Kedves Anyuka!

Én egyrészről érzem veleszületett karaktervonások miatti viselkedést, pl. az, hogy egyedül játszik, visszahúzódik emberektől, nem feltétlenül jelent kórosat, hanem ő ilyen típus (is lehet). Új közösség, tanulás, beilleszkedés, e zegy folyamat. Természetes, hogy otthon, a megszokott környezetben oldottabb és az jó jel, hogy kommunikál, elmeséli a napját. 4 éves korban igen erősen érződik az önállósodott megnyilvánulás, hogy könyörögni kell az elpakolásért, nem tudom, nem akarom ismétlése, stb. Be lehet vezetni új ötleteket, kompromisszumokat, hogy Önnek se kelljen idegesnek lennie és a kisfia is úgy pakoljon el, hogy ne érezze kötelező feladatnak, hanem lássa egy jó mókának, vagy hasson rá valami ösztönző erő, legyen motiváció.
A nem köszönés hasonló probléma. Ha nem teszi, nem azt jelenti, hogy udvariatlan és neveletlen, hanem vagy kötelező mivoltja miatt nem akarja(pl. oviban), vagy nem érzi, hogy egy idegen néninek valahol köszönnie kéne, hiszen visszahúzódó típus idegenek közt. Azt gondolom, ezzel a jelenséggel elég annyit foglalkozni, hogy ha Önök köszönnek valakinek, említsék meg neki, hogy tegye ő is, de ha nem teszi, cska annyit mondjaak, hogy majd legközelebb. És várjanak türelemmel, míg készen áll rá. Lehet, hogy ha nem érzi, hogy ez elvárás és ő eldöntheti, mikor kezdi el, könnyebben fog ráérezni a lényegre. De ne szidják érte, ne mondják, mennyire udvariatlan. Elég, ha látja a mintát, ő is követni fogja.
Lehet, hogy másik kisfia teljesen más karakter és esetleg nehezebb elfogadni egy ilyen típust? Ez gyakran előfordul, nincs ezzel semmi baj! Főleg, ha a családban sem a szülők, sem a többi gyerek nem olyan típust képvisel! Tehát, ha aggódik a viselkedés miatt, elviheti kisfiát egy gyermekpszichológushoz egy "felmérő" beszélgetésre, vagy beszélhet az óvónénikkel, védőnővel, akiben megbízik, mi az ő meglátásuk és ha senki nem talált semmi kórosat, akkor csak azt tudja tenni, hogy ehhez a személyiségtípushoz alkalmazkodik és elfogadja, hogy ő ilyen.
Ez persze nem azt jelenti, hogy korlátoktól és határoktól mentes nevelést kell folytatni, csak nem kell rendelleneset látni egy olyan dologban, ami nem hiba következménye, hanem veleszületett tulajdonság, plusz a fejlődés sajátos lépcsőit járja.
Tehát amit tehet, hogy türelmesen, szeretettel, alkalmazkodva áll hozzá és úgy állít fel határokat, hoyg beleveszi az ő sajátos reakcióit. Csodás kisfiából így nagy korára csodás, nyitott, elfogadó felnőtt lesz!

Az még esetleg érdekes lehet, hogy a születése kisfiának rendben zajlott-e és a vele való várandósság alatt minden rendben volt-e? Ez még adhat támpontot.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011-01-21 13:25:28