A kenyér dicsérete
Szőke Judit [cikkei] - 2008-10-16
Október 16. - a Kenyér Világnapja. Teljesen jogos. A kenyérnek, az emberiség alapvető, évezredes múltú táplálékának igenis kijár a világnap. Lapozzunk csak bele a kenyér történelemkönyvébe! A liszt előállítása - i.e. 2000, Izraelben és a főníciaiknál megjelenik a sütőkemence - i.e. 1700, a görögöknél és a rómaiaknál megjelenik a kemence - i.e.500, hamarosan Rómában szakma lesz a pék, a kovász megjelenése - i.e.174, majd megalakulnak a pékek céhei, francia szerzetesek tanítják a népet kenyeret sütni, 1156. - Augsburgban könyvben említik a pékszakmát, 1787 - megjelenik az első dagasztógép, 1810 - a tésztafeldolgozás gépesítésének kezdete
Miért szeretik a világon mindenütt a kenyeret – nevezzék akár százféleképpen? Tápláló, laktató, ízletes és olcsó élelmiszer, nélkülözhetetlen, megunhatatlan, táplálkozásélettani szempontból igen kedvező (ez a gabonamagnak köszönhető). Ha más nincs, csak kenyér, akkor van remény az életben maradásra. A gabona felfedezését azonnal követte annak feldolgozása, „megmunkálása”. Ez először a pörkölés volt. Minden a gabonamagvak porrá zúzásával, áztatásával, vagy főzésével kezdődött. A kásából lett az egyre keményebb tészta. Rájöttek eleink, ha azt a masszát sütik, szárítják, emészthetőbb, ízletesebb lesz. Ahhoz azonban, hogy a kásából kenyér legyen, kellett valami, méghozzá a kemence. A kemenceépítés tudománya keletről terjedt nyugat felé. Ki gondolná, hogy Heródes császár udvarában i.e. 600-ban már volt épített kemence. Rómában a sütés a rabszolgák dolga volt. Rómában a pékségek különleges adókedvezményeket kaptak.
Forró hamuban
Ez azt jelenti, hogy mai szóval élve: közellátási szerepük volt. Volt olyan fajta kenyerük - illetve ma péksüteménynek mondanánk - a rómaiaknak, amit forró hamuban, izzó faszénen sütöttek. Aztán telt-múlt az idő és a kenyérkészítés elismert iparággá vált. A kenyér először a városokban, majd vidéken is alapvető kereskedelmi cikk lett. A sorrend azért fontos, mert Európában, így hazánkban is a falusi lakosság és a városi családok egy része a 20. századig maga készítette ezt az alapélelmiszert.
A házikenyér mint néptáplálék a múlt század közepe óta a parasztságnál is folyamatosan visszaszorult.
Csak a fontos dolgokhoz fűződnek hiedelmek. A kenyér tehát nem kivétel e tekintetben. Van szimbolikája mai napig is.
A hozzá fűződő hiedelmek és mágikus eljárások még a 20. századi Európában is elevenen éltek. Ezek keletkezésében a legfontosabb tényezők a következők: a kenyér alapvető táplálék volt; mint ilyen lett a termékenység, a bőség szimbóluma, az agrármágia, a termékenységvarázslás eszköze, lásd áldozati étel.
Tiltott napok
A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott – tisztelete részint ezen alapszik. A hiedelemanyag meglehetősen egyöntetű egész Európában, és fő vonásaiban régtől fogva nyomon követhető.
A magyar népi hitvilág kenyérrel kapcsolatos legfontosabb adatcsoportjai a következők: A tilalmak egy része a sütés időpontját szabályozza. Az országszerte általános pénteki (különösen nagypénteki) tilalmat még a közelmúltban is megtartották. Ebben komoly szerepe volt a tilalmak ellen vétők büntetésével kapcsolatos hiedelmeknek (a pénteki kenyér véres lesz, kővé válik, sír a kemencében). Emellett a pénteki, ill. nagypénteki kenyeret felhasználhatónak vélték különböző mágikus célokra (pl. vízbe fúlt megkeresése). Tilalmas nap volt továbbá a kedd is, valamint az év jeles napjai közül elsősorban Luca napja és Borbála napja. A tilalmak más része a sütést végző személyre vonatkozik (férfi, valamint menstruáló nő nem süthet; asszony sütés előtt nem közösülhet), ill. magára a készítés műveletére (a rontást, a szemverést megelőzendő a kovászolást nem láthatta idegen, nem volt szabad a tésztát megdicsérni: az erjesztő anyagot általában nem volt szabad kölcsönadni).
Elhárította a tűzvészt
A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérőcselekmény: ezek a munka sikerét biztosították (pl. dagasztás után cuppogtak a kenyérnek; kemencébe vetés után a sütő felemelte szoknyáját; a szakajtót felborították stb., hogy magasra nőjön a kenyér részint általános, mindenfajta mágikus célra alkalmas gesztusok voltak (kovászolás, dagasztás, bevetés előtt és után keresztet vetnek kés élével, sütőlapáttal stb. a tésztára, a kemence szájára; a kelni tett kenyérre ráolvastak stb.).
Sok helyen szokás volt az egyik vagy mindegyik kenyérbe ujjal lyukat nyomni. Az így megjelölt kenyeret általában utolsónak hagyták, és a hit szerint ez használható volt különböző célokra, így pl. tűzvész elhárítására.
A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 20. században is elevenen élt (pl. Isten áldása néven emlegették; nem volt szabad rálépni, eldobni; ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni). A kenyér megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak is részben e tiszteletet tükrözik, részben bizonyos célok elérését szolgálják (megszegés előtt keresztet kell rá rajzolni; a megkezdett karéjt végig kell enni; befelé kell fordítani, hogy a gazdagság befelé siessen stb.). A kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló, ill. biztosító alapvető táplálék, elsősorban bizonyos kezdő alkalmakkor kapott szerepet, amikor egyébként is jellemző volt e célok mágikus biztosítása.
Etették vele a holtat
Általános volt az új házba vitt kenyér és só, amely a lakók jólétét kívánta biztosítani, vagy azt szimbolizálta. Hasonló szerepe volt a kenyérnek lakodalomkor (pl. az új asszonyt kenyér alatt vezették be; ő maga osztogatott a vendégeknek kenyeret stb.), valamint a karácsonyi – eredetileg évkezdő – szokásokban (a karácsonyi vacsorán fogyasztott, vagy a karácsonyi asztalra helyezett és néhány napig érintetlenül ott hagyott kenyérhez sok helyen a jövő évi gazdagságot, termékenységet biztosító jelentés társult).
A kenyér szereplése az agrárrítusokban Európa nagy részén intenzív volt még a közelmúltban is; erre a magyar nyelvterületről csak szórványadatok ismertek (pl. kenyér ekevas alá tétele első szántáskor; karácsonyi kenyér megőrzése szántásig stb.). A kenyér halottkultuszban betöltött szerepe azonban nálunk is fontos volt: mint legalapvetőbb táplálék kapott szerepet a halott etetésében és ezzel összefüggésben a szegények etetésében. Fontossága révén lett a kenyér és a sütés minden eszköze mágikus és gyógyító célokra alkalmas tárggyá. Sokféle betegség (pl. árpa, kinövés, seb stb.) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása; a vele való bedörzsölés, eltörése a beteg feje felett, a kenyérmosó vízzel való itatása, stb. A tűzvész elhárításában a kenyér és a sütőteknő; a vihar elhárításában a szénvonó és a sütőlapát kapott fontos szerepet.
Jujj, ha megreped!
Előjelek is fűződtek a kenyérhez: legáltalánosabb az a hit volt, hogy a sütés közben megrepedő kenyér egy családtag halálát jelenti. A kenyérrel kapcsolatos hiedelmek egy része értelmét vesztette, kikopott a kollektív tudatból. Csak a kenyér tisztelete, megbecsülése él ma is. Nyelvünkben legalább 150 olyan közmondás van, ami a kenyérrel kapcsolatos. Nagy részük, már a XVI. századot megelőzően is ismeretes volt. Ezt bizonyítja Decsi János (erdélyi humanista, történetíró, tanár) 1583-ban kinyomtatott könyve. Néhány közmondás a kenyérről:
A kenyér is annál jobb, minél több a szeme. A kenyér is csak sülve jó. Ahol kalács nincs, ott jó a kenyér is. A cipó csak cipó, nem kenyér. Egy fehér kenyérnél jobb a kettő. Ki minő kovászt tesz, olyan kenyeret eszik. Régi búzából is válik jó kenyér. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ugye, ismerősek ezek is? Kenyértörésre kerül a sor, kenyéradó gazda, kenyérre való, kenyérkereső, kenyeres pajtás…
Október 16. a Kenyér Világnapja, a kenyéré, melynek mintegy szinonímája a család. Az új kenyér megszegése évszázadokig a családfő feladata volt, a család összetartozását jelentő szertartások egyike volt augusztus 20-a. A kenyér megélhetés, biztonsága. A kenyérben benne van az újrakezdés magja, a harchoz az új erő, s benne az élet.
Forró hamuban
Ez azt jelenti, hogy mai szóval élve: közellátási szerepük volt. Volt olyan fajta kenyerük - illetve ma péksüteménynek mondanánk - a rómaiaknak, amit forró hamuban, izzó faszénen sütöttek. Aztán telt-múlt az idő és a kenyérkészítés elismert iparággá vált. A kenyér először a városokban, majd vidéken is alapvető kereskedelmi cikk lett. A sorrend azért fontos, mert Európában, így hazánkban is a falusi lakosság és a városi családok egy része a 20. századig maga készítette ezt az alapélelmiszert.
A házikenyér mint néptáplálék a múlt század közepe óta a parasztságnál is folyamatosan visszaszorult.
Csak a fontos dolgokhoz fűződnek hiedelmek. A kenyér tehát nem kivétel e tekintetben. Van szimbolikája mai napig is.
A hozzá fűződő hiedelmek és mágikus eljárások még a 20. századi Európában is elevenen éltek. Ezek keletkezésében a legfontosabb tényezők a következők: a kenyér alapvető táplálék volt; mint ilyen lett a termékenység, a bőség szimbóluma, az agrármágia, a termékenységvarázslás eszköze, lásd áldozati étel.
Tiltott napok
A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott – tisztelete részint ezen alapszik. A hiedelemanyag meglehetősen egyöntetű egész Európában, és fő vonásaiban régtől fogva nyomon követhető.
A magyar népi hitvilág kenyérrel kapcsolatos legfontosabb adatcsoportjai a következők: A tilalmak egy része a sütés időpontját szabályozza. Az országszerte általános pénteki (különösen nagypénteki) tilalmat még a közelmúltban is megtartották. Ebben komoly szerepe volt a tilalmak ellen vétők büntetésével kapcsolatos hiedelmeknek (a pénteki kenyér véres lesz, kővé válik, sír a kemencében). Emellett a pénteki, ill. nagypénteki kenyeret felhasználhatónak vélték különböző mágikus célokra (pl. vízbe fúlt megkeresése). Tilalmas nap volt továbbá a kedd is, valamint az év jeles napjai közül elsősorban Luca napja és Borbála napja. A tilalmak más része a sütést végző személyre vonatkozik (férfi, valamint menstruáló nő nem süthet; asszony sütés előtt nem közösülhet), ill. magára a készítés műveletére (a rontást, a szemverést megelőzendő a kovászolást nem láthatta idegen, nem volt szabad a tésztát megdicsérni: az erjesztő anyagot általában nem volt szabad kölcsönadni).
Elhárította a tűzvészt
A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérőcselekmény: ezek a munka sikerét biztosították (pl. dagasztás után cuppogtak a kenyérnek; kemencébe vetés után a sütő felemelte szoknyáját; a szakajtót felborították stb., hogy magasra nőjön a kenyér részint általános, mindenfajta mágikus célra alkalmas gesztusok voltak (kovászolás, dagasztás, bevetés előtt és után keresztet vetnek kés élével, sütőlapáttal stb. a tésztára, a kemence szájára; a kelni tett kenyérre ráolvastak stb.). Sok helyen szokás volt az egyik vagy mindegyik kenyérbe ujjal lyukat nyomni. Az így megjelölt kenyeret általában utolsónak hagyták, és a hit szerint ez használható volt különböző célokra, így pl. tűzvész elhárítására.
A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 20. században is elevenen élt (pl. Isten áldása néven emlegették; nem volt szabad rálépni, eldobni; ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni). A kenyér megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak is részben e tiszteletet tükrözik, részben bizonyos célok elérését szolgálják (megszegés előtt keresztet kell rá rajzolni; a megkezdett karéjt végig kell enni; befelé kell fordítani, hogy a gazdagság befelé siessen stb.). A kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló, ill. biztosító alapvető táplálék, elsősorban bizonyos kezdő alkalmakkor kapott szerepet, amikor egyébként is jellemző volt e célok mágikus biztosítása.
Etették vele a holtat
Általános volt az új házba vitt kenyér és só, amely a lakók jólétét kívánta biztosítani, vagy azt szimbolizálta. Hasonló szerepe volt a kenyérnek lakodalomkor (pl. az új asszonyt kenyér alatt vezették be; ő maga osztogatott a vendégeknek kenyeret stb.), valamint a karácsonyi – eredetileg évkezdő – szokásokban (a karácsonyi vacsorán fogyasztott, vagy a karácsonyi asztalra helyezett és néhány napig érintetlenül ott hagyott kenyérhez sok helyen a jövő évi gazdagságot, termékenységet biztosító jelentés társult).
A kenyér szereplése az agrárrítusokban Európa nagy részén intenzív volt még a közelmúltban is; erre a magyar nyelvterületről csak szórványadatok ismertek (pl. kenyér ekevas alá tétele első szántáskor; karácsonyi kenyér megőrzése szántásig stb.). A kenyér halottkultuszban betöltött szerepe azonban nálunk is fontos volt: mint legalapvetőbb táplálék kapott szerepet a halott etetésében és ezzel összefüggésben a szegények etetésében. Fontossága révén lett a kenyér és a sütés minden eszköze mágikus és gyógyító célokra alkalmas tárggyá. Sokféle betegség (pl. árpa, kinövés, seb stb.) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása; a vele való bedörzsölés, eltörése a beteg feje felett, a kenyérmosó vízzel való itatása, stb. A tűzvész elhárításában a kenyér és a sütőteknő; a vihar elhárításában a szénvonó és a sütőlapát kapott fontos szerepet.
Jujj, ha megreped!
Előjelek is fűződtek a kenyérhez: legáltalánosabb az a hit volt, hogy a sütés közben megrepedő kenyér egy családtag halálát jelenti. A kenyérrel kapcsolatos hiedelmek egy része értelmét vesztette, kikopott a kollektív tudatból. Csak a kenyér tisztelete, megbecsülése él ma is. Nyelvünkben legalább 150 olyan közmondás van, ami a kenyérrel kapcsolatos. Nagy részük, már a XVI. századot megelőzően is ismeretes volt. Ezt bizonyítja Decsi János (erdélyi humanista, történetíró, tanár) 1583-ban kinyomtatott könyve. Néhány közmondás a kenyérről:
A kenyér is annál jobb, minél több a szeme. A kenyér is csak sülve jó. Ahol kalács nincs, ott jó a kenyér is. A cipó csak cipó, nem kenyér. Egy fehér kenyérnél jobb a kettő. Ki minő kovászt tesz, olyan kenyeret eszik. Régi búzából is válik jó kenyér. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ugye, ismerősek ezek is? Kenyértörésre kerül a sor, kenyéradó gazda, kenyérre való, kenyérkereső, kenyeres pajtás…
Október 16. a Kenyér Világnapja, a kenyéré, melynek mintegy szinonímája a család. Az új kenyér megszegése évszázadokig a családfő feladata volt, a család összetartozását jelentő szertartások egyike volt augusztus 20-a. A kenyér megélhetés, biztonsága. A kenyérben benne van az újrakezdés magja, a harchoz az új erő, s benne az élet.
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Mazsolával a szarkaláb ellen?
Következő hír
Víz az otthonunkban
LEGOLVASOTTABB
Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról
A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.
Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai
Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.
Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.
Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is
A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.
Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?
A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: