Szabadság és kontroll, avagy a kamaszkor családi kihívásai

-Azt gondolom, a legnagyobb tévhit talán az, hogy a kamasz gyerek egy önmagában értelmezhető, biológiai és pszichés változókorban lévő, nehezen kezelhető egység, aki alapvetően egy egészen másik ember, mint az a kicsi gyerek, akit korábban neveltünk – kezd mesélni Bóta Tímea pszichológus, az Élet Akadémia trénere. – Pedig ahogy egy család a gyermek születése óta „együtt van”, az a családi rendszer, a kamaszkorban sem szakad meg. Ha egy szülő képes megérteni és elfogadni, hogy a gyermeke kamaszkori reakciói nem csak izolált kamaszkori reakciók, hanem az adott család rendszerében értelmezhető kamaszkori reakciók, akkor azt gondolom, sokkal jobb kilátásokkal indul neki ennek a valóban nem könnyű időszaknak.-

Ez tehát a jó hír. Kicsi szemünk fénye, aki korábban még ki sem tudta mondani, hogy „nem”, később a dackorszakban üvöltve hangoztatta, hogy „nem”, most is ugyanaz az ember, csak talán flegmább hangsúllyal közli a régi szövegét, hogy „nem”. A pszichológus szerint azonban, ha a korábbi akadályokat sikerült önazonosan és a gyermekünkre ráhangolva megugrani, akkor egészen jók a mostani kilátásaink is. – A csemetéjükre hangolt, érzékeny és következetes szülőpárosok nagyon nagy meglepetésekre a kamaszkor küszöbén sem számíthatnak. Előfordulhat mondjuk, hogy az introvertált gyermek még inkább befelé forduló lesz, a nagy igazságérzettel bíró pedig egyre több embernek mondja meg  a magáét, miközben keresi ehhez a megfelelő kommunikációs formákat, de ezek a jellemükből alapvetően következő változások  – folytatja Bóta Tímea.  – Fontos megérteni, hogy a kamaszkor más, terheltebb időszak, de nem egy önálló „kórkép”. Ha megengedjük magunknak, hogy a családot, mint egy rendszert képzeljük el, akkor sokkal több lehetőségünk van a felmerülő problémák kezelésére. Hiszen, ha a gyerekkel baj van, lehet hogy nem is nála, hanem a rendszer valamelyik másik szereplőjénél kell egy kicsit megrángatni a zsinórt és máris folyhat tovább az élet a normális kerékvágásban.-

Mehet tovább, járkálhatunk nap nap után kézen fogva a kérdéseinkkel, a kétségeinkkel. Ezt még engedjem, ezt már büntessem, amazt meg hogyan mondjam meg neki. És hasonló finomságok.

-A kontroll szó felhangja általában negatív, ahogy kimondjuk, már érezzük hogy valaki vagy valami gátol, korlátoz, bekeretez – folytatja a pszichológus. - Pedig különösen a kamaszokkal kapcsolatban fontos megemlíteni a kontroll pozitív vonatkozásait is. Érdemes rá úgy is gondolni, mint valamire, ami megóv, keretet ad, biztonságot nyújt. Vagyis ebben a tilt, nem tilt, enged, nem enged kérdésben is a lehető legjobb választás a középút. Ha képesek vagyunk kamasz gyerekünknek megadni azokat a kereteket, amelyek között biztonsággal dönthet, meg tudja élni a szabadságát és jó érzéssel választ majd magának utat. Itt fontos hangsúlyozni, hogy a gyerek belenő a szülők értékrendjébe, vagyis csak az lesz számára hiteles keret, amit már a szülői minta alapján is érzékelt. Tipikus, elcsépelt, mégis könnyen érthető példa a dohányzó szülő tiltása a gyermeke felé a cigarettával kapcsolatban. Ha a szülői minta nem hitelesíti, hogy a dohányzás káros, akkor mindegy mit mond vagy a tilt a szülő, a gyerek nagy eséllyel előbb-utóbb rá fog gyújtani.

A kamaszkor másik nagy nehézsége, a ránk, szülőkre nehezedő elvárás. „Jól csinálni az elengedést”. Tudomásul venni, hogy a kamaszkorban van egy nagy ellépés, a gyerek baráti kapcsolatai felértékelődnek, referenciapontjai áthelyeződnek, rólunk, szülőkről, valakire másra. Ember legyen a talpán, aki a színes-szagos-bújos kicsikéjét ilyenkor könnyű szívvel engedi több lépéssel távolabbra. Napi dilemma, hogy az aktuálisan felmerülő üggyel kapcsolatban utánanyúljunk-e vagy inkább integessünk. Pedig ha jobban belegondolunk, még jól is kijöhetünk abból, ha tapasztal a gyermekünk, ha új dolgokat hoz be a családi rendszerbe.

-Az én fiamék például szamuráj masszázst tanulnak az általános iskolában – meséli a pszichológus. – Kifejezetten örültem, amikor meghallottam, hogy a kiskamaszok előtt ilyen lehetőség nyílik, mert úgy gondolom, ez egy remek megtapasztalás lehet a fiamnak. Érzi, hogy milyen hozzáérni egy társához, legyen az fiú vagy kislány, finom érintéssel, nem amolyan fiús, agresszív, lökdösődős módon. Milyen dolog jó érzést okozni egy másik embernek, és mennyire kellemes, ha az ő tenyerébe rajzolnak esőcseppet vagy csigát. A gyerek ilyenkor társas kompetenciákat szerez, és őszintén hiszem, hogy egy-egy hasonló tapasztalás után kevésbé érzi majd cikinek, hogy megfogja egy kislány kezét. –

Nem mindannyian vagyunk persze olyan szerencsések, hogy gyermekünk iskolájában hasonló kezdeményezésre leljünk. Pedig a családon kívüli tapasztalatszerzést senki sem úszhatja meg. Szülőként a legjobb érzésünk talán úgy lehet, ha találunk egy, a gyermekünk korának megfelelő olyan helyet, ahol biztonságos körülmények között szerezhet ismereteket a saját működéséről. Kisebb gyerekek esetében lehet ez akár egy sportközösség, drámajátszó kör vagy táncklub, a nagyobbaknak pedig már speciális tréningek is a rendelkezésükre állnak. – Mi az Élet Akadémián nagykamaszokkal dolgozunk, de nem véletlen, hogy itt is előszeretettel alkalmazzuk a saját élmény szerzés módszerét – mondja Bóta Tímea. -  A fiatalok a játékok és helyzetgyakorlatok keretében sokkal közvetlenebb viszonyba kerülnek a saját belső világukkal, megértik a működési mechanizmusaikat. Az Élet Akadémia ugyan alapvetően a pályaválasztásukban segíti a fiatalokat, de mint minden nagyobb döntés esetében, itt is elengedhetetlen az önismeret. Azt gondolom amúgy, bármilyen olyan program, ami biztonságos körülmények között vezeti a kamaszt közelebb önmagához, nagy segítség lehet a szülőknek is, hiszen gyakran éppen azok az értékek kerülnek ilyenkor a gyerekből felszínre, amiket a szülő más módszerrel már régóta sikertelenül próbált előhívni.