Tanuljunk játszva! 2. - Jeges mókák

Előző cikkemben említettem, mennyire fontosnak tartom, hogy érdekes, motiváló, tapasztalatokkal teli környezetben teljenek a gyermekek mindennapjai.

A tevékenységek tervezésénél fontosnak tartom, hogy abban a gyerekek szabadon bármikor bekapcsolódhassanak, ha megunták elmehessenek, és újból visszatérhessenek. Ha elég érdekes feladatot kínálunk fel, az elvárhatónál hosszabb ideig képesek azt végezni, mindenféle bíztatás nélkül. Közben szociális kultúrájuk fejlődik, hiszen figyelniük kell egymásra, el kell fogadniuk egymás ötleteit. Azt erősítem bennük, hogy nincs rossz ötlet, próbálják közösen megkeresni a legjobb megoldást. Teszem ezt humorral, szeretettel, megértéssel, elfogadással, hiszen úgy fogja problémáit, vitáit megoldani, ahogy azt a felnőttektől látja.  

Januárban, amikor az ünnepek után visszatérünk az óvodába, azt várjuk, hogy legyen sok hó és jég, élvezhessük a tél örömeit a gyerekekkel. Sajnos ez nem mindig adatik meg, de attól még nem maradhatunk a nélkül, hogy meg ne tapasztalják ezeket a „szikrázó” csodákat.

Nem értük be kevesebbel, minthogy eljutunk a sarkokra. Először megbeszéltük, hogy hol vannak a Föld sarkai, milyen állatok élnek a Déli és az Északi sarkon. Szóba kerültek a külső jegyek és az életmódjuk is. Sokféle sarki plüss állatot hoztak a gyerekek, amivel szabadidőben játszani lehetett, majd felhasználtuk a matematikai tapasztalatok szerzéséhez, mozgásfejlesztéshez is.

Először pingvin fejdíszeket barkácsoltunk, amivel a „pingvinek a jégtáblán” játékot játszottuk. Egy lepedő volt a jégtábla, melyet egyre kisebbre hajtogattam és egyre kevesebb pingvin fért rá. Segíteniük kellett egymásnak, hogy aki csak tud, a jégtáblán maradhasson. Tetszett, hogy megoldották a problémát és a végén, amikor már csak egy talpalatnyi hely maradt, hárman egymásba kapaszkodva is elfértek. Három győztest kellett megtapsolnunk.

Pingvines, színpár kereső kártyákat töltöttem le, mellyel memóriázni is lehetett. Elkészítettem egy kézügyességet fejlesztő játékot is, ahol szintén pingvineket kellett a tojástartó csúcsaira (jégtábla) felállítani, ami nem volt könnyű feladat.  Szín dobókockával játszottuk. A csúcsokra színes szivacslap köröket ragasztottam, így könnyebben meg tudták állítani a pingvineket, a színekkel jelölt jégtáblákon.                                              
A tükrös varázsdobozunkkal hópelyheket lehetett készíteni, fehér- kék-ezüst és csillogó apróságokból.

Másnap az Északi sarkra utaztunk. Képek alapján beszéltünk az eszkimók életéről, táplálkozási szokásaikról, ruházatukról és kipróbáltuk mozgásos játék közben, milyen is az eszkimó puszi. Nagyon tetszett nekik, hogy köszönésképpen az orrukat szokták összeérinteni. Előkerestük az összegyűjtött gyufás dobozokat, fehér papírral bevonták őket és közös munkával felépítették az iglut.

Az iglu elkészítése után eszkimókat és kedvük szerint, sarki állatokat barkácsolhattak. Berendezték a terepet, ahol békében megfértek a különböző sarkköri állatok és az eszkimók.

Másnap a játékot újrakezdték a terepasztalon. Az előző napon formákba öntött vizek megfagytak, így még két helyen folytatódhatott a játék.

Jeges vizek jégtábláin úsztathatták az előzőleg barkácsolt állatukat vagy eszkimójukat, amire nagyon kellett, hogy figyeljenek. Nagy koncentrációs készséget követelt tőlük ez a feladat, főleg annak, aki nem kézzel, hanem fújva mozgatta a jégtáblát. Ügyesek voltak, és csak egy óvatlan kis pingvin esett bele a vízbe.            
A vizet azért színeztük meg, mert jobban mutatott rajta a fehér jégtábla, és még további terveink voltak vele az udvaron.

A másik szenzoros dobozunkba,  megfagyasztottuk a vizet úgy, hogy előzőleg vízzel teli jégkrémes dobozt helyeztünk el benne. Így annak kivétele után kis meder keletkezett a jégben, amibe aztán vizet öntöttünk. Ez lett a tó, a jéghegyet pedig kis vederbe fagyasztottuk. Ezen a terepen a műanyag állatokat mászathatták jégsziklára, vagy úsztathatták a vízben. Nem akarták abbahagyni.

Aki éppen nem fért az asztalhoz, az célbadobós játékkal játszhatott. Ezekre, sarkokon élő állatok fejeit és eszkimókat festettem. Úgy készítettem el, hogy 3 elem hátára egy hóember gombjait, arcát festettem, így ha már megunták az állatokat, akkor a hóembert is dobálhatták. A rénszarvas agancsai így változtak át, a hóember karjaivá. (csakmertkreatívvagyok)

Mivel sok edényben fagyasztottunk vizet, a többi formát kivittük az udvarra és temperával megfestettük. Másnapra ugyan kicsit belepte a hó, de annak is nagyon örültünk. A szenzoros ládából kimert, kék vizet is lefagyasztottuk pudingos dobozokba, így a gyerekek által összelapátolt hó várat tudták vele díszíteni.

Ebben az időszakban a matematikai feladatok is kapcsolódtak a témához. Így számlálhatták, hogy mennyi halat evett a jeges maci, az eszkimólány és a fiú. Közösen, nagyság szerint, csökkenő sorrendbe állították a kis állatokat, és azonosították a hópelyhek párjait.

Ezután a csoportszoba közepére, hóval ölelt tavacskát varázsoltunk és fogójátékot játszottunk. Papírból hógolyókat gyúrtak és jelre, számtalanszor bedobálhatták a tóba. A testnevelés is ezekkel az eszközökkel és sok vicces feladattal tarkított volt.

A következő napot is jeges játékkal indítottuk. Ki kellett szabadítani a jégbe fagyott dolgokat. Ehhez többféle eszközt vehettek igénybe. Biztosítottam kis tálkába vizet, kaptak ecseteket, pipettákat és keresték a probléma megoldását. Volt olyan, aki a meleg ujjait, vagy a lehelgetést vetette be. Milyen kis egyszerű feladatnak tűnik, de bizony szükség volt önálló gondolkodásra, spontaneitásra, lényeglátásra, kitartásra és még mennyi képességre! Kaptak jégtömböt is, melyet pipettával csepegtetve lehetett megfesteni. Ezt az udvaron is folytattuk. A pipetta használata sem könnyű dolog, az is sok gyakorlást igényel.

Nemcsak jeget lehet festeni, hanem jéggel is lehet festeni! Sőt, hogy rusztikus felületet kapjunk, a jéggel festett, kicsit már száradó lapokat, ragasztóval bekenték és sóval megszórták. A végeredmény egy havasan csillogó felület lett. Lehetett rá elkészíteni a saját képmásunkra formált eszkimó emberkéket. A kinyomtatott ruhákat ki kellett színezni, majd kivágni és felragasztani. A mignonpapírra rögzíteni a        megtalált képmásukat, majd kesztyűt, csizmát választani. A végén, mindenki nagyon örült, hogy én örülök! Szépek, különbözőek lettek, mintha vidám táncot jártak volna!

Mivel már elkészítették magukat, mint eszkimók, valóban azzá kellet válniuk.  A leterített lepedő volt a hótenger, ami mellett patak folyt és csak egy palló vezetett át rajta, ami egy felfordított pad volt. A havon, csak hótalppal (műanyag tollas ütő rácsa, a nyelet levágtam, csiszoltam) lehetett átjutni, a vízen pedig csak a pallón át. Mindeközben meg kell menteni a kis jegesmedve bocsot, aki veszélybe került. Összetett feladat volt, de megunhatatlan. Azt is figyelni kellett, hogy mikor kell a pallón kezdeni és mikor a havas terepen. Tudniillik a hótalp hol itt, hol ott volt. Aki átment a hótengeren letette azt, hogy fel tudjon lépni a pallóra.                                    
A következő gyereknek, a bocs átadása után a pallón kellett kezdeni a feladatot, hogy visszafele, hótalppal jöhessen át a hótengeren.

Nem panaszkodhattunk, mert nemcsak bent, hanem az udvaron is volt egy kevés hó. Tudtunk benne játszani és hóemberre, hó macskára, sőt egy jegesmedve bocsra is futotta. Természetesen ezeket az élményeket is megalkothatták.

Ezek a változatos, örömteli tevékenységek növelték a gyerekek aktivitását, nőtt önbizalmuk, a folyamatos gyakorlással fejlődtek képességeik. A játékok alatt megoszthatták véleményüket, ötleteiket, izgalmas problémákat oldhattak meg, és azokra többféle megoldást is kereshettek. Kedvükre mozoghattak, ha elfáradtak, alkothattak, játszhattak és jól érezték magukat a bőrükben. Bevallom, én is!
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.