Közel 20 éve dolgozom a pályán, mint óvónő, ez idő alatt rengeteg ötletet próbáltam úgy megvalósítani, hogy minden gyermek örömét lelje a tevékenység közben és mindezek élményként épüljenek be a mindennapjaikba- mert együtt játszani jó :) Így történt ez egy Mikulásvárással eltöltött időszakban is. Mivel is várjuk a Mikulást? Milyen műsort adjunk elő? – ezek minden óvónő életében megjelenő kérdések.
Leültünk a gyerekekkel a szőnyegre az advent időszakában és a készülődésben megkértük őket, hogy együtt gondoljuk ki mi is lesz a legjobb megoldás, vagyis hogyan várjuk a Mikulást? – „verssel” - „énekkel” - „öltözzünk szép ruhába” - hangzottak a válaszok. „Meséljünk!!!„ - na itt akkor megálltunk és kitaláltuk, hogy írunk közösen egy mesét amiben a gyerekek elmondták vágyaikat, ki mi szeretne lenni. Rénszarvas, mikulás, mókus, manó, tündér, hóember, varázspók, sőt még gumisbácsi is volt. Na, innentől fogva egy történetet kellett kitalálni, amiben minden gyerek a kedvenc szerepét játszhatta el. Bevallom nem volt könnyű feladat, mert 20 gyerekre kellett szerepet írni, úgy, hogy abból egy történet kerekedjen ki, és persze mindenki kitalálta magának, hogy ő mi szeretne lenni.
Így született meg „Az eltévedt mikulás” c. mese. Az alaptörténet arról szólt, hogy eltévedt a Mikulás a Pilisi hegyekben mert a szél elfordított egy jelzőtáblát, majd elkóborolt a Mikulás rénszarvasa is. Segítőivel a mókuskákkal, a hóemberekkel, téltündérekkel, manókkal, varázspókkal és a gumis bácsival megoldódott a történet és a Mikulás megérkezett a leányvári óvodába. A jelenethez szép díszletek, ruhák készültek aminek az elkészítésében a szülők is részt vettek, de maga a mese december 6 - ig titok maradt. December 6- án volt a premier, akkor adtuk elő először a közös mesét a Mikulásnak és a szülőknek, vendégeknek, akik eljöttek ezen az ünnepnapon az óvodába.A kis műsor olyan jól sikerült, hogy további meghívást is kaptunk a többi csoportba. Mindenki örült és boldog volt ezen a szép napon.
De karácsonyig még volt jónéhány nap az adventi időszakból. Akkor jött az az ötlet, hogy készítsünk a meséből egy mesekönyvet, szöveggel, képpel, rajzokkal. A gyerekek ceruzát ragadtak és rajzoltak és rajzoltak……..:) Igy elkészült „Az eltévedt mikulás” mesekönyv változata is benne a gyerekek rajzaival. Így lett belőle foglakoztató könyv is, pl. „Rajzold meg a hóember hiányzó részeit!” (három gömb formát rajzolt a kisgyerek a képre a többit ki kellett egészíteni). „Vezesd el a Mikulást az óvodába!„ (labirintus feladat, vonalvezetés) „Rajzolj annyi hópihét, ahány tobozt látsz a fán!"(kiegészítő feladat, számolás) Ilyen és ehhez hasonló feladatok kerültek a mesekönyvbe. A könyv egyik oldalán volt mindig a szöveg a másik oldalon a feladatok. Szülői segítséggel szerkesztettük, nyomtattuk, vágtuk az oldalakat majd a végén lamináltuk a borítót. Olyan sikere lett a kis mesekönyvnek, hogy a szülők a nagyszülőknek ajándékba, karácsonyra és maguknak vagy a szeretteiknek emlékbe is ezt vittek. A mesekönyvért felajánlott összegből játékokat vásároltunk a gyereknek a karácsonyfa alá.
Igazán örömökben gazdag, lázas készülődéssel telt el az adventi időszak abban az évben. Jó volt látni a sok örömtől duzzadó gyerekarcot a meghitt mosolyokat mindenki arcán és mindez emlék maradt egy mesekönyvben is.
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)