A szülői szeretet és aktivtás határtalan
Köszönet a Kék csoport szüleinek, hogy partnerek a közös munkában!
A cikk megírását egy számomra is meglepő, de rendkívül bensőséges esemény motiválta. Arra gondoltam, hogy ezt megosztom önökkel. Az elmúlt héten a Kőbányai Mászóka Óvoda Kék csoportjában csodás dolog történt.
A gyerekek szorgos munkával készülődtek, mert a szülőket vártuk vendégségbe. Nyílt napot tartottunk.
A Témakőr a "testünk" volt. A sok közös játékon és tevékenységen már mind túl voltunk. Tehát, már nagyon okosak és ügyesek lettünk a témában.
A szülőket egy interaktív nyíltnapra hívtuk meg. A lényege ennek, hogy közösen a gyermekükkel vesznek részt a napi programban.
Amikor a szülők számára kihelyeztük a meghívót, kíváncsian érdeklődtek, hogy miért kell edzőcipőbe bejönniük a csoportba. Sejtelmes válaszainkkal tovább fokoztuk számukra a várakozás idejét. A gyerekek valami rejtélyes okból kifolyólag a titkunkat megőrizték. Talán ők is úgy gondolták, hogy legyen meglepetés a szülőknek is a közös nap.
Ahogy a nálam sokkal okosabbak megfogalmazták: "Ép testben – ép lélek" szellemiségét szerettük volna a nap során érzékeltetni a szülőkkel.
A napi programot enne jegyében állítottuk össze:
- közös tízórai készítést- csírás, vajas kenyér falatkák
- drámajátékot: - érzelem mimikai kimutatása
- ölelő kör
- „azt szeretem benned…!” - szeretet játék
- közös tánc – a „Kerek a káposzta…” c. dal párcserés táncát
- mindennapos testnevelés – a szülőkkel
Az igazi meglepetés akkor ért minket, amikor kinyitottuk a csoport szoba ajtaját. A csoportban bent lévő gyerekek közül CSAK egy kisgyereknek nem tudott eljönni az édesanyja. Csodás élmény volt látni, hogy a 21 gyermek hogy vonja magával az édesanyját, apját vagy éppen a nagymamáját. Komolyan mondom, szívet melengető látvány volt.
A szülők lelkileg mindenre felkészülten jöttek be. Mikor a tízóraira szánt élelmiszereket meglátták, már ültek is az asztalhoz. Az egyik asztalnál gyümölcsöket daraboltak, szemezgettek a gyerekükkel együtt.
A másik asztaloknál a szendvicsek készültek. A gyerekek közül néhányan kézbe kapták a tompa kést, és szülői segédlettel kenték a kenyereket, majd különböző növényi csírákat szórtak rá /lucerna, brokkoli, retek/.
Látszott rajtuk, hogy fenntartásaik vannak a csíra növényekkel szemben. Bíztattuk őket, hogy bátran kóstolják meg, mert finom. Természetesen, szóba kerültek a vitaminok, a gyümölcs mosása, de számunkra ez annál több volt. A szülő és gyermeke önfeledt csak egymásra figyelő, közösen kooperáló párosa.
Volt olyan apuka, aki a gyümölcsök előkészítésében jeleskedett. Szisztematikusan kezdte el lehámozni az almát. Miután elmondtam, hogy szerencsére, már minden gyereknek kint van 24 foga és azokat tornáztatni, használni kell, jót nevetett és annyit mondott: „ez a megszokás”. Természetesen a több alma héjával került az esztétikusan elrendezett tányérokra.
Miután a vitamin”bombákat” előkészítettük, jöhetett a nap Drámai része.
Kicsit furcsállották a szülők, de óriási kört alakítottunk ki, hogy mindenki lássa és hallja egymást.
Érdekes volt látni, hogy a visszahúzódóbb, zárkózottabb szülők kicsit kijjebb húzódtak a körből. Míg az agilisabbak egy kicsit beljebb rakták a széküket.
Első lépésben a szülők és gyermekük egymással szemben, mimikával mutatták meg a hangulatukat egymásnak. A játék nagy derültséget váltott ki a résztvevőkből. A feladat lényege az volt, hogy a görcsöket, feszültséget feloldjuk a második játék előtt. Nyitottan és mosolyogva várták a következő játékot.
„Ölelő kör” volt a következő játék. A játék lényege abban állt, hogy a gyerekek a saját érzelmi körükből kilépjenek. Elfogadják társaik szüleivel való testi érintkezést.
A szülők a széken ülve várták a hozzájuk közelítő gyerekeket, majd ölelő karjukba zárták, kicsit elringatták - majd elengedték és fogadták a következő gyermeket.
Érdekes volt látni, hogy néhány gyerek nem szívesen osztozott, vagy éppen nem akarta elhagyni a saját ”kis fészkét”. Náluk a szülőről való leválás még nem teljesen valósult meg.
A „fogadó” szülők arcán is látszott, hogy érzelmileg megérintette őket a gyerekek viselkedése. Az öleléssel, az elfogadásukat és nyitottságukat a bizalmukat mutatták meg gyerekek.
A közös „játék” legnehezebb részére érkeztünk. Nehéz, mert az érzelmek megfogalmazása, nekünk felnőtteknek sem könnyű. Akkor 3-4 éves gyereknek ez komoly kihívást jelenthet.
„Azt szeretem benned, hogy…” sokan ismerjük ezt a játékot. Gyerekközösségben többször játsszuk. A szülőkkel történő közös játék ellenben nagyon tanulságos volt. Látszott a felnőtteken, hogy zavarban vannak. Többen egyszerűen nem tudták elmondani, hogy mit szeretnek a gyermekükben. Melyik tulajdonságát, jellemének fontos elemét kedvelik bennük, legjobban. Természetesen az, hogy „szeretlek”, minden szülő hangosan mondta a gyermekének.
A gyerekek jelentős része a szemkontaktust tartva, a maga 3-4 éves szintjén, ügyesen fogalmazta meg, mi az, amit ő az anyában, apában, vagy a nagyiban szeret. Ilyen formában: „hogy olvasol nekem”, „játszol velem”. Természetes minden gyerkőc elmondta, hogy nagyon szereti a szüleit.
A szülők arcán a meghatottság váltotta fel a kezdeti zavart. A végén ölelve puszilták meg egymást.
A szoba tele lett szeretet buborékokkal és szívecskékkel. Szinte érezni lehetett azt a sok pozitív energiát, ami az ölelésből felszabadult.
A lelki egymásra hangolódás után a közös táncolás volt a következő „játékunk”. Az „ősz” témakőrben a gyerekek megtanulták a „Kerek a káposzta” c. dalt. Nagy kedvencük lett. Párcserés formában játsszuk – a dal végén új párt kell keresniük. A mi esetünkben másik szülőt.
Feszegettük a gyerekek határait, hogy elviseljék és osztozni tudjanak társaikkal a szüleiken. Az „Ölelő körben” még a szülőt kisajátító gyermekek közül néhányan elhagyták egy tánc erejéig a szerető szüleiket. Táncpartnert váltottak, igaz csak egy körre, mi ennek is nagyon örültünk.
A lélek után a test erősítése volt a következő feladat.
Páros tornát tartottunk a mindennapos testnevelésen. A szülők és gyermekük alkották a párokat. A feladatokat „összenőve” kellett végrehajtani. Főként játékokból állítottuk össze az anyagát. Volt itt „tűz-víz–repülő”, „kutyák és házaik”.
A feladat lényege, hogy egymásra figyelve a közös cél érdekében közösen tegyék oda magukat a siker érdekében.
Mondanom se kell, hogy a hangulat rendkívül jó volt. A szülők a gyerekükkel közösen nagyon élvezték, és kellemesen elfáradtak.
A délelőtt zárásaként közösen fogyasztották el a csírás szendvicseket és gyümölcsöt, majd finom gyümölcsteával öblítették le.
Az egészséges növényi csíráknak nagy sikerük lett. Megtapasztalták a gyerekek, mivel a szülők is kóstolták és példát mutattak, hogy ez finom. Minden előkészített falatka elfogyott.
Egy csodás délelőtt végén jóérzéssel búcsúztunk el.
Javaslom, minden kollégámnak egyszer próbálja ki ezt a játékot! Nagy élményben lesz része, amiből sokáig is építkezhet majd.
Az írásom végén szeretném megköszönni az összes szülőnek, hogy aktívan vettek részt a programon, és a gyermekük érdekében mindenben maximálisan partnerek voltak!
Köszönöm, hogy végig olvasták a cikkemet!
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: