Kedves Kérdező!

A Szobatisztaság tartóssága egy folyamat eredménye, az eleje még bizonytalanabb lehet, aztán egyre inkább stabilnak bizonyul.
Egy két éves gyereknél nem hiszem, hogy nagy problémát jelezne az alkalmankénti bepisilés. Ám ha ez a jelenség tartósnak bizonyulna, első körben fizikálkis kivizsgálást javasolnék.

Szeretné elválasztani kisfiát és ezt a delutáni cicizés abbahagyásával kezdte el? Ezzel egy időbe esett a bepisilés kezdete is?

Nagyon jó, hogy kisfia szopizhat még, minden bizonnyal rengeteg pozitívumot kap ezáltal, ami segíti őt a mindennapokban! Az is nagyon jó, hogy olyannal lehet napközben, olyan vigyáz rá, akit ismer és szeret, van hozzá kötődése. Az, hogy az alvás nehézkesen megy, természetes lehet, főleg, ha a délutáni szopizás elhagyása rögtön egybe esett az anya nélküli alvással is.
Nagymamával hogyan alszik el a kisfiú? Érdemes lehet a testközelséget, ringatást, dúdolgatást megkapni a nagyitól is, így könnyebb lehet átvészelni a kritikus időszakot.
Aztán, ha újra együtt vannak és sok ölelés, testkontaktus működik, feldolgozhatóbbá válhat az elválás. Ha ez meg szopival is kiegészülhet, igazi megkoronázása lehet az együttlétnek. De a lényeg a testkontaktus, az egymásra figyelés.
Az is lehet, hogy ennek a folyamatnak a feldolgozása a szobatisztaság folyamatát is befolyásolja, de ebben a korban még háttér történések nélkül is elófordulhatnak ilyen jellegű "balesetek". Amit érdemes figyelni: a tartóssága a dolognak, egyéb aggasztónak látott jelek felfedezhetők-e a gyermeken, milyen az összkép a gyermekről, változik-e bármilyen irányban a folyamat vagy megreked?


Önök hogyan reagálják le az ilyen bepisilős alkalmakat?

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-09-30 23:22:33