Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Azért kereslek, mert 15 hónapos kisfiammal hétfőn kezdjük a bölcsit és nagyon aggódok.
Kicsi kora óta elég mimóza, de ez ahelyett hogy javulna, mintha még romlana is.
Rajtam és az apukáján kívül 2 embert fogad el (anyukámat és a nagybátyját), velük már eltöltött egész napot is nélkülünk.
Se rokon, se nagymama, se nagypapa ezen kívül.
Ha kocsiban ül bekötve és valaki közelít a kocsihoz, benéz hozzá, teljesen kiborul.
Doktor nénit elég ha megpillantja, már kiborul, üvölt. Mostmár abbahagyja, ha kijöttünk a rendelőből, de addig nem.
Itthon, saját környezetében elfogadja az embereket, amíg nem közelítenek hozzá. Egy idő után felenged, néha már oda is megy, odaadni valamit vagy elvenni valamit, de kb egy óra biztos kell hozzá. Ölbe venni nem szabad másnak.
Nagyon sokat és kitartóan tud sírni, bár egyre könnyebb megnyugtatni. Nem cumizik, nincs kedvence tárgya sem.
Már voltunk a bölcsiben 1x, akkor kb 1 óra alatt nyugodott meg annyira, hogy el merjen menni 1-2 játékot megnézni, és ne sírjon, amint meghallja, hogy a gondozó néni megszólal.
A gondozónőkkel már megismerkedett, itthon saját környezetében is, nem sírt és úgy 10-15 perc után el is mert távolodni tőlem, de őket nagy ívben kikerülte.
Aztán ma elmentünk a bölcsi felé, hogy bekukucskáljunk, milyen jó az udvaron játszani a gyereknek, észrevettek a gondozónénik és odajöttek üdvözölni, Dávid már amikor meglátta hogy közelítenek, akkor kiborult, jött a sírás, üvöltés.
Mit tehetek, hogy megkönnyítsem számára a beszokást? Sajnos muszáj visszamennem dolgozni :(
Vagy teljesen reménytelen és próbáljak más lehetőséget keresni?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Utassy Zsófi
Azért kereslek, mert 15 hónapos kisfiammal hétfőn kezdjük a bölcsit és nagyon aggódok.
Kicsi kora óta elég mimóza, de ez ahelyett hogy javulna, mintha még romlana is.
Rajtam és az apukáján kívül 2 embert fogad el (anyukámat és a nagybátyját), velük már eltöltött egész napot is nélkülünk.
Se rokon, se nagymama, se nagypapa ezen kívül.
Ha kocsiban ül bekötve és valaki közelít a kocsihoz, benéz hozzá, teljesen kiborul.
Doktor nénit elég ha megpillantja, már kiborul, üvölt. Mostmár abbahagyja, ha kijöttünk a rendelőből, de addig nem.
Itthon, saját környezetében elfogadja az embereket, amíg nem közelítenek hozzá. Egy idő után felenged, néha már oda is megy, odaadni valamit vagy elvenni valamit, de kb egy óra biztos kell hozzá. Ölbe venni nem szabad másnak.
Nagyon sokat és kitartóan tud sírni, bár egyre könnyebb megnyugtatni. Nem cumizik, nincs kedvence tárgya sem.
Már voltunk a bölcsiben 1x, akkor kb 1 óra alatt nyugodott meg annyira, hogy el merjen menni 1-2 játékot megnézni, és ne sírjon, amint meghallja, hogy a gondozó néni megszólal.
A gondozónőkkel már megismerkedett, itthon saját környezetében is, nem sírt és úgy 10-15 perc után el is mert távolodni tőlem, de őket nagy ívben kikerülte.
Aztán ma elmentünk a bölcsi felé, hogy bekukucskáljunk, milyen jó az udvaron játszani a gyereknek, észrevettek a gondozónénik és odajöttek üdvözölni, Dávid már amikor meglátta hogy közelítenek, akkor kiborult, jött a sírás, üvöltés.
Mit tehetek, hogy megkönnyítsem számára a beszokást? Sajnos muszáj visszamennem dolgozni :(
Vagy teljesen reménytelen és próbáljak más lehetőséget keresni?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Utassy Zsófi
Kedves Zsófi!
Elnézést a kései válaszért! :-(
Most már megéltétek az első napot, mi a tapasztalatod, hogy éreztétek magatokat mindketten ebben az új helyzetben?
Azt gondolom, ebben a korban természetes ez a fajta megnyilvánulás, amit Dávidon látsz, és ha hozzá a veleszületett temperamentuma is ilyen, akkor intenzívebben láthatóvá válhatnak az anyásabb korszakok.
Az is természetes, ha idegenekkel nem áll szóba "csak úgy" (és milyen jól teszi!). Ahhoz, hogy tőled el tudjon távolodni, és más személlyel kapcsolatot létesítsen, szükség van arra, hogy a másik emberrel valamilyen szintű kötődést tudjon kialakítani. Ez nem egyik napról a másikra történik meg és ezért nem vagyok híve az anya nélküli beszoktatásoknak. Mert a gyereknek nem azt kell megszoknia, hogy anya nincs ott, hanem azt kell megélnie, hogy aki vigyáz rá, az megbízható, megszólítható, ismerős személy.
Épp ezért, bízom benne, hogy a gondozónők figyelembe veszik ezt és maximalisan tolerálják Dávid habitusát, folyamatát.
Nem az a "jó" gyerek, aki gond nélkül el tud szakadni az anyjatól és nem látszik meg rajta az elválás okozta stressz (bár ketségkívül kellemesebb a nap egy könnyen belesimuló gyerekkel), hanem a természetes megnyilvánulások a kívánatosak.
Tehát jó, ha Dávidnak lesz arra felülete, hogy bölcsi után kijöhessenek belőle a bölcsiben szerzettekre a reakciói. Ha még szopizik, akkor számíthatsz esetleg megnövekdett szopi igényre. Sok összebújással, minőségi idővel és az "engedéllyel", hogy olyan lehessen, amilyen ő maga és megmutathassa, kimutathassa gond nélkül valódi érzéseit, sokat segíthetsz a folyamatában.
Ennek egy része vonatkozik Rád is, hisz ez Neked is egy folyamat, ami nem túl könnyű. Számodra is egy olyan helyzet ez, amiben alkalmazkodnod kell, neked is lehetnek reakcióid, érzelmeid erre. Természetes, ha aggódsz, félelmeid vannak vagy akár bűntudatod, engedd meg magadnak is, hogy a saját tempódban alkalmazkodhass!
Aztán fogod látni Dávidon, hogy alakulnak a dolgok, figyeld őt, és ha van rá mód, építs ki bizalmi kapcsolatot a gondozókkal, hisz az is remek segítség, ha őszinte kapcsolat van köztetek és korrekt visszajelzéseket adnak, tudod, hogy bízhatsz bennük, elfogadóak, türelmesek.
Én azt gondolom, hogy ha nincs lehetőség nagyszülői, baráti rendszeres felügyeletre, de dolgoznod muszáj, akkor a meglévő lehetőséggel is lehet boldogulni.
Ha majd úgy jön ki a lépés, és meg lehet oldani, akkor lehet néha "szabadnapot" kivennie Dávidnak, vagy rövidebb időt benn töltenie, ismerős személy segítségét kérni néha bölcsi helyett.
Minden jót kívánok Nektek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-11 13:23:18
Elnézést a kései válaszért! :-(
Most már megéltétek az első napot, mi a tapasztalatod, hogy éreztétek magatokat mindketten ebben az új helyzetben?
Azt gondolom, ebben a korban természetes ez a fajta megnyilvánulás, amit Dávidon látsz, és ha hozzá a veleszületett temperamentuma is ilyen, akkor intenzívebben láthatóvá válhatnak az anyásabb korszakok.
Az is természetes, ha idegenekkel nem áll szóba "csak úgy" (és milyen jól teszi!). Ahhoz, hogy tőled el tudjon távolodni, és más személlyel kapcsolatot létesítsen, szükség van arra, hogy a másik emberrel valamilyen szintű kötődést tudjon kialakítani. Ez nem egyik napról a másikra történik meg és ezért nem vagyok híve az anya nélküli beszoktatásoknak. Mert a gyereknek nem azt kell megszoknia, hogy anya nincs ott, hanem azt kell megélnie, hogy aki vigyáz rá, az megbízható, megszólítható, ismerős személy.
Épp ezért, bízom benne, hogy a gondozónők figyelembe veszik ezt és maximalisan tolerálják Dávid habitusát, folyamatát.
Nem az a "jó" gyerek, aki gond nélkül el tud szakadni az anyjatól és nem látszik meg rajta az elválás okozta stressz (bár ketségkívül kellemesebb a nap egy könnyen belesimuló gyerekkel), hanem a természetes megnyilvánulások a kívánatosak.
Tehát jó, ha Dávidnak lesz arra felülete, hogy bölcsi után kijöhessenek belőle a bölcsiben szerzettekre a reakciói. Ha még szopizik, akkor számíthatsz esetleg megnövekdett szopi igényre. Sok összebújással, minőségi idővel és az "engedéllyel", hogy olyan lehessen, amilyen ő maga és megmutathassa, kimutathassa gond nélkül valódi érzéseit, sokat segíthetsz a folyamatában.
Ennek egy része vonatkozik Rád is, hisz ez Neked is egy folyamat, ami nem túl könnyű. Számodra is egy olyan helyzet ez, amiben alkalmazkodnod kell, neked is lehetnek reakcióid, érzelmeid erre. Természetes, ha aggódsz, félelmeid vannak vagy akár bűntudatod, engedd meg magadnak is, hogy a saját tempódban alkalmazkodhass!
Aztán fogod látni Dávidon, hogy alakulnak a dolgok, figyeld őt, és ha van rá mód, építs ki bizalmi kapcsolatot a gondozókkal, hisz az is remek segítség, ha őszinte kapcsolat van köztetek és korrekt visszajelzéseket adnak, tudod, hogy bízhatsz bennük, elfogadóak, türelmesek.
Én azt gondolom, hogy ha nincs lehetőség nagyszülői, baráti rendszeres felügyeletre, de dolgoznod muszáj, akkor a meglévő lehetőséggel is lehet boldogulni.
Ha majd úgy jön ki a lépés, és meg lehet oldani, akkor lehet néha "szabadnapot" kivennie Dávidnak, vagy rövidebb időt benn töltenie, ismerős személy segítségét kérni néha bölcsi helyett.
Minden jót kívánok Nektek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-11 13:23:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}