Essen csak le a gyerek!

A túlféltés veszélyei

A mai szülők a széltől is óvják a gyereküket, veszélyesnek tűnő dolgokkal egyáltalán nem engedik játszani őket, pedig nagyszüleink fára másztak, bicskát dobáltak egymásnak, mobil nélkül bicikliztek a barátaikkal, miközben a szüleik azt se tudták, hol vannak.

A szülők gyakran túlféltik, túlóvják a gyermeküket, rettegnek, hogy valami bajuk történik. Egyre inkább eltiltják a kockázatos játékoktól, ha pedig meg is engednének valamit, akkor máris hallanak a médiában egy súlyos, akár halálos sérülésről, így egyből meggondolják magukat, hogy engedik-e a gyereket fára mászni vagy egyedül biciklizni.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta azt mondja, a személyiségfejlődés velejárója, hogy a gyerek, miközben leválik az édesanyjáról, felfedezi a világot.

”A játék öröme és az izgalom segíti a felfedezését. Az oszlopok, a csúszda, a magasság a gyerek számára izgalmas, sok mindent ki szeretne próbálni és egyre ügyesebbé válik. Tévhit, hogy a gyerek a földre vetné magát a csúszda tetejéről. Márpedig a szülők ilyeneket vízionálnak, hogy a gyerek halálos balesetet szenved. A gyerekek, amióta világ a világ, szeretnek játszani és nem történik meg az a végzetes baleset, amitől a legtöbb szülő fél.”
 

Minden legyen biztonságos! Vagy mégsem?

Nézzünk körül a lakóhelyünkön! Milyenek a mostani játszóterek? Ugye kicsit sem hasonlítanak gyerekkori játszótereinkre? Minden nagyon biztonságos, semmi sem lehet túl magas, túl éles, vagy korlát nélküli. Ha történik egy baleset, annak azonnal híre megy, és már építik is át a játszóteret. Biztos, hogy erre van szükség?
 

Hagyjuk, hogy leessen! - Ha burokban él, mindentől félni fog

Jacqueline Schmid képe a Pixabay-en
 

Ellen Sandseter, norvég gyerekpszichológus szerint ezzel csak egy olyan generációt nevelünk, amelyik úgy találkozik majd először komoly veszélyhelyzettel, hogy gyerekkorában nem tapasztalta meg a kockázatokat.

”Ha hagyjuk, hogy leessen, akkor megtapasztalja, hogy milyen például, amikor a popsijával ér le és huppan egyet. Kialakítja, hogy mi az, ami veszélyes és kevésbé veszélyes, és hogyan lehet végrehajtani ezeket a feladatokat, hogyan tud megküzdeni a veszélyt jelentő helyzetekkel. Tapasztalás útján sajátítja el azt is, hogy milyen az, ha fáj az esés és kialakul a veszélyérzete is” – mondja Makai Gábor klinikai szakpszichológus.

Hozzáteszi, hogyha azonban nincs megtapasztalás, vagyis burokban él a gyerek, akkor nem alakul ki veszélyérzete, nem tudja, hogy mitől kell félni. Pedig jobb félni, mint megijedni. Aki ugyanis burokban van, az mindentől meg fog ijedni.
 

Evolúciós oka van, hogy vonzó a veszélyes

A gyerekek keresik a veszélyt és egy bizonyos fokú félelmet is. Nem arról van szó, hogy ha tudnák, hogy veszélyes, akkor nem csinálnák - a gyerekek egyenesen keresik a bajt. Tetszik nekik a magasság, mindenre fel szeretnének mászni a mászókáktól elkezdve a fákig. Szeretik a sebességet is, gondoljunk csak a szánkóra, a biciklire vagy a kismotorra. De éles és veszélyes tárgyakkal is szeretnek játszani, például bicskával, kalapáccsal, szögekkel, gombostűkkel. Szeretnek bújócskázni ismeretlen helyen is és örömmel belemennek a legmélyebb vizekbe is.

Ezekre a játékokra azonban a szakértők szerint, bármennyire is nehéz felnőttként megengednünk, szükségük van a gyerekeknek.

”Ez nem jelenti azt, hogy felügyelet nélkül bármit megengedhetünk a gyerekünknek, hanem hogy a szülő ott van, mint egy fegyelmező bázis a játszótéren, két lépéssel előrébb, mint a gyerek. A szülőnek csak a kezét kell odatennie, hogy a gyerek képes legyen végrehajtani azt a műveletet a mászókán vagy bárhol a játszótéren.”

Az pedig, hogy nem tudják, hol a határ, tévhit. A kutatók szerint a gyerekek pontosan tisztában vannak a képességeikkel még akkor is, ha mi azt gondoljuk, hogy nem képesek felmérni a veszélyt.

Természetesen az ésszerűség határain belül kell maradni, amikor "hagyjuk leesni" gyermekünket, és a valóban veszélyes helyzetekben vissza kell fognunk őket - például autók közelében nyilvánvalóan fognunk kell a kezüket, hogy ki ne szaladjanak az útra. Azonban nem kell minden kisebb csetlés-botlástól megóvnunk, mert így sosem fogja kitapasztalni, hogyan legyen óvatos. Tartsuk mindig szemmel gyermekünket, a szülő felelőssége felmérni, mikor kell közbelépni és mikor hagyhatjuk "kísérletezni" - de a fentiek fényében egy picit több "lazaság" nem árt, sőt, hasznos is lehet.

Indexkép: Free-Photos képe a Pixabay-en