Kedves Adrienn!

Örülök, hogy hallok Önök felől!:-)
Amit kiérzek a soraiból az a kétségbeesés, tehetetlenség, bizonytalanság és a káosz érzése. Kérem, próbálja ki, hogy leül egy kicsit teljesen egyedül, behunyt szemmel mélyeket lélegzik, csak a légzését figyelje, majd szép lassan fokozatosan figyeljen a belső hangjára, arra az igazira! Tegye fel a kérdést önmagának és figyelje a választ!
A kétéves kor körüli időszak nagyon érzékeny és szélsőséges is lhet akár a gyerekeknél. Ebben a korban egészen önállóak már, rengeteg mindenre képesek egyedül, erre nagyon büszkék is, de mindig szüksége van arra az érzésre, hogy Anya a biztonságot jelentő karjaival a háttérből figyel. Ezért hol nagyon eltávolodik, majd szoros testközelséget "követel" ismét. Nappal már nagyon jól el vannak, de éjjel elképzelhető, hogy a nappali ingerek feldolgozása végett is többször keresi Anyát. Tehát ez a fejlődés egy természetes velejárója is. DE! Abban is biztos vagyok, hogy érzi az Önben kavargó bizonytalnságot és előre vetített problémát (mi lesz, ha...). Mivel a gyerekek 100%-os pontossággal veszik az édesanyjukban zajló adást, és tükröt is tartanak az anyuka elé, a gyermeke viselkedésében visszatükröződik az Ön belső világának állapota. És ha ez a két dolog összeadódik, kialakulhat ez a nagy káosz-állapot. De ne kesredjen el kérem!
Elhiszem és megértem, hogy nagyon fáradt, minden elismerésem az Öné a kitartása miatt, de vegye figyelembe a teste-lelke jelzéseit! Az teljesen helyénvaló, hogy kielégítené gyermeke igényeit, de ha ez önnek már terhes ebbe na formában, akkor tényleg el kell döntenie FEJBEN is, hogy mi legye na következő lépés.
Figyelje meg magát, és válaszoljon: ha nem kellene visszamenie dolgozni, akkor is elválasztaná? Mit jelent a cicizés a gyermekének és mennyit Önnek? Gondolkodott már azon, mennyi módon lehet pótolni A "kiesett" cicizéseket? Ne féljen attól, hogy ne mfog tudni eleget adni cici nélkül! Dehogynem tud, de csak akkor, ha felismeri, hogy nem csak a cici adásával elégíti ki az igényeket. Én abszolút szopi párti vagyok minél több ideig, de ah vissza kell menni dolgozni, akko egyértelműen kiesik egy pár cici-alkalom. De nem csak mesenézéssel tudja pótoltatni a vigyázó a zegyüttléteket, hanem ha kötődik hozzá is, akkor simivel, összebújással át lehet vészelni, míg Ön hazaér. Az, hogy éjszaka ön mennyire lesz határozott, csak Önön múlik, de ha fáradt és a munka rovására menne majd az éjszakázás, akkor tudja, mit kell tenni, igaz? Ha a kisfia a határozottságot érzi Önben, nem fog jobban összekuszálódni a lelki világa, míg ha a bizonytalanság van többségben, akkor Ő sem fogja tudni, most mit akarjon és mit kövessen. Ha gondjai vannak az elengedéssel, vizsgálja meg magát, miért gondolja, hogy nem tud neki eleget adni? Miért gondolja- ha gondolja- hogy csak így tud elég jó anyja lenni kisfiának? Gondoljon tudatosan arra a sok módra, amivel adhat elég biztonságot, szeretetet és igény-kielégítést kisfiának. A döntést nem hozhatom meg Önnek, ön helyett, de afelől megnyugtathatom, hogy ha a szívére hallgat és az ösztöneire, azok mindig megsúgják a helyes választ és mindent figyelembe kell venni! Ne marcangolja magát, hanem szeresse és legyen büszke magára, de a szorongás nem vezet sehova! És ne feledje, ha egy baba sír, de az anyja közvetlen közelében van (összebújva szorosan, ringatva, nem csak időszakosan kivéve az ágyból), nem él át akkora stresszt, de a csalódottságát nem tudja leplezni, míg egy sírni hagyott gyerek egyedül, néha rákukkantva, maradandó sérülést is tud szerezni. Nagy a különbség. Tehát, ha az ölében sír, de vigasztalja és szeretgeti folytonosan, akkor nem olyan nagy a baj, főleg, ha folytonosan kommunikálja felé, mit miért tesz.a szomszéd meg ne érdekelje. :-))
Szóval döntsön és tartson ki mellette! A szeretetnek több útja is van, fedezze fel azokat bátran!:-)
Ha úgy gondolja, mélyebbre vezetnek a szálak, személyes konzultációra is van lehetőség! http://www.pszichologiai-tanacsadas.hu

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-11-16 20:41:28