Személyes tapasztalataim alapján, azonban mégsem kap akkora hangsúlyt, az ilyesfajta játékos "körítés", amelyet jogosan és igazoltan megérdemelne.

Többen leírták, megfogalmazták már, hogy a mai gyerekek mások. Rendben. Ezzel, ha megfeszülünk sem tudunk nagyon mit tenni. Azonban elfogadni, alkalmazkodni és ami talán a legfontosabb lépést tartani  lehet, sőt kell is. Nagyon komplex és talán csak részben körüljárható annak az oka, hogy miért változtak ekkorát a gyerekek 15-20 év alatt. A divatossá vált liberális szülői hozzáállás mellett, a gyerekeket szinte minden irányból éri valamilyen inger. Az okostelefonok, applikációk és internetes játékok tömve vannak vámpírokkal, trollokkal, szörnyarcú Barbie babákkal és ezekhez hasonló "csodálatos" lényekkel Ez a mai generáció micimackója vagy süsüje. Ez van kérem szépen! Nemes egyszerűséggel kijelenthetjük, hogy unalmas a valóság, ezért a különböző virtuálisvilágok eldugott szegleteiben próbálnak szerencsét hátha ott kevésbé lesz az.

Többször is megkíséreltem a tanítványaim körében az évtizedekkel ezelőtt mainstream-nek számító mesék, zenék megismertetését. Sikertelenül próbálkoztam a Mézga családdal és a Kockásfülű nyúllal, de még az elsőnek számító Walt Disney mesékkel is csak csekély sikert arattam.

Azok az énekesek akiket például gyermekként én is imádtam és máig nagyra becsülöm munkásságukat, közöttük Papp Ritával vagy Halász Jutkával az élen mára már közel sem okoztak tanítványaimban, olyan átütő katarzis melyet vártam volna vagy amelyet gyerekként én átélhettem. Elképesztő tapasztalás volt. Viszont evidens a magyarázat elvégre sehol egy mutáns, zombi vagy "mainkraft" ember! Értjük ugye ?

Próbálkozásaim és kudarcaim szépen lassan rávezettek arra megállapításra, hogy nem a gyerekeket kell beleerőltetni abba a világba amelyben mi szocializálódtunk és szeretünk hanem az ő világukba kell belépőt váltanunk és abból építkezni amit ott találunk. Ehhez viszont kevés néhány felszínesen beszélgetés. Mélyebbre kell ásni. Ki kell próbálni például a világépítő játékok szabályrendszerét mint például a Minecraft vagy MesterMC. vagy a peonzát( madzagos búgócsiga,) fidget spinner-t( csapágyas pörgő), stb.
Hihetetlen, de néha számomra is kifejezetten magas szintű kreatív gondolkodást igényelnek a fent említett játékok. Kétségtelen, hogy van bennük valami.

Rendszeres problémát jelentett egy ideig az osztályoknál, amelyekben tanítok, hogy a tanítási órák alatt a folyosón való közlekedést szerencsés lenne a lehető legkisebb zajjal megoldani. Sokszor sajnos úgy éreztem, hogy egy dühös vaddisznó konda csendesebben lenne képes eljutni például az ebédlőig. Apropó, ebédlő. Szörnyű, hogy mekkora hangerővel képesek elfogyasztani az ebédet és siralmas, hogy mennyire nem tisztelik a konyhai dolgozókat. Se köszönés, se köszönöm. Tisztelet a csekély kivételnek. Szerettem volna, ha gyerekek nem muszájból, hanem valamilyen szürreális belülről fakadó de mégis örömet szerző késztetésből eleget tennének ezeknek az alapvető erkölcsi normáknak, melyeket fent említettem.

Bevezettem, hogy minden délben ebéd előtt elmondok egy mesét, olyan mesét ami róluk szól, nekik szól és tele van olyan modern, újhullámú utalásokkal vagy fogalmakkal amire felkapják a fejüket.

Így történt hogy...
(A következőkben egy konkrét példán keresztül szeretném bemutatni, hogyan is valósítom meg mindazt amelyről eddig beszéltem!)

Egyszer volt, hol nem volt még az Óperenciás tengeren is túl és a három Peonza hegyen is túl. Lakott három kicsi troll. Ezek a trollok a youtube összes videóját végig nézték már, ezért állandón csak unatkoztak és nap, mint nap csak a fidget spinnereiket pörgették. Egyszer csak így szólt az egyik :

- Hé arcok! Nem csinálunk valamit?

- De mit? - mondta a másik

- Nem vágom, de tolni kéne valamit, mert ráuntam a spinnere!- válaszolta az első.

- Szerintem másszuk meg a Peonza hegyeket! - kiáltotta a harmadik!

- Nekem nyolc! Induljunk!

Így történt , hogy a három kicsit troll útra kelt, hogy meghódítsa a Peonza- hegyeket, de ekkor még ők maguk sem sejtették, hogy milyen szörnyen veszélyes út is áll előttük.
Teltek a napok, hetek, hónapok, de a trollok nem érkeztek fel a csúcsra. Valami egészen biztosan történhetett velük az útközben. Eltévedhettek?  

- Mit gondoltok gyerekek ha szerveznénk egy szuper titkos mentő akciót a trollok felkutatására?

- Benne vagytok?

- Igeeeeeeeeeen!- Érkezik a válasz nyomban.

A mentő expedíció három állomásból fog áll az első szakaszban átkelünk majd a Néma erdő hegyi ösvényein (iskola folyosó) amelyek nagyon veszélyesek, ugyanis, ha bárki megszólal akkor nyomban megnyílik alattunk a talaj és belezuhanunk egy büdi zoknikkal teli vulkánba! De, ha képesek leszünk néma csendben végig vonulni az expedíció ezen szakaszán akkor máris az Udvarias udvarban (ebédlő) találjuk magunkat! Ahol nagyon illedelmesen köszönünk minden felnőttnek főleg azoknak akik ebéddel kínálnak bennünket, majd néma csendben megebédelünk ugyanis szükségünk lesz az erőnkre a hegymászáshoz!

A mentőexpedíció harmadik szakaszában, teli pocakkal egy függőhídon keresztül jutunk el a barlanghoz ahol a trollok valószínűleg meghúzódhattak az elmúlt hetekben. A függőhíd egyben egy varázs híd(vissza a tanteremhez) is ugyanis érzékeli a hanghullámokat, és a leghalkabb kis neszre is azonnal porrá válik. Alatta viszont egy irgalmatlanul mély szakadék húzódik melynek alján a kiéhezett Minekraft Zombik várják, hogy jól kislábujjon harapjanak bennünket. Ugyanis az a kedvencük!  

- Készen álltok? Vállaljátok ezt a veszedelmes és meglehetősen bravúros küldetést?

- Igen!

A mese ezen részén gyorsan kezet mosunk és sorakozunk a tanteremben. Majd kezdetét veszi a küldetés és a mese valósággá válik. Meglehetősen szórakozató, amikor a folyosón 15 gyerek a tanító bácsival az élen lábujjhegyen settenkedik. "Nehogy belezuhanjunk a büdi zoknis vulkánba!" Vagy amikor a konyhás néni, bazsalyogva az orra alatt megjegyzi, hogy nem érti mi történt ezekkel a gyerekekkel! Mi viszont csak összenézve a srácokkal kacagunk egyet!

De ami talán a legfontosabb, hogy ez az egész működik!  A kollégák és vezetés boldog, mert folyosón csend van, a konyhai személyzet boldog, mert ebédlőben kulturált étkezés folyik, én boldog vagyok, mert a gyerekek közben jól szórakoznak és ezáltal ők is boldogok! MINDENKI BOLDOG!! :)

Ebéd után visszalopózva a tanterembe, helyet foglalunk és a mese mindig valamilyen frappáns csattanóval ér véget.
Például...

Képzeljétek gyerekek! Sikeresen ide értünk ahhoz a barlanghoz amelyre gyanakodtunk, de a bejáratnál egy vámpírnyúl áll! Aki meglehetősen mérgesnek tűnik, hiszen éppen megsütni készült a trollokat, hiszen a kedvence a répás trolltorta! De ebből ma nem eszik! Mert a bátor Zsombi barátotok megpörgetve a fidget spinner- ét úgy kupán találta szegény nyuszikát, hogy az szinte azonnal hanyatt esett. Majd közösen gyorsan kiszabadítjuk a trollokat. És velük együtt másszuk meg mi is a peonza hegyeket! Itt a vége fuss el véle!

A mesék tartalma mindig változik, találkoztunk már pink sárkányokkal, vagy csészékkel akik sztárnak képzelték magukat majd letörtük a fülüket. Mindegy! A lényeg hogy legyen kreatív, szürreális, és mai!  A mese szereplői a következő napokban egészen biztosan visszaköszönnek valamelyik kis tanítványom rajzaiban, így akár rajz tanmenet részét is képezheti, egy ilyen kreatív óra. De nem csak a rajz órába építhető be! Rendszeresen beépítem matematika, vagy környezetismeret óráimba is. Sőt ha jó a tananyag akár konkrét tematika, táblai applikáció, interaktív anyag is építhető köré.

Több kollégával is beszélgettünk már erről a módszerről. Az első kérdés mindig az, hogy oké de mennyi időt vesz ez igénybe! A válaszom mindig, az hogy annyit amennyim éppen van. De, ha mégis mondanom kellene valamit akkor általában 3-4 perc. A második kérdés általában, az hogy mi történik akkor, ha nincs mese? Hát kipróbáltam. 2 hét "mesélős" ebéd után tartottunk egy mese nélküli napot, arra fogtam a gyerekeknél, hogy most sietnünk kell! Azonban már annyira megszokták addigra a folyosón való közlekedést és a köszönési valamint étkezési szokásokat, hogy reflex szerűen működött történet.

"A gép forog, az alkotó pihen." Mondhatnám nagyképűen, de a mesék nem érhetnek véget! Ezért törekszem, folyamatosan a gyerekek között lenni, és "up to date" maradni , hogy újabb és újabb történeketek születhessenek!
Összegezve a leírtakat, természetesen rendelkezem kellő önkritikával ahhoz, hogy beismerjem, hogy  nem találtam fel újabb spanyolviaszt! Hiszen a kreativitás és szürrealitás mindenki számára elérhető közkincs! Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy merjünk élni vele és ugrasszuk ki magunkat a komfortzónánk biztonságos rejtekéből! Gyógyír lehet kiégésre, családi vagy munkahelyi gondok orvoslására! Hiszen közben mi is jól szórakozunk!  

Tehát az üzenet változatlan:  - Legyünk szürreálisak! :)
 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.