Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Választott témakör:
hozzátáplálás
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Köszönöm megnyugtató válaszát!
Az orvosváltás már a mi fejünkben is felmerült, talán segítene megnyugodni.
Akkor nem gond, ha 7 hónaposan még nem igazán pépezik? Próbáltam neki puhára főtt zöldségdarabokat (édesburgonya pl.) adni, szájába vette, de sokszor kiesett onnan. Próbálta rágni, marcangolta. Rácsodálkozott :D A pufit, kifli csücskét szívesen rágcsálja, legutóbb a túrós bukta beléből "lakmározott" egy jót. Szó szerint beleharapott és rágni kezdte (két darab foggal igen mókás volt a dolog). Azért is aggódok és vagyok türelmetlen, mert a két nagy ilyenkor már húsos bébiételt, zöldségeket, gyümölcsöt, tejpépet, mindenfélét evett, Miska meg egyenlőre inkább a táp-de most, hogy fent is, lent is duzzadt az ínye-mostanában azt sem nagyon.
Tényleg okozhat szellemi lemaradást a nem megfelelő hízás? Mert ezt egy főorvos magyarázta nekünk. Lehet ez miatt retardált valaki? :D
Hogyan érdemes nekikezdeni? Csak ültessük magunk közé és adjunk neki a miénkből a szokásos tápszere mellé? Éhesen ültessem oda kóstolgatni, vagy tápszer után?
Kész túlélőshow minden egyes gyermek :)
Minden jót kívánok!
Egy (továbbra is) aggódós édesanya
Köszönöm megnyugtató válaszát!
Az orvosváltás már a mi fejünkben is felmerült, talán segítene megnyugodni.
Akkor nem gond, ha 7 hónaposan még nem igazán pépezik? Próbáltam neki puhára főtt zöldségdarabokat (édesburgonya pl.) adni, szájába vette, de sokszor kiesett onnan. Próbálta rágni, marcangolta. Rácsodálkozott :D A pufit, kifli csücskét szívesen rágcsálja, legutóbb a túrós bukta beléből "lakmározott" egy jót. Szó szerint beleharapott és rágni kezdte (két darab foggal igen mókás volt a dolog). Azért is aggódok és vagyok türelmetlen, mert a két nagy ilyenkor már húsos bébiételt, zöldségeket, gyümölcsöt, tejpépet, mindenfélét evett, Miska meg egyenlőre inkább a táp-de most, hogy fent is, lent is duzzadt az ínye-mostanában azt sem nagyon.
Tényleg okozhat szellemi lemaradást a nem megfelelő hízás? Mert ezt egy főorvos magyarázta nekünk. Lehet ez miatt retardált valaki? :D
Hogyan érdemes nekikezdeni? Csak ültessük magunk közé és adjunk neki a miénkből a szokásos tápszere mellé? Éhesen ültessem oda kóstolgatni, vagy tápszer után?
Kész túlélőshow minden egyes gyermek :)
Minden jót kívánok!
Egy (továbbra is) aggódós édesanya
Kedves (továbbra is) aggódós Édesanya!
Azt gondolom, egy biztonságérzetet növelő, valóban kompetens orvos felkeresése nagyon sokat lendítene az Ön magabiztosságán, szülői kompetenciaérzetén is!
Számtalan babát, kisgyermeket ismerek (és aggódó anyukájukat), akik inkább egy évesen, vagy egy éves kor fölött kezdtek enni szívesebben bármi mást, s közben teljesen egészségesek voltak, remekül fejlődtek! Szóval, 7 hónaposan egyáltalán nem kell tudnia nagy mennyiségeket eltüntetnie, hisz ez még tényleg inkább ismerkedés új ízekkel, új anyagokkal, a sok újdonsággal, amit a hozzá- vagy inkább mellétáplálás hoz magával! Egy egészséges gyermek pontosan tudja, miből mikor mennyi kell neki, ezért jó, ha van választási lehetősége, mind ételfajtából, mind a tekintetben, hogy eszik-e vagy sem. Illetve ebben a korban kóstolós evésnek számít a csócsálás, mikromennyiségek lenyelése is :-D
Jó, ha az étkezések közösek, igen, mikor mindenki leül enni, akkor őt is oda ültetni és kaphat ő is kis kóstolót, aztán rá lehet bízni, él-e a lehetőséggel. Lehet, először csak szemlélődik, nézi, a szülei hogyan falatoznak, de lehet, kedvet kap az Önök tányérjából választani valamit (ezért jó, ha a szülők is tápanyagokban gazdagon étkeznek, mert ebben a korban a sós-cukros, erősen fűszeres ételek nem ideálisak, de fűszerezés előtt a baba számára el lehet különíteni a közös ételből) :-D Anyatejes táplálás esetén, mikor nem cél kiváltani egy étkezést, az a javaslat, hogy szoptatás után kínálják szilárd étellel a babát, hogy ne vegye el a tej helyét a más táplálék. Ezt a gondolatmenetet követve, ha szeretne lassacskán kiváltani egy tápszeres étkezést, akkor egy alkalommal kínálhatja tápszer előtt is.
És igen, maximálisan átérzem a túlélőshow gondolatát, s az is elég kemény tapasztalás, mikor élesben, a mindennapi gyakorlatban válik konkrétummá, hogy a testvérkék mennyire eltérő személyiségűek tudnak lenni és megkönnyíti a szülői léte(zés)t, ha egyediségükre koncentrálunk és elengedjük az összehasonlítást! :-) Bizony, van, aki a pépezést szereti, míg más azt teljes mértékben elutasítja, s ez a változatos "másság" így van rendjén!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-03-07 22:24:42
Azt gondolom, egy biztonságérzetet növelő, valóban kompetens orvos felkeresése nagyon sokat lendítene az Ön magabiztosságán, szülői kompetenciaérzetén is!
Számtalan babát, kisgyermeket ismerek (és aggódó anyukájukat), akik inkább egy évesen, vagy egy éves kor fölött kezdtek enni szívesebben bármi mást, s közben teljesen egészségesek voltak, remekül fejlődtek! Szóval, 7 hónaposan egyáltalán nem kell tudnia nagy mennyiségeket eltüntetnie, hisz ez még tényleg inkább ismerkedés új ízekkel, új anyagokkal, a sok újdonsággal, amit a hozzá- vagy inkább mellétáplálás hoz magával! Egy egészséges gyermek pontosan tudja, miből mikor mennyi kell neki, ezért jó, ha van választási lehetősége, mind ételfajtából, mind a tekintetben, hogy eszik-e vagy sem. Illetve ebben a korban kóstolós evésnek számít a csócsálás, mikromennyiségek lenyelése is :-D
Jó, ha az étkezések közösek, igen, mikor mindenki leül enni, akkor őt is oda ültetni és kaphat ő is kis kóstolót, aztán rá lehet bízni, él-e a lehetőséggel. Lehet, először csak szemlélődik, nézi, a szülei hogyan falatoznak, de lehet, kedvet kap az Önök tányérjából választani valamit (ezért jó, ha a szülők is tápanyagokban gazdagon étkeznek, mert ebben a korban a sós-cukros, erősen fűszeres ételek nem ideálisak, de fűszerezés előtt a baba számára el lehet különíteni a közös ételből) :-D Anyatejes táplálás esetén, mikor nem cél kiváltani egy étkezést, az a javaslat, hogy szoptatás után kínálják szilárd étellel a babát, hogy ne vegye el a tej helyét a más táplálék. Ezt a gondolatmenetet követve, ha szeretne lassacskán kiváltani egy tápszeres étkezést, akkor egy alkalommal kínálhatja tápszer előtt is.
És igen, maximálisan átérzem a túlélőshow gondolatát, s az is elég kemény tapasztalás, mikor élesben, a mindennapi gyakorlatban válik konkrétummá, hogy a testvérkék mennyire eltérő személyiségűek tudnak lenni és megkönnyíti a szülői léte(zés)t, ha egyediségükre koncentrálunk és elengedjük az összehasonlítást! :-) Bizony, van, aki a pépezést szereti, míg más azt teljes mértékben elutasítja, s ez a változatos "másság" így van rendjén!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-03-07 22:24:42
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
A segítségét szeretném kérni, mert már lassan ott tartok, hogy nem bírom tovább.
Három gyermekes édesanya vagyok, a legkisebb gyermekemmel vannak gondok. Ő most 6,5 hónapos, egészséges kisfiú. A probléma, hogy szinte sosem éhes (nagyon sokára jelzi az éhségét), vagy ha eszik is, hát valóságos műsort kell rögtönöznöm hozzá. Általában ringatom, énekelgetek-van, hogy egy órán keresztül kell vele bohóckodni.
Kisfiam időre született, 3855gr. és 54cm volt, 3550gr-al hoztuk haza. Az első hónapban szépen és nagyon ügyesen szopizott, több, mint egy kilót hízott. Azután elkapott egy náthát- és bár meggyógyult- visszamaradt egy szörcsögő hang-a szakorvos szerint megduzzadt az orrmandulája. Lehet emiatt, lehet azért, mert sokszor gyomorideggel mentem szoptatni, de egyre kevesebbet hízott, étvágya változó volt. Mindenki nyugtatott eleinte, voltunk már kórházban is. Mivel minden eredménye, lelete negatív lett (vérkép, vizelet, hasi Uh, stb.), így ráfogták, hogy biztos tejfehérje allergiás. Ez miatt, meg az én szamárságom miatt-mert azt hittem jobban fog tőle gyarapodni-áttértünk a tápszerre. Talán túl hamar váltottunk át, hetekbe telt, mire megtanult üvegből enni. Közben telt az idő, három hónapos korától egyre figyelmesebb, a szopit is abbahagyta minden zörejre, minden érdekesebb volt, mint az evés.
A kicsi jelenleg 6670gr (tegnap mértük) és kb. 70cm.
Háziorvosunk szereti javasolni a tömést(kedvence a fecskendő), én is próbáltam álmában etetni, csak még egy korty-ezért kezdtem el ringatni is. Ő a harmadik gyerekem, mégsem tudom, mit kéne csinálni. Napközben általában kétszer alszik, és kb. 6x eszik. A mennyiség változó 100-160között, átlagban 120ml. (Mielött leírtam írni önnek 10!ml tápot volt hajlandó inni, szintén egy órás hajcihő után).
Nemrég antibiotikum kúrán esett át, mert az orrváladéka sokadjára is bakteriális fertőzést mutatott. Rendbe jött a gyógyszer után, viszont mellékhatásként szájpenésze lett, amit nem ismertünk fel időben (életünk első szájpenésze), majdnem kórház lett a dologból. Ecseteltük, elmúlt. Sajnos ahogy abbahagytuk a kezelést, hamarosan ismét előjött a fertőzés, az ágyékán is gombás fertőzés jelentkezett (ez utóbbit sikerült kikezelni).
Nagyon összetett a dolog, szeretném, ha vége lenne már ennek és végre rendesen enne-ringatás meg minden cirkusz nélkül-és hízni kezdene. Próbálom bevezetni nála a püréket, de azt veszem észre, nem tud vele mit kezdeni, kifolyik a száján, félrenyeli, stb. 1-2 kanállal eszik meg belőle kb. Sokat bohóckodunk, mire ez is sikerül, utána mintha már nem lenne türelme a tápszerhez, jön a ringatás és a többi.
Kezdek teljesen kikészülni. A nővére oviba jár, innen a sok fertőzés, mind az öten köhögünk hetek óta, makacsul, kitartóan.
Amit még azt hiszem tudni érdemes, hogy családi örökség a vékonyka testalkat és a rossz étvágy, én is, férjem is, édesanyám és anyósom is rossz evők voltunk. Testvérei sem voltak nagyétkűek, de ennyire nem volt rossz a helyzet.
Nem tudom mit kéne csinálni. Amit még észrevettem, hogy amikor ébren van egy darabig és játszik/tornázik, utána jobbat eszik. Ha alvásból ébred/keltem, akkor borítékolható, hogy nem fog annyit enni. Azt sem tudom, éjjel hagyjam-e, napközben felkeltsem-e négy óra elteltével, vagy hagyjam aludni. Mint egy kezdő. Szánalmas,nem? :)
Misó mindennek dacára életvidám, mosolygós baba, szereti, ha a testvérei foglalkoznak vele, érdeklődő. Ügyesen mászik, stabilan ül, kapaszkodva áll. Minden érdekli, mindent a szájába vesz, nagyon figyelmes kis apróság. Szeretem, de félek, hogy én rontottam el a dolgot az erőltetéssel, lehet rossz élmény neki. Ha igen, hogyan lehet ezt feloldani? Ezért nem akar/tud püréket enni? Mit lehet ilyenkor tenni?
Őszintén szólva, ha ez az evés dolog nem volna, minden rendben volna. De így az egész napom körülötte forog. Mikor evett- mennyit evett- még hány evés fér bele a mai napba-mennyit kéne egyen még,stb. Mellé ott a középső (most a legnagyobb is, mert beteg) és a háztartás. Pörög a mókuskerék, hajnaltól késő estig. Kérdezték tőlem, miért nem élvezem ezt az időszakot (babázás). Hogy lehetne? Azt tudni kell, hogy a gyerekorvosunk ültette belém ezt a mániát, táblázatok, mérlegelés,stb. Jóvoltából megjártuk már a Heim Pál kórház evészavaros rendelését is, volt, hogy az előírt hízás ellenére is ott akartak fogni minket-tovább terrorizálva ezzel az idegrendszeremet. Miért ennyire fontos a hízás? Tényleg elmaradhat az értelmi fejlődésben, ha nem a megfelelő ütemben hízik?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Egy aggódó édesanya
A segítségét szeretném kérni, mert már lassan ott tartok, hogy nem bírom tovább.
Három gyermekes édesanya vagyok, a legkisebb gyermekemmel vannak gondok. Ő most 6,5 hónapos, egészséges kisfiú. A probléma, hogy szinte sosem éhes (nagyon sokára jelzi az éhségét), vagy ha eszik is, hát valóságos műsort kell rögtönöznöm hozzá. Általában ringatom, énekelgetek-van, hogy egy órán keresztül kell vele bohóckodni.
Kisfiam időre született, 3855gr. és 54cm volt, 3550gr-al hoztuk haza. Az első hónapban szépen és nagyon ügyesen szopizott, több, mint egy kilót hízott. Azután elkapott egy náthát- és bár meggyógyult- visszamaradt egy szörcsögő hang-a szakorvos szerint megduzzadt az orrmandulája. Lehet emiatt, lehet azért, mert sokszor gyomorideggel mentem szoptatni, de egyre kevesebbet hízott, étvágya változó volt. Mindenki nyugtatott eleinte, voltunk már kórházban is. Mivel minden eredménye, lelete negatív lett (vérkép, vizelet, hasi Uh, stb.), így ráfogták, hogy biztos tejfehérje allergiás. Ez miatt, meg az én szamárságom miatt-mert azt hittem jobban fog tőle gyarapodni-áttértünk a tápszerre. Talán túl hamar váltottunk át, hetekbe telt, mire megtanult üvegből enni. Közben telt az idő, három hónapos korától egyre figyelmesebb, a szopit is abbahagyta minden zörejre, minden érdekesebb volt, mint az evés.
A kicsi jelenleg 6670gr (tegnap mértük) és kb. 70cm.
Háziorvosunk szereti javasolni a tömést(kedvence a fecskendő), én is próbáltam álmában etetni, csak még egy korty-ezért kezdtem el ringatni is. Ő a harmadik gyerekem, mégsem tudom, mit kéne csinálni. Napközben általában kétszer alszik, és kb. 6x eszik. A mennyiség változó 100-160között, átlagban 120ml. (Mielött leírtam írni önnek 10!ml tápot volt hajlandó inni, szintén egy órás hajcihő után).
Nemrég antibiotikum kúrán esett át, mert az orrváladéka sokadjára is bakteriális fertőzést mutatott. Rendbe jött a gyógyszer után, viszont mellékhatásként szájpenésze lett, amit nem ismertünk fel időben (életünk első szájpenésze), majdnem kórház lett a dologból. Ecseteltük, elmúlt. Sajnos ahogy abbahagytuk a kezelést, hamarosan ismét előjött a fertőzés, az ágyékán is gombás fertőzés jelentkezett (ez utóbbit sikerült kikezelni).
Nagyon összetett a dolog, szeretném, ha vége lenne már ennek és végre rendesen enne-ringatás meg minden cirkusz nélkül-és hízni kezdene. Próbálom bevezetni nála a püréket, de azt veszem észre, nem tud vele mit kezdeni, kifolyik a száján, félrenyeli, stb. 1-2 kanállal eszik meg belőle kb. Sokat bohóckodunk, mire ez is sikerül, utána mintha már nem lenne türelme a tápszerhez, jön a ringatás és a többi.
Kezdek teljesen kikészülni. A nővére oviba jár, innen a sok fertőzés, mind az öten köhögünk hetek óta, makacsul, kitartóan.
Amit még azt hiszem tudni érdemes, hogy családi örökség a vékonyka testalkat és a rossz étvágy, én is, férjem is, édesanyám és anyósom is rossz evők voltunk. Testvérei sem voltak nagyétkűek, de ennyire nem volt rossz a helyzet.
Nem tudom mit kéne csinálni. Amit még észrevettem, hogy amikor ébren van egy darabig és játszik/tornázik, utána jobbat eszik. Ha alvásból ébred/keltem, akkor borítékolható, hogy nem fog annyit enni. Azt sem tudom, éjjel hagyjam-e, napközben felkeltsem-e négy óra elteltével, vagy hagyjam aludni. Mint egy kezdő. Szánalmas,nem? :)
Misó mindennek dacára életvidám, mosolygós baba, szereti, ha a testvérei foglalkoznak vele, érdeklődő. Ügyesen mászik, stabilan ül, kapaszkodva áll. Minden érdekli, mindent a szájába vesz, nagyon figyelmes kis apróság. Szeretem, de félek, hogy én rontottam el a dolgot az erőltetéssel, lehet rossz élmény neki. Ha igen, hogyan lehet ezt feloldani? Ezért nem akar/tud püréket enni? Mit lehet ilyenkor tenni?
Őszintén szólva, ha ez az evés dolog nem volna, minden rendben volna. De így az egész napom körülötte forog. Mikor evett- mennyit evett- még hány evés fér bele a mai napba-mennyit kéne egyen még,stb. Mellé ott a középső (most a legnagyobb is, mert beteg) és a háztartás. Pörög a mókuskerék, hajnaltól késő estig. Kérdezték tőlem, miért nem élvezem ezt az időszakot (babázás). Hogy lehetne? Azt tudni kell, hogy a gyerekorvosunk ültette belém ezt a mániát, táblázatok, mérlegelés,stb. Jóvoltából megjártuk már a Heim Pál kórház evészavaros rendelését is, volt, hogy az előírt hízás ellenére is ott akartak fogni minket-tovább terrorizálva ezzel az idegrendszeremet. Miért ennyire fontos a hízás? Tényleg elmaradhat az értelmi fejlődésben, ha nem a megfelelő ütemben hízik?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Egy aggódó édesanya
Kedves aggódó Édesanya!
Szánalmasnak semmiképp nem mondanám, amit leírt és érez ennek kapcsán, abszolút értem és érzem a kétségbeesést!
Igazából borzasztó könnyű belekerülni egy őrjítő ördögi körbe, ha megtörtént az elbizonytalanítás, pláne, ha az a gyermekorvostól jön! :-(
6,5 hónaposan nem kell tudnia ennie egy halom pürét, ez még inkább csak a kóstolgatások, ízekkel, állagokkal való ismerkedés ideje, semmi több!
Az is igen erős információ, hogy a család minden tagjának milyen a testalkata, genetikája, ez egyáltalán nem elhanyagolható! Az is nagyon fontos, hogy összességében Misó kiegyensúlyozott és rendben fejlődő baba!
Magam is azt gondolom, hogy egy étkezés akkor "jó", ha az kiegyensúlyozott, nyugodt, kellemes hangulatú és lehetőleg, a főétkezések (vagy azokból 1-2) együtt történnek a többi családtaggal. Hogy a baba is láthassa, hogy együtt enni egy családi összekapcsolódás is, ahol egymásra figyelünk, azon felül, hogy finomakat, táplálóakat eszünk. Szóval nem egy gépies cselekedet, hanem színes, érzelmekben is gazdag esemény. Ha az étkezések közösek, Misó nagy eséllyel hamarosan önmagától fog érdeklődést mutatni az ételek iránt, hiszen felkeltik érdeklődését az Önök tányérján való finomságok és akar majd önállóan próbálkozni. (Nem mellesleg vannak babák, akik a pürék helyett jobban kedvelik a babakézbe való, de darabos álagú ételeket: BLW a módszer neve, olvasson utána, ha még nem ismeri ezt!)
Érzésem szerint érdemes lenne egyeztetni olyan gyermekorvossal, aki a biztonságérzetet tudja nyújtani szaktudása mellett és nem irreális elvárásokkal húzza ki lába alól a talajt, és a tankönyvi számok helyett a gyereket nézi! Ismerek ilyet, akit szívből ajánlanék, ha gondolja.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-03-05 23:08:15
Szánalmasnak semmiképp nem mondanám, amit leírt és érez ennek kapcsán, abszolút értem és érzem a kétségbeesést!
Igazából borzasztó könnyű belekerülni egy őrjítő ördögi körbe, ha megtörtént az elbizonytalanítás, pláne, ha az a gyermekorvostól jön! :-(
6,5 hónaposan nem kell tudnia ennie egy halom pürét, ez még inkább csak a kóstolgatások, ízekkel, állagokkal való ismerkedés ideje, semmi több!
Az is igen erős információ, hogy a család minden tagjának milyen a testalkata, genetikája, ez egyáltalán nem elhanyagolható! Az is nagyon fontos, hogy összességében Misó kiegyensúlyozott és rendben fejlődő baba!
Magam is azt gondolom, hogy egy étkezés akkor "jó", ha az kiegyensúlyozott, nyugodt, kellemes hangulatú és lehetőleg, a főétkezések (vagy azokból 1-2) együtt történnek a többi családtaggal. Hogy a baba is láthassa, hogy együtt enni egy családi összekapcsolódás is, ahol egymásra figyelünk, azon felül, hogy finomakat, táplálóakat eszünk. Szóval nem egy gépies cselekedet, hanem színes, érzelmekben is gazdag esemény. Ha az étkezések közösek, Misó nagy eséllyel hamarosan önmagától fog érdeklődést mutatni az ételek iránt, hiszen felkeltik érdeklődését az Önök tányérján való finomságok és akar majd önállóan próbálkozni. (Nem mellesleg vannak babák, akik a pürék helyett jobban kedvelik a babakézbe való, de darabos álagú ételeket: BLW a módszer neve, olvasson utána, ha még nem ismeri ezt!)
Érzésem szerint érdemes lenne egyeztetni olyan gyermekorvossal, aki a biztonságérzetet tudja nyújtani szaktudása mellett és nem irreális elvárásokkal húzza ki lába alól a talajt, és a tankönyvi számok helyett a gyereket nézi! Ismerek ilyet, akit szívből ajánlanék, ha gondolja.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-03-05 23:08:15
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra! Hét és fél hónapos kisfiam hozzátáplálásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. A problémám az, hogy a gyerek retteg a kanáltól, amint felé közelítek a kanállal kapálózni kezd mindkét kezével, a fejét elfordítja, a száját összeszorítja. Rájöttem, hogy nem az étel nem ízlik neki, hiszen a kanálból még az anyatejet sem fogadja el, pedig csak szopizik születése óta... A gond onnan datálható, hogy nagyon hasfájós baba volt, ezért kapott gyógyszert, amit kanállal adtunk be neki. Később 4.5 hónaposan már kijött az alsó két foga, majd a felső kettő is, de rettenetesen szenvedett tehát ismét gyógyszert kapott kanállal... Mostanra tehát gyűlöli a kanalat, de az anyatej már nem elég az elmúlt hónapokban semmit nem hízott. Igaz, nem vékony, dehát egyszer muszáj elkezdeni a hozzátáplálást. A cumisüveggel ugyanaz a helyzet mint a kanállal, így az anyatejen kívül semmi mást nem tudok neki adni, kényszeríteni nem szeretném de nem tudom, hogyan győzhetnénk le a félelmét. Minden étkezésnél odateszzük az ülőszékét az asztalhoz, de hiába eszünk ő nem nyitja ki a száját, csak figyel. Annyi történt csupán, hogy a saját kezébe adott szilárd ételt, például körtét, babakekszet megnyalogatta, de senki és semmi nem juthat el a szájáig. Pár hete a fogzásra kipróbáltuk a homeopátiás bogyókat és úgy látszik azok segítenek a fájdalomcsökkentésben, de az ételeket gondolom a rossz élmények miatt nem fogadja el. Tudna tanácsot adni arra, hogyan szeretessük meg vele a kanalat? Hogyan érjük el, hogy kinyissa a száját és ne féljen? Már mindennel próbálkoztunk azzal is, hogy játék közben a szőnyegen etetem, de ez se jött be :(....
Előre is köszönöm a segítségét! Adrienn
Előre is köszönöm a segítségét! Adrienn
Kedves Adrienn!
Érzem kétségbeesését.
Hét és fél hónaposan sok gyerek még nem áll készen a hozzátáplálásra. Ilyenkor többek közt az Ön által leírtak szerint utasítják vissza a kínált falatot. A kanalat, falatot még kilökik, visszatolják.
Ha igény szerint szopik kisfia, tehát minden szopási igényét a mellen töltheti ki, minden jelzésre mellre kerülhet, akkor most is fedezi minden tápanyag szükségletét az anyatej. Igazából egy éves korban is az ideális arány 2/3-1/3 az anyatej javára, tehát igazán nincsenek elkésve semmivel!
Kínálgatni érdemes, választási lehetőséget adni neki szintén. Ha elfogadja, jó, ha nem, akkor később újra próbálkozhatnak. Sok gyerek elutasítja magát a kanalat, előzetes negatív tapasztalás nélkül is és a pépesített ételeket kihagyják, ők rögtön a darabos, kézbe fogható ételek kóstolgatása mellett voksoltak. Ez a módszernek titulálható táplálási mód a BLW elnevezést kapta, igény szerinti hozzátáplálást jelent, esetleg olvasson utána az interneten, rengeteg hasznos és segítő információ található erről! Tulajdonképpen Ön is ezt próbálta a körtével, keksszel, es kisfia a számára megfelelő módon reagált: megnyalogatta és egyelőre neki ennyi volt a kóstolás. Ez nem kóros! Kisfia jelezte a határait hozzátáplálás ügyben. A hozzátáplálás, főleg, ha a szopi még jó ideig fenn állhat, tényleg csak kóstolgatás és nem nagy adagok elfogyasztása. De erre nem is lenne szükség, megterhelő volna.
Nyugodtan hagyatkozhat kisfia jelzéseire!
Miből gondolja, hogy nem elég az anyatej? A gyarapodás teljesen leállt vagy lelassult? Egy mozgékony, fél eves kor körüli gyerek gyarapodása nem olyan nagy ütemű, mint volt az elején. Ha csak anyatejet kap, a megfelelő számú pisis, kakis pelenkák száma megnyugtató bizonyíték lehet a tejmennyiséget illetően, ahogy a kisfiáról alkotott összbenyomás is: kedélye, fejlődése, havi gyarapodása.
Az nagyon jó, hogy az étkezesek közösek! Ez a jó hangulatú, kellemes együttlét minden trükközésnél többet érhet! Fontos lehet, hogy az étkezéshez kellemes érzések, emlékek kapcsolódjanak. Ha látja Önöket jóízűen, élvezve az ételek ízét és az együttlét csodás hatását, ő is ezt a mintát fogja magával vinni és örömmel fog enni, mikor készen áll rá.
Most is halad ő a saját tempójában, kóstolgat, figyel, részt vesz! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-10-21 22:25:26
Érzem kétségbeesését.
Hét és fél hónaposan sok gyerek még nem áll készen a hozzátáplálásra. Ilyenkor többek közt az Ön által leírtak szerint utasítják vissza a kínált falatot. A kanalat, falatot még kilökik, visszatolják.
Ha igény szerint szopik kisfia, tehát minden szopási igényét a mellen töltheti ki, minden jelzésre mellre kerülhet, akkor most is fedezi minden tápanyag szükségletét az anyatej. Igazából egy éves korban is az ideális arány 2/3-1/3 az anyatej javára, tehát igazán nincsenek elkésve semmivel!
Kínálgatni érdemes, választási lehetőséget adni neki szintén. Ha elfogadja, jó, ha nem, akkor később újra próbálkozhatnak. Sok gyerek elutasítja magát a kanalat, előzetes negatív tapasztalás nélkül is és a pépesített ételeket kihagyják, ők rögtön a darabos, kézbe fogható ételek kóstolgatása mellett voksoltak. Ez a módszernek titulálható táplálási mód a BLW elnevezést kapta, igény szerinti hozzátáplálást jelent, esetleg olvasson utána az interneten, rengeteg hasznos és segítő információ található erről! Tulajdonképpen Ön is ezt próbálta a körtével, keksszel, es kisfia a számára megfelelő módon reagált: megnyalogatta és egyelőre neki ennyi volt a kóstolás. Ez nem kóros! Kisfia jelezte a határait hozzátáplálás ügyben. A hozzátáplálás, főleg, ha a szopi még jó ideig fenn állhat, tényleg csak kóstolgatás és nem nagy adagok elfogyasztása. De erre nem is lenne szükség, megterhelő volna.
Nyugodtan hagyatkozhat kisfia jelzéseire!
Miből gondolja, hogy nem elég az anyatej? A gyarapodás teljesen leállt vagy lelassult? Egy mozgékony, fél eves kor körüli gyerek gyarapodása nem olyan nagy ütemű, mint volt az elején. Ha csak anyatejet kap, a megfelelő számú pisis, kakis pelenkák száma megnyugtató bizonyíték lehet a tejmennyiséget illetően, ahogy a kisfiáról alkotott összbenyomás is: kedélye, fejlődése, havi gyarapodása.
Az nagyon jó, hogy az étkezesek közösek! Ez a jó hangulatú, kellemes együttlét minden trükközésnél többet érhet! Fontos lehet, hogy az étkezéshez kellemes érzések, emlékek kapcsolódjanak. Ha látja Önöket jóízűen, élvezve az ételek ízét és az együttlét csodás hatását, ő is ezt a mintát fogja magával vinni és örömmel fog enni, mikor készen áll rá.
Most is halad ő a saját tempójában, kóstolgat, figyel, részt vesz! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-10-21 22:25:26
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
Kisfiunk május végén lesz 6 hónapos. Eddig csak szopizott, most kezdtük el pár hete a hozzátáplálást. Mivel én vagyok vele otthon, napközben én etetem kiskanállal, és utána még szopizik. Este a szoptatás után még tejpépet kap cumisüvegből. Mivel a férjem csak 4-5 óra körül ér haza, ő fürdeti, hogy többet lehessen vele. Próbáltuk, hogy este ha megszoptatom apukája adná neki oda a tejpépet, de az a probléma, hogy nem fogadja el tőle. Ahogy megpróbálja a szájába tenni a cumisüveget, elkezd sírni, nem eszik. Hétvégén is előfordul, hogy a déli etetéskor ő adná oda a kisfiunknak az ebédet, de időnként ilyenkor is elfordítja a fejét, sír, ha én adom, tőlem megeszi. Nem tudom miért nem eszik, ha a férjen etetné, ő pedig mindig elszomorodik, hogy őt nem szereti a gyerek. Mit csináljunk kedves Nóra? Próbáljuk erőltetni, hogy megtanulja, nem csak anyától fog mindig ennivalót kapni, mert az apukája is szereti és szeretne vele lenni, vagy hagyjuk, mert még kicsi és próbálkozzunk később. Vagy lehet, egyszer csak megszokja, hogy este az apukája eteti és ő teszi az ágyba? Érdekes módon a múltkor nem voltunk este itthon, anyósomtól kapta a tejpépet, tőle elfogadta, nem igazán értem, hogy a férjemtől miért nem.
Válaszát előre is köszönöm!
Kisfiunk május végén lesz 6 hónapos. Eddig csak szopizott, most kezdtük el pár hete a hozzátáplálást. Mivel én vagyok vele otthon, napközben én etetem kiskanállal, és utána még szopizik. Este a szoptatás után még tejpépet kap cumisüvegből. Mivel a férjem csak 4-5 óra körül ér haza, ő fürdeti, hogy többet lehessen vele. Próbáltuk, hogy este ha megszoptatom apukája adná neki oda a tejpépet, de az a probléma, hogy nem fogadja el tőle. Ahogy megpróbálja a szájába tenni a cumisüveget, elkezd sírni, nem eszik. Hétvégén is előfordul, hogy a déli etetéskor ő adná oda a kisfiunknak az ebédet, de időnként ilyenkor is elfordítja a fejét, sír, ha én adom, tőlem megeszi. Nem tudom miért nem eszik, ha a férjen etetné, ő pedig mindig elszomorodik, hogy őt nem szereti a gyerek. Mit csináljunk kedves Nóra? Próbáljuk erőltetni, hogy megtanulja, nem csak anyától fog mindig ennivalót kapni, mert az apukája is szereti és szeretne vele lenni, vagy hagyjuk, mert még kicsi és próbálkozzunk később. Vagy lehet, egyszer csak megszokja, hogy este az apukája eteti és ő teszi az ágyba? Érdekes módon a múltkor nem voltunk este itthon, anyósomtól kapta a tejpépet, tőle elfogadta, nem igazán értem, hogy a férjemtől miért nem.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Anyuka!
Először is örömömet fejezem ki, hogy a hozzátáplálás ellenére is szoptatja még kisfiát, ez nagyon jó dolog!:-)
Arról egészen biztosan nincs szó, hogy kisfiuk ne vagy kevésbé szeretné Apukáját! A meglátásom az, hogy mivel este a szopi után adná a pépet Apa, a fiuk akkorra már elernyedtebb, szopitól ellazult, ölelős, Anyával bevackolós hangulatban lehet és ebből kizökkenni nem lehet kellemes érzés. Gondolom, a cumisüveget is szopihoz hasonló pózban kapja Öntől is, így az nem okoz Neki különösebb változást. De átkerülni egy másik karba, még ha az imádott Apáé is, kizökkentő élmény lehet. Szóval, én azt érzem, ez a reakció Anyával való testkontaktus élményének élvezetének megbomlása lehet és azért reklamál. Hiába nem a cicit szopizza, hasonló pózban szopómozgást végez és ez nyilván örömforrás neki.
Az erőltetést semmiképp nem ajánlom, viszont jó lépés lehet, ha ezt a jelzést tiszteletben tartva Apa más módon próbál közeledni még jobban fiához. A fürdés nagyon jó móka és lehet emellé becsatolni más Apával is testkontaktusos élményt is, pl. egy finom hancúrozás, birkózás-féle játék, dögönyözés, stb.
Az, hogy anyósától elfogadta a pépet, az attól lehet, hogy Ön nem volt otthon. El szokták fogadni egy szerető ismerős kínálását, ha Anya nincs ott, mert tudja, hogy most más a helyzet, de egyébként, ilyenkor is még Anya az elsődleges Legfontosabb Másik!:-) Idő, míg a szeretetét, bizalmás sokkal jobban át tudja helyezni másokra is, de ez nem jelenti, hogy ne szeretne másokat is, pl. az Apukáját. Meg kell találni azt a módot, amiben Apa is és a kisfiuk is jól érzi magát. Lehet, hogy jelen pillanatban nem az etetés ez a cselekvés, de szerencsére lehet mást találni, amiben Apa is kifejezheti szeretetét!
Sok sikert kívánok Önöknek és szívesen veszek egy visszajelzést a változásokról!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-05-14 19:49:06
Először is örömömet fejezem ki, hogy a hozzátáplálás ellenére is szoptatja még kisfiát, ez nagyon jó dolog!:-)
Arról egészen biztosan nincs szó, hogy kisfiuk ne vagy kevésbé szeretné Apukáját! A meglátásom az, hogy mivel este a szopi után adná a pépet Apa, a fiuk akkorra már elernyedtebb, szopitól ellazult, ölelős, Anyával bevackolós hangulatban lehet és ebből kizökkenni nem lehet kellemes érzés. Gondolom, a cumisüveget is szopihoz hasonló pózban kapja Öntől is, így az nem okoz Neki különösebb változást. De átkerülni egy másik karba, még ha az imádott Apáé is, kizökkentő élmény lehet. Szóval, én azt érzem, ez a reakció Anyával való testkontaktus élményének élvezetének megbomlása lehet és azért reklamál. Hiába nem a cicit szopizza, hasonló pózban szopómozgást végez és ez nyilván örömforrás neki.
Az erőltetést semmiképp nem ajánlom, viszont jó lépés lehet, ha ezt a jelzést tiszteletben tartva Apa más módon próbál közeledni még jobban fiához. A fürdés nagyon jó móka és lehet emellé becsatolni más Apával is testkontaktusos élményt is, pl. egy finom hancúrozás, birkózás-féle játék, dögönyözés, stb.
Az, hogy anyósától elfogadta a pépet, az attól lehet, hogy Ön nem volt otthon. El szokták fogadni egy szerető ismerős kínálását, ha Anya nincs ott, mert tudja, hogy most más a helyzet, de egyébként, ilyenkor is még Anya az elsődleges Legfontosabb Másik!:-) Idő, míg a szeretetét, bizalmás sokkal jobban át tudja helyezni másokra is, de ez nem jelenti, hogy ne szeretne másokat is, pl. az Apukáját. Meg kell találni azt a módot, amiben Apa is és a kisfiuk is jól érzi magát. Lehet, hogy jelen pillanatban nem az etetés ez a cselekvés, de szerencsére lehet mást találni, amiben Apa is kifejezheti szeretetét!
Sok sikert kívánok Önöknek és szívesen veszek egy visszajelzést a változásokról!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-05-14 19:49:06
Olvasói értékelés: nincs még értékelés