A kenyér dicsérete
Szőke Judit [cikkei] - 2008-10-16
Október 16. - a Kenyér Világnapja. Teljesen jogos. A kenyérnek, az emberiség alapvető, évezredes múltú táplálékának igenis kijár a világnap. Lapozzunk csak bele a kenyér történelemkönyvébe! A liszt előállítása - i.e. 2000, Izraelben és a főníciaiknál megjelenik a sütőkemence - i.e. 1700, a görögöknél és a rómaiaknál megjelenik a kemence - i.e.500, hamarosan Rómában szakma lesz a pék, a kovász megjelenése - i.e.174, majd megalakulnak a pékek céhei, francia szerzetesek tanítják a népet kenyeret sütni, 1156. - Augsburgban könyvben említik a pékszakmát, 1787 - megjelenik az első dagasztógép, 1810 - a tésztafeldolgozás gépesítésének kezdete
Miért szeretik a világon mindenütt a kenyeret – nevezzék akár százféleképpen? Tápláló, laktató, ízletes és olcsó élelmiszer, nélkülözhetetlen, megunhatatlan, táplálkozásélettani szempontból igen kedvező (ez a gabonamagnak köszönhető). Ha más nincs, csak kenyér, akkor van remény az életben maradásra. A gabona felfedezését azonnal követte annak feldolgozása, „megmunkálása”. Ez először a pörkölés volt. Minden a gabonamagvak porrá zúzásával, áztatásával, vagy főzésével kezdődött. A kásából lett az egyre keményebb tészta. Rájöttek eleink, ha azt a masszát sütik, szárítják, emészthetőbb, ízletesebb lesz. Ahhoz azonban, hogy a kásából kenyér legyen, kellett valami, méghozzá a kemence. A kemenceépítés tudománya keletről terjedt nyugat felé. Ki gondolná, hogy Heródes császár udvarában i.e. 600-ban már volt épített kemence. Rómában a sütés a rabszolgák dolga volt. Rómában a pékségek különleges adókedvezményeket kaptak.
Forró hamuban
Ez azt jelenti, hogy mai szóval élve: közellátási szerepük volt. Volt olyan fajta kenyerük - illetve ma péksüteménynek mondanánk - a rómaiaknak, amit forró hamuban, izzó faszénen sütöttek. Aztán telt-múlt az idő és a kenyérkészítés elismert iparággá vált. A kenyér először a városokban, majd vidéken is alapvető kereskedelmi cikk lett. A sorrend azért fontos, mert Európában, így hazánkban is a falusi lakosság és a városi családok egy része a 20. századig maga készítette ezt az alapélelmiszert.
A házikenyér mint néptáplálék a múlt század közepe óta a parasztságnál is folyamatosan visszaszorult.
Csak a fontos dolgokhoz fűződnek hiedelmek. A kenyér tehát nem kivétel e tekintetben. Van szimbolikája mai napig is.
A hozzá fűződő hiedelmek és mágikus eljárások még a 20. századi Európában is elevenen éltek. Ezek keletkezésében a legfontosabb tényezők a következők: a kenyér alapvető táplálék volt; mint ilyen lett a termékenység, a bőség szimbóluma, az agrármágia, a termékenységvarázslás eszköze, lásd áldozati étel.
Tiltott napok
A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott – tisztelete részint ezen alapszik. A hiedelemanyag meglehetősen egyöntetű egész Európában, és fő vonásaiban régtől fogva nyomon követhető.
A magyar népi hitvilág kenyérrel kapcsolatos legfontosabb adatcsoportjai a következők: A tilalmak egy része a sütés időpontját szabályozza. Az országszerte általános pénteki (különösen nagypénteki) tilalmat még a közelmúltban is megtartották. Ebben komoly szerepe volt a tilalmak ellen vétők büntetésével kapcsolatos hiedelmeknek (a pénteki kenyér véres lesz, kővé válik, sír a kemencében). Emellett a pénteki, ill. nagypénteki kenyeret felhasználhatónak vélték különböző mágikus célokra (pl. vízbe fúlt megkeresése). Tilalmas nap volt továbbá a kedd is, valamint az év jeles napjai közül elsősorban Luca napja és Borbála napja. A tilalmak más része a sütést végző személyre vonatkozik (férfi, valamint menstruáló nő nem süthet; asszony sütés előtt nem közösülhet), ill. magára a készítés műveletére (a rontást, a szemverést megelőzendő a kovászolást nem láthatta idegen, nem volt szabad a tésztát megdicsérni: az erjesztő anyagot általában nem volt szabad kölcsönadni).
Elhárította a tűzvészt
A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérőcselekmény: ezek a munka sikerét biztosították (pl. dagasztás után cuppogtak a kenyérnek; kemencébe vetés után a sütő felemelte szoknyáját; a szakajtót felborították stb., hogy magasra nőjön a kenyér részint általános, mindenfajta mágikus célra alkalmas gesztusok voltak (kovászolás, dagasztás, bevetés előtt és után keresztet vetnek kés élével, sütőlapáttal stb. a tésztára, a kemence szájára; a kelni tett kenyérre ráolvastak stb.).
Sok helyen szokás volt az egyik vagy mindegyik kenyérbe ujjal lyukat nyomni. Az így megjelölt kenyeret általában utolsónak hagyták, és a hit szerint ez használható volt különböző célokra, így pl. tűzvész elhárítására.
A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 20. században is elevenen élt (pl. Isten áldása néven emlegették; nem volt szabad rálépni, eldobni; ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni). A kenyér megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak is részben e tiszteletet tükrözik, részben bizonyos célok elérését szolgálják (megszegés előtt keresztet kell rá rajzolni; a megkezdett karéjt végig kell enni; befelé kell fordítani, hogy a gazdagság befelé siessen stb.). A kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló, ill. biztosító alapvető táplálék, elsősorban bizonyos kezdő alkalmakkor kapott szerepet, amikor egyébként is jellemző volt e célok mágikus biztosítása.
Etették vele a holtat
Általános volt az új házba vitt kenyér és só, amely a lakók jólétét kívánta biztosítani, vagy azt szimbolizálta. Hasonló szerepe volt a kenyérnek lakodalomkor (pl. az új asszonyt kenyér alatt vezették be; ő maga osztogatott a vendégeknek kenyeret stb.), valamint a karácsonyi – eredetileg évkezdő – szokásokban (a karácsonyi vacsorán fogyasztott, vagy a karácsonyi asztalra helyezett és néhány napig érintetlenül ott hagyott kenyérhez sok helyen a jövő évi gazdagságot, termékenységet biztosító jelentés társult).
A kenyér szereplése az agrárrítusokban Európa nagy részén intenzív volt még a közelmúltban is; erre a magyar nyelvterületről csak szórványadatok ismertek (pl. kenyér ekevas alá tétele első szántáskor; karácsonyi kenyér megőrzése szántásig stb.). A kenyér halottkultuszban betöltött szerepe azonban nálunk is fontos volt: mint legalapvetőbb táplálék kapott szerepet a halott etetésében és ezzel összefüggésben a szegények etetésében. Fontossága révén lett a kenyér és a sütés minden eszköze mágikus és gyógyító célokra alkalmas tárggyá. Sokféle betegség (pl. árpa, kinövés, seb stb.) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása; a vele való bedörzsölés, eltörése a beteg feje felett, a kenyérmosó vízzel való itatása, stb. A tűzvész elhárításában a kenyér és a sütőteknő; a vihar elhárításában a szénvonó és a sütőlapát kapott fontos szerepet.
Jujj, ha megreped!
Előjelek is fűződtek a kenyérhez: legáltalánosabb az a hit volt, hogy a sütés közben megrepedő kenyér egy családtag halálát jelenti. A kenyérrel kapcsolatos hiedelmek egy része értelmét vesztette, kikopott a kollektív tudatból. Csak a kenyér tisztelete, megbecsülése él ma is. Nyelvünkben legalább 150 olyan közmondás van, ami a kenyérrel kapcsolatos. Nagy részük, már a XVI. századot megelőzően is ismeretes volt. Ezt bizonyítja Decsi János (erdélyi humanista, történetíró, tanár) 1583-ban kinyomtatott könyve. Néhány közmondás a kenyérről:
A kenyér is annál jobb, minél több a szeme. A kenyér is csak sülve jó. Ahol kalács nincs, ott jó a kenyér is. A cipó csak cipó, nem kenyér. Egy fehér kenyérnél jobb a kettő. Ki minő kovászt tesz, olyan kenyeret eszik. Régi búzából is válik jó kenyér. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ugye, ismerősek ezek is? Kenyértörésre kerül a sor, kenyéradó gazda, kenyérre való, kenyérkereső, kenyeres pajtás…
Október 16. a Kenyér Világnapja, a kenyéré, melynek mintegy szinonímája a család. Az új kenyér megszegése évszázadokig a családfő feladata volt, a család összetartozását jelentő szertartások egyike volt augusztus 20-a. A kenyér megélhetés, biztonsága. A kenyérben benne van az újrakezdés magja, a harchoz az új erő, s benne az élet.
Forró hamuban
Ez azt jelenti, hogy mai szóval élve: közellátási szerepük volt. Volt olyan fajta kenyerük - illetve ma péksüteménynek mondanánk - a rómaiaknak, amit forró hamuban, izzó faszénen sütöttek. Aztán telt-múlt az idő és a kenyérkészítés elismert iparággá vált. A kenyér először a városokban, majd vidéken is alapvető kereskedelmi cikk lett. A sorrend azért fontos, mert Európában, így hazánkban is a falusi lakosság és a városi családok egy része a 20. századig maga készítette ezt az alapélelmiszert.
A házikenyér mint néptáplálék a múlt század közepe óta a parasztságnál is folyamatosan visszaszorult.
Csak a fontos dolgokhoz fűződnek hiedelmek. A kenyér tehát nem kivétel e tekintetben. Van szimbolikája mai napig is.
A hozzá fűződő hiedelmek és mágikus eljárások még a 20. századi Európában is elevenen éltek. Ezek keletkezésében a legfontosabb tényezők a következők: a kenyér alapvető táplálék volt; mint ilyen lett a termékenység, a bőség szimbóluma, az agrármágia, a termékenységvarázslás eszköze, lásd áldozati étel.
Tiltott napok
A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott – tisztelete részint ezen alapszik. A hiedelemanyag meglehetősen egyöntetű egész Európában, és fő vonásaiban régtől fogva nyomon követhető.
A magyar népi hitvilág kenyérrel kapcsolatos legfontosabb adatcsoportjai a következők: A tilalmak egy része a sütés időpontját szabályozza. Az országszerte általános pénteki (különösen nagypénteki) tilalmat még a közelmúltban is megtartották. Ebben komoly szerepe volt a tilalmak ellen vétők büntetésével kapcsolatos hiedelmeknek (a pénteki kenyér véres lesz, kővé válik, sír a kemencében). Emellett a pénteki, ill. nagypénteki kenyeret felhasználhatónak vélték különböző mágikus célokra (pl. vízbe fúlt megkeresése). Tilalmas nap volt továbbá a kedd is, valamint az év jeles napjai közül elsősorban Luca napja és Borbála napja. A tilalmak más része a sütést végző személyre vonatkozik (férfi, valamint menstruáló nő nem süthet; asszony sütés előtt nem közösülhet), ill. magára a készítés műveletére (a rontást, a szemverést megelőzendő a kovászolást nem láthatta idegen, nem volt szabad a tésztát megdicsérni: az erjesztő anyagot általában nem volt szabad kölcsönadni).
Elhárította a tűzvészt
A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérőcselekmény: ezek a munka sikerét biztosították (pl. dagasztás után cuppogtak a kenyérnek; kemencébe vetés után a sütő felemelte szoknyáját; a szakajtót felborították stb., hogy magasra nőjön a kenyér részint általános, mindenfajta mágikus célra alkalmas gesztusok voltak (kovászolás, dagasztás, bevetés előtt és után keresztet vetnek kés élével, sütőlapáttal stb. a tésztára, a kemence szájára; a kelni tett kenyérre ráolvastak stb.). Sok helyen szokás volt az egyik vagy mindegyik kenyérbe ujjal lyukat nyomni. Az így megjelölt kenyeret általában utolsónak hagyták, és a hit szerint ez használható volt különböző célokra, így pl. tűzvész elhárítására.
A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 20. században is elevenen élt (pl. Isten áldása néven emlegették; nem volt szabad rálépni, eldobni; ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni). A kenyér megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak is részben e tiszteletet tükrözik, részben bizonyos célok elérését szolgálják (megszegés előtt keresztet kell rá rajzolni; a megkezdett karéjt végig kell enni; befelé kell fordítani, hogy a gazdagság befelé siessen stb.). A kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló, ill. biztosító alapvető táplálék, elsősorban bizonyos kezdő alkalmakkor kapott szerepet, amikor egyébként is jellemző volt e célok mágikus biztosítása.
Etették vele a holtat
Általános volt az új házba vitt kenyér és só, amely a lakók jólétét kívánta biztosítani, vagy azt szimbolizálta. Hasonló szerepe volt a kenyérnek lakodalomkor (pl. az új asszonyt kenyér alatt vezették be; ő maga osztogatott a vendégeknek kenyeret stb.), valamint a karácsonyi – eredetileg évkezdő – szokásokban (a karácsonyi vacsorán fogyasztott, vagy a karácsonyi asztalra helyezett és néhány napig érintetlenül ott hagyott kenyérhez sok helyen a jövő évi gazdagságot, termékenységet biztosító jelentés társult).
A kenyér szereplése az agrárrítusokban Európa nagy részén intenzív volt még a közelmúltban is; erre a magyar nyelvterületről csak szórványadatok ismertek (pl. kenyér ekevas alá tétele első szántáskor; karácsonyi kenyér megőrzése szántásig stb.). A kenyér halottkultuszban betöltött szerepe azonban nálunk is fontos volt: mint legalapvetőbb táplálék kapott szerepet a halott etetésében és ezzel összefüggésben a szegények etetésében. Fontossága révén lett a kenyér és a sütés minden eszköze mágikus és gyógyító célokra alkalmas tárggyá. Sokféle betegség (pl. árpa, kinövés, seb stb.) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása; a vele való bedörzsölés, eltörése a beteg feje felett, a kenyérmosó vízzel való itatása, stb. A tűzvész elhárításában a kenyér és a sütőteknő; a vihar elhárításában a szénvonó és a sütőlapát kapott fontos szerepet.
Jujj, ha megreped!
Előjelek is fűződtek a kenyérhez: legáltalánosabb az a hit volt, hogy a sütés közben megrepedő kenyér egy családtag halálát jelenti. A kenyérrel kapcsolatos hiedelmek egy része értelmét vesztette, kikopott a kollektív tudatból. Csak a kenyér tisztelete, megbecsülése él ma is. Nyelvünkben legalább 150 olyan közmondás van, ami a kenyérrel kapcsolatos. Nagy részük, már a XVI. századot megelőzően is ismeretes volt. Ezt bizonyítja Decsi János (erdélyi humanista, történetíró, tanár) 1583-ban kinyomtatott könyve. Néhány közmondás a kenyérről:
A kenyér is annál jobb, minél több a szeme. A kenyér is csak sülve jó. Ahol kalács nincs, ott jó a kenyér is. A cipó csak cipó, nem kenyér. Egy fehér kenyérnél jobb a kettő. Ki minő kovászt tesz, olyan kenyeret eszik. Régi búzából is válik jó kenyér. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ugye, ismerősek ezek is? Kenyértörésre kerül a sor, kenyéradó gazda, kenyérre való, kenyérkereső, kenyeres pajtás…
Október 16. a Kenyér Világnapja, a kenyéré, melynek mintegy szinonímája a család. Az új kenyér megszegése évszázadokig a családfő feladata volt, a család összetartozását jelentő szertartások egyike volt augusztus 20-a. A kenyér megélhetés, biztonsága. A kenyérben benne van az újrakezdés magja, a harchoz az új erő, s benne az élet.
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Mazsolával a szarkaláb ellen?
Következő hír
Víz az otthonunkban
LEGOLVASOTTABB
Felakasztotta magát egy diák egy szegedi általános iskolában
A hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el az esettel kapcsolatban.
Szamárköhögésem velőt rázó története
Légútjaimat általában békés hámszövet fedi, aminek a felszínén levő kis csillók segítenek kisöprögetni onnan a kórokozókat. Akkoriban éppen egy közönséges megfázással küzdöttem, orrfolyással, enyhe köhögéssel, amivel úgy véltem, a munkám megszakítása nélkül megbirkózom. Azonban a kór alattomos módon dolgozva elkezdett toxinokat gyártani, melyek észrevétlenül megtapadtak a csillós szöveten, méreganyagokat bocsájtottak ki rá, míg egy sűrű, ragadós váladék képződött és a légútjaim beszűkültek. Mindebből annyit érzékeltem, hogy nem kapok levegőt.
Mi okozhat magas vércukorszintet reggelente?
Inzulinos cukorbetegként rendre magas vércukorszintet mérsz reggelente, és nem érted, miért? Elképzelhető, hogy az éjszakai vércukorcsökkenés kiváltotta Somogyi-hatás áll a háttérben. Hogy milyen okok idézik elő ezt az állapotot, és mi a teendő vele, arról Prof. Dr. Somogyi Anikót, a Cukorbetegközpont diabetológus, endokrinológus, lipidológus szakorvosát kérdeztük.
Így szedjük a vitaminokat, nyomelemeket!
A téli időszakban még azok is szednek vitaminokat és nyomelemeket, akik az év többi részében nem. Annak érdekében, hogy ezek a készítmények valóban ki tudják fejteni jótékony hatásukat, érdemes tudni, hogy milyen napszakban és mivel érdemes - esetleg mivel nem ajánlott - bevenni, illetve hogy milyen állapotok esetén vagy milyen gyógyszerekkel együtt fontos a körültekintés az alkalmazásuk során. Ezekben a kérdésekben a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet szakgyógyszerészei, dr. Horváth István László és dr. Vajda Péter segítik az eligazodást.
Mikor és miért érdemes vizeletvizsgálatot végeztetni?
A vizelet a vese működésének eredménye, azaz segítségével számos belgyógyászati problémára derülhet fény. Dr. Rákász István az Urológiai Központ urológusa szerint vizelési panaszok, illetve urológiai jellegű tünetek esetén elengedhetetlen a vizeletvizsgálat, de az évenkénti kivizsgálás részeként is fontos megcsináltatni.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: