Minden falunapon ott álltam a színpad szélén és bámultam a fellépőket. Olyan másviláginak tűnt az egész, ahová csak születni lehet, de bekerülni nem. Le is tettem arról, hogy egyszer majd én is ott állhatok. Ám a sors nem hagyta, hogy az ajándékba kapott tehetségemet elfecséreljem és folyton olyan emberekkel hozott össze, akik mindig csak egy kicsit löktek rajtam: osztályfőnökök, ének tanárok, kollégiumi nevelők. Mígnem azon kaptam magam, hogy 2005-ben színész lettem.
A hogyan tovább nagyon nehéz kérdés volt. Egyrészt ebben az időben már nagyon nagynevű és múltú színészek sem kaptak munkát, nemhogy egy teljesen kezdő, kapcsolatok nélküli valaki. Ráadásul a színész-mesterség tanárom azt mondta: bármivel foglalkozhat Ágnes, csak gyerekekkel ne! Abban ugyanis nincs lehetőség ebben az országban.
A párom ekkor a saját vállalkozásában dolgozott, csupa KKV cégnek nyújtottak IT szolgáltatásokat. Többek között egy ifjúsági és gyermek színháznak is. Meg is kérdezte a direktort, hogy mi lenne ha bejönnék egy próbára.
És felvettek. Azonban én még nem tudtam, amit a direktor tudott, hogy színházat csinálni önmagában nem nyereséges, így kell valami, ami a nagy bevételt termeli. És ezek a rendezvények voltak. Gólyalábasok, lufibohócok, bűvészek és egyéb komédiások alkották a társulatot. Egyik nap Ember tragédiáját játszottak, vagy Óz, a nagy varázslót, másnap pedig vásári látványosság voltak.
Én ekkor még őszintén hittem abban, hogy naíva leszek, de hamar kijózanítottak: Te most bohóc leszel egy fesztiválon - mondta a direktor. 30 perc alatt megtanítottak 3 lufifigurát hajtogatni és másnap irány a mélyvíz. Hatalmas égés volt! Viszont induló családként jól jött a pénz, így maradtam.
1 évvel később indult egy EU-s projekt, aminek a keretében rengeteg falunapra kellett menni és ennek kapcsán kezdtem azon gondolkodni, hogy ezt a bohóckodást lehetne jobban is csinálni, mint mutatták. Legyártattam az első saját bohóccipőmet, kitaláltam a saját sminkemet, jelmezemet és egész ősszel így jártam az országot. Majd eljött a november és elcsendesült minden, se megbízás, se pénz. Amikor 8-dik hete még egy SMS sem jött, hogy lenne munka, arra jutottam, hogy a tudás megvan, a kellékek megvannak, mért ne csinálhatnám ezt saját szervezésben. És itt indul a saját vállalkozásom története, itt született meg Galagonya bohóc márka. Azt gondoltam, hogy olyannal fogok foglalkozni, amivel a társulat nem foglalkozott, így korrekt maradhat a viszony. Ezért kezdtem szülinapozni. Sajna a direktor így sem tolerálta az önállósodást és kirúgott.
A párommal közösen vállalkoztunk. Napok alatt felmértük a piacot, és erre alapozva Ő, mint IT-s megcsinálta a hátteret. Azonnal lett weblap és elkezdtünk hirdetni is. A saját piacunkon elsőként a Google Adwordsben is.
Hihetetlenül gyorsan beindult minden, 1 héttel később már saját szülinapon voltam és pénzt kerestem! 1 hónappal később 15.000 Ft hirdetési díjból tele volt a naptáram megbízásokkal.
Kezdetben vittük magunkkal a gyereket, de hamar rájöttünk, hogy képtelenség mellette dolgozni. Amikor az ünnepelt előtt fújja el a gyertyát a tortán, vagy amikor elsőnek kér tortát... nos kellemetlen szitu volt. Szerencsére anyósom vállalta, hogy vigyáz rá, így ez nagyon nagy könnyebbség volt. Mondjuk nehéz is volt, mert azért megkaptam kicsit később a fiamtól, hogy „Anya, Te mindig csak más gyerekekkel játszol” és mit mondhat ilyenkor egy szülő egy 4 évesnek. Azt, hogy ez csak egy munka? Hogy ebből van neked ruhád meg játékod? Mert én ezt mondtam, de nem vagyok benne biztos, hogy ez megnyugtatta őt. Elfogadta...
Ez idő tájt még csak mellékállás vagy hobby volt a szülinapozás. A párom az IT vállalkozásában dolgozott hétköznap, én pedig egy nyugdíjpénztárnál lettem tréner. De jött a válság 2008-ban és az IT szerződéseket szépen mindenki felmondta, majd 2010-ben jött a kormányváltás és mentek a nyugdíjpénztárak és velük együtt én is a levesbe: épphogy megnyitottuk a játszóházat 2010. október 15-én, október 30-ával fel is mondtak nekem. És ekkor döbbentünk rá, hogy főállásban lettünk bohócok, mostantól csak ez van. De optimisták voltunk. Hittünk abban, hogy egy lakótelep közepén lévő játszóház - pláne úgy, hogy van a házhoz menős szolgáltatásunk is - nyereséges lehet, de tévedtünk. Életünk legnehezebb 3-4 hónapja volt. Ennyi idő alatt alig 50-en jöttek be játszani. Már a bezáráson gondolkodtunk, amikor eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha kizárólag szülinapi helyszínként tekintenénk a helyre... Így kezdtük hirdetni a helyet, és bingo! Szinte azonnal elindultak a megrendelések és 2 hónappal később teltházzal mentek a hétvégék. 1 szombaton többet kerestünk, mint az első 3 hónapban összesen.
Ezt követő 5 év békésen és nyugodtan és építkezve telt. A Facebooknak köszönhetően a Galagonya bohóc név egy erős márka lett, rengeteg követővel és sok más rendezvényre is elhívtak emiatt. Sőt, ennek a lazább, nem multizós időszaknak köszönhetően megszületett a kislányunk is, akire 8 évig vártunk!
Ez az 5 év lett a legfontosabb szakasza eddigi vállalkozói létünknek. Megtanultuk, hogy a hitelesség fontosabb, mint az ár, hogy adnunk kell ahhoz, hogy kapjunk, hogy a vevő nem lesz, hanem vevőt csinálni vagy vásárolni kell. És ami a legfontosabb: megtanultuk, hogy vállalkozni is egy szakma, aminek szabályai vannak, amit tanulni kell.
2014 karácsonyán egyik napról a másikra közölték velünk, hogy eladták a játszóház épületét és költözni kell. Nem volt egyszerű. Vagy romos volt, vagy drága, vagy túl nagy, vagy túl kicsi, amit találtunk. 6 hónapba telt, míg meglett az új, ideális helyszín és így 2015 októberében újra elindultunk. Szerencsések vagyunk, szinte azonnal jöttek a szülinapok, persze ennek hátterében már a sok tanulás eredménye volt. A FB marketing, a jól felépített e-mail lista, az ingyenes csali rendezvények mind-mind hozzájárultak a sikerhez.
2016-ban leszámoltunk egy régi problémával. A cég eredeti neve szülinapibohóc.hu kft volt, de ez a „komoly” üzleti világban nehezen elfogadható név volt. Tényleg sokan visszakérdeztek, hogy ez most komoly? Ráadásul erősen pozicionál is, hogy csak szülinapokkal foglalkozunk, így meg sem keresnek más rendezvényekkel. Így aztán kicsit keserű szájízzel ugyan, de GB SHOW PRODUCTION Kft-re módosítottunk, ahol a GB GalagonyaBohóc :)
Vicces, de működik!!!
Milyen családi vállalkozásban dolgozni? Egy családi vállalkozásnak – legalábbis amíg kicsi vagy ha régen csinálod – óriási hibája, hogy 0-24 vállalkozol és együtt vagy a pároddal. Mindig ez a téma, ha beszélgettek és emiatt úgy tűnhet, hogy már semmi más nincs ami összeköt benneteket, csak a vállalkozás. Erre nagyon oda kell figyelni!! El kell érni, hogy legyen Énidő, legyen ünneplés és bizony meg kell tanulni kikapcsolni is. És egy családi vállalkozásban ez nem egyszerű! Emiatt többször jutottam oda, hogy feladom, de mindig történt valami, ami miatt rájöttem, vagy a párom meggyőzött, hogy itt a helyem, ez vagyok Én.
Elérhetőség:
www.szulinapibohoc.hu
www.szulinapijatszohaz.hu
https://facebook.com/galagonyabohoc.oldala
https://facebook.com/galagonya.bohoc.szulinapi.jatszohaza
Szeretnéd te is bemutatni saját családi vállalkozásodat? Küldd el nekünk a bemutatkozó leveled a Családinet felhívása alapján, részletek itt: Megjelenési lehetőség családi vállalkozásoknak és vállalkozó szülőknek
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)