Kedves Édesanya!

1./ Ha még mindig mindkettejüknek örömet szerez a szopi, szerintem nem kell elválasztani a bölcsi miatt. Nem tudom, még hányszor szopizik, milyen "rendszerben", de azt hiszem, a nagy változásban, amit a bölcsi fog okozni, nagy megnyugvás lesz/lenne a szopi otthon. Akár, ha még reggel teszi, és elindulás előtt "feltankol" Anyából, akár este, a külön töltött nap után jó érzés odavackolni. A napközbeni szopiról- ha egész napos bölcsis lesz- valóban meg kell válnia, de nem hiszem, hogy erre hosszú idejű felkészülés kellene. Persze, ha közeledik az idő, érdemes szólni róla, hogy milyen változásokat fog hozni a bölcsi és nyilván hiányozni is fog neki, de törést nem fog okozni nagy valószínűséggel, főleg, ha Ön is tudja úgy kezelni, hogy ez olyan időszak, és lépés a család részéről, amit meg KELL lépni (mármint a bölcsit és az ehhez kapcsolódó változásokat). A gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, pláne, ha azt érzi, hogy a hozzá legközelebb álló személy is határozottan és biztonságot érezve sugározza az újabb helyzetet. Tehát saját magán is dolgoznia kell, mire eljön a beszoktatás ideje!:-) 2 éves kor körül már amúgyis lehet kompromisszumos megoldásokra törekedni. Tehát az összes szopitól nem kell megválni! Hogy a napközbeni szopival mit kezdenek, az Ön döntése lesz. Az én meglátásom az, hogy nem szükséges már most leszoktatni előre róla, hiszen jelen pillanatban még minden a megszokás szerint zajlik.

2./ Ez nagyon nehéz helyzet, nem csak Önnek, hanem a férjének is, hiszen ő most így két tűz közt van, és szinte választás előtt áll. Ha a költözéskor nem lettek jól kijelölve a határok, akkor most kellene meglépni azt, hisz csak ezzel lehetne elérni azt, hogy egymás életterébe ne kelljen csak úgy berobbanni- ami valóban nehéz és megterhelő. Egy konkrét menet, terv, mikor lehet átmenni, csak akkor jöjjön, ha Ön kéri a segítséget, és legyenek szívesek a családi szabályokat betartani házon kívül is, amennyire lehet: pl. ne tömjék minden butasággal a gyereket, ha amúgy ez nem szokás, bár unokázáskor valóban megengedett az elkényeztetés is:-), stb.
Valami kompromisszumféleség talán célravezető lehetne, és mit gondol, ha düh érzése nélkül megpróbálnának egyszer leülni beszélgetni, és ki-ki elmondhatná őszintén az érzéseit? Tudom, ez is veszélyes terep, de nem veszélyesebb, mint az állandó csatározás, sőt! És férjének is elmondani, hogy Önben milyen érzéseket vált ki, mikor nem áll ki Ön mellett. Ezt a két dolgot persze nem egyszerre- úgy értem, férjének szóló érzéseit, nehogy anyósa előtt mondja!
És ami a legnehezebb talán: próbálja megtalálni anyósa jó tulajdonságait, és lássa meg azt is, hogy az unokázás milyen jót tesz neki is és kislányának is! Tudom, hogy iszonyú nehéz a sértéseket, vélt és valós bántásokat félretenni, de a kompromisszumok csodákra is képesek, főleg, ha nincs más lehetőség arra, hogy messzebb legyenek egymástól! Meg lehet próbálni anyósa fejével is gondolkodni, ő mit érezhet, miért viselkedhet így, mik lehetnek a háttérben, miért ennyire undok? Féltékeny, dühös, stb. mit érezhet vajon?
A csatározások meddő viták, sehová nem vezetnek, csak Ön készül ki benne- és így nyilván férje is, szóval mérgező mindenkire nézve.
Ha nagyon elmérgesedik a helyzet, szakember segítségét is igénybe lehet venni, aki segít helyreállítani a kommunikációt és egymás megértését, de addig is az Önben felgyűlt sértéseket és dühös érzéseket próbálja inkább barátnőnek, barátnak elmondani és ott "kitombolni" magát, így a férje ettől mentesül, viszont arra szükség van, hogy ne maradjon Önben a sok elfojtás!

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-01-09 15:36:48