Egy kis istenhit mindenkiben lakozik valahol. Persze kiben erősebben, kiben gyengébben, de valamilyen módon minden emberben ott él. Fohászkodunk egy jobb életért, az egészségünkért, hogy a gyerekünk boldogságban nőhessen fel, s mindenért, ami fontos.
Az elmúlt negyvenévnyi szocializmus nem tett jót az Istenhez való viszonyunknak. Nem engedett: csak tiltott és büntetett, jó esetben pedig eltűrt. Kemény munkával vallástalanította a magyar társadalmat amennyire csak lehetett. A rendszerváltás után aztán nem volt könnyű az egyházak talpra állása, vagy pontosabban a helyzet átértékelése, hogy ezentúl megengedett az emberek számára a vallások gyakorlása. Jött ez a nagy és néha érthetetlen demokrácia, amelyben állandóan választani kell. Egyedül, segítség nélkül szabályok és normák közül, amelyekről sokszor nem tudjuk, helyesek - e.
Magyarországon több mint 300 bejegyzett egyház van. Havonta jut legalább egy hír a különböző szekták által szétdúlt családokról, elvesztett egzisztenciákról. Csak erről szól ez a jelenség, vagy másról is? Túlmisztifikáljuk, vagy valóban misztikusak a kisegyházak? Sok a talány. Félelmetes, izgalmas, távoli terület ez annak, aki nem ismeri, nem tapasztalta meg ezt a jelenséget. A szekta valamely egyháztól, felekezettől elszakadt (kisebb) közösség.
A szekta szó a szektába tartozók számára kifejezetten sértésként hat. A magyar szóhasználatban egy bizonyos vallási jelenségcsoportra alkalmazott fogalom, aminek pejoratív jelentése van a köztudatban. Ennek legfőbb oka talán az, hogy a szekták zárt közösségek, nem sokat tudhat meg a kívülálló a működésükről. Egészen biztosan van pozitív vonásuk is, hiszen sok ember csatlakozik ezekhez a közösségekhez.
Miért választják az emberek a szektákat?
Az odatartozás érzése döntő a választásnál. Sok közösség, család bomlik fel, az emberek egy része úgy érezheti, hogy gyökértelen. A valahová tartozás alapvető szükséglete az embernek. Egy vallási közösség ki tudja elégíteni ezt az igényt. Vagy legalábbis azt az érzést kelti, hogy tartozik valahová az ember.
Vannak olyan egyének, akiknek szükségük van irányításra, hogy útmutatást kapjanak életükben. Megvan bennük a lelki vezetésre való igény, hogy valaki / valakik utat mutassanak, irányítsák.
Zavaros helyzetekben az ember megfelelő választ keresi. A vallás bonyolult helyzetekben képes kész választ adni. Ezekben a válaszokban igazságok és a hagyományos értékek leegyszerűsítése található.
Gyakran ellentétbe kerülhetünk önmagunkkal, környezetünkkel. Az emberek olyan szemléletre vágynak, amelyek egyensúlyba hozzák őket környezetükkel. A vallás ehhez segítséget nyújt.
A társadalom eltávolodott a hagyományos kulturális és társadalmi értékektől. A vallás széles teret nyújt a kulturális örökségeknek, a kulturális önazonosság keresésének.
Alapvető igénye az embernek, hogy megteremtsék önazonosságukat s, hogy törődjenek velük, elismerjék őket. A kisközösségek elsorvadása, a családi kapcsolatok lazulása is ebben az irányban hat.
Mély lelki igényt fejez ki, hogy keressünk valamit a valóság mögött, ami gyökeresen megváltoztathatja az ember életét, ami kérdésekre választ adhat. Keressük a transzcendens élményeket.
Természetesen mindezek szerepet játszhatnak, de hogy mik is az egyes emberekben a vallás indítékai, az teljesen változó lehet. Hiszen vannak, akik hisznek, de nem járnak vallási csoportba, vannak, akik járnak, de hitük bizonytalan. Van, akinek életformát jelent, van, akinek időnkénti lelki megnyugvást. Sokan azt mondják, a történelmi egyházak viszonylagos tradícionalizáltsága, merev viselkedési szabályai, dogmatikus tanai nem sokat változtak az évszázadok során, a szekták bizonyos viszonyulásai az élet egyes területeihez viszont szabadabbak, kötetlenebbek. Különösen a katolikus egyházat sújtják ezekkel az ismérvekkel.
A szekták új tagokat toborozva azokat az embereket célozzák meg, akikről tudott, hogy bizonytalanok, esetleg elkeseredettek, magányosok. És ki lenne bizonytalanabb egy kamasznál, aki csak kapkodja a fejét, hogy azt tanulta, tisztességesen kell élni, azt látja, hogy nem élünk tisztességesen. Aki hinne a feltétlen szeretetben és az örök szerelemben, de épp most válnak el a szülei, és a barátai szülei is. Aki megkapta már az éppen trendi cipőt és CD lejátszót, és nincsenek éppen vágyai. Aki nem tartozik sehová, mert a szülei elfoglaltak, közösségek nincsenek, ahová szívesen csatlakozna, viszont tele van szeretet igénnyel.
A szekták az odatartozás élményét adják, és a szeretetét. És észrevétlenül elveszik a személyiséget, fanatizmusba hajszolnak, saját érdekeik eléréséhez átgázolnak a családon, és elveszik belőle a gyereket.
A szülő általában későn ismeri fel a jelenséget. Először még talán örül is: megszelídült a gyerek, elgondolkodóbb lett, kezelhetőbb. De aztán el - eltűnik, nem lesz már beszédes, és hihetetlen változásokon megy keresztül. És sok esetben egyszerűen csak végleg eltűnik, vagy bejelenti, hogy ezentúl egy közösség tagjaként szeretne élni, nem pedig az otthonában.
Hogy milyen módszerek vannak? Megelőzésre a szeretet és az odafigyelés, de ezek általánosságok, tudom. Talán még az útkeresésben való segítést említeném, de nehézkes ez is. Bár ne felejtsük el, hogy a kamasznak még példakép lehet a szülő, a gondolatai, az életvitele. Tehát ez segíthet. Baj akkor van, ha már megtörtént valamiféle szellemi térítés, átalakulás. Kiskorú esetében persze lehet kérni a rendőrség segítségét, de a kényszerintézkedések nem vezetnek szemléletváltáshoz, legfeljebb dühöt és ellenállást váltanak ki. Csak az észérvekkel és szakember, pszichológus segítségével lehet ilyen esetben eredményeket elérni. Egy kamasz esetében ez még nem késő. Éppen alakulóban lévő személyiség, aki a helyes irányt keresi. És alapvetően nem egy másik, idegen közösségben, hanem sokkal inkább a saját családjában szeretné megtalálni azt, tehát az elvesztett bizalom, és kötődés visszaállítható.
Révy Eszter: Égő életek című, 2001-ben megjelent könyve sok mindenre választ ad, és sok segítséget nyújthat a szülők számára.
Kép: www.foter.com
.jpg){kind=small}