Kedves Anya!

Először is gratulálok ehhez a szép és hosszú időszakhoz, ami mindkettőjüknek olyan sokat adott! Érthető, hogy a befejezését is szeretné széppé tenni, nem elviselhetetlen kínná.
Valóban, egy szoptatási kapcsolat addig optimális, amíg mindkét fél számára jó, élhető, komfortos, természetes. Van olyan is, hogy összesimulnak az igények, szükségletek és szinte egybefolyik a két fél általi továbblépés igénye, de van, hogy anya előbb szeretné már befejezni és ezzel nincs is semmi baj.
Akkor érdemes belekezdeni az elválasztásba, mikor az ember érzi, ez már nem egy hullámvölgy, ami után még lehet tágítani a saját határokat, hanem tényleg, eltántoríthatatlanul elég volt. Érdemes lehet először megvizsgálni, miből is van elég, mi zavarja a legjobban?
Én azt gondolom, hogy ha egyszer már ráállt az elválasztás útjára, akkor ki kell tartani mellette, mert ha nem, ha érzi a gyerkőc a bizonytalanságot, ő szopi kéréssel fog rá reagálni, hisz a szopizás az egyik legbiztosabb megnyugtatás.
Önnek joga van nemet mondani és saját határait tiszteletben tartani, ahogy kisfiának jogában áll kinyilvánítani a saját érzelmeit és ez teljesen rendben van: mindketten vállalják őszintén egymás előtt, amit éreznek! Szerintem rendkívül fontos egy szülő-gyermek kapcsolatban a hitelesség és annak példamutatása, hogy a saját határok tisztelete (is) rendkívül fontos és szülőnek lenni nem mártírság, hanem őszinte együttlét, amiben bárki bármit szabadon érezhet és kimutathatja azt úgy, hogy közben a másik embert nem bántja, hanem őt is tiszteletben tartja. Ez egy elválasztási kapcsolatban megjelenhet úgy, hogy mindketten átélik: cici nincs, de anya van! Az érzelmi és fizikai jelenlét egyáltalán nem szűnik meg, "csak" átalakul. Ehhez kellhet némi idő, míg elfogadottá válik, de a tapasztalat azt mutatja, ha anya tud ezzel azonosulni és a döntésével, akkor a gyerkőc is könnyebben elfogadja azt.
Van, aki egy "szopibúcsúztató" szertartást tart a gyermekkel egy közösen kitalált időpontban és szertartásosan megünneplik az egész elmúlt időszakot és lezárják azt egy utolsó szopizással. Van, akinél beválik a fokozatosság (elvileg ez gyengédebb és optimálisabb verzió lenne, mint hirtelen az összestől megválni, de tudjuk, hogy a gyerekek mennyire másak tudnak lenni). Ha a fokozatosat választaná mégis, akkor érdemes azt hagyni utoljára, melyhez a legjobban ragaszkodik.
Nem érdemes akkor kezdeni, ha más változás is zajlik épp (pl.költözés, közösségbe kerülés, stb.), vagy esetleg betegség.
Utolsó gondolatként: nagyon gyakori, hogy 2 éves kor körül intenzívebbé válnak a szopizások, van, akinek unaloműzésként jelenik meg (akár mert rossz időben kevesebbet lehet kimozdulni), van, akinek a beszédfejlődés megugrását előzi meg, lehet ez reakció környezetben megjelenő stresszre is, van, aki a határokat keresi eközben is, ahogy egy lassan dackorszakba kerülő 2 éves eleve, ill. pont a (kezdeti) dackorszak frusztrációit is a szopival lehet legmélyebben csökkenteni. Ám vannak, akik elválasztódás előtt tankolnak fel intenzívebben, majd elmaradoznak a szopizások.
Szóval, ez is sokrétű, ám gyakori jelenség.

Szeretettel kívánom, hogy a lehető legmagabiztosabban találják meg útjukat ebben az új helyzetben!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017-01-31 22:41:33