Levétündérkék

Levéltündér üzenete

Hideg, esős napok után egy októberi délelőttön a napocska egyik mosolygós sugarát, beküldte a "Maci" csoportban. Simogatni kezdte a gyerekeket és kicsalt minket a szabadba.

Kéz a kézben, sétálni indultunk. Gyönyörködtünk a természet szépségében, a tarkabarka fák lombjában, a színes levelekben, a kék égboltban és a madarak danájában.

Egyszer csak egy a levegőben hintázó falevél megpihent a vállamon és szomorúan hunyorgott.

- Miért vagy ilyen szomorú?” - kérdeztem megilletődve, amiért épp az én vállam választotta pihenő helyként.

- Miért? - mert a gonosz szellő lesöpört a faágról ahol eddig éltem és azt mondta: Takarodj innen a testvéreiddel együtt te semmirekellő.

- Hm.... ne búsulj levélke... - mondtam.

- Nem is vagy semmirekellő. Hiszen a testvéreiddel együtt, amikor szép sorjában leültök a fa alá, egy csodálatos tarkabarka levélszőnyeget alkottok és egész télen át melengetitek majd a bogarakat, a virágok tövét, az apró magvakat, megvéditek őket a hideg téli fagytól, hogy kikeletkor újra életre keljenek és szépítsék, vidítsák az életünket egy éven át.

A kis levél hálásan pillogott szempillái alól, aztán lejjebb szállt a vállamról, hogy elfoglalja helyét a levélszőnyeg alakításában.

A gyerekek meghatódva hallgatták a mesémet. Gyűjtöttünk csodálatos színes leveleket, volt köztük, aranysárga, rozsdavörös, barna, mohazöld egyaránt, majd az óvodába érve Levéltündérkéket készítettünk belőlük. Csodálatos munkák készültek nagyon nagy odaadással és igyekezettel. A kis levélkék minden gyereknek súgtak valamit a fülében, amit a gyerekek körbeülve őszi varázsszőnyegünket, el is meséltek pajtásaiknak nagyon nagy szeretettel.

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.