Apa - lány tánc az Anyák napi ünnepségen

"Napok óta lázban égek. Miként köszöntselek téged."
(Kürthy Paula: Anyák napjára)

Az anyák napi ünnepség összeállítása mindig különösen fontos a számomra. Próbálok mindig valami újat, valami különlegeset, valami egyénit, valami meghatót belecsempészni a műsoraimba, olyat, ami még nem volt, és az édesanyáknak is maradandó élményt okoz. A műsorok összeállításánál mindig figyelembe veszem a csoport összetételét, a gyermekek egyéni és életkori sajátosságait. Közel áll szívemhez a zene, a tánc, az éneklés, a dramatizálás. Szeretem bevonni a szülőket is az óvoda életébe, és aktív résztvevőként az óvodai műsorokba. (pl. közös feladatok a nyílt napokra; mesedramatizálás az anyukákkal a karácsonyi ünnepségre, közös kirándulás a szülőkkel)

2016 tavaszán arra gondoltam, hogy egy APA - LÁNYA tánccal készülhetnénk az idei anyák napi ünnepségre. Magam is bizonytalan voltam, mert ahogy tovább gondoltam a dolgot, rengeteg szervezést, egyeztetést, próbát igényelt volna. Segítséget, és bíztatást a csoportomban dolgozó dajka nénitől kaptam, aki jobb kezemként támogatott ennek megvalósításában. Azt tudtam, hogy a kislányoknak a mozdulatokat, a koreográfiát meg tudom/tudjuk tanítani, de abban, hogy az édesapákat majd rá tudom e beszélni a táncra, abban már nem voltam olyan biztos. 4 nagycsoportos, és 6 kiscsoportos lány volt a csoportomban, akik nagyon szerettek táncolni, élvezték a különböző ünnepségekre készített táncok "megtanulását", gyakorlását. Voltak olyan kislányok is akiknek külföldön dolgozott az apukájuk, ezért arra gondoltam, hogy a nagyszülőt, vagy a fiú testvért kérjünk meg a tánchoz.

És akkor elkezdődött a szervezés:

1. Az apukákat, nagyapákat, testvért egyenként felhívtam, először feltételes módban mondtam el: mi lenne, hogyha lenne egy közös tánc a kislányukkal / unokával / testvérrel, és hogy az anyukáknak milyen meglepetést szereznének ezzel. Nagyon meglepődtem, és madarat lehetett volna fogatni velem, amikor a 10 kislányhoz 7 apuka, 2 nagyapa és az 1 testvér bele is egyezett a közös táncba. Az egyik apuka úgy, hogy elmondta, ő csak a főpróbán tud majd  jelen lenni, de mindenképpen számíthatunk rá.
2. Majd ismét telefonáltam, hogy mivel mindenki beleegyezett, ezért megpróbáljuk megvalósítani a táncot, amihez 2-3 alkalommal próba is szükséges lesz a délutáni órákban.
3. Időpontokat, munka rendet egyeztetve (mert az apukák/nagyapák/testvér dolgozni járnak), megtaláltuk a mindenkinek megfelelő napokat  a próbákra.
4. Elkezdtem tanítani az anyák napi verseket, dalokat a gyermekeknek a dajka néni segítségével, a fiúkkal külön a párbeszédes részeket gyakoroltuk, és a kislányokkal azokat a mozdulatokat, amiket majd apával fognak táncolni. Úgy gondoltam, hogyha a lányok már tudják a mozdulatokat, akkor az apukáknak biztos könnyebb lesz majd. Olyan táncos mozdulatokat találtam ki, amiket mind a nagy, mind a kiscsoportos lányok meg tudnak majd tanulni, természetesen életkori sajátosságaikhoz mérten. Nem is a pontos megvalósítás volt a cél, hanem a közös tánc, a meglepetés az édesanyáknak. A tánchoz a kislányoknak fehér szoknyát varrattunk, amihez fehér blúzt terveztünk a derekukon rózsaszín masnival.
5. Az első próbára csak a "fiúk" érkeztek meg, ahol meghallgattuk  a zenét, megmutattuk a  koreográfiát, és megnéztük, hogy fér el majd 9 táncos apa - lánya pár a csoportszobában. (Közben az egyik apuka sajnos visszamondta a fellépést.)
6. A következő két próbára már a kislányok is jöttek próbálni. Látszott az arcukon,  hogy nagyon élvezik a közös "munkát" az apukákkal/nagyapákkal/testvérrel, és alkalmanként a lányok javítottak ki engem és a táncpartnerüket is, hogyha vétettünk a koreográfiában.
7. Próbáltuk az egész készülődést titokban tartani az anyukák előtt, de mivel a gyermekek kicsik, a kislányok beszédesek, és az apukákat is az anyukákon keresztül próbáltuk elérni, ezért a teljes titoktartás nem jött össze. Azt tudták, hogy készülődünk, de hogy az milyen formában valósul majd meg, az meglepetés volt számukra és egy kis izgalommal töltötte el őket (legalábbis reméltem).

És elérkezett a nagy nap, 2016.05.02-a hétfő, az Anyák napja időpontja.
A kislányok fehér blúzban és szoknyában, rózsaszín masnival a derekukon, az édesanyák csinosan, várakozással telve érkeztek meg a Napsugár csoportba. Az apukák/nagyapák/testvér is ekkor érkeztek meg, fekete nadrágban, fekete ingben, nagyon elegánsan. (Ők egy másik helyiségben vártak, és csak a fellépés előtt jöttek be  az öltözőbe.)
A műsor a gyermekek bevonulásával kezdődött, majd a közös és egyéni versekkel, a fiúk párbeszédével folytatódott. Anyák napi dalocskákkal próbáltuk még színesebbé tenni az ünnepet. Minden gyermek az édesanyja kezét fogva mondta el a verset, és a fiúk átadták a virágokat is, majd helyet foglaltak az édesanyjuk ölében.

Zárásként következett az APA - LÁNYA tánc, amikor az apukák bevonultak a csoportszobába, fejet hajtottak az édesanyák előtt és fél térdre ereszkedve felkérték kislányukat egy táncra. Nagyon megható pillanat volt. A zene lágy dallamára az apukák és kislányaik egyszerre mozogtak, egyszerre forogtak és valósították meg az összes táncos koreográfiát, amit megtanultunk. A tánc végén közösen adták át a virágokat az édesanyáknak. Az ünnepség ezzel lezárult. Megköszöntem az apukáknak/nagyapáknak/testvérnek a szereplést, hiszen nélkülük, az ő segítségük nélkül nem jöhetett volna létre ez a megható anyáknapi ünnepség.



A mai rohanó világunkban öröm volt látni, hogy vannak még olyan családok, ahol fontos a családon belüli szeretet, ahol az apukák/nagyapák/testvér mindent megtesznek gyermekükért/unokájukért/testvérükért. Ezzel örömet szerezve a férj a feleségének, a nagyapa a lányának és a fiú gyermek az édesanyjának.

Egy-egy sikeres műsor, ünnepség után úgy érzem, hogy jól választottam, amikor az óvodapedagógusi hivatást választottam. Tudom, hogy nem mindig könnyű az élet, vagy, hogy mindig a napos oldal vár ránk, de a gyermekek tekintete, mosolya kárpótol mindenért. És, hogy mi lehet a mottóm: "Nem végezhetünk jó munkát, hogyha nincs benne a szívünk."

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.