Működő szülői trükkök ellenséges kamaszokhoz

Hodos Enikő | 2020-06-02 13:44

"Addig élvezd amíg, kicsi! Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!", - nem tudom hányszor hallottam ezt a jótanácsot, mióta a gyerekeim megszülettek. Bár kisgyerekes szülőként cseppet sem enyhített a "kínjaimon" ez a bölcsesség, mára talán kezdem érteni.

Előbb-utóbb minden szülőben elindul a ráébredési folyamat: a gyerekem „kicsit felnőtt”. Ilyenkor kerülnek felszínre az ezzel kapcsolatos ellenérzések és indulatok is:

Ki ez az ellenséges személy az én cuki otthonomban?
Miért ilyen pontpontpont? Mit csináltam rosszul?
Mivan?! Már ne dumáljak? Nincs már rám szüksége?!
Már nem az én jelenlétem/törődésem boldogítja?
Hol van már? Mikor jön már haza? Mi a francot csinál?
Hová tűnt a hatalmam fölötte, és az a magabiztos érzés, hogy mindentől meg tudom óvni?

Hogyan tudnám támogatni a leválását, ugyanakkor megőrizni a kapcsolatunkat?

Komolyan mondom, anyaként szívből meg tudom érteni azokat a szülőket, akik elengedik a gyeplőt és mindent ráhagynak a gyerekre, és azokat is, akik szorosabbra veszik, és irtóra beszigorítanak.

Szakemberként azonban tudom, hogy sem a „csináld, amit mondok!”, sem a „csinálj, amit akarsz!” attitűd nem vezet olyan szülő-gyerek kapcsolathoz, amire vágyunk. Miért maradnának a fiatalok nyitottak egy olyan felnőtt iránymutatására, aki ítélkező és büntető, vagy miért fordulnának támaszért egy olyan szülőhöz, akinek úgyis mindegy?

Fontos, hogy továbbra is navigáljuk őket, hiszen felelősséggel tartozunk értünk, de fontos a családi béke is, nem akarunk folyton korlátokat állítani és veszekedni. A legtöbb kamaszt nevelő szülő önmagával is küzd, hogy adott esetben a szigort vagy a megengedést válassza, és jobb híján ide-oda lengünk a két véglet között, de mi van, ha van más választásunk is? Hogy csináljuk, hogy jó legyen?

6 stabil fogódzó a kamaszok kezeléséhez:

Ugyanarra vágynak, mint mi: békére és boldogságra. Nem akarnak bajt, nem szeretnek veszekedni velünk. A kamasz üzemmódot ne vegyük személyes támadásnak és állítsuk le bátran a harci készültséget!
Arra vágynak, hogy lássuk, halljuk, értsük és elfogadjuk őket. Ebben az életkorban sokszor saját maguk sem értik, mi történik bennük és mit miért csinálnak. Fogadjuk a „bizarr” dolgaikat kíváncsisággal és hallgassuk a „sületlenségeiket” érdeklődéssel, - éppen úgy, mint amikor édesen gügyögő kisbabák voltak!
A domináns, óvó, védő, parancsoló szerepünk már nem izgatja, sőt ellenszenvvel tölti el őket, ugyanakkor a csillagokat is lehoznák egy figyelmes, megértő és támogató barátért. „Partnerkedjünk”, barátkozzunk velük, de lehetőleg ne csak 17 percig, mert utána érthető A különbségeink nem gyűrhetik maguk alá az EGYSÉGünket! A sok idegtépő dolog ellenére őrizzük meg a lényeglátásunkat - szeretjük a nyavalyást! smiley
Ha mérgesek vagyunk semmi gond, csak legyünk udvariasan mérgesek! A haragunk kifejezhető olyan módon is, hogy nem okozunk fájdalmat.
Ha nem sikerül, semmi gond, - minden baklövést jóvá lehet tenni. A bocsánatkérés és a hibáink beismerése kamaszgyerekek esetén különösen kifizetődő szülői attitűd. Mivel eleve kritizálják az ízlésünket, szabályainkat, értékeinket, hálásan és nagyvonalúan fogadják majd, ha belátjuk tökéletlenségünket.

Néhány példa, hogyan nézhet ki ez a "partnerség" a gyakorlatban

(Adele Faber és Elaine Mazlish munkássága nyomán)

1. Parancsolás helyett

"Azonnal mosd le azt a maskarát, kislányom és sürgősen húzzál magadra valami normális ruhát!"

Objektíven írjuk le a problémát!:

"Annamari! Szerény és vallásos emberekkel lesz találkozónk. Nem fogom megmondani neked mit vegyél fel, csak tudatom, hogy valószínűleg meg fogják ítélni a külsődet, illetve minket is, hogy milyen lezser szülők vagyunk és anyáddal ott fogunk égni, mint a Reichstag!"

A probléma objektív leírásával arra invitáljuk a gyereket, hogy ő is részt vegyen a megoldásban.

2. Támadás helyett

"Nem hiszem el, hogy semmiben sem lehet rád számítani, édes fiam! Reggel megígérted, hogy leviszed a szemetet, nem igaz? Mégis mi dolgod volt, hogy ezt az egyetlen apró kérést sem sikerült teljesíteni?"

Fejezzük ki, amit érzünk!:

"Ádám! Nem fogom szépíteni a dolgot, iszonyú csalódott vagyok most. Reggel biztosítottál arról, hogy mire hazaérek a bevásárlásból, leviszed a szemetet."

Amikor támadás nélkül, egyszerűen csak elmondjuk, hogyan érzünk megkönnyítjük a gyereknek, hogy meghalljon minket és segítőkészen reagáljon.

3. Hibáztatás helyett

"Mi a jóistent műveltél, gyerek! Hát, hogy néz ki ez a tepsi? Nem elpofáztam ezerszer, hogy ne szórd szanaszét a sajtot, mert odaég?"

Adjunk információt, hogyan tehetné jóvá!:

"Gyerek! Amikor melegszendvicset csinálsz, jó ötlet a tepsire sütőpapírt tenni."

Amikor cifrázás nélkül csak szimpla információt közlünk, csemeténk nagyobb eséllyel fog felelősséget vállalni azért, amiért kell.

4. Fenyegetés helyett

"Nem fogok könyörögni, drágáim! Most azonnal leteszitek az IPAD-et és lesztek szívesek közénk fáradni, vagy elfelejthetitek a sorozatokat egy hétig."

Adjunk választási lehetőséget!:

"A vacsora tálalva, fiatalok! Leállítjátok a filmet most és akkor mindannyian együtt tudunk enni, vagy folytatjátok és akkor hidegen eszitek a melegszendvicset."

Nagyobb eséllyel nyerjük el a fiatalok együttműködését, ha olyan választásokat kínálunk, ami megfelel a saját és a kamasz igényeknek is.

5. Hosszas nevelési célzatú litánia helyett

"Hányszor kell még elmondanom és mi kéne ahhoz, hogy végre felfogd: akaszd fel magad után a vizes törölközőt, mert blablabla..."

Mondjuk röviden és csak a lényeget!:

"Törölközőő!"

A kamaszok kicsekkolnak, ha hosszas okítást hallanak, a rövid, lényegretörő emlékeztető azonban segít fókuszálni a figyelmüket, és jobb eséllyel lesznek „szófogadóak”.

6. Kritika helyett

"Egyfolytában cseszteted a tesódat, Barbi, és akármit csinál, kritizálod! Milyen viselkedés ez? Lehet, hogy a drágalátos barátnőid körében ez a menő, de neked jól esne, ha..."

Világosan mondjuk el az értékeinket és az elvárásainkat!:

"Édesem! Én nem szeretem a beszólásokat a családunkban. Ha van valami mondanivalód Éva számára, elvárom, hogy olyan módon közöld vele, ami nem sérti az érzéseit."

7. Nyaggatás, könyörgés helyett

"Sanyi! Mikor fogod megírni a beadandót? Éjfél a határidő. És ne mondd nekem, hogy nemsoká, mert..."

Használjuk a humorunkat/játékosságunkat, és csináljunk valami meghökkentőt!:

Például küldjünk egy messenger üzenetet: „Tisztelt Bogár Sándor! Legkésőbb éjjel 12:00 órára, meg kell érkeznem Dobozi Endréné, roppant lelkiismeretes testnevelés tanár e-mail fiókjába. Tisztelettel kérem, hogy megírásomról haladéktalanul gondoskodni szíveskedjen. Üdvözlettel: A tesi beadandó.”

8. Büntetés helyett

"Nézd Erika, világosan elmondtam, hogy nem tűröm az ilyen beszédet. Mars a szobádba, és egy hétig nincs lóvé!"

Lépjünk akcióba, cselekedjünk!

"Nézd Erika! Le akarok szokni a cigiről, igen, valóban ezt mondtam, de a kioktató beszéded nem támogatás és nagyon bántó. (A kamasz tovább folytatja) Rendben kicsim, ennek a beszélgetésnek vége. Nem vagyok vevő a sértegetésre. (és fizikailag is elhagyjuk a helyiséget.)"

9. Végeláthatatlan háborúzás helyett

    - Már megint mi ez a kupi a szobádban?
    - Milyen kupi? Most raktam rendet.
    - Rendet, aha, nézz már körül, ember!
    - Jóvanmá! Nem kell bejönni akkor, és úgy nem látod!
    - Meg ne mondd már nekem, hova mehetek a házamba és hova nem! ...

A közös problémamegoldás lépései:

    - Árpi, drágám! Tudom, hogy ez a te szobád, de muszáj beszélnünk erről a kupiról.
    - Milyen kupiról? Most tettem rendet!
    - Aha, világos. Szóval ez így neked rend, és az a banánhéj nem zavar. (Invitáljuk arra a gyereket, hogy elmondja a saját nézőpontját!)
    - Pontosan. Nem zavar. Nekem megvan a saját rendszerem, mindent átlátok.
   - Mert egy zseni vagy, kisfiam, örülök! Kérlek ne haragudj, hogy én alacsonyabb oktávon futok, de nekem rendre van szükségem. Nem bírom ezt látni! (Fogalmazzuk meg mi is a saját nézőpontunkat!)
    - Akkor menj ki és ne lásd!
    - Kimegyek Árpád, de a tonhalszagot nem tudom nem érezni, érted?
    - Én nem érzek semmit.
    - Na jó! Úgy látszik, ami engem zavar, az neked nem számít. Én akkor is azt mondom, lennie kell valamilyen megoldásnak, ami mind a kettőnknek megfelel.
    - Például?
    - Mit tudom én? Találjunk ki valamit közösen! (Brainstormingoljunk, és írjunk le minden javaslatot, ötletet egy papírra!)