Kedves Nikolett?

Nincs Önnek bűntudata a bölcsi miatt? Leveléből úgy éreztem, attól fél, hogy kislánya most azért olyan, amilyen, mert bölcsibe adta őt.

Azt miből gondolja, hogy nem örül Önnek? Mert szïvesen játszana még a bölcsiben? Szerintem az nagyon jó, hogy kislánya biztonsagban érzi magát a közösségben és szeret ott IS lenni. Ez nem jelenti azt, hogy Önhöz emiatt kevésbé kötődne vagy neki ott jobb lenne, mint otthon!

A dühösködés, mérgesség eléggé "kortünet". Egy ekkora gyerkőc bizony nagyon "ki tud akadni", ha valamit nem sikerül véghez vinni, ha nem tudja pontosan kifejezni magát, ha túl fáradt, esetleg túl sok édességet evett s még sorolhatnám. A büntetés erejében nem hiszek, mert azzal nem a szülő által áhított viselkedésformát tanulják meg. A példamutató, hiteles viselkedés erejében jobban hiszek. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne/kellene minden egyes alkalommal, mikor nem megfelelő módon mutatja ki dühét, határt húzni! Kell beszélgetni és határt húzni, az keretet és biztonságot ad! De bünti helyett esetleg érdemes lehet megpróbálni rávezetni arra, hogy azzal nincs baj, ha dühöt érez, csak mutassa ki ezt úgy, hogy másnak ne okozzon fájdalmat. Üthet párnát, plüsst, ugrálhat, rajzolhat, firkálhat sötet filccel, ceruzával, stb. s mindeközben érdemes visszatükrözni, mi az, amit lát rajta Ön! Ezzel segíthet árnyalni a különböző érzelmeket. Ez lehetséges, hogy több időt vesz igénybe, de hosszabb távon nagyon megtérül!
Remek olvasmány a "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" c.könyv!

Az, hogy Ön úgy érzi, nem ura a helyzetnek, eredhet abból a félelméből, ami már eléggé begyűrűzött a tudatába: mintha bizonyítékot talált volna arra, hogy Ön rosszat tett a bölcsibe iratással.
Az megnyugtató lehet az Ön számára, hogy kislányával sokat bújnak össze! Bizony, egy fárasztó, külön töltött nap után jól esik az újra egymásra találás, főleg, ha nem félelem alapú, hanem tiszta öröm vezérli!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-05-18 23:07:35