Munkahelyi taktikák

Nem csak a megváltozott körülmények, az új pozíció állít elénk egyre újabb megoldásra váró problémákat, de az új környezethez is alkalmazkodni kell. Csak ritkán sikerül elsőre olyan munkahelyet találni, ahol az elismerés éppolyan megfelelő, mint az új kollégák hozzáállása, ez pedig nem egyszer vitákhoz vezethet. Természetesen a főnök sem az új alkalmazottat védi, függetlenül attól, hogy valójában ki volt a vétkes.

Régi alkalmazottak kontra újoncok

Ha valaki új munkahelyre kerül, elsősorban alkalmazójával szemben táplál félelmeket. Igyekszik megtenni mindent, hogy munkáját elismerés és elégedettség övezze. Talán eszébe sem jutna, hogy nem felettesétől kell félnie, hanem leendő kollégáitól, hiszen az ő véleményük is sokat számít az elismerés során. Ha naponta több órát töltünk ugyanabban a közösségben, a munka minőségét is befolyásolhatja a munkahely alaphangulata. Harmonikus környezetben, barátok között a munkaidő kevesebbnek tűnik, s a ránk bízott feladatokat is szívesebben végezzük el.
Ha azonban környezetünk tudatosan kitaszít, a depresszív hangulat munkánkra is rányomja bélyegét. Igaz, sokan nem feltételeznénk, hogy már-már bántó hangvételre is képesek, de a multi cégek dolgozóinak körében, és a teljesítményorientált munkakörökben nem egyszer előfordul a munkatársak módszeres kitaszítása. Külföldön már több segélyszervezet is létezik, melyek a munkatársak által kitaszított kollégáknak nyújtanak lelki tanácsadást.
Míg régen csupán a magasabb pozícióját, "hatalmát" kihasználó felettesektől kellett tartani, addig ma már a kollégák körében sem jellemző az összetartás. Egyes felmérések szerint az esetek 25 százalékában a munkatársak közösítik ki az új alkalmazottat.

A kitaszítás első jelei

ˇ A munkatársak mindenféle kontaktust kerülnek, az új alkalmazott kapja a legrosszabb íróasztalt, és a már régóta javításra váró telefont.
ˇ A kollégák mindenféle közeledésre lenéző tekintettel reagálnak.
ˇ Minden helyzetben igyekeznek megszégyeníteni, nevetségessé tenni az új vetélytársat.
ˇ Minden apró hibáért megrovást kap, függetlenül attól, ki volt a hiba valódi okozója.
ˇ Állandó kritizálás, mely nem csupán a munkát érinti; a hajviselet, öltözködés, s minden látható jelenség kritikája.

A felettesek ágyujával szemben

A munkahelyi terror számtalan okból kialakulhat. A kollégák általában saját pozíciójukat féltik, s igyekeznek minél több vetélytársat lesöpörni a pályáról. A felettesek azonban nem kényszerülnek rá a versengésre, ezért az ő esetükben más okok húzódnak meg a háttérben. Heinz Leymann pszichológus évek óta kutatja a munkahelyi konfliktusok okát. Mobbingról, vagyis a munkatárs, vagy alkalmazott módszeres kikészítéséről akkor beszélhetünk, ha igen gyakran éri sértés, állandó alárendelt helyzetben dolgozik.
Leymann több száz esettanulmány alapján mintegy 45 féle viselkedésmódot rögzített, melyek mindegyike a munkatársak megalázására, kitaszítására irányul. Ezek közé tartozik a kolléga meggyanúsítása, a lenéző pillantások, és természetesen azon eset is, ha a kollégát semmibe veszik. Mindez persze nem történhet meg, ha a felettes figyelemmel követi az eseményeket, és minden alkalmazottat egyformán kezel. Sok esetben sajnos a főnök is szerepet játszik a munkatárs "tesztelésében". Számtalan munkakörben farkastörvények uralkodnak, így csak a legerősebbek maradhatnak a cég szolgálatában, ezért a felettes olykor segítséget nyújt a munkatárs lelki terrorjában.

A felettesek ellenszenvének megnyilvánulása

ˇ Az alkalmazott mindig több munkát kap, mint amennyit el tud végezni
ˇ Munkáját állandó káromlás éri, függetlenül annak minőségétől
ˇ Ha választásra kerül a sor, ki végezze el a legnehezebb munkát, vagy ki végezzen túlórát, mindig rá kerül a sor
ˇ A munkakörébe nem tartozó feladatokat is el kell végeznie
ˇ Lehetetlen határidőt kap

Nem szükséges felvállalni az áldozat szerepét, a mobbing kivédésére is léteznek különböző taktikák. A gyengébbeket könnyebb kitaszítani, mint azokat, akik beszállnak a versenybe, és nem veszik magukra az ok nélküli szidalmazásokat. Ez esetben fontos szerepet kap a távolságtartás; nem szükséges közeledni a kollégákhoz, vagy vitába kezdeni. Egy idő után belátják, hogy értelmetlen próbálkozásuk nem vezet eredményre, s feladják a küzdelmet.