos az összetétele, hiszen az elején ürül a szomjoltó része és később ürül zsírdúsabb rész, hanem a nap folyamán is változik. Estére lesz kevesebb, de zsírosabb.
Napközben a kislánya kéri 3-4 óránként? Általános elve a tejmennyiségnek, hogy a kereslet-kínálat elve alapján termelődik a tejcsi. Minél többet szopizik a baba, annál több termelődik. Tehát, ha növelné szeretné a mennyiséget, többször kínálja a babát cicivel! Éjjel is kínálhatja többször, főleg, ha kellemetlenül feszülne a melle, vagy csomósodna, a babák félálomban is ügyesen szopiznak. Ha érzi már a mellén vagy látja kislányán- még akár álmában- hogy cicizne, akkor kínálja fel neki. Együtt alszanak? Akkor a legkönnyebb a leghamarabb észrevenni a korai jeleket a cici-vágyra (cuppogás, keresgélés, ha a keze a szája közelébe téved, már szopizná). Általában a sírás már a későbbi jelek közé tartozik.
Az, hogy nem érzi már annyira feszesnek a melleit, vagy esetleg nm érzi már olyan élesen a tejleadó reflexet, az lehet annak következménye is, hogy beállt a megszokott mennyiségre a szervezete, tehát már pont annyi tejet termel, amit elfogyaszt kislánya és nem termel többletet.
Hat hetes korban még átlagosan akár 8-10 alkalommal szopiznak a babák, tehát egészen biztosan nem árt vele és nem rontja el, ha többször is megkínálja kislányát.
És főleg, ha a cél a termelődés serkentése, akkor a legjobb, leghatékonyabb megoldás a többszöri szoptatás.
És ha lehet, mellőzzék a mérleg használatát az egyszeri adagok mérésére a későbbi nyugalmuk érdekében is!:-)

További kellemes babázást kívánok!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011-10-03 13:47:11

Kedves Anya!

Nagyon szívesen, örülök, hogy tudtam segíteni!:-)
Valóban szépen fejlődik Hanna!:-)) Így értem, hogy kényelmetlen az együttalvás, de ha szeretnék, próbálják ezeket a technikai nehézségeket kiküszöbölni! vagy fal mellé tolt ággyal, ill. sokan matraccal vagy egyéb módon oldották meg a kicsi ágy okozta problémákat.
De a lényeg tényleg, hogy olyan mód legyen, ami mindannyiuknak jó, és amiben Ön a lehető legkevésbé fárad el, miközben válaszkész marad Hanna felé. És tényleg érdemes odafigyelni a külvilág hangjaira, "okosságaira", és nagyon alaposan megszűrni, mert a "hagyományos" nevelési elveket hangoztatva, kötődés helyett az eltávolítást szorgalmazza, sokszor észrevétlenül és szinte logikus magyarázatokat adva. Az ösztönök sosem hagyják cserben, az sosem fog Önnek olyan tanácsot adni, ami Hannának és kapcsolatuknak ártana, hanem mind hosszú-, mind rövidtávon remek eredményeket hoz.:-)
Az is szuper, hogy cicin alszik el Hanna!:-)

Kívánok további nagyon szép babázást Önöknek!

Bármi más kérdésnél is forduljon hozzám bátran, segítek szívesen!:-)

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011-07-07 19:36:31

Kedves Adrienn!

Örülök, hogy hallok Önök felől!:-)
Amit kiérzek a soraiból az a kétségbeesés, tehetetlenség, bizonytalanság és a káosz érzése. Kérem, próbálja ki, hogy leül egy kicsit teljesen egyedül, behunyt szemmel mélyeket lélegzik, csak a légzését figyelje, majd szép lassan fokozatosan figyeljen a belső hangjára, arra az igazira! Tegye fel a kérdést önmagának és figyelje a választ!
A kétéves kor körüli időszak nagyon érzékeny és szélsőséges is lhet akár a gyerekeknél. Ebben a korban egészen önállóak már, rengeteg mindenre képesek egyedül, erre nagyon büszkék is, de mindig szüksége van arra az érzésre, hogy Anya a biztonságot jelentő karjaival a háttérből figyel. Ezért hol nagyon eltávolodik, majd szoros testközelséget "követel" ismét. Nappal már nagyon jól el vannak, de éjjel elképzelhető, hogy a nappali ingerek feldolgozása végett is többször keresi Anyát. Tehát ez a fejlődés egy természetes velejárója is. DE! Abban is biztos vagyok, hogy érzi az Önben kavargó bizonytalnságot és előre vetített problémát (mi lesz, ha...). Mivel a gyerekek 100%-os pontossággal veszik az édesanyjukban zajló adást, és tükröt is tartanak az anyuka elé, a gyermeke viselkedésében visszatükröződik az Ön belső világának állapota. És ha ez a két dolog összeadódik, kialakulhat ez a nagy káosz-állapot. De ne kesredjen el kérem!
Elhiszem és megértem, hogy nagyon fáradt, minden elismerésem az Öné a kitartása miatt, de vegye figyelembe a teste-lelke jelzéseit! Az teljesen helyénvaló, hogy kielégítené gyermeke igényeit, de ha ez önnek már terhes ebbe na formában, akkor tényleg el kell döntenie FEJBEN is, hogy mi legye na következő lépés.
Figyelje meg magát, és válaszoljon: ha nem kellene visszamenie dolgozni, akkor is elválasztaná? Mit jelent a cicizés a gyermekének és mennyit Önnek? Gondolkodott már azon, mennyi módon lehet pótolni A "kiesett" cicizéseket? Ne féljen attól, hogy ne mfog tudni eleget adni cici nélkül! Dehogynem tud, de csak akkor, ha felismeri, hogy nem csak a cici adásával elégíti ki az igényeket. Én abszolút szopi párti vagyok minél több ideig, de ah vissza kell menni dolgozni, akko egyértelműen kiesik egy pár cici-alkalom. De nem csak mesenézéssel tudja pótoltatni a vigyázó a zegyüttléteket, hanem ha kötődik hozzá is, akkor simivel, összebújással át lehet vészelni, míg Ön hazaér. Az, hogy éjszaka ön mennyire lesz határozott, csak Önön múlik, de ha fáradt és a munka rovására menne majd az éjszakázás, akkor tudja, mit kell tenni, igaz? Ha a kisfia a határozottságot érzi Önben, nem fog jobban összekuszálódni a lelki világa, míg ha a bizonytalanság van többségben, akkor Ő sem fogja tudni, most mit akarjon és mit kövessen. Ha gondjai vannak az elengedéssel, vizsgálja meg magát, miért gondolja, hogy nem tud neki eleget adni? Miért gondolja- ha gondolja- hogy csak így tud elég jó anyja lenni kisfiának? Gondoljon tudatosan arra a sok módra, amivel adhat elég biztonságot, szeretetet és igény-kielégítést kisfiának. A döntést nem hozhatom meg Önnek, ön helyett, de afelől megnyugtathatom, hogy ha a szívére hallgat és az ösztöneire, azok mindig megsúgják a helyes választ és mindent figyelembe kell venni! Ne marcangolja magát, hanem szeresse és legyen büszke magára, de a szorongás nem vezet sehova! És ne feledje, ha egy baba sír, de az anyja közvetlen közelében van (összebújva szorosan, ringatva, nem csak időszakosan kivéve az ágyból), nem él át akkora stresszt, de a csalódottságát nem tudja leplezni, míg egy sírni hagyott gyerek egyedül, néha rákukkantva, maradandó sérülést is tud szerezni. Nagy a különbség. Tehát, ha az ölében sír, de vigasztalja és szeretgeti folytonosan, akkor nem olyan nagy a baj, főleg, ha folytonosan kommunikálja felé, mit miért tesz.a szomszéd meg ne érdekelje. :-))
Szóval döntsön és tartson ki mellette! A szeretetnek több útja is van, fedezze fel azokat bátran!:-)
Ha úgy gondolja, mélyebbre vezetnek a szálak, személyes konzultációra is van lehetőség! http://www.pszichologiai-tanacsadas.hu

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-11-16 20:41:28

Kedves Anyuka!

Köszönöm, hogy hozzám fordult!

Az nagyon jó ötlet, hogy fokozatosan szeretné leszoktatni a szopiról, és jó, hogy észrevette a saját érzéseit is a szopival kapcsolatban, miszerint már kezd terhes lenni Önnek ez. Ilyenkor már valóban lépni kell, ha az ellenérzés az Ön valódi énjéből származik és nem a többiek idegenkedő véleményéből! Mindenképp gartulálni tudok a hosszú szopihoz! Legyen rá büszke!:-)

Ha tényleg az elválasztás mellett dönt, akkor azt a szopit vegye el hamarabb, amihez kevésbé ragaszkodik a kislánya! Mindig az maradjon utoljára, ami a legkedvesebb szopija. És a kettő közt teljen el kb. két hét, ill. annyi, amennyi idő alatt megszokta az előző megszűnését.

Az teljesen természetes, hogy Önnél csak a cicivel hajlandó elaludni, hiszen pontosan tudja, hogy Ön az, aki, de a kötődő, érzelmileg rendben lévő gyerek ebben a korban elfogadja, ha más altatja el, és nem követeli a cicit. De ha anya a ott van, akkor azért persze, hogy kéri és milyen boldogan fogadja! :-) Az is természetes reakció, hogy egy ekkora gyerek, ha rendszeresen közösségbe jár és nincs mellette anyukája, akkor délutántól, vagy mikor találkoznak le sem akar szállni róla ill. a cicijéről, ezzel kompenzálja a kiesett napot és pótol. Ez nem róható fel neki. :-) Ha ez azonban Önnek terhes, akkor fogadtassa el vele, hogy nincs cici, viszont ölelje, simogassa még többet, ne legyen gondja a házimunkára és semmire, bölcsi után csak és kizárólag vele foglakozzon, és biztosítsa arról maximálisan, hogy anyából meríthet annyit, mint mikor cicizhetett, csak most más módon, viszont ugyanannyi, vagy több testkontaktussal. Ha döntött, legyen következetes és tartson ki a döntés mellett, mert a nem betartással nem fogja érezni a biztonságérzetet a kislány.

Pár hét múlva szívesen venném a visszajelzését, hogyan alakultak a dolgok!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-10-19 21:38:52