Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Egyszer már sokat segített nekem a tanácsával, most újra Önhöz fordulnék.
Egy gyönyörű 7 hetes kislány anyukája vagyok, de a pici lányom nagyon sokat sír az utóbbi pár napban, hétben. Korábban is voltak problémáink a szopizás körül, de valahogy mostanra csúcsosodott ki a dolog.
Nincsen annyi tejem, hogy mindig szoptatni tudjam (azt is csak bimbóvédővel, mert nem tudja jól bekapni) , ezért kap tápszert is kiegészítésnek. De a probléma igazából abból indul ki, hogy mindig enne, vagyis mindig cicin lenne. Ezért többször belefutunk a túletetésbe, ami után nagy adag híg széklete lesz.
Ráadásul nem tudom sokszor eldönteni, hogy azért sír mert még mindig éhes (ami néha szinte már lehetetlen) vagy már fáj a hasa, illetve hogy csak cicizni szeretne. A védőnő is figyelmeztetett minket, hogy kicsit fogjuk vissza az evését, mert túl gyorsan gyarapodik.
Ezért mindent elkövetünk, minden szopizás előtt és utána méregetem, de szörnyű hogy vannak napok mikor szinte egész nap sír, evés előtt és evés után is és csak tátog és keresi a cicit. Felvenni sem tudom jószerivel, mert amint a bőrömhöz ér bárhol, nyakamnál, mellkasomnál, egyből szopizni kezdené.
A héten náthás is volt, nyúztuk szegényt orrszívással, stb-vel, ezért gondoltam hogy vigasztalásul annyit engedem cicizni amennyit akar, de azóta is az van, hogy egész álló napokat lehet a cicimen, az evések teljesen egybefolynak és amint elveszem onnan, egyből sír és ez már borzasztó, kezdek kissé kiborulni.
Ez pedig a tejemnek, meg a picinek sem tesz jó gondolom, de nem tudom mi lenne a megoldás. És a gyerekorvos is csak annyit mondott, hogy ne engedjem, hogy engem használjon cuminak... de ez a borzasztó sírás! :(
Most arra gondoltam, hogy feladom a szoptatást és fejem neki, hátha így követhetőbb lenne hogy mikor mennyit eszik és kialakulhatna végre valamiféle menetrend, ami egyenlőre egyáltalán nincs.
A kérdésem pedig végül is ez lenne, hogy ha ezt teszem, jól teszem-e. Vagy ha mondjuk naponta kétszer reggel-este még szoptatnám, olyankor mikor tele van a cicim és tudom, hogy biztosan jóllakik vele, azzal vajon jót teszek, vagy inkább egy időre el kéne vele felejtetni a cicizést?
Cumija egyébként van, de amikor ennyire vigasztalhatatlan, egyszerűen kiköpi. Teljesen tanácstalan vagyok, nagyon hálás lennék a segítségéért!
Előre is köszönettel,
Louise
Egyszer már sokat segített nekem a tanácsával, most újra Önhöz fordulnék.
Egy gyönyörű 7 hetes kislány anyukája vagyok, de a pici lányom nagyon sokat sír az utóbbi pár napban, hétben. Korábban is voltak problémáink a szopizás körül, de valahogy mostanra csúcsosodott ki a dolog.
Nincsen annyi tejem, hogy mindig szoptatni tudjam (azt is csak bimbóvédővel, mert nem tudja jól bekapni) , ezért kap tápszert is kiegészítésnek. De a probléma igazából abból indul ki, hogy mindig enne, vagyis mindig cicin lenne. Ezért többször belefutunk a túletetésbe, ami után nagy adag híg széklete lesz.
Ráadásul nem tudom sokszor eldönteni, hogy azért sír mert még mindig éhes (ami néha szinte már lehetetlen) vagy már fáj a hasa, illetve hogy csak cicizni szeretne. A védőnő is figyelmeztetett minket, hogy kicsit fogjuk vissza az evését, mert túl gyorsan gyarapodik.
Ezért mindent elkövetünk, minden szopizás előtt és utána méregetem, de szörnyű hogy vannak napok mikor szinte egész nap sír, evés előtt és evés után is és csak tátog és keresi a cicit. Felvenni sem tudom jószerivel, mert amint a bőrömhöz ér bárhol, nyakamnál, mellkasomnál, egyből szopizni kezdené.
A héten náthás is volt, nyúztuk szegényt orrszívással, stb-vel, ezért gondoltam hogy vigasztalásul annyit engedem cicizni amennyit akar, de azóta is az van, hogy egész álló napokat lehet a cicimen, az evések teljesen egybefolynak és amint elveszem onnan, egyből sír és ez már borzasztó, kezdek kissé kiborulni.
Ez pedig a tejemnek, meg a picinek sem tesz jó gondolom, de nem tudom mi lenne a megoldás. És a gyerekorvos is csak annyit mondott, hogy ne engedjem, hogy engem használjon cuminak... de ez a borzasztó sírás! :(
Most arra gondoltam, hogy feladom a szoptatást és fejem neki, hátha így követhetőbb lenne hogy mikor mennyit eszik és kialakulhatna végre valamiféle menetrend, ami egyenlőre egyáltalán nincs.
A kérdésem pedig végül is ez lenne, hogy ha ezt teszem, jól teszem-e. Vagy ha mondjuk naponta kétszer reggel-este még szoptatnám, olyankor mikor tele van a cicim és tudom, hogy biztosan jóllakik vele, azzal vajon jót teszek, vagy inkább egy időre el kéne vele felejtetni a cicizést?
Cumija egyébként van, de amikor ennyire vigasztalhatatlan, egyszerűen kiköpi. Teljesen tanácstalan vagyok, nagyon hálás lennék a segítségéért!
Előre is köszönettel,
Louise
Kedves Louise!
Érzem elbizonytalanodását, kétségbeesését. Egy hét hetes babáról gondoskodni néha nem olyan könnyű, hiába élt az emberben egy ideálisnak vélt kép.
A legjobb az volna, ha lenne módja személyes konzultáció keretében szoptatási szaktanácsadóval lépésről lépésre átbeszélni az eddigi történéseket, megnézni a szoptatási gyakorlatot, babáját, szopizását.
A fontos az lenne, ha Ön tudna magában bízni és el tudná hinni, hogy Ön a legkompetensebb a babája gondozásában! Mintha leveléből azt érezném, kicsit meginogott a saját magába vetett bizalma. Érthető, hogy a kisbaba sírása fárasztó, kimerítő, sokszor a teljes kétségbeesésbe nyomja a szülőt. Tulajdonképpen ez normális, így is van kitalálva, hogy zavaró legyen a sírás hangja, mert ez egyből felébreszti a szülőben a tettvágyat, hogy valahogy segíthessen neki. Ha pedig a sïrás nem szűnik, az ijedtség nőhet.
Fontos lenne tisztázni, miből gondolja, hogy nincs elég teje? Mik voltak a korábban is jelentkező szoptatási problémák? Miért nem tudja babája jól bekapni a mellet? Hányszor kerül a baba most mellre 24 óra alatt? Hányszor kap tápszeres kiegészítést és mennyit? Mennyi volt a születési súlya, legkisebb súlya és hogy alakult a gyarapodása egészen idáig? Szülés körüli időszak hogyan alakult? Gyermekágyi vérzés megszűnt?
Írta, hogy babájának van cumija. Milyen esetben használjàk? Érdemes lehet atgondolni használatát, mert könnyen megzavarhatja a baba szopizási technikàját, ami cumizavarhoz vezethet: elutasïtja a mellet, sírva odakap a mellhez, de nem szopizik, dühösködik.
Anyatejjel túletetni babát nem lehet! Miből gondoltak a túletetésre? Sokat bukott a baba?
A tápszeres kiegészítést mikor és miért kezdték alkalmazni? A sírósság azóta fokozódott? Ha úgy látják, babája túlzottan gyarapodik, miért van szükség pótlásra?
Ha tudna találkozni a laktációs tanácsadóval, vele a pótlás mikéntjét, mennyiségét, minden apró részletét fel lehetne építeni és akár azt is, hogyan tudnának visszatérni a kizárólagos anyatejes táplálásra, a helyzet teljes és pontos feltérképezése után.
Tudom, már így is kimerült és rosszul érinti ez a sok nehézség, ami a szoptatás körül kialakult, de az eddigi időszak alatt is próbált megtenni mindent a megoldásért és nagyon jó, hogy a babája szopizott és most is szopizik!
Az teljesen normális, ha egy ekkora baba sokat szeretne szopizni. Az is ösztöneihez tartozik, hogy keresi a cicit, főleg, ha érzi anya illatát, bőrét. Ha a gyarapodás megfelelő, a baba hozzájut a tej zsírosabb részéhez is, nem csak az első tejhez (ami hígabb, szomjoltó funkcióval,is rendelkező), tehát ki tudja szopizni rendesen az épp szükséges adagot, akkor nagy problémára valószïnűleg nem kell gondolni.
A szopizások állandó mérése is sokszor önbizalom romboló, hiszen tévútra viheti az anyát. Nem azt mutatja meg, hogy az anyának ténylegesen mennyi a teje, hanem azt, hogy adott szopinál éppen akkor mennyi tejet vett magához a baba. A babák szeretnek sokszor kevesebbet magukhoz venni és ebben a korban 8-12 (vagy még tôbb) alkalommal mellre kéredzkedni.
Nagyon furán hangzik a tanács, hogy a baba ne használja Ônt cuminak. A baba nem cuminak használna az anyamellet, hanem a szopizás révén hozzájut mindahhoz, amire szüksége van. Ez nem rossz szokás, hanem természetes megnyilvánulás a baba részéről. A komfortszopizásnak ugyanolyan jelentősége van, mint a táplálsi funkciónak, sőt! S mivel minden baba más, mindegyikük más tempóban eszik, majd más tempóban jut a szopizás komfort szakaszához s változó ezek hossza is. Épp ezért nem lehet azt kijelenteni, hogy 10-15 percig tartson egy szoptatás, hanem bátran bízhatjuk a babára, mikor lakik jól teste-lelke.
Az, hogy nincs komplett menetrend egy hét hetes baba életeben, az nem rendkívüli. Ez egy folyamat eredménye, még épp hogy vége van a gyermekágynak, még bőven ismerkednek egymással. Természetesen értem, hogy az Ön igénye is lehet a kiszámíthatóság, rendezettség, néha nehéz elfogadni,mennyi minden megváltozik a baba érkezésével és milyen sokszor fordul elő, hogy az anya ki kell lépjen a komfortzónájából. Ez tényleg nem egyszerű! Mégis azt érzem, érdemes átgondolni, tényleg szeretné-e abbahagyni a szoptatást, hisz ha megnyugodna, visszatérne önbizalma, átélhetné, hogy ez az élmény lehet fájdalommentes is, megnyugtató is, akkor együtt élvezhetnék a szoptatás adta pozitïv hozadékokat.
S ez nem arról szól, hogy Ön egyik-másik döntés nyomán jobb vagy rosszabb anyává válna, hanem mert még Önben is ott van a szikra, ami még sugallja a próbálkozást.
Kïvánom, hogy megtalálják saját útjukat és lelje örömét a testi-lelki táplálásban!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-01-15 22:56:05
Érzem elbizonytalanodását, kétségbeesését. Egy hét hetes babáról gondoskodni néha nem olyan könnyű, hiába élt az emberben egy ideálisnak vélt kép.
A legjobb az volna, ha lenne módja személyes konzultáció keretében szoptatási szaktanácsadóval lépésről lépésre átbeszélni az eddigi történéseket, megnézni a szoptatási gyakorlatot, babáját, szopizását.
A fontos az lenne, ha Ön tudna magában bízni és el tudná hinni, hogy Ön a legkompetensebb a babája gondozásában! Mintha leveléből azt érezném, kicsit meginogott a saját magába vetett bizalma. Érthető, hogy a kisbaba sírása fárasztó, kimerítő, sokszor a teljes kétségbeesésbe nyomja a szülőt. Tulajdonképpen ez normális, így is van kitalálva, hogy zavaró legyen a sírás hangja, mert ez egyből felébreszti a szülőben a tettvágyat, hogy valahogy segíthessen neki. Ha pedig a sïrás nem szűnik, az ijedtség nőhet.
Fontos lenne tisztázni, miből gondolja, hogy nincs elég teje? Mik voltak a korábban is jelentkező szoptatási problémák? Miért nem tudja babája jól bekapni a mellet? Hányszor kerül a baba most mellre 24 óra alatt? Hányszor kap tápszeres kiegészítést és mennyit? Mennyi volt a születési súlya, legkisebb súlya és hogy alakult a gyarapodása egészen idáig? Szülés körüli időszak hogyan alakult? Gyermekágyi vérzés megszűnt?
Írta, hogy babájának van cumija. Milyen esetben használjàk? Érdemes lehet atgondolni használatát, mert könnyen megzavarhatja a baba szopizási technikàját, ami cumizavarhoz vezethet: elutasïtja a mellet, sírva odakap a mellhez, de nem szopizik, dühösködik.
Anyatejjel túletetni babát nem lehet! Miből gondoltak a túletetésre? Sokat bukott a baba?
A tápszeres kiegészítést mikor és miért kezdték alkalmazni? A sírósság azóta fokozódott? Ha úgy látják, babája túlzottan gyarapodik, miért van szükség pótlásra?
Ha tudna találkozni a laktációs tanácsadóval, vele a pótlás mikéntjét, mennyiségét, minden apró részletét fel lehetne építeni és akár azt is, hogyan tudnának visszatérni a kizárólagos anyatejes táplálásra, a helyzet teljes és pontos feltérképezése után.
Tudom, már így is kimerült és rosszul érinti ez a sok nehézség, ami a szoptatás körül kialakult, de az eddigi időszak alatt is próbált megtenni mindent a megoldásért és nagyon jó, hogy a babája szopizott és most is szopizik!
Az teljesen normális, ha egy ekkora baba sokat szeretne szopizni. Az is ösztöneihez tartozik, hogy keresi a cicit, főleg, ha érzi anya illatát, bőrét. Ha a gyarapodás megfelelő, a baba hozzájut a tej zsírosabb részéhez is, nem csak az első tejhez (ami hígabb, szomjoltó funkcióval,is rendelkező), tehát ki tudja szopizni rendesen az épp szükséges adagot, akkor nagy problémára valószïnűleg nem kell gondolni.
A szopizások állandó mérése is sokszor önbizalom romboló, hiszen tévútra viheti az anyát. Nem azt mutatja meg, hogy az anyának ténylegesen mennyi a teje, hanem azt, hogy adott szopinál éppen akkor mennyi tejet vett magához a baba. A babák szeretnek sokszor kevesebbet magukhoz venni és ebben a korban 8-12 (vagy még tôbb) alkalommal mellre kéredzkedni.
Nagyon furán hangzik a tanács, hogy a baba ne használja Ônt cuminak. A baba nem cuminak használna az anyamellet, hanem a szopizás révén hozzájut mindahhoz, amire szüksége van. Ez nem rossz szokás, hanem természetes megnyilvánulás a baba részéről. A komfortszopizásnak ugyanolyan jelentősége van, mint a táplálsi funkciónak, sőt! S mivel minden baba más, mindegyikük más tempóban eszik, majd más tempóban jut a szopizás komfort szakaszához s változó ezek hossza is. Épp ezért nem lehet azt kijelenteni, hogy 10-15 percig tartson egy szoptatás, hanem bátran bízhatjuk a babára, mikor lakik jól teste-lelke.
Az, hogy nincs komplett menetrend egy hét hetes baba életeben, az nem rendkívüli. Ez egy folyamat eredménye, még épp hogy vége van a gyermekágynak, még bőven ismerkednek egymással. Természetesen értem, hogy az Ön igénye is lehet a kiszámíthatóság, rendezettség, néha nehéz elfogadni,mennyi minden megváltozik a baba érkezésével és milyen sokszor fordul elő, hogy az anya ki kell lépjen a komfortzónájából. Ez tényleg nem egyszerű! Mégis azt érzem, érdemes átgondolni, tényleg szeretné-e abbahagyni a szoptatást, hisz ha megnyugodna, visszatérne önbizalma, átélhetné, hogy ez az élmény lehet fájdalommentes is, megnyugtató is, akkor együtt élvezhetnék a szoptatás adta pozitïv hozadékokat.
S ez nem arról szól, hogy Ön egyik-másik döntés nyomán jobb vagy rosszabb anyává válna, hanem mert még Önben is ott van a szikra, ami még sugallja a próbálkozást.
Kïvánom, hogy megtalálják saját útjukat és lelje örömét a testi-lelki táplálásban!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-01-15 22:56:05
Olvasói értékelés: 5/5
.jpg){kind=small}