Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Doktor Nő!
A kisfiam ügyében kérem a véleményét: 4,5 éves, most középsős. Talán még nem nagy a probléma, és a megoldást is tudom, csak nem tudjuk megoldani a férjemmel.
Probléma: az ovónő jelezte, hogy a kisfiunk betegesen ragaszkodik mindig valakihez, birtokolni, kisajátítani szeretné. Általában egy kisfiút szemel ki magának, de ha ő nincs a cssoportban, akkor keres valaki mást. A korábban "nem szeretem ételeket" is inkább megeszi, csakhogy az övé legyen, birtokolni akarja még azokat is.Itthoni környezetben ilyenet nem produkál. nagyon ragaszkodik, naponta többször elmondja, hogy szeret és imád bennünket, és természetesen ez kölcsönös a szavak és a tettek egyaránt. Talán okként felhozthanám, hogy a férjem 3 hónapja munkahelyváltáson ment át, és ezt sajnos mindenki megérezete a családban. Pozitív kimenetelű a váltás, de a feszültség mindekit megviselt, még a gyereket is.
Az ovónő jelezte, hogy Kicsikének nagyon szüksége lenne egy kistestvérre (egyke), akihez a ragaszkodását ki tudná fejezni. Én is belátom, hogy az egyedüli gyerek szindróma nem a legjobb, de anyagi helyzetünk nem engedi a következő gyerekvállalást.
Most kezdte az ovodában a szenzomotoros tornát és a logopédiát, ezektől várhatok javulást? Milyen további megoldásokat tetszik még javasolni?
Várom segítő válaszát: köszönettel Edina
A kisfiam ügyében kérem a véleményét: 4,5 éves, most középsős. Talán még nem nagy a probléma, és a megoldást is tudom, csak nem tudjuk megoldani a férjemmel.
Probléma: az ovónő jelezte, hogy a kisfiunk betegesen ragaszkodik mindig valakihez, birtokolni, kisajátítani szeretné. Általában egy kisfiút szemel ki magának, de ha ő nincs a cssoportban, akkor keres valaki mást. A korábban "nem szeretem ételeket" is inkább megeszi, csakhogy az övé legyen, birtokolni akarja még azokat is.Itthoni környezetben ilyenet nem produkál. nagyon ragaszkodik, naponta többször elmondja, hogy szeret és imád bennünket, és természetesen ez kölcsönös a szavak és a tettek egyaránt. Talán okként felhozthanám, hogy a férjem 3 hónapja munkahelyváltáson ment át, és ezt sajnos mindenki megérezete a családban. Pozitív kimenetelű a váltás, de a feszültség mindekit megviselt, még a gyereket is.
Az ovónő jelezte, hogy Kicsikének nagyon szüksége lenne egy kistestvérre (egyke), akihez a ragaszkodását ki tudná fejezni. Én is belátom, hogy az egyedüli gyerek szindróma nem a legjobb, de anyagi helyzetünk nem engedi a következő gyerekvállalást.
Most kezdte az ovodában a szenzomotoros tornát és a logopédiát, ezektől várhatok javulást? Milyen további megoldásokat tetszik még javasolni?
Várom segítő válaszát: köszönettel Edina
Kedves Edina!
Nem vagyok benne biztos, hogy kifejezetten engem célzott meg a kérdésével, de megpróbálok én is segíteni, ill. ha gondolja, kérje ki gyermekpszichológus véleményét is!
Az biztos, hogy testvérkapcsolatban több dolog kiküszöbölhető, és szinte mindig ott van egy hasonló korú "legjobb barát", de nem kellene azért testvérprojektet indítani, mert a nagyobb fiúnak szeretnénk jót, ez kevés hozzá...:-) Majd ha úgy érzik, hogy az anyagi helyzetünk megengedhetővé teszi és az élet minden területén késznek érzik rá magukat, akkor lesz a legjobb a kisfiuknak is!
Ez a ragaszkodás a kisfiútól újkeletű dolog? Eddig egyáltalán nem mutatta ennek jelét, hanem egyik napról a másikra kezdődött? Előtte milyen volt? Mikor ez a tulajdonság megjelent, mi történt közvetlenül előtte? Lehet-e valami konkrét eseményhez kötni? (a férje munkahely váltásán kívül; vagy a dátumok összefüggnek itt?)
Amúgy jókedvű és kiegyensúlyozott? Képes játszani egyedül? van olyan tárgya, amin osztozik vagy mindent kisajátít? Ha valaki közeledik felé, hogy együtt játszanak egy kiszemelt játékkal, akkor agresszívan elutasító vagy odébbáll, esetleg rávehető a közös játékra? Hogy viselkedik a többi gyerekkel? Kedves, előzékeny, agresszív, erőszakos, csendes, visszahúzódó,stb? Óvodán kívül soha, sehol máshol ez nem figyelhető meg? Otthon, családban más gyerekekkel milyen a viselkedése?
Én nem feltétlenül gondolom, hogy nagy problémáról lenne szó! Ha megválaszolja a feltett kérdéseket, lehet, hogy önmaga is megleli a választ! Az is lehet, hogy egy átmeneti feszültségoldásról, szorongásoldásról van szó, az is lehet, hogy nagyobb trauma áll mögötte, de az is lehet, hogy a kisfiúnak van egy veleszületett temperamentuma, és az ilyen formában nyilvánul meg. Kérdezze ki alaposan az óvónénit, és figyelje meg Ön is kisfiát, beszélgessen vele minél többet az oviban töltött órákról, meséljen el mindent, ami vele történt, rajzoltassa, találjanak ki együtt mesét, bábozzanak! A gyerekek ugyanis remekül el tudják játszani a feszültséget, problémát okozó eseményt, anélkül, hogy erre kifejezetten erre irányulva kérnénk meg őket. Ezért ha Ön játszik vele ilyesmit, figyelje meg a szereplőket, és a története lényegét, és milyen megoldásokat talál ki a kisfia a történet végére. Mindig legyen befejézése a történetnek, valami pozitív végkifejlet! Segítsen neki bátran, de a főbb vonalakt hadd találja ki ő, ez remek feszültség és szorongásoldó módszer szokott lenni!:-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-10-26 13:12:56
Nem vagyok benne biztos, hogy kifejezetten engem célzott meg a kérdésével, de megpróbálok én is segíteni, ill. ha gondolja, kérje ki gyermekpszichológus véleményét is!
Az biztos, hogy testvérkapcsolatban több dolog kiküszöbölhető, és szinte mindig ott van egy hasonló korú "legjobb barát", de nem kellene azért testvérprojektet indítani, mert a nagyobb fiúnak szeretnénk jót, ez kevés hozzá...:-) Majd ha úgy érzik, hogy az anyagi helyzetünk megengedhetővé teszi és az élet minden területén késznek érzik rá magukat, akkor lesz a legjobb a kisfiuknak is!
Ez a ragaszkodás a kisfiútól újkeletű dolog? Eddig egyáltalán nem mutatta ennek jelét, hanem egyik napról a másikra kezdődött? Előtte milyen volt? Mikor ez a tulajdonság megjelent, mi történt közvetlenül előtte? Lehet-e valami konkrét eseményhez kötni? (a férje munkahely váltásán kívül; vagy a dátumok összefüggnek itt?)
Amúgy jókedvű és kiegyensúlyozott? Képes játszani egyedül? van olyan tárgya, amin osztozik vagy mindent kisajátít? Ha valaki közeledik felé, hogy együtt játszanak egy kiszemelt játékkal, akkor agresszívan elutasító vagy odébbáll, esetleg rávehető a közös játékra? Hogy viselkedik a többi gyerekkel? Kedves, előzékeny, agresszív, erőszakos, csendes, visszahúzódó,stb? Óvodán kívül soha, sehol máshol ez nem figyelhető meg? Otthon, családban más gyerekekkel milyen a viselkedése?
Én nem feltétlenül gondolom, hogy nagy problémáról lenne szó! Ha megválaszolja a feltett kérdéseket, lehet, hogy önmaga is megleli a választ! Az is lehet, hogy egy átmeneti feszültségoldásról, szorongásoldásról van szó, az is lehet, hogy nagyobb trauma áll mögötte, de az is lehet, hogy a kisfiúnak van egy veleszületett temperamentuma, és az ilyen formában nyilvánul meg. Kérdezze ki alaposan az óvónénit, és figyelje meg Ön is kisfiát, beszélgessen vele minél többet az oviban töltött órákról, meséljen el mindent, ami vele történt, rajzoltassa, találjanak ki együtt mesét, bábozzanak! A gyerekek ugyanis remekül el tudják játszani a feszültséget, problémát okozó eseményt, anélkül, hogy erre kifejezetten erre irányulva kérnénk meg őket. Ezért ha Ön játszik vele ilyesmit, figyelje meg a szereplőket, és a története lényegét, és milyen megoldásokat talál ki a kisfia a történet végére. Mindig legyen befejézése a történetnek, valami pozitív végkifejlet! Segítsen neki bátran, de a főbb vonalakt hadd találja ki ő, ez remek feszültség és szorongásoldó módszer szokott lenni!:-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-10-26 13:12:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}