Nagyapám megjárta a frontot, hadifogságból tért haza hajdanán. Bohém figuraként marad meg számomra, akit az egész falu szeretett.
Azzal együtt, hogy nem vetette meg az italt - hogyan is várhatta el ezt tőle bárki is, aki tudta, hogy puszta körömmel kaparta ki a fagyott krumplit Szibériában, ami életben tartotta néhány napig? -, kívánni se lehetett volna jobb nagyszülőt.
Minden évben furcsa volt - pesti gyerekként -, hogy pottyantós wc várt, és kupában hordtam a vizet nagyanyámnak a falu kútjáról, mert ő még álmodni sem merte a folyó vizet odahaza. Sparhelten főzött egyszerre vagy ötfélét, mert ha egyszer begyújtotta, annak meg kellett dolgoznia a tűzért cserébe. Nyaranta csirkék, tehenek és malacok társaságában játszottam. Kapáltam a kis konyhakertet, meleg tojásokat szedtem össze a tyúkok alól, habos tejet kortyoltam, amit a Riska adott hálából a jó legelőért, ahova kihajtották naponta. Nagymamám hatalmas, malomkő nagyságú kovászos kenyereket sütött. Még melegen kente meg nekem kacsa zsírral, és a kertben termett fürtös uborkát hasábolta fel nekem mellé. Szerencsésnek tartom magam, hogy két - ennyire másfajta - életet tapasztalhattam meg gyerekként.
Nagypapa keményen dolgozott, de mindig volt ideje arra, hogy velünk is töltsön időt. Olyan érdekes dolgokat mesélt. Nem könyvből olvasta, sok történetet megjegyzett, de sajátokat is gyártott bőségesen. Ízesen formálta a szavakat. Érces hangját a mezítlábas Kossuth vagy Munkás mélyítette. Imádtam, amikor megpaskolta maga mellett a konyhai lócát és azt mondta:
- Gyere csak kisjányom, mesélek valami érdekeset!
Manapság, ötven felett is fel tudom idézni magamban azt, ahogyan csüngtem a szavain. A sparheltben pattogott a tűz, nagymamám dagasztotta a tésztát vagy kopasztotta a csirkét, papa pedig csak mesélt, mesélt és mesélt.
Tudását tapasztalatból szerezte, ezért sok gyakorlatias tanácsot kaptam tőle ezeken a történeteken keresztül. Kis csokorba szedtem néhányat, mert hatalmas tanítást kaptam ezeken keresztül az életről.
- Boldogságot boldog embertől kaphatsz csupán, boldogtalantól soha.
- Segíteni az erős képes csak, a gyenge nem.
- Tudást az adhat neked, aki maga is megtanulta, nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította.
- Vigyázz! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van.
- Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helyállást a tunya, bátorságot pedig a gyáva!
- Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat. Az oda vezető útról pedig csak az mesélhet neked, aki végigment rajta!
- Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedid nem nevelhet a tolvaj.
- Mert mindenki csak abból adhat, amije van.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a mesélés fontosságát. Személyiségformálásban talán semmi sem veheti fel vele a versenyt. Mindezt úgy, hogy szórakozásként éljük meg.
Ne sajnáljátok rá az időt...
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)