Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrea! Kislányom néhány napja töltötte be a 3. életévét. Nagyon értelmes, nyitott, kommunikatív gyerek, általában nagyon jól ki tudja fejezni az érzéseit is. Határozott véleménye van, de ész érvekkel szinte mindenről meg lehet győzni. Lassan egy hónapja jár óvodába. Az elején nagyon szerette, már a 2. napon ott akart aludni. Kb. egy hét után reggelente azt mondta, hogy fél az ovitól és nem akar menni. Már az óvónőknek is mondta, hogy fél. De sírni sosem sírt és végül mindig simán bement. Azt gondolom, hogy azért használja a "félek"szót, mert eddig, ha félt vmitől, azt sosem erőltettük. Most egy pár napja nem mondja, hogy nem akar menni, az óvodában semmi gond nincs vele (eddig sem volt), viszont otthon ovi után teljesen kifordul magából, kezelhetetlen lesz és most már második napja vmi apróságon felhúzza magát, nem lehet rá hatni semmivel sem, iszonyúan elkezd hisztizni, közben ő maga mondja, hogy "nem tudom miért sírok, nem tudom abbahagyni". Teljesen behergeli magát, aztán sírva üvölt velünk, hogy menjünk ki a szobából. Ez az egész kb. 5-10 percig tart, az egyik alkalommal a kezemben nyugodott meg máskor pedig attól, hogy egyedül maradt a szobában (közben folyamatosan figyeltem, úgy, hogy ő nem látott), utána odabújik hozzám, hogy "nem akartam rosszat, igazán". Én mindig mondom, hogy nem haragszom és nagyon szeretem, biztosan elfáradt az oviban, de ugyanakkor nagyon ijesztő és egyben frusztráló is, hogy tehetetlen vagyok. Lehet ez a viselkedés attól, hogy a látszat ellenére nehezen tudja feldolgozni az óvodával járó változásokat? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Ágnes
Kedves Ágnes!
Azt hiszem, jól érzi, az óvodai létet, beilleszkedést, szabályokat megélni, feszültséggel is járhat.
Sok kisgyerekre jellemző, hogy az elején lelkes ovisok, vonzza őket a sok új játék, jó mókának tűnik az egész, aztán sorra derülnek ki az új szabályok, kibontakozik egy teljesen más légkör, mint amiben eddig élt, rutinná válik a reggeli időben való felkelés és állandónak kezd látszani a mindennapos elválás anyától. Az új szabályoknak megfelelni nem egyszerű, sőt, megterhelő.
Épp ezért remek, hogy ovi után van olyan felületete kislányának otthon, ahol kitombolhatja magából az egész napi "munkát", szabálykövetést (vagy fél napos? Nem tudom, ebéd után megy-e haza, vagy délutánig marad)
Kislánya kifejezése remekül mutatja azt, hogy egy ekkora gyerkőc nem bír egyedül megbirkózni az érzelmi terheivel. Az jó, hogy kijön belőle a feszültség és nem kap érte szidást vagy irreális fegyelmezést, hanem megértik őt, ez fontos!
Ez valószínűleg átmeneti dolog, csökkenni fog ennek intenzitása ahogy fokozatosan, egyre jobban megtalálja a helyét a csoportban, beilleszkedik, alkalmazkodik, bizalma kialakul az óvónők felé is.
Addig is érdemes őt ebben támogatni, nem siettetni, hanem támogatólag mellette állni, hogy a saját személyiségének, veleszületett temperamentumának megfelelően járhasson el.
Ha van rá mód, délután lehet otthon játszani szerepjátékokat, amiknek segítségével újra játszhatja, ha valami nehézség érte aznap.
Nem tudom, kislánya milyen temperamentumú, de levele alapján úgy érzem, szabálykövető és igyekszik megfelelni.
Jó, hogy Ön biztosította arról, hogy nem haragszik rá és érezteti vele, hogy úgy szereti, ahogy van.
Ha megtehetik, sokat lendíthet egy-egy bónusznap beiktatása. Ha úgy látja, fárad kislánya (testi és lelki értelemben egyaránt), kihagyni az ovit egy napra. Meghosszabbítani a hétvégét, mondjuk már péntektől kezdve.
Remélem, az óvónőkkel bizalmas kapcsolatot tudnak kialakítani, érdemes lehet aggályait velük is megosztani és bízom benne, hogy ők megfelelően tájékoztatják Önt kislányával kapcsolatban és segítői lesznek az ő folyamatànak!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-10-24 22:02:48
Azt hiszem, jól érzi, az óvodai létet, beilleszkedést, szabályokat megélni, feszültséggel is járhat.
Sok kisgyerekre jellemző, hogy az elején lelkes ovisok, vonzza őket a sok új játék, jó mókának tűnik az egész, aztán sorra derülnek ki az új szabályok, kibontakozik egy teljesen más légkör, mint amiben eddig élt, rutinná válik a reggeli időben való felkelés és állandónak kezd látszani a mindennapos elválás anyától. Az új szabályoknak megfelelni nem egyszerű, sőt, megterhelő.
Épp ezért remek, hogy ovi után van olyan felületete kislányának otthon, ahol kitombolhatja magából az egész napi "munkát", szabálykövetést (vagy fél napos? Nem tudom, ebéd után megy-e haza, vagy délutánig marad)
Kislánya kifejezése remekül mutatja azt, hogy egy ekkora gyerkőc nem bír egyedül megbirkózni az érzelmi terheivel. Az jó, hogy kijön belőle a feszültség és nem kap érte szidást vagy irreális fegyelmezést, hanem megértik őt, ez fontos!
Ez valószínűleg átmeneti dolog, csökkenni fog ennek intenzitása ahogy fokozatosan, egyre jobban megtalálja a helyét a csoportban, beilleszkedik, alkalmazkodik, bizalma kialakul az óvónők felé is.
Addig is érdemes őt ebben támogatni, nem siettetni, hanem támogatólag mellette állni, hogy a saját személyiségének, veleszületett temperamentumának megfelelően járhasson el.
Ha van rá mód, délután lehet otthon játszani szerepjátékokat, amiknek segítségével újra játszhatja, ha valami nehézség érte aznap.
Nem tudom, kislánya milyen temperamentumú, de levele alapján úgy érzem, szabálykövető és igyekszik megfelelni.
Jó, hogy Ön biztosította arról, hogy nem haragszik rá és érezteti vele, hogy úgy szereti, ahogy van.
Ha megtehetik, sokat lendíthet egy-egy bónusznap beiktatása. Ha úgy látja, fárad kislánya (testi és lelki értelemben egyaránt), kihagyni az ovit egy napra. Meghosszabbítani a hétvégét, mondjuk már péntektől kezdve.
Remélem, az óvónőkkel bizalmas kapcsolatot tudnak kialakítani, érdemes lehet aggályait velük is megosztani és bízom benne, hogy ők megfelelően tájékoztatják Önt kislányával kapcsolatban és segítői lesznek az ő folyamatànak!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-10-24 22:02:48
Olvasói értékelés: 5/5
.jpg){kind=small}