Népi kultúránk gyermekdalainak, mondókáinak, énekes játékainak megismertetésével formáljuk a gyermekek személyiségét, zenei ízlését, érzelemvilágát. A zenei anyanyelv megalapozása nagyon fontos az egyenletesen fejlődő személyiség kialakulásának folyamatában.
„Zene az kell, mely körül ölel, és nem veszünk majd el.” A zene, az éneklés, az énekes játékok, a ringatók, simogatók, csitítgatók, lovagoltatók személyiségre fejlesztő hatásait vég nélkül lehetne sorolni, nélkülük az óvodai fejlesztést elképzelni sem lehet. Erősíti, fejleszti, javítja a figyelmet, koncentrációt, memóriát, állóképességet, szabálytudatot, a mozgáskoordinációt. Az anyanyelvi készségek, képességek fejlődnek általa, bővül a gyermekek szókincse. Megismerhetik népünk kultúráját, az évszakok váltakozását, az ünnepkörök hagyományrendszerét. A zene élmény, örömöt, boldogságot ad nekünk a zenében való gyönyörködés és maga a zenélés még inkább, hiszen mi magunk adunk másoknak szívből jövő szépséget. Aki zenél, és aki hallgatja, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, érzékenyebb lesz, így még preventív hatása sem vitatható.
Feladatunk tehát szintén sokrétű. Többek között saját mintaadással meg kell szerettetnünk a zenét. Zenei élményhez kell juttatnunk a gyermekeket napi szinten. Meg kell ismertetnünk az óvodásokkal a különféle hangszereket. Zenehallgatás területén nagy felelősségünk van az igényes zenei ízlés formálásában. Ezeknek a feladatoknak az az óvónő tud eleget tenni, aki elég nagy énekes repertoárral rendelkezik, hiszen énekelni, zenélni szinte mindennel és mindenről lehet.
Nálunk, a Bagoly csoportban legalábbis sokszor énekelve folyik az élet. A heti egy tervezett ének-zenei foglalkozáson kívül, énekelünk, mikor ismerkedünk ősszel, hiszen elénekeljük egymás nevét, énekelünk születésnapokon, dalolunk az állatokról, a természetről, muzsikálunk ünnepekre készülődvén és ünnepek alkalmával. Az éneklésben megtaláltam egy nagyon jó fegyelmezési eszközt is, hiszen ha kissé hangosabb a társaság és nem hallják meg a hangomat, kiabálás helyett elkezdek énekelni. Azonnal felfigyelnek a hangomra. Ebéd közben szeretjük hallgatni a közelben lévő templom harangjának muzsikáját. Ilyenkor szinte néma csendben étkezünk néhány percig. De arra az esetre, ha ez nem sikerülne, beszereztünk egy kis harangot. Természetesen az arra érdemes gyermek szólaltathatja meg. Mindenki sorra kerül egy idő után.
A kislányok imádnak szép ruhába beöltözve zenére táncolni csoportunkban. Gyakran van óvodánkban különféle koncert, de a nevelőtestület is rendszeresen összeáll egy kis éneklésre zenei élményhez juttatni gyermekeinket. Idén a zene világnapján egy tapsrondót is eljátszottunk óvodásainknak. Volt már nálunk fúvószenekar, hárfa, fuvola, mandolin koncert is többek között. Nem sokára pedig egy apuka fog gitározni nekünk.
Személy szerint nagyon szeretem a régi, hagyományos dalokat, kis gyűjtő munkát is végeztem ez irányba, ezért magam is örültem az „Így tedd rá” programhoz való csatlakozásnak. Azóta, úgy érzem, még jobban kiteljesedtünk e téren, repertoárunk, eszközrendszerünk, lehetőségünk is bővült.
Mindig örömmel tölt el annak észrevétele, hogy oly annyira megtérül a „befektetett energia”, illetve a sok zene, dal, hogy gyermekeink sokszor improvizálnak maguk is, vagyis néha énekelve beszélnek. Ha még az is előfordul, hogy a kitalált zenében véletlenül rímel valami, jót kacagunk a dolgon. Kár, hogy nem tudom feljegyzetelni mindet. Hiszen ez már zenei kreativitás!
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)