Kedves Kérdező!

6 hónapos kor körül még a napszakok felcserélése nélkül is gyakoriak a sűrűbb megébredések, ez a fejlődés része.
Érdemes megpróbálni a visszaaltatást minél kevesebb fény mellett éjjel, testközelséget biztosítani, de játék biztosítása nélkül. Nappal pedig érdemes lehet besötétítés nélkül altatni, nem elszeparálva lehetőleg.
Valószínűleg átmeneti állapotról van szó!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-06-19 17:05:11

Kedves Mimi!

Mindig olyan szívmelengető olvasni, mikor egy anya minden idegszálával, szíve minden rezdülésével a kisbabája mellett áll, és szeretne jól jelen lenni! És ezzel a törekvéssel a legnagyobb lépést már meg is tette! Az egymás közelében alvással is ezt segíti elő, mert- ahogy tapasztalta is- a korai jeleket sokkal könnyebb így észrevenni.

A tényleges sírást azért nem érdemes kivárni, mert úgy sokkal nehezebb lehet visszaaltatni őt. Hangadásra reagálni az én olvasatomban nem beavatkozás, hanem azonnali válaszreakció. Szerintem van különbség, nem is kicsi! Főleg, amikor érzi, hogy szíve szerint segítene neki (ez az én olvasatomban annak kifejezése, hogy "jelen vagyok"), akkor nyugodtan tegye meg! Érintse meg, szóljon hozzá halkan, simogassa meg, ha szopis baba, akkor szoptassa meg! Ezzel rosszat tenni nem lehet, sőt!
Az első hetekben, hónapokban még tanulja egymást az anya-baba páros és egyáltalán nem kell tudnunk tökéletesen, mikor mire van szüksége pontosan a babának, ám a testközelség ténye, a fizikai-érzelmi elérhetőség állandóan jelenlévő elem egy ideig. A baba ösztönszerűen kéri, az anya ösztönszerűen adja. Az idő múlásával pedig ezek árnyalódnak, változnak. A jelzések és a válaszok is.

Kívánom, továbbra is ilyen figyelmes, odaadó érzékenységgel legyen jelen kisbabája életében, anyaságának megélésében!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-05-22 22:39:19

Kedves Kérdező!

A második félévben szokott kezdődni az alvás "romlása", ami igen megterhelő lehet a családnak. Azért tettem idézőjelbe a romlást, mert valójában ez egy természetes jelenség, az idegrendszeri nagyon felpörgött érés következménye, kiegészülve hozzátáplálással, fogzással, szeparációs szorongással, mozgásfejlődéssel. Nagyon intenzív ez a gyermek számára is. Nem direkt csinálja, hanem jelenleg nem tud nem ébredni.
Szopizik még esetleg? Ha igen, akkor nyugodtan próbálja meg szopizással visszaaltatni!
A babák, gyerekek szeretik a ritmikus mozgásokat, ezért is oly nagyon szeretett a ringatás. Esetleg meg lehet próbálni összebújva, a családi ágyban, hogy a kislányát mellkasára öleli és akár zenére ringatja, de az ágyban. Lehet, idővel elfogadná. Ha esetleg próbálkoztak hordozással, akkor hátra téve, gimnasztikai labdára ülve, ütemesen fel-le mozogva, ez is be szokott válni, akár nappali altatásnál is.
Mivel gyermekorvosnál is jártak és kislánya rendben fejlődik, a gyakori ébredés pedig természetes és a fejlődés velejárója, így az idő múlása a legnagyobb kulcs ebben.
Mivel az éjszakák így rendkívül fárasztóak, érdemes lehet megvizsgálni, a nappalokat hogyan lehetne megkönnyíteni! Le lehet-e adni háztartási munkákból, lehet-e akár külső segítséget igénybe venni főzéshez, babázáshoz, lehet-e aludni kislányával napközben?
Nagyon jó, hogy keresi a kulcsot kislányához, s nem hagyja magára, válasz nélkül ebben a helyzetben sem!

Anno nekem az is sokat segített (mert mindhárom gyermekemnél átmentünk ugyanezen), hogy mikor éjszakáztam, arra gondoltam, hogy most nők milliói ugyanígy fenn vannak a gyermekükkel és egyszerre altatunk újra, meg újra és ez rengeteg erőt adott!

Kívánok Önöknek is erőt, türelmet, s utána örömteli fellépést a következő fejlődési lépcsőfokra!

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-03-04 12:56:22

Kedves Adrienn!

Ez az amúgy természetes jelenség igen meglepő lehet a szülőknek egy olyan yermeknél, akire egyáltalán nem voltak jellemzőek az ébredések, "túlzott" ragaszkodások! De azt kell mondjam, egy jól fejlődő, gyarapodó, összességében kiegyensúlyozott gyermeknél nem kell komoly problémára gondolni.
Vannak olyanok, akik az elejétől fogva sokat ébrednek, nehezebben alszanak el, vannak, akiknél ez hullámokban jellemző, vannak a kifejezetten sok és vannak a kevésbé intenzíven testközelséget igénylők. És persze ott vannak a tipikus fejlődési korszakok, mikor az éjjelek is megbolygatódnak, az alvás addigi mintázatában is változások tapasztalhatóak.
Az egyik ilyen időszak a második félév, majd a 1,5 éves kor körüli időszak (kb.13-15 hótól kezdve). Előbbi a szeparációs szorongás, utóbbi az ún. újraközeledési krízis időszaka. Megnyilvánulásukban nagyon hasonlóak, de míg az elsőnél az okozza a nagyobb ragaszkodást, hogy anya kikerül a baba látóteréből, s erre ő azt hiszi, anya teljesen eltűnt, ő pedig utánamenni még nem tud, hát keservesen sír utána, úgy a másodiknál már saját maga eltávolodása okozza a frusztrációt a gyermeknél. Hisz eddigre már ő maga fizikailag képes az eltávolodásra, ami csodás dolog számára is, egyben félelmetkeltő, s keresi a megnyugtató testközelséget, hogy bebizonyosodjon róla, van visszaút és újra közeledhet.
Ez a nappaloknál erősebb ragaszkodást válthat ki, míg éjjelente többszöri ébredést, segítség kérést a visszaalváshoz. S még erre jönnek rá a fogzással, mozgásfejlődéssel járó, idegrendszeri érést pörgető elemek. Ezek természetes és átmeneti jelenségek!
Örömmel olvastam, hogy kislányának megadja a megfelelő válaszokat jelzéseire, nem hagyják magára vele, igazából ez a minden! Megadni neki azt a támaszt, amiben/amivel együtt lehet átmenni ezen a fontos fejlődési szakaszon! Ez (is) a bizalom kialakulásának/építésének kulcsfontosságú szakasza.
Lanyhulni fog ez a nagy intenzitás, ahogy a járás is stabillá válik, a fogacskák is kibújnak, kicsit nyugodtabbá válik az idegrendszeri érés. De a hullámzás jellemző lehet még egy ideig.
Higgye el, nem rontanak el semmit, ha a szükséges testközelséget megadják kislányuknak,összebújnak, ringatja, megnyugtatja, sőt! Esetleg ideiglenesen be lehet tenni az ő szobájába egy matracot/kanapét, és akár ilyen módon vele aludni egy szobában, vagy bármilyen új elrendezést kipróbálni, amiben lehetővé válik kislányuk természetes szükségleteinek kielégítése úgy, hogy közben Ön(ök) is a lehető legtöbb pihenéshez jutnak. S ha van rá mód, nappal aludni, pihenni vele együtt, egy időben.

Kitartást és erőt kívánok! Önök igazán csodás család egy csodálatos kislánnyal! :-)

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-02-24 23:09:58

Kedves Kérdező!

Olyan szívmelengetően kedves ez a levél!
Alapvetően kiindulhatunk abból, hogy egy egészséges, rendben fejlődő baba jelezni fog, ha szopizásra, evésre van szüksége! Kisfia szopizik és/vagy cumisüvegből eszik, vagy tápszeres? Időpont szerint kap enni vagy inkább az éjjeli időszakra szól az idő figyelése, attól való félelmében, hogy Ön átalussza az éhséget?
Egy egészséges kisbaba, ha szükségletei kielégítésre várnak, jelezni fog. Ki azonnal nagy hangerővel, ki fokozatosan nagyobb fokozatokra kapcsolva, ki kivárva. De egyetlen egészséges kisbaba sem fog lemondani a táplálásról beletörődve az éhezésbe! Az nagyon jó, hogy kisfia ilyen közel lehet Önhöz! Van rá lehetőség esetleg még közelebb egymáshoz elhelyezkedni? Ha megfelelő nagyságú a fekvőfelület, akár teljesen együttaludni? Mert minél közelebb van egy kisbaba az anyukájához, annál nagyobb az esély a kezdetleges éhségjelek észrevételéhez.
A várandóssága, szülés hogyan zajlott? Mekkora szerepet kapott a magabiztosság, magába vetett hite?
Azt gondolom, a legjobb helyre született ez a kisfiú, akiről ilyen érzékenységgel és szeretettel gondoskodnak!
Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 19:44:41

Kedves Kérdező!

Valahol 1,5 és 3 év között megjelenik és kvázi természetessé válnak különböző félelmek, melyek az elalváshoz, sötéthez kötődnek. Lassan bekapcsolódnak a különböző "varázslások", szörnyűző spray és társai :-), melyek játékos formában mutatják meg a helyzet és az érzés elfogadását. Mert fontos komolyan venni ezeket a félelmeket, a gyerekeknél nem működnek az észérvek, nekik a félelem tárgya a valóság.
Nagyon jó, hogy az alvása már nyugodtá vált!Az, hogy az elalváshoz szüksége van segítségre, önmagában is normális és természetes, még ha előtte volt is már olyan időszak, mikor akár önállóan elaludt. Szóval, ha most (újra) jelentkezett ezen szükséglete, érdemes kielégíteni, amennyire csak lehet!
A Télapó kérdést már nem biztos, hogy direktben felhoznám, de a jelenséget célszerű elfogadni, s ezzel az elfogadó attitűddel mellette lenni. Lehetséges, hogy Télapótól függetlenül is beköszöntött volna ezen változás, mármint a közelség szükséglete elalváshoz, s ami ilyenkor segíthet, az a jelenlét.
Kitartást kívánok!
Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 19:33:07

Kedves Brigitta!

Sokszor ijesztőnek tűnhet egy hirtelen változás, főleg, ha volt jól bevált rendszer és működés. S mikor jön a változás, amit negatívként élünk meg, hajlamosak vagyunk az önhibázatásra.
Ahogy olvastam levelét, lelki szemeim előtt megjelent a családjuk, ahol összességében harmónia van, gyengédség, a szükségletek megfelleő kielégítése, s ennek megfelelően egy érzelmileg és fizikailag rendben fejlődő kislányka.
1,5 éves kor körül megint van egy -főleg idegrendszeri/pszichológiai értelemben vett- növekedési ugrás, változás. Ilyenkor jellemző az ún. újraközeledési krízis (mely megnyilvánulásában nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz), változhatnak az elalvási/ébredési szokások, s az egész viselkedési megnyilvánulás is, ebbe az étkezés is beletartozhat. A gyerekeknél vannak válogatósabb időszakok, még ha addig nem is volt rájuk jellemző. S ez nem baj, el szokott múlni. Az jó, ha nasi nincs (nagyon), ellenben az egészségesebb rágcsálnivalók, gyümölcsök elérhetőek számára. Az is egy optimális út, ha a család együtt étkezik, amikor csak lehet, s közös a kínálat is. A mintaadásnak ez is része lehet, hogy mit lát anyáéktól az evés szeretetéről, kinek mit jelent az evés, mik a főbb irányvonalak a családban.
A nappali alváshoz próbálták már esetleg a hordozást valamely kényelmes eszközben? Néha jolly jokerként válik be, még bőven ebben a korban is!
Leveléből,s kislánya életkorából azt gondolom, ez egy fejlődési ugrás vagy épp előszele a következő fejlődési lépcsőfokra fellépésnek.
Kívánom, hogy legyen minél több harmónia a mindennapjaikban az új egyensúly megtalálásáig is!
Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 19:20:35

Kedves Kérdező!

Elnézést a hosszú várakozásért a válaszra! Változott azóta a helyzet?

Ha egy kisbaba megfelelően fejlődik, gyarapszik, összességében kiegyensúlyozott, jókedélyű, aktív, akkor feltételezhetjük, hogy elegendő alváshoz jut, egészséges és rendben van.
A második félév alvás szempontjából elég zűrzavaros tud lenni! Újra kezdődhetnek a gyakori ébredések, nehézzé válhat az el- és visszaaltatás. Ennek leggyakrabbi oka a mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás, tehát minden olyan ok, ami a fejlődés részét képezi. Tehát nem nevelési hiba eredménye! Az idegrendszer érésével változni fog a helyzet. Addig is sok türelem kellhet, testközelség, ringatás, ha szopis baba, akkor szoptatás. Ha teheti, napközben pihenjen, aludjon a babával! A depresszió miatt érdemes volna szakembert felkeresni!

Erőt és támogatást kívánok Önnek!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-12-05 13:52:02

Kedves Kérdező!

Elnézést kérek a hosszas várakozásért a válaszra! Azóta változott a helyzet?

Biztos, hogy semmit nem rontott el kisfiánál! Ez egy teljesen természetes jelenség, hogy testkontaktusban hosszabban alszanak a kisbabák! A babák alvásciklusa fele a felnőttekéhez képest. Egy alvásciklus végén felébrednek, s ha érzik a testközelséget, sokkal könnyebben visszaalszanak, szinte a megébredés sem vehető észre. Viszont, ha még nem ért el a mélyavás időszakába, könnyen felébred, ha leteszik őt. Ez nem egy programozás, vagy rossz szoktatás eredménye! Ez egy természetes szükséglet. Az remek, ha ez kielégíthető a lehető legnagyobb mértékben.
Az idegrendszer érésével ez változni fog.

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-12-05 13:41:21

Kedves Kérdező!

Több, mint 1 éve benne lenni ilyen hosszú altatási folyamatokban, valóban megterhelő, az ember szívesen "szabadulna" és felszabadulna sokkal rövidebb idő után! Ha nem sikerül, akkor meg elkezdheti saját magát önostorozni, mit ronthatott el, mit lehetett volna az elején másképp csinálni? Nos, én azt gondolom, semmit! Vannak babák, kisgyermekek, akik sokkal több és intenzívebb gondoskodást, figyelmet, testközelséget igényelnek a nagy átlaghoz képest, akár megkaphatják a "többemberes baba" státuszt is. Ez senkinek sem a hibája, ő ilyen! Nagy örömmel olvastam,hogy a rengeteg türelmet és odaadást igénylés ellenére mindig megadja kislányának a segítséget az elalváshoz! Ez nagyon fontos, hisz, amíg nem érnek meg az egyedül elalvás képességére, addig segítségre van szükségük ehhez! Apa esetleg tudna segíteni az altatás körül?

A témában meleg szívvel ajánlom William Sears könyvét, melynek címe Éjszakai gondoskodás!

A hiperaktivitás leghamarabb az iskoláskorban meghozható diagnózis, s ilyenkor még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Babák, kisgyermekek sokasága nagyon mozgékony, szeretik felfedezni és bekebelezni a világot, s nagyon nehéz ezt kikapcsolni és úgymond hátat fordítani ennek a rengeteg érdekességnek, így elaludni sem akaródzik. Van, hogy még álmukban is gyakorolnak, mintha futna, menne akkor is :-)

Sok erőt kívánok Önnek, s kívánom, hogy legyen lehetősége feltöltődni, segítséget kérni/elfogadni, s legyen módja énidőre, még ha az csak napi pár perc is!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-08-22 08:57:26

Kedves Péter!

Milyen szívmelengető olvasni, hogy apaként ilyen gondoskodó, féltő szeretettel áll kisfiuk mellett!
Ha jól értem, a fordulópontot a gyógytorna hozta? Lehet, hogy az az alkalom hozott neki feszültséget is, de nem haragra, elfordulásra gondolnék kisfia reakciója alapján!

3-4 hónapos kor körül eleve nagyot változik egy baba élete, sokkal intenzívebben fordul kifelé, a külvilág felé, egyre nagyobb mértékben szeretné felfedezni azt, s ezzel egyidejűleg az alvási mintázat is változni képes. Nem akar már oly könnyedén elaludni, mert nehogy lemaradjon valami izgalmasról. Sokkal több inger is éri, s van olyan, ha elfárad, az már az igen intenzív fáradtság időszaka, akár át is billen, s sokkal nehezebb lesz elaltatni. Érzi a fáradtságot, de "mehetnékje" is van még, s ebből lehetnek kisebb-nagyobb sírások is.
Az nagyon jó, ha van jelen más is, akinek átadható ő, ha ringatásról van szó, főleg, ha esetleg az ember már feszült, tehetetlennek érzi magát!
Hordozásról esetleg lehetne szó, próbálták már? Az is csodákra képes! :-)
Érdemes lehet most kicsit éberebben figyelni a fáradás jeleit, s kicsit talán előbb megkísérelni az altatást, hogy ne billenjen át.

Ha pedig feszültséglevezető sírásról van szó, akkor jó ennek megadni a teret!

Gratulálok Önnek, igazán remek apa lehet!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-07-15 22:53:00

Kedves Helga!

Milyen szép súllyal születtek, gratulálok hozzájuk! :-)
Le a kalappal, hogy ilyen csodás szemlélettel, szeretettel állnak mellettük, s ilyen érzékenységgel szeretnék továbbra is kielégíteni a babák szükségleteit!
Sokszor nehéz kideríteni, mi is állhat a háttérben 1-1 nehézség mögött, s önmagában véve is nehéz a sok szépség mellett gondoskodni egy kisbabáról, hát még kettőről! Biztos vagyok benne, hogy sok az öröm és alapvetően boldogság van jelen, de ettől függetlenül nagyon kimerítő az éjszakázás és állandó jelenlét!
Az is szuper, hogy a férje is intenzíven be tud segíteni az éjszakákba!
Az is érdekes tapasztalás, mikor kiderül, hogy a testvérkék, ikrek esetében is, mennyire különbözőek tudnak lenni! Eltérhet a személyiségük, veleszületett temperamentumuk is. Másképp reagálnak le bizonyos történéseket, különböző fejlődési szakaszokat. Így történhet meg, hogy Patri már belépett és hevesen reagál a szeparációs szorongás időszakába-ra. Ez egy természetesen jelen lévő fejlődési korszak, s a kisbaba kétségbeesik, ha anyukája eltűnik a látóteréből, több testkontaktusra lehet szüksége, s éjjel is fokozottabb jelenlétet kérhet (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet). Ha Patri fejlődése, gyarapodása, kedélye, stb. rendben van, sokkal inkább gondolnék erre! Hol alszanak a babák? Együttalvás, akár mindkét babával, vagy épp Patrival, beleférhet a családjuk "rendjébe"? Sokat lehet spórolni az energiával, ha nem kell mindannyiszor kimászni az ágyból és órákig ringatni. Ez egy ennyi idős babától természetes megnyilvánulás, s ennyi idősen a szükségleteit nem tudja még késleltetni.
S nappal van lehetősége pl. a házimunkát kicsit háttérbe sorolni és/vagy segítséget igénybe venni, hogy tudjon a babákkal együtt pihenni, ha alszanak?

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2019-05-20 23:00:52

Kedves Kérdező!

Az alvással kapcsolatban azt tudom mondani, ez a jelenség teljesen életkori sajátosságnak tűnik. 3 hónapos kortól kezdve szoktam kapni a legtöbb kérdést, miszerint "elromlott" a kisbaba. Innentől kezdve, ahogy kinyílik a világ és egy darabig egyre csak nyílik, plusz kiegészül mozgásfejlődéssel, fogzás hullámokkal, ez az éjjelekre is rányomhatja a bélyegét. Egy baba elvásciklusa ebben a korszakban 30-45 perces, és egy alvásciklus végén nagyon könnyű felébredni. Ahogy fejlődik, érik az idegrendszer, úgy fog nőni ez az idő is. Nálunk felnőtteknek is van ilyen alvásciklus váltás, 1-1 ciklus végén van az, mikor átfordulunk a másik oldalunkra, megigazítjuk a takarónkat, stb.csak ezekre nem ébredünk fel igazán. A babák viszont igen, és ilyenkor keresik a testközelséget, és segítséget kérnek a visszaalváshoz. Ez ösztönös és létfontosságú, nem elrontás, elkényeztetés és egyéb nevelési probléma eredménye!
Nem tudom, mit tartalmaz a cumisüveg, de az, hogy 1 évesen még éjjel is eszik/iszik, önmagában nem probléma. Ölelés, ringatás, összebújás, sima cumi- ezeket próbálták már? Szopizik még a baba? Hol alszik, mennyire közel Önökhöz?
Egy éves kor körül nem ritkán elég intenzíven dúl a szeparációs szorongás időszaka, ez szintén a fejlődés része. Ez a második félévben eleve elkezdődik, minden történés nélkül is, de ideig-óráig intenzitását mélyítheti 1-1 kellemetlen élmény is. Biztos vagyok benne,hogy kiheveri a múltkori rosszabb élményét, ettől nem fog kórosan kapaszkodni önbe! Most eleve abban a korszakban van, mikor anyásabbak lehetnek a babák, és ne féljen megadni az igényelt közelséget, most ez a legnagyobb segítség neki! Ez nem a többi családtagnak szól, ők semmiképp ne vegyék ezt magukra, fog ez változni!
Érdemes tiszteletben tartani a baba jelzéseit ezekben a helyzetekben is! :-)
Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-07-04 22:28:45

Kedves Kérdező!

Elnézést a nagyon megkésett válaszért! :-(

Amit leírt, egészen természetes megnyilvánulása egy babának! A szoros, állandó testkontaktus természetes igény, egy valódi szükséglet, s veleszületett temperamentum kérdése, ez milyen intenzitással nyilvánul meg! Vannak babák, akik az első pillanattól így tesznek, más egy következő fejlődési fázisban, pl. a második félévben jelzi ezt erősebben, mikor a szeparációs szorongás időszaka is bekapcsolódik a mindennapokba. Nagyon jó, hogy igény szerint szoptatja, s még most is az anyatej van túlsúlyban (de gondolom, a kóstolgatás időszaka is elkezdődött már), s éjjel is biztosítja kisfia számára a közelséget!
Mint írtam, a második félév testkontaktus szempontjából még erősebb tud lenni a szeparációs szorongás jelentkezése miatt, de ez nem azt jelzi, hogy Ön rászoktatta volna a babát erre, s ő már nem tud másképp aludni, hanem azt jelzi, hogy kisfia számára a jelen fejlődési szakaszban is EZ a legmegfelelőbb elalvási, visszaalvási módozat. Kétségkívül Önnek fárasztó lehet, talán ijesztő is, hogy ez örökre így marad, de egészen biztosan ki fogja nőni kisfia ezt az igényét, formálódik az érésével párhuzamosan.
Meg lehet próbálni letenni maga mellé, és végigkísérni az úton, hogy "anya itt van, de melletted", ám ez a kor arra még nem alkalmas, hogy verbálisan tudjon hatni a kisfiára, ahogy a komrpmisszumkészség ideje sem jött még el. Tehát nagy eséllyel intenzíven fogja elmondani erről a véleményét a kisfia, s ehhez joga is van :-) Ugyanakkor Önnek is joga van bármikor változtatni a diszkomfortos helyzeteken! Fontos tudni, hogy bármilyen döntést is hoz meg az ember, azt sosem évekre előre hozza, hanem adott szituációra reagál, ami élhetővé (néha túlélhetővé) teszi adott helyzetet. Tehát kipróbálhatja, hogy maga mellé teszi, simogatja, kipróbálják a fekveszopit, s ő így alszik el (bár tudom, írta, nem komfortszopizik, de egy próbát megérhet), s nézze meg, mire hogyan reagál, mi az, ami Önnek belefér, s ami kisfiát sem terheli túl!
És nem mellékes, Ön mit ért leszoktatás alatt, ami miatt tart a lelki megviselődéstől? Mert nem mindegy, hogy anya jelen van, csak pár centivel arrébb, de megszólítható s élő a kapcsolat-kapcsolódás, vagy anya nincs is jelen, nincs kit megszólítani, egyedül kell hirtelen megbirkózni ezekkel a nehéz érzésekkel, feladattal. A második verzió nagyon nem ideális.

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-05-03 12:24:26

Kedves Kérdező!

Gratulálok kisbabájukhoz! :-)

Vannak babák, akik az első pillanattól felszínesen és röviden alszanak, vannak, akik az első pár hétben az eszik-alszik mintát hozza s utána kezd ébredezni, de a közös pont, hogy a babák alvására a több rövidebb alvás a jellemző nagyon gyakran. Például egy ekkora baba alvásciklusa kb. fél órás, s egy alvásciklus végén nagyon könnyen felébrednek. De az is 20 perc kb.hogy a mélyebb alvásszakaszt elérjék, s ebből szokott fakadni, hogy a baba "letehetetlenné" válik, mert vagy még nem alszik elég mélyen, s egyből felébred arra, ha megszűnik a testkontakt, vagy a maradék 10 percet tölti csak alvó állapotban, s utána gyorsan ébred is. De ez nem egy kóros jelenség, hanem evolúciós kódolás eredménye. Egyszerűen él még bennünk, hogy letéve lenni, egyedül, veszélyes. Hiába vannak már meleg szobák, vastag falak és nem kaphat már el a kardfogú tigris, a bennünk lévő program, hogy folyamatosan a rólam gondoskodóval legyek, s sűrű ébredésekkel leellenőrizzem, meg van-e még, s az ébredések megóvnak a túl mélyen alvástól is, ami nem előnyös a csecsemőknél.
A hason alvás valóban hosszabb és mélyebb alvásokat szokott eredményezni (bár vannak szempontok, mikor ez nem igazán előny).
Nagyon jó ötlet a babaöböl és a hordozás is, mind a szükséges (és természetes szükségletből fakadó) testközelség és biztonságérzet kielégítésére nagyon alkalmas! Minden babának ilyen gondoskodó, szerető, baba jelzéseire érzékenyen figyelő szülőket kívánnék!

Az mindenképp megnyugtató jel, hogy összességében nézve kislányuk fejlődése, kedélye, fizikális állapota teljesen rendben van!
A negyedik trimeszter fogalmában én nagyon hiszek, kell idő a babának, míg valóban "megérkezik" a nagyvilágba, az első három hónap pont ennek időszaka, még a méhen belüli élet folytatása.
szoptatasportal.hu/negyedik_trimeszter_avagy_miert_utaljak_az_ujszulottek_ha_leteszik_oket

Remélem, tudtam segíteni!

Kiegyensúlyozott babázást kívánok!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-03-05 22:49:54

Kedves Kérdező!

Örülök, ha sikerült némiképp megnyugodnia! :-)

Sajnos ez előre megjósolhatatlan, meddig tart, meddig intenzív ez az időszak. Vannak, akiknél szinte folyamatosan fenn áll a gyakrabban ébredezős időszak,míg van, akiknél pár napos-hetes hullámokban jelentkezik, közte nyugalmasabb éjjelekkel, és minden verzió rendben van, a normalitásba tartozik. Nagy átlagot nézve valahol 2-3 éves kor körül éri el az idegrendszer azt a fajta érettséget, mikor képesek lehetnek tartósan hosszabb időszakokat átaludni és/vagy könnyebben elaludni. Az biztos, hogy senki nem ragad bele ebbe a fejlődési fázisába, tehát ez is elmúlik egyszer és következik az újabb kihívásokkal teli korszak, más megnyilvánulásokkal, de ez így szép! :-)
Érdemes törekedni a nappali, hétvégi extra pihenőkre, ha van mód, ilyenkor elkél a segítség!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-02-06 10:32:17

Kedves Kérdező!

Nem, semmit nem rontott el! A babák valójában így működnek, amit Ön most tapasztal, az a fejlődés normális részét képezi. A védőnőnek abszolút jó meglátása a fogzás és a szeparációs szorongás jelensége, ezek önmagukban is képesek az elalvást hosszabbítani és többszöri ébredést generálni, a mozgásfejlődéssel kiegészülve pláne. Az viszont tévhit,hogy a szoptatás MIATT ébred egy baba! Azért ébred, mert nem tud nem így tenni, s ha már felébredt, a legtermészetesebb segítség, válasz a szoptatás! Az anyatejben vannak olyan anyagok, melyek a visszaalvást segítik, plusz az anyában is felszabadulnak szoptatáskor azon anyagok, melyek az ő visszaalvását is támogatják. Tehát az éjjeli szoptatás egy szükséglet a babánál és a kötődési szükséglet is magasabb éjjel. Erre nem a szülők szoktatják rá a babájukat, hanem a fejlődés része, a szoptatás iránti igény pedig szükséglet, melyet ki fog nőni, el tud hagyni magától, ha készen áll rá. Ugyanez az elaltatás is. Nagyon sok energiát lehet azzal spórolni, ha az ember elaltatja a babát és nem kell arra figyelni, hogy még félálomban tegye le, hogy ezzel is megtanulja az önálló elalvást. Az alvást nem tanulják a babák, hanem megérnek rá! A sírni hagyás, jól érzi, hogy nem épp a legideálisabb megoldás, anya-baba ki tud benne készülni, nem véletlenül. A baba mikor felébred és hívja szüleit, az teljesen természetes és rendjén való dolog. Nem azzal tanítjuk meg az önállóságra, ha egyedül hagyjuk a szükségletével és nem válaszolunk arra. Úgyhogy tudom biztatni, hallgasson a belső hangjára, adjon meg minden testközelséget a babájának, amit csak lehet, hogy aztán ő a következő fejlődési szakaszába magabiztossággal tudjon belépni!
A homeopátiás szerek is pont azért nem hatnak ebben az esetben, mert nincs kórállapot, ez a fejlődési szakasz nehezebb, fárasztóbb lehet, mint ahogy elképzeltük, de megéri itt is hosszútávon az elfogadás és energia ráfordítás, pláne, ha van köröttünk támogató közeg!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018-02-05 11:32:39

Kedves G!

Ezek igen izgalmas kérdések, mivel teszünk jót vagy még jobbat? Talán érdemes lehet azt átgondolni, mi a motiváció a változtatáshoz, mi hívta életre a gyerkőcök egy szobába kerülését és ennek kivitelezése mennyire sürgető. Hiszen a cél az, bármilyen alvási elrendezésnél, hogy azzal a lehető legkomfortosabb, legpihentetőbb alváshoz juthasson a család MINDEN tagja. Ezen döntések sosem évekre előre szólnak, hanem mindig bizonyos élethelyzetekhez,
adott szituációkhoz köthetők. Ameddig adott döntés jól működik, szuper, mindenki örül, de ahogy valami már nem komfortos, érdemes lépni!
Ha szeretnék az új helyzetet kipróbálni, nyugodtan meg lehet nézni, kire milyen hatással bír majd, hisz próba nélkül sosem fog kiderülni, de talán érdemes meghagyni a "kiskaput" a visszarendeződésre, ha esetleg most még nem működne vagy kompromisszumokat keresni.
Nagy átlagot nézve 1 éves korban még sűrűn fordul elő, hogy a gyerkőcnek szüksége van a szülei szorosabb testközelségére s ez nem kóros, sőt! Ettől függetlenül testvérkéknél is működhet a testközelség, ha viszonylag egymáshoz közel alhatnak, hallhatják egymás szuszogását, stb. S persze érdemes lehet arra is felkészülni, hogy x ideig esetleg ébredések szakítják meg az éjjelt és kisebbik gyermekük igényli a szülői közelséget. Ha így lenne, az nem azért van, mert hozzászokott a közelséghez, hanem azért, mert még nem nőtte ki ezt a természetesen jelen lévő igényt. Ebből a szempontból minden bizonnyal nagy érésen fog átmenni mindkét gyerkőc az új ház elkészüléséig, akkor már kisebbikükkel, verbálisan is könnyebb az új helyzetekre felkészülni. De ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ne lehetne már most próbát tenni, ha úgy tartják jónak!
Hisz valóban nem tudhatjuk előre a reakciókat, de az biztos, hogy azzal nem követnek el semmi maradandó károsodást, ha olyan kedves és szerető odafigyeléssel "kísérleteznek" és fordulnak a gyermekeik felé, ahogy eddig is tették! ;-)
Amiben én még hiszek, hogy a gyerkőcöknek is lehessen beleszólásuk a maguk módján! Kikérném véleményüket, mit szólna a nagy tesó, együtt rendezni a szobát (akár csak gondolatban is), stb.

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017-03-15 18:21:58

Kedves Éva!

Elnézést a megkésett válaszért, bízom benne, hogy az új évbe már nyugodtabb éjszakákkal, ébredésekkel mentek át!

Elhiszem, hogy furcsa, sőt ijesztő, amit tapasztal a kisebbik gyerkőcnél, főleg, hogy a nagyobbiknál ilyen nem fordult elő. De ahogy nincs két egyforma várandósság, szülés, úgy nincs két egyforma gyerkőc sem, más út vezethet két (vagy több) tesóhoz is és ez nem baj, csak hozhat szokatlan és tanácstalan szituációkat is.
Ha összességében kisfia derűs, kiegyensúlyozott, nyugodt, jól fejlődő gyermek, nem lehet nagy a probléma! Vannak ilyen gyerekek, akik első pillanattól kezdve nagy vehemenciával ébrednek, azonnal "követelnek", nem telik el fokozatosság az ébredés jelzéseiben, hanem azonnal a nagy hangerő vehető észre. Ez általábana veleszületett temperamentum része, igazából nem nagyon lehet befolyásolni. Nagy valószínűséggel ez akkor csillapodhat, mikor szavakkal már jól/jobban ki tudja fejezni magát és/vagy egyedül közlekedik majd az ágyából.
Az nagyon jó, hogy mindig válaszolnak a jelzéseire, mellette állnak, válaszolnak neki, támogatják őt!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017-01-02 22:19:19

Kedves Kérdező!

Először is elnézést a nagyon megkésett válaszért, sajnos, nem voltam elég figyelmes és elkerülte figyelmem az érkezett kérdés :-(

Remélem, azóta esetleg már változott is a problémájuk és kiegyensúlyozott estéik, éjjeleik vannak!
A véleményem az a felvázolt kérdésről, hogy 2 éves kor körül ez a jelenség egyáltalán nem ritka, ez már az ön(én)tudat egyre erősebb kifejezősédének, kibontakozásának időszaka, saját akarattal, esetleges szorongásokkal, határok próbálgatásával. Ilyenkor megint csak (vagy még mindig) próbál nagyon kreatív lenni az ember és kísérletezik vég nélkül, néha beválik valami, ami aztán megint kevésbé hatásos.
Ebben a korban (is) segítség lehet a gyerkőc életkorához (és a szülők teherbírásához) alkalmazkodó, kiszámítható esti rutin, esetleg rászámolva annyi időt, amit még a molyolással fog tölteni. De aztán eljön a határ, mikor már nincs ugrálás, lámpakapcsolgatás, stb. viszont meg lehet próbálni együtt kikutatni, mi lenne számára a megfelelő plusz segítség ( a szülői jelenléten, testközelségen kívül, ami ebben a korban is természetes szükséglet). A tv zaja, fénye valóban nem a legmegfelelőbb az idegrendszernek, de pl. fehér zaj, hangos mese összebújva hallgatva szerethető lehet. Éjjeli fényből is lehet többfélét kipróbálni: sólámpa, lávalámpa, stb.

Amúgy pedig egy 2 éves élete is nagyon intenzív, bölcsi, kistesó nélkül is, pont az említett éntudat fejlődéstől is, a beszédfejlődéstől is, hogy ilyenkor sokszor még nehezen fejezik ki magukat, pedig rengeteg mondani valójuk lenne, és akár a közelgő szobatisztaság is, ezek az éjszakákba is bekúszhatnak.
Nagyon jó, hogy biztos támaszként mellette állnak és bízom benne, az új évet már könnyedebben tudták kezdeni! :-)

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017-01-02 22:09:03