A huszadik század hatvanas éveinek második felében két kutató, Robert Rosenthal és Lenore Jacobson keresett fel néhány amerikai középiskolát. Teszteket írattak a tanulókkal, állításuk szerint azért, hogy kiválogassák azokat, akikben a legtöbb szunnyadó tehetséget vélik felfedezni.
Céljuk azonban más volt. A legjobbak helyett a közepes eredményt elért tanulókat emelték ki, és azt állították a pedagógusoknak, hogy vizsgálatuk szerint ők a legintelligensebbek az osztályban. Amikor a következő tanévben újra visszatértek az iskolákba, meglepő jelenséget tapasztaltak: az addig teljesen átlagos tanulók valóban az osztály legjobbjaivá váltak. Ehhez pedig nem kellett más, mint az, hogy tanáraik őszintén higgyenek bennük.
A jelenséget Pygmalion-effektusnak nevezték el. A görög mitológia szerint Pügmalión király elefántcsontból faragott egy leányszobrot, amely olyan szépre sikerült, hogy azonnal beleszeretett. Amikor Aphrodité istennő látta, milyen szenvedélyesen ragaszkodik Pügmalión az alkotásához, életre keltette a szobrot. Ezen a történeten alapul G.B Shaw 1912-ben írt drámája, amelyről a jelenség a nevét kapta. A színdarab főszereplője egy közönséges beszédű virágáruslány, akiből egy professzor fogadásból fél év alatt nagyvilági nőt farag. A történet kulcsa itt is a bizalom: a professzor maga is elhiszi, hogy a szegény Eliza nyomorúságos helyzete ellenére bármit elérhet, ezt a magabiztosságot adja át a lánynak, aki így valóban meg tud felelni a külső szemlélő számára lehetetlennek tűnő elvárásnak is. |
Éppen ez az oka annak, amiért ma már tudjuk, hogy motivációval, pozitív megerősítéssel sokkal jobb eredményt lehet elérni a gyereknevelés során, mint büntetéssel. A megszégyenítéstől való félelem valóban gátja lehet a helytelen viselkedésnek, ám nem ad szárnyakat, és minden kezdeményezőkészséget elnyom.
Kapcsolódó cikkünk: Tehetségesnek vagy értéktelennek hiszi magát a szavaidtól? - a pozitív kommunikáció hatásai a gyerekekre
A pszichológia alapvetően kétféle hozzáállást különböztet meg: a sikerorientált és a kudarckerülő viselkedést. A kudarckerülő ember fél a szégyentől, ezért kizárólag olyan feladatokat vállal el, olyan célokat tűz ki maga elé, amelyek alatta vannak a képességeinek. Így eléldegél különösebb nehézségek nélkül, de igazi örömöt és sikert nem él át.
A fejlődés motorjai minden esetben a sikerorientált emberek. Ők azok, akik egy kicsit mindig magasabbra teszik a lécet, és nem bánják, ha nem ugorják azt meg. Tudják, hogy a tanulás elengedhetetlen tartozéka az olykori sikertelenség, de ez nem riasztja vissza őket a sorozatos próbálkozástól, amely végül eredményre vezet.
Kapcsolódó cikkünk: Hogyan teszi tönkre sok szülő a gyerek önbizalmát?
Hogy kinek milyen a hozzáállása, részben alkati dolog, de neveléssel fejleszthető. Aki kisgyerekként a szégyent szokja meg, és azt, hogy a rosszasága van kiemelve, az egész életében arra fog törekedni, hogy a kellemetlen szituációkat elkerülje. Akiben azonban bíztak, akiket a sikertelenségért nem szégyenítettek meg, azok számára a kudarc az élet természetes velejárója lesz, valami olyasmi, amit nem elkerülni kell, hanem tanulni belőle. Ezáltal pedig egy idő után valóban képesek lesznek sikereket elérni.
Kapcsolódó cikkünk: A gyerekbe vetett bizalom szárnyakat ad
Fotó: vborodinova / pixabay
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)